[Grem] Rubinmiséjét tartja holnap a ma 93 éves Kuklay Antal Mátramindszenten

[Emoke Greschik]

 Hofher József:
„Egy nem mindennapi zseni”: a rubintmisés Kuklay Antal köszöntése
helyesbített link:
https://szemlelek.net/egy-nem-mindennapi-zseni-a-rubintmises-kuklay-antal-koszontese/

On Sun, Jun 22, 2025 at 9:16 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> Hofher József:
> „Egy nem mindennapi zseni”: a rubintmisés Kuklay Antal köszöntése
>
> https://szemlelek.net/egy-nem-mindennapi-zseni-a-rubintmises-kuklay-antal-koszontese/-
> 2025.06.13.
> Június 13-án ünnepli 93. születésnapját, 19-én pedig pappá szentelésének
> 70. évfordulóját Kuklay Antal katolikus pap. A sokak által csak Tóni
> atyaként emlegetett lelkipásztor holnap tartandó rubintmiséjére Hofher
> József jezsuita írt köszöntőt.
>
> Drága Tóni atya! Drága Tóni!
>
> Bátran állíthatom, hogy jezsuita életem legmeghatározóbb éveit Veled
> töltöttem/tölthettem Miskolctól nem messze, Köröm községben. Most
> önéletrajzi írásomból idézek, mely – régi gimnazista osztálytársaim
> jóvoltából – magánkiadásban jelent meg:
>
> *„Kuklay Antalt még a nyolcvanas évek végén ismertem meg mint **Pilinszky-szakértőt,
> verseinek kiváló szakértőjét. Pilinszkyt szeretik sokan kisajátítani
> maguknak, de nála jobb verselemzésekkel nemigen találkoztam azóta sem.
> Távol a világtól, távol Budapesttől, a világ végén volt ideje elmélkedni,
> hogy töprengjen a költő szimbólumrendszerének megfejtésén. Nem erőltetett
> magyarázatokkal állt elő, hanem magának **Pilinszky Jánosnak prózájával
> magyarázta verseit.”*
>
> Sárvári Gyuri akkori kispaptársamnak köszönhetem, hogy megismerhettelek. Ő
> vitt el hozzád Körömbe, abba a csodálatos „elvarázsolt kastélyba”, ahol a
> receptúrád alapján készült legendás körömi kakaót kortyolgatva hallgattunk
> Téged.
>
> Most, amikor ezeket a sorokat írom, készítettem magamnak egy kakaót,
> beleverve egy tojássárgáját, hogy jobban menjen az emlékezés.
>
> *„Körömben egy majdnem homogén, cigányok által lakott községben élt.*
>
> *Hihetetlen intellektusa nem engedte, hogy alámerüljön egy süllyesztőbe,
> ahogy ez sokakkal megtörtént a börtönből való szabadulás után.*
>
> *A plébánián, egy barokk kori vendégfogadóban összegyűjtötte a környéken
> fellelhető egyházi műkincseket, hogy ezzel megalapozzon egy későbbi
> egyházmegyei gyűjteményt, mely mostanra Sárospatakon kapott **elhelyezést.
> A környező, lakatlan plébániákon – melyek az atya fíliái voltak – nyaranta
> fogyatékkal élő gyerekeket nyaraltatott.*
>
> *Kuklay Tóni atyának sok korszaka volt. Én akkor találkoztam vele, amikor
> a harmadik évezred elején a helyi cigányokkal kezdett foglalkozni. A
> látvány hihetetlen ellentmondásos. Egy restaurált barokk vendégfogadóban
> (mely Tóni atyának köszönhetően nem lett az enyészet áldozata; most mint
> plébánia, műemléképület) minden hónap folyamán találkozott egy Budapestről
> érkező intellektuális kör, akik egymást gazdagítva filozófiáról,
> teológiáról, művészetekről beszélgettek.*
>
> *A házikoncerteken – mind a plébánián, mind a templomban – az **érdeklődő
> cigány testvérek is részt vehettek. Textilművészek vezetésével a plébánia
> alagsorában felállított szövőszékeken készítették az asszonyok
> szőtteseiket, miközben a **kastély körül mélyszegénységben és putrikban
> éltek.”*
>
> Talán ezek az emberek majd egyszer, a mennyországban megtudják, hogy ki is
> volt a lelkipásztoruk!
>
> *„Ideérkezésemkor ebben a nem mindennapi miliőben, egy ünnepi*
> *alkalommal, ebéd előtt*
>
> *Tóni atya lelkesen elemezte fogyatékkal élő gyerekek számára Pilinszky
> egyik versét.*
>
> *Miközben a művelt fővárosi publikum és a cigány testvérek, éhesen kopogó
> szemekkel, már alig várták, hogy elkezdjük végre az ebédet, az Atya tér és
> idő kategóriáin kívül lebegve magyarázott. Ekkor mellé somfordálva szelíden
> jeleztem neki, hogy talán itt az ideje, hogy prózai dolgokkal is
> foglalkozzunk.*
>
> *Egy pillanat alatt a földre érkezett, és mindenki örömére elkezdtük az
> ebéd előtti imát. Szóval így kezdtem a cigánypasztorációt egy nem
> mindennapi zsenivel, Kuklay Antallal. Így repültünk föld felett és ég alatt
> ösztönösen, nem tudatosan.”*
>
> Tóni atya nem mentálhigiénés képzésen tanulta a cigányokkal való
> foglakozást, mint ahogy Latinovits Zoltán sem színiiskolákban lett
> színészkirály.
>
> Kiváló pedagógus volt. Lényeglátó, lényegre törő és igaz ember. Soha
> senkivel nem haverkodott. Tisztelettel fordult embertársai felé – a
> tiszteletet, ami feléjük áradt, a cigányok is érezték.
>
> Egy alkalommal, amikor betértünk egy cigányputriba, bokáig lépkedtünk a
> szemétben. Tóni atya megkérdezte: Ez micsoda? A válasz: Tudja, Atya, nagyon
> szegények vagyunk. Az Atya megkérdezte: Van söprűjük? Kis idő múlva a
> szomszédból előkerült egy seprű. Tóni atya összesöpörte a szemetet, egy
> vödörbe gyűjtötte, a seprűt visszaadta tulajdonosának, majd így szólt:
>
> Látja! Ez nem szegénység kérdése!
>
> A hatalmasoknak sem gazsulált. Az egyik legnagyobb békepap így szólt a
> paptestvérekhez Tóni atya háta mögött: Nézzétek Tónit! Tanulhattok tőle!
> Tojik rájuk, és megy előre!
>
> Barátai, tisztelői is egyenes emberek voltak. Büszke vagyok rá, hogy olyan
> jezsuita barátai voltak, mint Pálos Antal vagy Bálint József, aki a „hejcei
> teológián” tanított neki dogmatikát.
>
> Mit mondhatnék még? Jálics Ferenc atya halála után azt írtam az
> emlékkönyvébe: Ahol száz szó is kevés, ott egy szó is sok! Köszönöm! Drága
> Tóni atya! Mit mondhatnék Neked? Köszönöm! Ha rozzant állapotban lévő
> térdem miatt nem jutok el a rubintmisédre, abban biztos lehetsz: Örökre itt
> élsz a szívemben, az emlékkönyvemben! Isten segítsen Máriával együtt,
> akinek szintén sokat köszönhetünk/köszönhetek, hogy itt vagy még nekünk!
>
> Dicsértessék a Jézus Krisztus!
>
> *Hofher Józsi*
>
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250623/55fbc61e/attachment.html>