[Grem] Rubinmiséjét tartja holnap a ma 93 éves Kuklay Antal Mátramindszenten

[Emoke Greschik]

Mátrai otthonában ünnepelte rubinmiséjét Kuklay Antal atya -Skutecky Rita
küldte 2025. jól.17-én

https://www.magyarkurir.hu/hazai/matrai-otthonaban-unnepelte-rubinmisejet-kuklay-antal

Az ember társas lény. Bensőséges fogalmazásában: az ember szeretetre
született. Mégis, szeretni is nehéz, s a szeretetet elfogadni is nehéz.
A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik
„eléggé”, másrészt, hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik „igazán”
szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet
tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhítjük fájdalmát, az alapvető
ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes
megvalósítását hiába keressük a földön.
/Pilinszky János/


On Sun, Jun 15, 2025 at 9:06 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> *A rubinmisés*
> https://gondola.hu/cikkek/155108-A_rubinmises.html
>
> Világító torony, aki a börtönévek és hosszú mellőzöttségek ellenére fel
> tudta emelni ezeknek a szegény embereknek a tekintetét az égre, mint barokk
> katedrálisok égbe nyíló mennyezetfreskói, hogy utat mutasson és jövőt
> hirdessen az itt élőknek olyan időszakban is, amikor (...) az egyház és
> egyháziak csak megtűrtek voltak hazánkban.
> 2025. június 12. 20:54
> Fotó: mediaklikk
>
> *Kuklay Antal - mediaklikk.hu <http://mediaklikk.hu>*
>
> A 93 esztendős Kuklay Antal Atya pappá szentelésének 70. évfordulóját
> hálaadó és engesztelő szentmisével ünnepli 2025. június 14-én, 11 órakor
> (szombaton) Mátramindszenten. A hajdani körömi plébános, egri kanonok,
> Pilinszky-kutató, könyvtár és művészettörténész szakos végzettségű atya
> l932. június l3-án született Csapon. Apja kántortanító volt. Elemi iskoláit
> Csapon végezte. A gimnáziumot a sátoraljaújhelyi piaristáknál kezdte. A
> Bodrog-parti iskolavárosban, a pataki Református Gimnáziumban
> érettségizett. Teológiát l950 és l956 között Hejcén, Egerben és Budapesten
> tanult.
>
> Mélységesen ismeri, meg- és átélte a missziós és a sors szabta, kegyelem
> adta papi hivatás örömeit és szenvedésmisztériumát is. Életútját
> sorstükörként mutatják a tények. Hatvanöt évvel ezelőtt szentelték pappá.
> Teológiai doktorátusára készült, amikor 1956-ban kitört a forradalom.
> November 2-án Marosfalvi László kispap az Állami Egyházügyi Hivatal
> irattára ügyében felkereste az akkor már a fogságából kiszabadult, a budai
> Várban tartózkodó Mindszenty bíborost. A Prímás azonnal felvette a
> kapcsolatot Tildy Zoltánnal, aki Maléter Pál révén megszervezte az irattár
> lefoglalásának katonai biztosítását. Mindszenty a titkárát, az önként
> vállalkozó Turchányi Egont bízta meg az ÁEH irattára megmentésének
> megszervezésével. Másnap, november 3-án, Németh János, a Szent
> István-bazilika káplánja, két kispap, Vigh Szabolcs és Marosfalvi László,
> valamint a már felszentelt papként Kuklay Antal az ÁEH Pasaréti úti
> épületéhez ment, hogy segédkezzen az iratok csomagolásában.
>
> Két társával, Varjú Imrével és Marcheschi Károllyal állította össze a
> „Kedves Barátom!” című körlevelet, amely tartalmazza Mindszenty november
> 3-i beszédét, XII. Piusz pápának a magyar forradalommal kapcsolatos
> megnyilatkozásait is. Ez a iratot közel 150 példányban stencilgéppel
> sokszorosították, majd kiküldték különböző plébániákra.
>
> XII. Piusz már 1956. június 29-én – III. Kallixtusz pápa imabullájának 500
> éves évfordulóján –, kiadott egy pontosan időzített apostoli levelet,
> melyben aggodalmát fejezte ki Kelet-Európa népeiért az ateista befolyás
> erősödése miatt. Négy hónap múlva október 23-án forradalom tört ki
> Magyarországon. Az 1956-os pápai enciklikának ugyanaz volt a célja, mint
> amit ötszáz évvel azelőtt III. Kallixtusz Cum hiis superioribus annis
> imabullájában kért. 1456-ban a napi háromszori harangozás emlékeztette a
> keresztényeket az imádkozás megkezdésére. A csatát megelőzően pápai
> rendelettel bevezetett déli harangszó a keresztény világban azóta is a
> nándorfehérvári diadalra emlékeztet.
>
> A pápa az enciklikájában felidézte azokat a magyarországi emlékeit is,
> melyeket az 1938-i, budapesti látogatása óta őrizett. (A 34. Eucharisztikus
> világkongresszusra pápai legátusaként érkezett Budapestre.) A pápai
> enciklika célja: érjen véget a vérrontás, mert a megbomlott rend nem
> állítható vissza fegyverekkel. Imahadjáratot indított a föld összes
> keresztényeinek, tanújelét adva a közös szeretetnek: „Az annyi fájdalomból
> kínzott és annyi sebből vérző igen kedves magyar nemzet” és a közép-európai
> népek jussanak el polgári és vallásszabadságuk, közügyeik megoldására,
> megőrizve Isten és Krisztus Király jogait.
>
> XII. Piusz pápa 1956. október 28-án adta ki a „Luctuosissimi eventus” - A
> legtragikusabb események - kezdetű enciklikáját, melyet kiemelten nekünk,
> magyaroknak címzett: „Azok az igen gyászos események, melyek Kelet-Európa
> népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot,
> amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai
> lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára
> drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és
> szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt...” A pápa október
> 31-én Mindszenty bíboroshoz „Eodem paterno animo” - Ugyanazzal az atyai
> lélekkel - táviratot küldött, november 1-jén a „Laetamur admodum” - Nagyon
> boldogok vagyunk - kezdetű, 5-én pedig a „Datis nuperrime” - Nemrég adott -
> című, aggódva irányt mutató további két enciklikát bocsátott ki.
>
> Október végétől november 7-ig a pesti kispapok segédkeztek az Pázmány
> Tudományegyetem 1950-ben államosított, ELTE Jogi Karrá vált épületében
> meghúzódó forradalmárok étkeztetésében. (A szeminárium konyháján őrájuk is
> főztek.) November 4-én Kuklay Antal és Zöldi Sándor segített az akkorra már
> harckocsikkal blokád alá vont ELTE Jogi Kar épületében rekedt nemzetőrök
> szöktetésében. Antal atya szándékosan nyitva hagyta a kripta vasajtaját,
> amelyen át a forradalmárok a szomszédos épületből, a falon átmászva, a
> szemináriumba juthattak. A sekrestyében reverendába öltözhettek át, és az
> akkor még lezáratlan Papnövelde utcán keresztül elmenekülhettek.
>
> Kuklay Antalt az elöljárója, féltve őt a megtorlástól, Szikszóra nevezte
> ki káplánnak. 1957 májusában Szikszón tartóztatták le. Az ÁVO központi, Fő
> utcai börtönébe szállították, majd a Markó utcába vitték. Kimondták ellene
> a vádpontokat: részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal kifosztásában.
> Ellenforradalmárok szöktetését, felelősségre vonásuk elkerülését segítette.
> Terhére írták a „Kedves Barátom” kezdetű röpiratot is.
>
> A „Turchányi Egon és társai” címen jegyzett koncepciós perben több mint
> tíz kispapot és több világi hívőt ítéltek el. Turchányi életfogytiglani
> büntetést kapott, Kuklay Antalt 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az
> l957-ben, hat évnél tovább tartó, főképpen márianosztrai börtönbüntetést
> élt túl. A pártállam a börtönben fordítói irodát működtetett. Kuklay Antal,
> kitűnő nyelvtudásának köszönhetően, több könyvet is magyarra fordított…
> 1963-ban, hat év és néhány hónap rabság után szabadult az amnesztia idején.
>
> Kuklay Antalt kétéves rendőri felügyelet alá helyezték, a papi
> szolgálattól, a nyilvános misézéstől és hitoktatástól eltiltották. Ez a
> tilalom, a szabadulásától számítva, 10 évig volt érvényben. Nagy
> béketűrésben, de mindvégig rendíthetetlen hittel élte végig mindezt. Mindig
> azt kereste, mit kíván és vár tőle az Úr. Megalázottsága idején is
> szakadatlanul szolgálta, legjobb tudása szerint segítette Egyházát és
> magyar népét. Börtönéveit és a hányattatásban töltött esztendőket
> önképzésre is felhasználta. Elmélyült tanulmányokat folytatott a
> muzeológia, a könyvtárügy, a régészet, a művészet- és irodalomtörténet
> terén.
>
> l963-66 között Sátoraljaújhelyen gyári segédmunkásként, például
> galvanizálóként kereste kenyerét. 1967-ben a Sárospataki Római Katolikus
> Gyűjteménybe hordta, „trabantozta” a térség egyházi-művészetének kincseit,
> könyveit. l968-ban az OSZK-ban könyvtárosi képesítést, l98l-ben az ELTE-n
> művészettörténész diplomát szerzett.
>
> l973-tól a Sajó menti Körömben missziós hivatástudattal plébánosként
> szolgált. A Körömbe látogató múzeumban, könyvtárban érezhette magát. A múlt
> emlékeit, anyagi kultúráját eredményesen gyűjtő, megmentő lelkipásztor
> szívesen kalauzolta vendégeit. Elmélyedt a körömi és sajóládi pálosok
> régmúltjában. Köröm és Sajólád neve a pálos szerzetesek révén egybeforrt.
> (Ezt bizonyítja Joó Tibor sajóládi pálos kolostorról szóló, 1979-ben
> megjelent munkája is.)
>
> A Sajó melletti Laad birtokot Nagy Lajos adományozta Czudar Péternek
> hűséges szolgálataiért – amint ezt egy 1387. szeptember 29-én kelt oklevél
> bizonyítja.
>
> Az elkészült kolostor kegyhellyé vált. 1400. november 1-jén IX. Bonifác
> pápa búcsút engedélyezett a sajóládi templom zarándokainak, a perjelt pedig
> felhatalmazza 12 időszaki gyóntató alkalmazására. (Az építkezésre és
> karbantartásra fordítható búcsúengedélyt a váradi székesegyház és püspök
> csak 1401-ben, a kassai Szent Erzsébet-templom pedig 1402-ben kapta meg.)
> 1423-ban szentelte fel János egri segédpüspök a paulinusok ládi templomát.
> 1443-ban a Czudar család körömi birtoka felét, majd pedig az örökmisék
> fejében az egészet a sajóládi kolostornak adományozta.
>
> Hányatott történelme során a sajóládi kolostor a török időkben elpusztult.
> Romjait az ónodi vár helyreállításához használták fel. A Rákóczi
> szabadságharc időszaka sem kedvezett az építkezésnek. De a harcok múltával
> a pálosok hamar hozzákezdtek kolostoruk építéséhez és a birtokviszonyaik
> rendezéséhez. A kolostor és templom „poraiból és hamvaiból” jórészt a régi
> alapokon épült újjá. 1737. május 30-ra az összes munkálat befejeződött. A
> kolostor a XV. és XVI. században sem tartozott a nagyobbak közé, de
> történelmi jelentőséget kölcsönöz neki, hogy Martinuzzi Fráter György itt
> volt novícius, majd pedig a mohácsi vész idején, és még utána is 1528-ig ő
> volt a ládi kolostor perjele.
>
> A XVIII. század az újjáéledés és újjáépítés időszaka. Ekkor emelnek
> templomot a pálosok Körömben és építik föl a szép, barokk stílusú, két
> emelet magas, hat boltozott szobából, konyhából, két pincéből álló
> vendégfogadót: a mai plébánia épületét.
>
> Számos neves és tudós vendége volt a sajóládi pálos kolostornak és a
> körömi fogadónak. Többek között – 1780. július 20-tól október 1-jéig, pécsi
> tanulmányaiból visszatérve, itt tartózkodott Virág Benedek is, innen került
> Székesfehérvárra...
>
> A pálosok 1786-os feloszlatásakor 14 szerzetes élt a ládi kolostorban. 25
> hazai kolostoruk esett áldozatául a rendeletnek. A templomuk
> plébániatemplom lett, kolostoruk és körömi vendégfogadó pedig parókia...
> Kuklay Antal a gondosan felújított körömi plébánián, a pálosok hajdani,
> háromszintes barokk stílusú fogadójában lakott.
>
> Országzug ez a kis falu. Muhi felől érkezve komppal lehet átkelni a Sajón.
> Mintegy tíz perces séta után érkezünk a messziről is jól látható plébánia
> épületéhez, amelynek emléktábláján ez olvasható: „Remete Szent Pál követői,
> a magyar eredetű Pálosok imádkozó és dolgozó helye volt e ház. Lakói a
> fehér Barátok: a magyar róna éltetői, jó és balsorsban századokon át a
> nemzet őrei, tanítói, támaszai és vezérei voltak. Ma a R. K. Paróchia, az
> Isten és a Haza védelmezője, az egyházi és nemzeti sors tradícióinak
> hűséges őrzője és ápolója. A fehérruhás rend e hajdani otthonát a századok
> viharai után a nemes szívek magyar lelkük fellángolásával és
> áldozatkészségével új életre hívták, munkába szervezték Egyházunk és Csonka
> Hazánk megmentésére. A. M. D. C. Köröm, 1936.”
>
> Kuklay atya a Conditio Humana Alapítványon keresztül szellemi
> fogyatékosokat támogatott. A Köröm Életminőségéért Alapítvány segítségével
> támogatta a cigányok szocializálását. Óvodát épített. A cigány gyerekeknek
> napközit szervezett. A nevelő munkába bevonta a magyar asszonyokat,
> miskolci fiatalokat, budapesti művészbarátait is. A templom és az iskola
> mindig szívügye volt. Templomot épített Kiscsécsen, A Folia Selecta
> periodika és a Bölcsesség Hajléka rendezvénysorozata révén szellemi-lelki
> minőséget hozott létre Körömben. Templomot épített Kiscsécsen,
> Kesznyétenben és Sajóhídvégen.
>
> 2014-ben gazdag életművéért és a cigányság felemelkedéséért végzett
> példaértékű munkájáért az Akadémia dísztermében vehette át a Magyar
> Örökség-díjat: „a Magyarság Becsületrendjét”. Hofher József jezsuita atya
> laudációjában kiemelte: „szellemileg, lelkileg tönkretett, rendszerek és
> rendszerváltások által meggyötört és megnyomorított lelkek közül. Világító
> torony, aki a börtönévek és hosszú mellőzöttségek ellenére fel tudta emelni
> ezeknek a szegény embereknek a tekintetét az égre, mint barokk katedrálisok
> égbe nyíló mennyezetfreskói, hogy utat mutasson és jövőt hirdessen az itt
> élőknek olyan időszakban is, amikor (...) az egyház és egyháziak csak
> megtűrtek voltak hazánkban. Kuklay Antal szerint az elnyomatás „évei sem
> nyújtottak kevesebbet, csak mi fiai, voltunk kevesebbek: – bősz
> nagyravágyók: – lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat.”
>
>
>
>
> *A Hit Pajzsa díj *
>
> Kuklay Antal 2009-ben a Parma Fidei – Hit pajzsa-díjat a hit védelme és a
> szegények szolgálata elismeréseként érdemelte ki. A díj átvételkor
> elmondott köszönő beszéde önjellemző és igen tanulságos. Amikor
> meghallotta, hogy neki adományozzák ezt a szerinte zavarba ejtően
> megtisztelő címet, elővette a Finály latin szótárt és fölütötte a parma
> szónál. Amit talált, azt hite szerint tovább értelmezte: „parmularius – a
> pontifex parmát viselő szolgája. A pontifex római főpap, szó szerint
> hídverő. Az ő feladata, hogy hidat verjen a földiek és az égiek között. De
> ez a parma, ez a pajzs, amit a szolgája vitt, jelzi, hogy neki feladata
> volt elhárítani a várost, Róma népét fenyegető veszélyeket is. Így lett a
> parma a pontifex „logója”. De nemcsak szimbolikus volt ez az elhárítás, ez
> a védelem. A római papok feladata volt, hogy az istenszobrot őrző templom
> mellett a templom belső kamráját is őrizték, azt az ablaktalan helyiséget,
> amelyet csak belülről lehetett megközelíteni. Ezt mindig zárva tartották,
> innen mondhatjuk a görög szó nyomán: müein – becsukni, bezárni, hogy ez
> volt a müszterion. Itt őrizték a templom kincseit, a felajánlott
> adományokat és a polgárok értékeit.”
> Kuklay Antal a mindenkori jelenre vonatkoztatja a példázat értékű parma
> értelmezését: „S melyek ezek a kincsek? A valóság, az igazság, a jóság, a
> szépség és a szentség. Őrizzük minden fenyegetés ellen. Mi ez a fenyegetés
> a mi időnkben és minden időben? A nihil, a kétely, a szkepszis, a cinizmus,
> a nihilizmus fenyegetése, amellyel szemben föl kell tartanunk Krisztusnak a
> pajzsát. Őriznünk kell a valóságot. Azt a valóságot, amely csak a kegyelem
> teljességében tárul föl. Őriznünk kell a jóságot, a szépséget, az igazságot
> és a szentséget. (...) Ezt kell, hogy őrizzük az alvilág hatalmaival
> szemben. S ahogyan a görög kereskedők számára ez a pajzs biztos védelmet
> jelentett a megfogható kincsek számára, ugyanúgy kell, hogy védelmet
> jelentsen a mi hitünk a mindennapi élet, tehát a földi valóság, igazság,
> szépség, jóság és az emberi értelemmel is fölfogható szentség védelmében.
> Mi ellen? A pénzvilág, a hírvilág és az alvilág összefonott támadásával
> szemben... (...) Ez a védelem a müszterionban történik, a zárt, ablaktalan,
> sötét helyiségben. Mert ott őrzik a kincseket.”
>
> A parma fogalomértelmezését a szakrumból forrásozó Jézus-eszményhez
> kapcsolja: „Ezt vállalta Krisztus, és azt mondta, ’aki utánam akar jönni’
> (Lk 9,23), és be akar jönni a szentélybe, meg akarja találni a rejtett
> kincset, az „kövessen engem”. Ebben kristályosodik ki, olvad ki a hit
> aranya, és ez vár mindnyájunkra. Erre hív bennünket Krisztus. (...) S akkor
> föltárulnak az értékek, akkor is, ha »Nem föld a föld. / Nem szám a szám. /
> Nem betű a betű. / Nem mondat a mondat. // Isten az Isten. / Virág a virág.
> / Daganat a daganat. / Tél a tél. / Gyűjtőtábor a körülhatárolt /
> bizonytalan formájú terület.« (Pilinszky János: Költemény)”
>
>
> *A könyves Pilinszky-kutató plébános *
>
> Kuklay Antal körömi plébánosként A Kráter peremén címmel Pilinszkyről
> könyvet jelentetett meg, melynek alcíme: Gondolatok és szemelvények
> Pilinszky János verseihez. 2020. júniusában – vasmiséjére, mátramindszenti
> sátoros ünnepére – Wattay Elemér remek fotóival együtt az 5., bővített
> kiadást is „fényre bábáskodta”. (1987, 1988, 1995, 2005, 2020, 1922.
> Üveghegy Kiadó, Százhalombatta). A kiadást támogatta: a mátramindszenti
> Mens Sana - Egészséges Elme - Alapítvány.) l993-ban portréfilmet sugárzott
> róla a Magyar Televízió. Sok lelkigyakorlatos, kulturális rendezvény
> szervezője volt. Számos egyháztörténeti, művészettörténeti és
> irodalomtörténeti tanulmány, cikk szerzője...
>
> Kuklay – Pilinszky véleményét osztva, „Ez a legjobb, amit eddig írtak
> rólam” –, Radnóti Sándor A szenvedő misztikus. Misztikus eszme, lírai
> forma. Pilinszky János lírai költészetéről című művét tartja a szakirodalom
> legjobb könyvének. (Akadémiai K. Bp., 1981.) Az esztéta Radnóti Sándor
> „kimutatja, hogy az Isten-eszme a költészetben három formában kap
> hangsúlyt. Az istenkereső költők számára Isten léte a probléma. Verseikben
> vele küzdenek – például Ady. A másik csoport a liturgikus költőkét, akik
> számára Isten léte evidencia, hozzá írnak zsoltárokat, himnuszokat, mint a
> franciáknál Claudel vagy nálunk Babits egyes verseiben. A két csoport
> között van egy keskeny ösvény, rajta azok a költők, aki számára nem Isten
> léte a probléma, hanem a Vele való találkozás. Ezeket nevezi Radnóti
> misztikus költőknek. Közülük legjelentősebb a spanyol Keresztes Szent János
> – akinek a költészetét Pilinszky behatóan tanulmányozta –, nálunk pedig
> éppen ő a »szenvedő misztikus.”
>
> Szerinte Pilinszky verseinek nyitja, hogy csak elmélyült meditációval
> lehet megfejteni mélyre rejtett titkaikat. Kuklay életének nagy „égi”
> ajándéka volt a Pilinszky Jánossal való megismerkedése és a közöttük
> kialakult lelki barátság, amelyet számára a Pilinszky-életművel való
> mélyreható foglalkozás, értelmezés követett.
>
> [image: Pilinszky János Hajós utcai otthonában, 1970 (Fotó: Balla Demeter)]
>
> *Pilinszky - tiszataj online*
>
> Kuklay az ars sacra/lyrica sacra szemlélet jogosultsága mellett tesz
> tanúságot. Tudja, hogy az interpretáció nézőpontfüggősége és időbeliség
> kapcsolata magától értetődik. Pilinszky szavait analógiásan idézi,
> életművének olyan területeit világítja meg, amelyekhez a mai kutatóknak
> nincsen, vagy kevés és hiányos a teológiai és a klasszikus műveltsége.
>
> Az emberi szerző: sensus auctoris. Az ember által alkotott isteni üzenet
> ruhája: a textus. Textus dominus – a szöveg nagy úr! Egy jól sikerült
> alkotás üzenete sokkal több annál, mint amit a szerző tudott, tudhatott.
> Éppen ezért a teljesebb üzenet, az un. sensus plenior történeti és
> tudományos módszerekkel nem egészen, nem teljesen, nem hiánytalanul
> ragadható meg. Ismerni kell a szerzőt, ezért kutatjuk a sensus auctorist,
> azt, hogy mit tudott, mit akart, mit próbált megfogalmazni, de az
> interpretansnak ezen túl kell lépnie.
>
> Ma sok kutató tudomást sem vesz a sensus plenior-ról, a teljesebb
> értelmezésről. A hit szabálya, a regula fidei legalapvetőbb magyarázati
> szempont: hitszabály, az egyház tanításának összessége. Kongeniális a
> kontextus, ha a géniuszt ugyanaz a Lélek élteti, amelyben a mű elnyeri
> igazi értelmét. Egy tágabb hit-összefüggésben kapják meg a szövegek a
> teljes(ebb) értelmüket. A Teremtő által az emberbe oltott képesség a sensus
> divinitatis – a jó, a szép, az igaz, a szent felismerésére irányuló
> adottság.
>
> Babus Antal, A Kráter peremén első recenzense mutatott rá: Kuklay Antal
> felbontva az időrendet, gondolatok és témák szerinti fejezetekben
> csoportosítja Pilinszky műveit: „az eddig különálló gyöngyszemeknek hitt
> versek és esszék között felismerhetővé válnak az összefüggések...” Ebből
> adódik egy sarkalatos kérdés, valóban igaz Pilinszky vallomása: „Amiként
> kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan, kezdtem, mindvégig azt csinálom”?
>
> Kuklay Antal válasza: „... ha odafigyelünk a vers folytatására, választ
> kapunk: „Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak
> hallgat”– tehát itt a hallgatás kontinuitásáról van szó. (...) Ezért
> Pilinszky költői pályáját talán így határozhatjuk meg: az elhallgatás
> fokozatai. Folyamatos, amiről – akár e versben is – hallgat: a szenvedés,
> mely gyönyörű hasonlatával téli hó, száműzött tenger, Isten hallgatása. És
> folyamatos, ahogyan hallgat: sűrít, tömörít. aszkézise, amellyel lemond a
> szavakról, hogy elmondja az elmondhatatlant. Gótikus katedrálisok
> kőcsipke-faragói közelítettek ilyen makacs istenkísértéssel a
> tökéletességhez: mennyit lehet még elvenni az anyagból, hogy még szebb
> legyen? Ő a maga pályájára visszatekintve két korszakáról beszél. »Korábban
> jobb kézzel írtam, most ballal, korábbi korszakom a Duna, a mostani a
> Tisza, korábban perfekcionista voltam, most tudom, hogy nincs
> tökéletesség.«”
>
> Kuklay tágas kontextusba helyezi Pilinszky verseit. Arisztotelésztől
> tudja: az analógia nagy tudomány, az összefüggésekben reveláció rejlik.
> Sokat idéz a Szentírásból, Pascal, Aquinói Szent Tamás, Szophoklész, Arany,
> Petőfi, Babits, Ady, Mándy Iván, Hölderlin, T. S. Eliot, Dosztojevszkij,
> Simone Weil, Ottlik Géza, Sheryl Sutton, Ted Hughes, Francois Mauriac...
> műveiből. Szemlélete a hajdani bibliamagyarázók áhítatával rokon.
> Felfedezte, hogy Pilinszky verseit legjobban a saját prózájával lehet
> értelmezni: „...különösen vonatkozik ez a Beszélgetések Sheryl Suttonnal
> kötetre, amely kifejezetten ezzel a szándékkal íródott –, megtaláltam
> azokat a gyökereket, forrásokat is, amelyekből a költői ihlet táplálkozott.
> Olykor egy-egy dőlt betűs szó figyelmeztetett a versben rejlő irodalmi
> utalásra, allúzióra. Évekbe telt, amíg Dosztojevszkijnél megtaláltam a
> naplementét Svájcban, a Gyónás után című vers költői képét. Aquinói Szent
> Tamás szövegeivel a versekben rejlő teológiai-filozófiai gondolatok tételes
> kifejtését tártam az olvasó elé. Mándy Iván karcolatával a hallgatás
> éveinek atmoszféráját érzékeltettem, amiből a Terek című. vers
> szabadságvágya fakadt.”
>
> A T. S. Eliot-idézettel a könyv előszavában az analógiás értelmezés
> jogosultságát bizonyítja: „...modern irodalomelméleti felfogás igazolja a
> régi, szentírás-magyarázók eljárását, akik megkülönböztették a Biblia szó
> szerinti és átvitt, úgynevezett allegorikus, misztikus vagy morális
> értelmezését. Ők úgy gondolták, hogy a szövegben több van, Isten többet
> üzen benne számunkra, mint amennyi a szavak közvetlen jelentése. Ez
> bizonyos értelemben minden műalkotásra érvényes. Minden, ami szép, több
> önmagánál... Máskor egy gondolat interferenciagyűrűit próbáltam felvázolni,
> ahogyan e térben és időben tovaterjed, s egy-egy alkotásban újra meg újra
> testet ölt. De ez a montázstechnika lehetőséget adott egy sajátos
> önkifejezési formára, rejtett vallomásra, üzenetre is, amit az olvasók fel
> is fogtak.”
>
> Kuklay az olvasó számára meghagyja a mérlegelés, megfontolás és a döntés
> jogát és lehetőségét. Kutató-értelmezői célja: az emberfelmutatás,
> értelmezése az ars sacra, literatura sacra, lyrica sacra nézőpontjából:
> közelítés az interpretatio sacra authentica lehetőségeihez. Értelmezése
> erősen kötődik a hermeneutica sacra szemléletéhez, a Biblia-magyarázat, az
> igehirdetés elveihez, és távol áll tőle a hermeneutica profana világa.
>
> Voltak, akik Pilinszkyt olyan tüneménynek látták, akinek több köze van a
> nyugat-európai egzisztencializmushoz, irányzatokhoz, mint a magyar
> kultúrához, irodalomhoz. Pedig Pilinszky művét József Attila, Radnóti,
> Babits, Kosztolányi, Ady, Vörösmarty, Berzsenyi stb. nélkül csak hiányosan
> lehet megérteni. Az anyanyelv a költői létezés nélkülözhetetlen közege volt
> a számára. Magyarul mondta el a nem magyaroknak szánt gondolatait is.
> Kuklay szerint: „A nyugat-európaiak Pilinszkyt éppenséggel közép-európainak
> látják, Herbert, Popa és Rózewicz társaságában. Ezt a csoportot a
> történelem forgószele sodorta össze. A sors kegyelméből ugyanazt
> csinálják... (...) De közülük talán Pilinszky jutott el leginkább a
> hurrikán szívébe, ahol néma csend van, » a kutyaólak csöndje«”
> Kuklay Pilinszkyt – a méltán világhíres angol Ted Hughes nyomán, aki
> kötetre valót fordított angolra a magyar költőtől – a magyar
> lírafejlődésben, a mintakövető elődök után, a világlírában is mintaadónak
> értékeli. Ha a „Best” kategóriában csak két Pilinszky-verset kellene
> megjelölnie, akkor az Apokrif és a Kráter című költői remekművet választaná.
>
> A kritikai fogadtatás észrevételei: részlegesek ezek a Kuklay-elemzések,
> nem kerekednek Pilinszky életművét átfogó szemléletté, mégis tiszteletet
> keltenek, a megértés fontos fázisát alkotják. Veszélyes a szimbólumok
> allegorizálása. Az interpretans a szövegbe rejtett igazság többértelműségét
> egy alapigazságra igyekszik visszavezetni. Kuklay a könyvét nem tartja
> tudományos műnek, melytől megköveteljük egy egzakt módszer következetes
> alkalmazását: „ Az esszé szabadságával kalandozik a kötött és oldott
> gondolkodási módok között. Nem a monográfiák gőzhengere, hanem kalauz egy
> erdei sétához, ahol a turistajelzések sokaságából a képzelt útitársnak kell
> eldöntenie, melyik ösvényt válassza, sőt biztatás arra, hogy nekivágjon
> ismeretlen csapásoknak, felfedezzen rejtett szépségeket.”
>
> Távol áll tőle a Tacitus Agricola című művéből származó „Nunquam autores,
> semper interpretes – sose a szerzők, mindig az értelmezők” elv. Máig
> folytatja a Pilinszky-versek meditációs értelmezését. Számos új
> felismeréshez jutott el. Például ahhoz, hogy a költő Négysoros című
> remeklésében a Jutta Scherrerhez fűződő, házassági kudarcról,
> beteljesületlen szerelméről vall: „Alvó szegek a jéghideg homokban, /
> Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma
> ontják véremet.”
>
> Kuklay Antal életpéldája a Jézus-eszmény, a Pilinszky-kutatóé az
> evangéliumi esztétika, a vox diva evangelica – az isteni evangélium
> lelkiismeretben iránymutató hangja. Kuklay a szeretet, igazság és jóság
> révén, a szenvedés misztériumában mélyen rokon legkedvesebb költőjével:
> „Csatavesztés a földeken. / Honfoglalás a levegőben.” A szellemben-lélekben
> pusztuló és pusztító világban, ezernyi veszély közepette, csak az Isten
> kegyelme, a hit és emberség védhet meg bennünket. (Kuklay Antal egyik
> hallgatója így nyilatkozott: „Ilyen hiteles és szép versértelmezéseket Sík
> Sándortól olvastam…”)
>
> Zsille Gábor költő, műfordító, publicista, polonista, rádiós
> músorszerkesztő könyvet írt Kuklay Antalról: Isten magyar népének szolgája.
> Kuklay Antal élete vallomásai és írásai tükrében; Új Ember, Bp., 2005. Mint
> szűkölködők, de sokakat gazdagítók. Kuklay Antal körömi plébánossal
> beszélget Fülöp Zsuzsanna; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni, 56.)
>
> Kuklay Antal Mátramindszenten mindmáig aktívan, tanúságtevő hittel és
> szívből szolgálja Egyházát és híveit, miközben odaátra is bőségesen gyűjti
> az érdemeket. Evilági kitüntetéseit megtiszteltetésként, illőn és emberül
> fogadta: 1997: Polgári Érdemrend Középkeresztje. 2008: Fraknói Vilmos díj,
> 2009: Parma Fidei (Hit Pajzsa) díj, 2011: a Magyar Köztársasági Érdemrend
> Tisztikeresztje. 2014: Magyar Örökség díj. A 2020-ban alapított
> Pyrker-díjat, az Egri Főegyházmegye legrangosabb kitüntetését, Kuklay Antal
> főszékesegyházi kanonok 2021-ben elsőként érdemelte ki.
>
> Az „újholdas”, „misztikus” Pilinszky „nem különbözni” akart. Születésének
> dátuma is két nemzedék között jelölte ki helyét. Számos folyóiratban
> publikált, valójában irányzatok, nemzedékek, csoportosulások fölött állt.
> Németh László lelki barátja „hídépítő” volt és marad irodalmunk népi és
> urbánus irányzata között. Kuklay Antal pedig közvetítő Pilinszky és a mai
> Olvasó között. Hivatásának lételeme az áldás. Áldás tudott lenni, bárhova
> is vetette sorsa.
>
> *Cs. Varga István - archív*
>
> Kuklay Antal az adventi, mátradabi Kincseskerti körlevélben, hálát adva a
> 2024-es év minden napjáért, így fohászkodott a Magyarok Nagyasszonyához az
> új, a 2025-ös esztendő kegyelméért: „Esedezz értünk, Isten szülője, Régi
> magyarságnak te valál őrzője, Légy minden jónknak szerzője!”
> Mátramindszenten is folytatja papi hivatását, küldetését, az sorsára s
> érvényes Pilinszky költői definíciója: „Csatavesztés a földeken.
> Honfoglalás a levegőben.”
>
> *Cs. Varga István *
> MTI
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250617/6e6e6c1b/attachment.html>