[Grem] Rubinmiséjét tartja holnap a ma 93 éves Kuklay Antal Mátramindszenten

[Emoke Greschik]

Hofher József:
„Egy nem mindennapi zseni”: a rubintmisés Kuklay Antal köszöntése
https://szemlelek.net/egy-nem-mindennapi-zseni-a-rubintmises-kuklay-antal-koszontese/-
2025.06.13.
Június 13-án ünnepli 93. születésnapját, 19-én pedig pappá szentelésének
70. évfordulóját Kuklay Antal katolikus pap. A sokak által csak Tóni
atyaként emlegetett lelkipásztor holnap tartandó rubintmiséjére Hofher
József jezsuita írt köszöntőt.

Drága Tóni atya! Drága Tóni!

Bátran állíthatom, hogy jezsuita életem legmeghatározóbb éveit Veled
töltöttem/tölthettem Miskolctól nem messze, Köröm községben. Most
önéletrajzi írásomból idézek, mely – régi gimnazista osztálytársaim
jóvoltából – magánkiadásban jelent meg:

*„Kuklay Antalt még a nyolcvanas évek végén ismertem meg mint
**Pilinszky-szakértőt,
verseinek kiváló szakértőjét. Pilinszkyt szeretik sokan kisajátítani
maguknak, de nála jobb verselemzésekkel nemigen találkoztam azóta sem.
Távol a világtól, távol Budapesttől, a világ végén volt ideje elmélkedni,
hogy töprengjen a költő szimbólumrendszerének megfejtésén. Nem erőltetett
magyarázatokkal állt elő, hanem magának **Pilinszky Jánosnak prózájával
magyarázta verseit.”*

Sárvári Gyuri akkori kispaptársamnak köszönhetem, hogy megismerhettelek. Ő
vitt el hozzád Körömbe, abba a csodálatos „elvarázsolt kastélyba”, ahol a
receptúrád alapján készült legendás körömi kakaót kortyolgatva hallgattunk
Téged.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, készítettem magamnak egy kakaót,
beleverve egy tojássárgáját, hogy jobban menjen az emlékezés.

*„Körömben egy majdnem homogén, cigányok által lakott községben élt.*

*Hihetetlen intellektusa nem engedte, hogy alámerüljön egy süllyesztőbe,
ahogy ez sokakkal megtörtént a börtönből való szabadulás után.*

*A plébánián, egy barokk kori vendégfogadóban összegyűjtötte a környéken
fellelhető egyházi műkincseket, hogy ezzel megalapozzon egy későbbi
egyházmegyei gyűjteményt, mely mostanra Sárospatakon kapott **elhelyezést.
A környező, lakatlan plébániákon – melyek az atya fíliái voltak – nyaranta
fogyatékkal élő gyerekeket nyaraltatott.*

*Kuklay Tóni atyának sok korszaka volt. Én akkor találkoztam vele, amikor a
harmadik évezred elején a helyi cigányokkal kezdett foglalkozni. A látvány
hihetetlen ellentmondásos. Egy restaurált barokk vendégfogadóban (mely Tóni
atyának köszönhetően nem lett az enyészet áldozata; most mint plébánia,
műemléképület) minden hónap folyamán találkozott egy Budapestről érkező
intellektuális kör, akik egymást gazdagítva filozófiáról, teológiáról,
művészetekről beszélgettek.*

*A házikoncerteken – mind a plébánián, mind a templomban – az **érdeklődő
cigány testvérek is részt vehettek. Textilművészek vezetésével a plébánia
alagsorában felállított szövőszékeken készítették az asszonyok
szőtteseiket, miközben a **kastély körül mélyszegénységben és putrikban
éltek.”*

Talán ezek az emberek majd egyszer, a mennyországban megtudják, hogy ki is
volt a lelkipásztoruk!

*„Ideérkezésemkor ebben a nem mindennapi miliőben, egy ünnepi*
*alkalommal, ebéd előtt*

*Tóni atya lelkesen elemezte fogyatékkal élő gyerekek számára Pilinszky
egyik versét.*

*Miközben a művelt fővárosi publikum és a cigány testvérek, éhesen kopogó
szemekkel, már alig várták, hogy elkezdjük végre az ebédet, az Atya tér és
idő kategóriáin kívül lebegve magyarázott. Ekkor mellé somfordálva szelíden
jeleztem neki, hogy talán itt az ideje, hogy prózai dolgokkal is
foglalkozzunk.*

*Egy pillanat alatt a földre érkezett, és mindenki örömére elkezdtük az
ebéd előtti imát. Szóval így kezdtem a cigánypasztorációt egy nem
mindennapi zsenivel, Kuklay Antallal. Így repültünk föld felett és ég alatt
ösztönösen, nem tudatosan.”*

Tóni atya nem mentálhigiénés képzésen tanulta a cigányokkal való
foglakozást, mint ahogy Latinovits Zoltán sem színiiskolákban lett
színészkirály.

Kiváló pedagógus volt. Lényeglátó, lényegre törő és igaz ember. Soha
senkivel nem haverkodott. Tisztelettel fordult embertársai felé – a
tiszteletet, ami feléjük áradt, a cigányok is érezték.

Egy alkalommal, amikor betértünk egy cigányputriba, bokáig lépkedtünk a
szemétben. Tóni atya megkérdezte: Ez micsoda? A válasz: Tudja, Atya, nagyon
szegények vagyunk. Az Atya megkérdezte: Van söprűjük? Kis idő múlva a
szomszédból előkerült egy seprű. Tóni atya összesöpörte a szemetet, egy
vödörbe gyűjtötte, a seprűt visszaadta tulajdonosának, majd így szólt:

Látja! Ez nem szegénység kérdése!

A hatalmasoknak sem gazsulált. Az egyik legnagyobb békepap így szólt a
paptestvérekhez Tóni atya háta mögött: Nézzétek Tónit! Tanulhattok tőle!
Tojik rájuk, és megy előre!

Barátai, tisztelői is egyenes emberek voltak. Büszke vagyok rá, hogy olyan
jezsuita barátai voltak, mint Pálos Antal vagy Bálint József, aki a „hejcei
teológián” tanított neki dogmatikát.

Mit mondhatnék még? Jálics Ferenc atya halála után azt írtam az
emlékkönyvébe: Ahol száz szó is kevés, ott egy szó is sok! Köszönöm! Drága
Tóni atya! Mit mondhatnék Neked? Köszönöm! Ha rozzant állapotban lévő
térdem miatt nem jutok el a rubintmisédre, abban biztos lehetsz: Örökre itt
élsz a szívemben, az emlékkönyvemben! Isten segítsen Máriával együtt,
akinek szintén sokat köszönhetünk/köszönhetek, hogy itt vagy még nekünk!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

*Hofher Józsi*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250622/77982709/attachment.html>