[Grem] Rubinmiséjét tartja holnap a ma 93 éves Kuklay Antal Mátramindszenten

[Emoke Greschik]

 *A rubinmisés*
https://gondola.hu/cikkek/155108-A_rubinmises.html

Világító torony, aki a börtönévek és hosszú mellőzöttségek ellenére fel
tudta emelni ezeknek a szegény embereknek a tekintetét az égre, mint barokk
katedrálisok égbe nyíló mennyezetfreskói, hogy utat mutasson és jövőt
hirdessen az itt élőknek olyan időszakban is, amikor (...) az egyház és
egyháziak csak megtűrtek voltak hazánkban.
2025. június 12. 20:54
Fotó: mediaklikk

*Kuklay Antal - mediaklikk.hu <http://mediaklikk.hu>*

A 93 esztendős Kuklay Antal Atya pappá szentelésének 70. évfordulóját
hálaadó és engesztelő szentmisével ünnepli 2025. június 14-én, 11 órakor
(szombaton) Mátramindszenten. A hajdani körömi plébános, egri kanonok,
Pilinszky-kutató, könyvtár és művészettörténész szakos végzettségű atya
l932. június l3-án született Csapon. Apja kántortanító volt. Elemi iskoláit
Csapon végezte. A gimnáziumot a sátoraljaújhelyi piaristáknál kezdte. A
Bodrog-parti iskolavárosban, a pataki Református Gimnáziumban
érettségizett. Teológiát l950 és l956 között Hejcén, Egerben és Budapesten
tanult.

Mélységesen ismeri, meg- és átélte a missziós és a sors szabta, kegyelem
adta papi hivatás örömeit és szenvedésmisztériumát is. Életútját
sorstükörként mutatják a tények. Hatvanöt évvel ezelőtt szentelték pappá.
Teológiai doktorátusára készült, amikor 1956-ban kitört a forradalom.
November 2-án Marosfalvi László kispap az Állami Egyházügyi Hivatal
irattára ügyében felkereste az akkor már a fogságából kiszabadult, a budai
Várban tartózkodó Mindszenty bíborost. A Prímás azonnal felvette a
kapcsolatot Tildy Zoltánnal, aki Maléter Pál révén megszervezte az irattár
lefoglalásának katonai biztosítását. Mindszenty a titkárát, az önként
vállalkozó Turchányi Egont bízta meg az ÁEH irattára megmentésének
megszervezésével. Másnap, november 3-án, Németh János, a Szent
István-bazilika káplánja, két kispap, Vigh Szabolcs és Marosfalvi László,
valamint a már felszentelt papként Kuklay Antal az ÁEH Pasaréti úti
épületéhez ment, hogy segédkezzen az iratok csomagolásában.

Két társával, Varjú Imrével és Marcheschi Károllyal állította össze a
„Kedves Barátom!” című körlevelet, amely tartalmazza Mindszenty november
3-i beszédét, XII. Piusz pápának a magyar forradalommal kapcsolatos
megnyilatkozásait is. Ez a iratot közel 150 példányban stencilgéppel
sokszorosították, majd kiküldték különböző plébániákra.

XII. Piusz már 1956. június 29-én – III. Kallixtusz pápa imabullájának 500
éves évfordulóján –, kiadott egy pontosan időzített apostoli levelet,
melyben aggodalmát fejezte ki Kelet-Európa népeiért az ateista befolyás
erősödése miatt. Négy hónap múlva október 23-án forradalom tört ki
Magyarországon. Az 1956-os pápai enciklikának ugyanaz volt a célja, mint
amit ötszáz évvel azelőtt III. Kallixtusz Cum hiis superioribus annis
imabullájában kért. 1456-ban a napi háromszori harangozás emlékeztette a
keresztényeket az imádkozás megkezdésére. A csatát megelőzően pápai
rendelettel bevezetett déli harangszó a keresztény világban azóta is a
nándorfehérvári diadalra emlékeztet.

A pápa az enciklikájában felidézte azokat a magyarországi emlékeit is,
melyeket az 1938-i, budapesti látogatása óta őrizett. (A 34. Eucharisztikus
világkongresszusra pápai legátusaként érkezett Budapestre.) A pápai
enciklika célja: érjen véget a vérrontás, mert a megbomlott rend nem
állítható vissza fegyverekkel. Imahadjáratot indított a föld összes
keresztényeinek, tanújelét adva a közös szeretetnek: „Az annyi fájdalomból
kínzott és annyi sebből vérző igen kedves magyar nemzet” és a közép-európai
népek jussanak el polgári és vallásszabadságuk, közügyeik megoldására,
megőrizve Isten és Krisztus Király jogait.

XII. Piusz pápa 1956. október 28-án adta ki a „Luctuosissimi eventus” - A
legtragikusabb események - kezdetű enciklikáját, melyet kiemelten nekünk,
magyaroknak címzett: „Azok az igen gyászos események, melyek Kelet-Európa
népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot,
amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai
lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára
drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és
szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt...” A pápa október
31-én Mindszenty bíboroshoz „Eodem paterno animo” - Ugyanazzal az atyai
lélekkel - táviratot küldött, november 1-jén a „Laetamur admodum” - Nagyon
boldogok vagyunk - kezdetű, 5-én pedig a „Datis nuperrime” - Nemrég adott -
című, aggódva irányt mutató további két enciklikát bocsátott ki.

Október végétől november 7-ig a pesti kispapok segédkeztek az Pázmány
Tudományegyetem 1950-ben államosított, ELTE Jogi Karrá vált épületében
meghúzódó forradalmárok étkeztetésében. (A szeminárium konyháján őrájuk is
főztek.) November 4-én Kuklay Antal és Zöldi Sándor segített az akkorra már
harckocsikkal blokád alá vont ELTE Jogi Kar épületében rekedt nemzetőrök
szöktetésében. Antal atya szándékosan nyitva hagyta a kripta vasajtaját,
amelyen át a forradalmárok a szomszédos épületből, a falon átmászva, a
szemináriumba juthattak. A sekrestyében reverendába öltözhettek át, és az
akkor még lezáratlan Papnövelde utcán keresztül elmenekülhettek.

Kuklay Antalt az elöljárója, féltve őt a megtorlástól, Szikszóra nevezte ki
káplánnak. 1957 májusában Szikszón tartóztatták le. Az ÁVO központi, Fő
utcai börtönébe szállították, majd a Markó utcába vitték. Kimondták ellene
a vádpontokat: részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal kifosztásában.
Ellenforradalmárok szöktetését, felelősségre vonásuk elkerülését segítette.
Terhére írták a „Kedves Barátom” kezdetű röpiratot is.

A „Turchányi Egon és társai” címen jegyzett koncepciós perben több mint tíz
kispapot és több világi hívőt ítéltek el. Turchányi életfogytiglani
büntetést kapott, Kuklay Antalt 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az
l957-ben, hat évnél tovább tartó, főképpen márianosztrai börtönbüntetést
élt túl. A pártállam a börtönben fordítói irodát működtetett. Kuklay Antal,
kitűnő nyelvtudásának köszönhetően, több könyvet is magyarra fordított…
1963-ban, hat év és néhány hónap rabság után szabadult az amnesztia idején.

Kuklay Antalt kétéves rendőri felügyelet alá helyezték, a papi
szolgálattól, a nyilvános misézéstől és hitoktatástól eltiltották. Ez a
tilalom, a szabadulásától számítva, 10 évig volt érvényben. Nagy
béketűrésben, de mindvégig rendíthetetlen hittel élte végig mindezt. Mindig
azt kereste, mit kíván és vár tőle az Úr. Megalázottsága idején is
szakadatlanul szolgálta, legjobb tudása szerint segítette Egyházát és
magyar népét. Börtönéveit és a hányattatásban töltött esztendőket
önképzésre is felhasználta. Elmélyült tanulmányokat folytatott a
muzeológia, a könyvtárügy, a régészet, a művészet- és irodalomtörténet
terén.

l963-66 között Sátoraljaújhelyen gyári segédmunkásként, például
galvanizálóként kereste kenyerét. 1967-ben a Sárospataki Római Katolikus
Gyűjteménybe hordta, „trabantozta” a térség egyházi-művészetének kincseit,
könyveit. l968-ban az OSZK-ban könyvtárosi képesítést, l98l-ben az ELTE-n
művészettörténész diplomát szerzett.

l973-tól a Sajó menti Körömben missziós hivatástudattal plébánosként
szolgált. A Körömbe látogató múzeumban, könyvtárban érezhette magát. A múlt
emlékeit, anyagi kultúráját eredményesen gyűjtő, megmentő lelkipásztor
szívesen kalauzolta vendégeit. Elmélyedt a körömi és sajóládi pálosok
régmúltjában. Köröm és Sajólád neve a pálos szerzetesek révén egybeforrt.
(Ezt bizonyítja Joó Tibor sajóládi pálos kolostorról szóló, 1979-ben
megjelent munkája is.)

A Sajó melletti Laad birtokot Nagy Lajos adományozta Czudar Péternek
hűséges szolgálataiért – amint ezt egy 1387. szeptember 29-én kelt oklevél
bizonyítja.

Az elkészült kolostor kegyhellyé vált. 1400. november 1-jén IX. Bonifác
pápa búcsút engedélyezett a sajóládi templom zarándokainak, a perjelt pedig
felhatalmazza 12 időszaki gyóntató alkalmazására. (Az építkezésre és
karbantartásra fordítható búcsúengedélyt a váradi székesegyház és püspök
csak 1401-ben, a kassai Szent Erzsébet-templom pedig 1402-ben kapta meg.)
1423-ban szentelte fel János egri segédpüspök a paulinusok ládi templomát.
1443-ban a Czudar család körömi birtoka felét, majd pedig az örökmisék
fejében az egészet a sajóládi kolostornak adományozta.

Hányatott történelme során a sajóládi kolostor a török időkben elpusztult.
Romjait az ónodi vár helyreállításához használták fel. A Rákóczi
szabadságharc időszaka sem kedvezett az építkezésnek. De a harcok múltával
a pálosok hamar hozzákezdtek kolostoruk építéséhez és a birtokviszonyaik
rendezéséhez. A kolostor és templom „poraiból és hamvaiból” jórészt a régi
alapokon épült újjá. 1737. május 30-ra az összes munkálat befejeződött. A
kolostor a XV. és XVI. században sem tartozott a nagyobbak közé, de
történelmi jelentőséget kölcsönöz neki, hogy Martinuzzi Fráter György itt
volt novícius, majd pedig a mohácsi vész idején, és még utána is 1528-ig ő
volt a ládi kolostor perjele.

A XVIII. század az újjáéledés és újjáépítés időszaka. Ekkor emelnek
templomot a pálosok Körömben és építik föl a szép, barokk stílusú, két
emelet magas, hat boltozott szobából, konyhából, két pincéből álló
vendégfogadót: a mai plébánia épületét.

Számos neves és tudós vendége volt a sajóládi pálos kolostornak és a körömi
fogadónak. Többek között – 1780. július 20-tól október 1-jéig, pécsi
tanulmányaiból visszatérve, itt tartózkodott Virág Benedek is, innen került
Székesfehérvárra...

A pálosok 1786-os feloszlatásakor 14 szerzetes élt a ládi kolostorban. 25
hazai kolostoruk esett áldozatául a rendeletnek. A templomuk
plébániatemplom lett, kolostoruk és körömi vendégfogadó pedig parókia...
Kuklay Antal a gondosan felújított körömi plébánián, a pálosok hajdani,
háromszintes barokk stílusú fogadójában lakott.

Országzug ez a kis falu. Muhi felől érkezve komppal lehet átkelni a Sajón.
Mintegy tíz perces séta után érkezünk a messziről is jól látható plébánia
épületéhez, amelynek emléktábláján ez olvasható: „Remete Szent Pál követői,
a magyar eredetű Pálosok imádkozó és dolgozó helye volt e ház. Lakói a
fehér Barátok: a magyar róna éltetői, jó és balsorsban századokon át a
nemzet őrei, tanítói, támaszai és vezérei voltak. Ma a R. K. Paróchia, az
Isten és a Haza védelmezője, az egyházi és nemzeti sors tradícióinak
hűséges őrzője és ápolója. A fehérruhás rend e hajdani otthonát a századok
viharai után a nemes szívek magyar lelkük fellángolásával és
áldozatkészségével új életre hívták, munkába szervezték Egyházunk és Csonka
Hazánk megmentésére. A. M. D. C. Köröm, 1936.”

Kuklay atya a Conditio Humana Alapítványon keresztül szellemi
fogyatékosokat támogatott. A Köröm Életminőségéért Alapítvány segítségével
támogatta a cigányok szocializálását. Óvodát épített. A cigány gyerekeknek
napközit szervezett. A nevelő munkába bevonta a magyar asszonyokat,
miskolci fiatalokat, budapesti művészbarátait is. A templom és az iskola
mindig szívügye volt. Templomot épített Kiscsécsen, A Folia Selecta
periodika és a Bölcsesség Hajléka rendezvénysorozata révén szellemi-lelki
minőséget hozott létre Körömben. Templomot épített Kiscsécsen,
Kesznyétenben és Sajóhídvégen.

2014-ben gazdag életművéért és a cigányság felemelkedéséért végzett
példaértékű munkájáért az Akadémia dísztermében vehette át a Magyar
Örökség-díjat: „a Magyarság Becsületrendjét”. Hofher József jezsuita atya
laudációjában kiemelte: „szellemileg, lelkileg tönkretett, rendszerek és
rendszerváltások által meggyötört és megnyomorított lelkek közül. Világító
torony, aki a börtönévek és hosszú mellőzöttségek ellenére fel tudta emelni
ezeknek a szegény embereknek a tekintetét az égre, mint barokk katedrálisok
égbe nyíló mennyezetfreskói, hogy utat mutasson és jövőt hirdessen az itt
élőknek olyan időszakban is, amikor (...) az egyház és egyháziak csak
megtűrtek voltak hazánkban. Kuklay Antal szerint az elnyomatás „évei sem
nyújtottak kevesebbet, csak mi fiai, voltunk kevesebbek: – bősz
nagyravágyók: – lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat.”




*A Hit Pajzsa díj *

Kuklay Antal 2009-ben a Parma Fidei – Hit pajzsa-díjat a hit védelme és a
szegények szolgálata elismeréseként érdemelte ki. A díj átvételkor
elmondott köszönő beszéde önjellemző és igen tanulságos. Amikor
meghallotta, hogy neki adományozzák ezt a szerinte zavarba ejtően
megtisztelő címet, elővette a Finály latin szótárt és fölütötte a parma
szónál. Amit talált, azt hite szerint tovább értelmezte: „parmularius – a
pontifex parmát viselő szolgája. A pontifex római főpap, szó szerint
hídverő. Az ő feladata, hogy hidat verjen a földiek és az égiek között. De
ez a parma, ez a pajzs, amit a szolgája vitt, jelzi, hogy neki feladata
volt elhárítani a várost, Róma népét fenyegető veszélyeket is. Így lett a
parma a pontifex „logója”. De nemcsak szimbolikus volt ez az elhárítás, ez
a védelem. A római papok feladata volt, hogy az istenszobrot őrző templom
mellett a templom belső kamráját is őrizték, azt az ablaktalan helyiséget,
amelyet csak belülről lehetett megközelíteni. Ezt mindig zárva tartották,
innen mondhatjuk a görög szó nyomán: müein – becsukni, bezárni, hogy ez
volt a müszterion. Itt őrizték a templom kincseit, a felajánlott
adományokat és a polgárok értékeit.”
Kuklay Antal a mindenkori jelenre vonatkoztatja a példázat értékű parma
értelmezését: „S melyek ezek a kincsek? A valóság, az igazság, a jóság, a
szépség és a szentség. Őrizzük minden fenyegetés ellen. Mi ez a fenyegetés
a mi időnkben és minden időben? A nihil, a kétely, a szkepszis, a cinizmus,
a nihilizmus fenyegetése, amellyel szemben föl kell tartanunk Krisztusnak a
pajzsát. Őriznünk kell a valóságot. Azt a valóságot, amely csak a kegyelem
teljességében tárul föl. Őriznünk kell a jóságot, a szépséget, az igazságot
és a szentséget. (...) Ezt kell, hogy őrizzük az alvilág hatalmaival
szemben. S ahogyan a görög kereskedők számára ez a pajzs biztos védelmet
jelentett a megfogható kincsek számára, ugyanúgy kell, hogy védelmet
jelentsen a mi hitünk a mindennapi élet, tehát a földi valóság, igazság,
szépség, jóság és az emberi értelemmel is fölfogható szentség védelmében.
Mi ellen? A pénzvilág, a hírvilág és az alvilág összefonott támadásával
szemben... (...) Ez a védelem a müszterionban történik, a zárt, ablaktalan,
sötét helyiségben. Mert ott őrzik a kincseket.”

A parma fogalomértelmezését a szakrumból forrásozó Jézus-eszményhez
kapcsolja: „Ezt vállalta Krisztus, és azt mondta, ’aki utánam akar jönni’
(Lk 9,23), és be akar jönni a szentélybe, meg akarja találni a rejtett
kincset, az „kövessen engem”. Ebben kristályosodik ki, olvad ki a hit
aranya, és ez vár mindnyájunkra. Erre hív bennünket Krisztus. (...) S akkor
föltárulnak az értékek, akkor is, ha »Nem föld a föld. / Nem szám a szám. /
Nem betű a betű. / Nem mondat a mondat. // Isten az Isten. / Virág a virág.
/ Daganat a daganat. / Tél a tél. / Gyűjtőtábor a körülhatárolt /
bizonytalan formájú terület.« (Pilinszky János: Költemény)”


*A könyves Pilinszky-kutató plébános *

Kuklay Antal körömi plébánosként A Kráter peremén címmel Pilinszkyről
könyvet jelentetett meg, melynek alcíme: Gondolatok és szemelvények
Pilinszky János verseihez. 2020. júniusában – vasmiséjére, mátramindszenti
sátoros ünnepére – Wattay Elemér remek fotóival együtt az 5., bővített
kiadást is „fényre bábáskodta”. (1987, 1988, 1995, 2005, 2020, 1922.
Üveghegy Kiadó, Százhalombatta). A kiadást támogatta: a mátramindszenti
Mens Sana - Egészséges Elme - Alapítvány.) l993-ban portréfilmet sugárzott
róla a Magyar Televízió. Sok lelkigyakorlatos, kulturális rendezvény
szervezője volt. Számos egyháztörténeti, művészettörténeti és
irodalomtörténeti tanulmány, cikk szerzője...

Kuklay – Pilinszky véleményét osztva, „Ez a legjobb, amit eddig írtak
rólam” –, Radnóti Sándor A szenvedő misztikus. Misztikus eszme, lírai
forma. Pilinszky János lírai költészetéről című művét tartja a szakirodalom
legjobb könyvének. (Akadémiai K. Bp., 1981.) Az esztéta Radnóti Sándor
„kimutatja, hogy az Isten-eszme a költészetben három formában kap
hangsúlyt. Az istenkereső költők számára Isten léte a probléma. Verseikben
vele küzdenek – például Ady. A másik csoport a liturgikus költőkét, akik
számára Isten léte evidencia, hozzá írnak zsoltárokat, himnuszokat, mint a
franciáknál Claudel vagy nálunk Babits egyes verseiben. A két csoport
között van egy keskeny ösvény, rajta azok a költők, aki számára nem Isten
léte a probléma, hanem a Vele való találkozás. Ezeket nevezi Radnóti
misztikus költőknek. Közülük legjelentősebb a spanyol Keresztes Szent János
– akinek a költészetét Pilinszky behatóan tanulmányozta –, nálunk pedig
éppen ő a »szenvedő misztikus.”

Szerinte Pilinszky verseinek nyitja, hogy csak elmélyült meditációval lehet
megfejteni mélyre rejtett titkaikat. Kuklay életének nagy „égi” ajándéka
volt a Pilinszky Jánossal való megismerkedése és a közöttük kialakult lelki
barátság, amelyet számára a Pilinszky-életművel való mélyreható
foglalkozás, értelmezés követett.

[image: Pilinszky János Hajós utcai otthonában, 1970 (Fotó: Balla Demeter)]

*Pilinszky - tiszataj online*

Kuklay az ars sacra/lyrica sacra szemlélet jogosultsága mellett tesz
tanúságot. Tudja, hogy az interpretáció nézőpontfüggősége és időbeliség
kapcsolata magától értetődik. Pilinszky szavait analógiásan idézi,
életművének olyan területeit világítja meg, amelyekhez a mai kutatóknak
nincsen, vagy kevés és hiányos a teológiai és a klasszikus műveltsége.

Az emberi szerző: sensus auctoris. Az ember által alkotott isteni üzenet
ruhája: a textus. Textus dominus – a szöveg nagy úr! Egy jól sikerült
alkotás üzenete sokkal több annál, mint amit a szerző tudott, tudhatott.
Éppen ezért a teljesebb üzenet, az un. sensus plenior történeti és
tudományos módszerekkel nem egészen, nem teljesen, nem hiánytalanul
ragadható meg. Ismerni kell a szerzőt, ezért kutatjuk a sensus auctorist,
azt, hogy mit tudott, mit akart, mit próbált megfogalmazni, de az
interpretansnak ezen túl kell lépnie.

Ma sok kutató tudomást sem vesz a sensus plenior-ról, a teljesebb
értelmezésről. A hit szabálya, a regula fidei legalapvetőbb magyarázati
szempont: hitszabály, az egyház tanításának összessége. Kongeniális a
kontextus, ha a géniuszt ugyanaz a Lélek élteti, amelyben a mű elnyeri
igazi értelmét. Egy tágabb hit-összefüggésben kapják meg a szövegek a
teljes(ebb) értelmüket. A Teremtő által az emberbe oltott képesség a sensus
divinitatis – a jó, a szép, az igaz, a szent felismerésére irányuló
adottság.

Babus Antal, A Kráter peremén első recenzense mutatott rá: Kuklay Antal
felbontva az időrendet, gondolatok és témák szerinti fejezetekben
csoportosítja Pilinszky műveit: „az eddig különálló gyöngyszemeknek hitt
versek és esszék között felismerhetővé válnak az összefüggések...” Ebből
adódik egy sarkalatos kérdés, valóban igaz Pilinszky vallomása: „Amiként
kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan, kezdtem, mindvégig azt csinálom”?

Kuklay Antal válasza: „... ha odafigyelünk a vers folytatására, választ
kapunk: „Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak
hallgat”– tehát itt a hallgatás kontinuitásáról van szó. (...) Ezért
Pilinszky költői pályáját talán így határozhatjuk meg: az elhallgatás
fokozatai. Folyamatos, amiről – akár e versben is – hallgat: a szenvedés,
mely gyönyörű hasonlatával téli hó, száműzött tenger, Isten hallgatása. És
folyamatos, ahogyan hallgat: sűrít, tömörít. aszkézise, amellyel lemond a
szavakról, hogy elmondja az elmondhatatlant. Gótikus katedrálisok
kőcsipke-faragói közelítettek ilyen makacs istenkísértéssel a
tökéletességhez: mennyit lehet még elvenni az anyagból, hogy még szebb
legyen? Ő a maga pályájára visszatekintve két korszakáról beszél. »Korábban
jobb kézzel írtam, most ballal, korábbi korszakom a Duna, a mostani a
Tisza, korábban perfekcionista voltam, most tudom, hogy nincs
tökéletesség.«”

Kuklay tágas kontextusba helyezi Pilinszky verseit. Arisztotelésztől tudja:
az analógia nagy tudomány, az összefüggésekben reveláció rejlik. Sokat idéz
a Szentírásból, Pascal, Aquinói Szent Tamás, Szophoklész, Arany, Petőfi,
Babits, Ady, Mándy Iván, Hölderlin, T. S. Eliot, Dosztojevszkij, Simone
Weil, Ottlik Géza, Sheryl Sutton, Ted Hughes, Francois Mauriac... műveiből.
Szemlélete a hajdani bibliamagyarázók áhítatával rokon. Felfedezte, hogy
Pilinszky verseit legjobban a saját prózájával lehet értelmezni:
„...különösen vonatkozik ez a Beszélgetések Sheryl Suttonnal kötetre, amely
kifejezetten ezzel a szándékkal íródott –, megtaláltam azokat a gyökereket,
forrásokat is, amelyekből a költői ihlet táplálkozott. Olykor egy-egy dőlt
betűs szó figyelmeztetett a versben rejlő irodalmi utalásra, allúzióra.
Évekbe telt, amíg Dosztojevszkijnél megtaláltam a naplementét Svájcban, a
Gyónás után című vers költői képét. Aquinói Szent Tamás szövegeivel a
versekben rejlő teológiai-filozófiai gondolatok tételes kifejtését tártam
az olvasó elé. Mándy Iván karcolatával a hallgatás éveinek atmoszféráját
érzékeltettem, amiből a Terek című. vers szabadságvágya fakadt.”

A T. S. Eliot-idézettel a könyv előszavában az analógiás értelmezés
jogosultságát bizonyítja: „...modern irodalomelméleti felfogás igazolja a
régi, szentírás-magyarázók eljárását, akik megkülönböztették a Biblia szó
szerinti és átvitt, úgynevezett allegorikus, misztikus vagy morális
értelmezését. Ők úgy gondolták, hogy a szövegben több van, Isten többet
üzen benne számunkra, mint amennyi a szavak közvetlen jelentése. Ez
bizonyos értelemben minden műalkotásra érvényes. Minden, ami szép, több
önmagánál... Máskor egy gondolat interferenciagyűrűit próbáltam felvázolni,
ahogyan e térben és időben tovaterjed, s egy-egy alkotásban újra meg újra
testet ölt. De ez a montázstechnika lehetőséget adott egy sajátos
önkifejezési formára, rejtett vallomásra, üzenetre is, amit az olvasók fel
is fogtak.”

Kuklay az olvasó számára meghagyja a mérlegelés, megfontolás és a döntés
jogát és lehetőségét. Kutató-értelmezői célja: az emberfelmutatás,
értelmezése az ars sacra, literatura sacra, lyrica sacra nézőpontjából:
közelítés az interpretatio sacra authentica lehetőségeihez. Értelmezése
erősen kötődik a hermeneutica sacra szemléletéhez, a Biblia-magyarázat, az
igehirdetés elveihez, és távol áll tőle a hermeneutica profana világa.

Voltak, akik Pilinszkyt olyan tüneménynek látták, akinek több köze van a
nyugat-európai egzisztencializmushoz, irányzatokhoz, mint a magyar
kultúrához, irodalomhoz. Pedig Pilinszky művét József Attila, Radnóti,
Babits, Kosztolányi, Ady, Vörösmarty, Berzsenyi stb. nélkül csak hiányosan
lehet megérteni. Az anyanyelv a költői létezés nélkülözhetetlen közege volt
a számára. Magyarul mondta el a nem magyaroknak szánt gondolatait is.
Kuklay szerint: „A nyugat-európaiak Pilinszkyt éppenséggel közép-európainak
látják, Herbert, Popa és Rózewicz társaságában. Ezt a csoportot a
történelem forgószele sodorta össze. A sors kegyelméből ugyanazt
csinálják... (...) De közülük talán Pilinszky jutott el leginkább a
hurrikán szívébe, ahol néma csend van, » a kutyaólak csöndje«”
Kuklay Pilinszkyt – a méltán világhíres angol Ted Hughes nyomán, aki
kötetre valót fordított angolra a magyar költőtől – a magyar
lírafejlődésben, a mintakövető elődök után, a világlírában is mintaadónak
értékeli. Ha a „Best” kategóriában csak két Pilinszky-verset kellene
megjelölnie, akkor az Apokrif és a Kráter című költői remekművet választaná.

A kritikai fogadtatás észrevételei: részlegesek ezek a Kuklay-elemzések,
nem kerekednek Pilinszky életművét átfogó szemléletté, mégis tiszteletet
keltenek, a megértés fontos fázisát alkotják. Veszélyes a szimbólumok
allegorizálása. Az interpretans a szövegbe rejtett igazság többértelműségét
egy alapigazságra igyekszik visszavezetni. Kuklay a könyvét nem tartja
tudományos műnek, melytől megköveteljük egy egzakt módszer következetes
alkalmazását: „ Az esszé szabadságával kalandozik a kötött és oldott
gondolkodási módok között. Nem a monográfiák gőzhengere, hanem kalauz egy
erdei sétához, ahol a turistajelzések sokaságából a képzelt útitársnak kell
eldöntenie, melyik ösvényt válassza, sőt biztatás arra, hogy nekivágjon
ismeretlen csapásoknak, felfedezzen rejtett szépségeket.”

Távol áll tőle a Tacitus Agricola című művéből származó „Nunquam autores,
semper interpretes – sose a szerzők, mindig az értelmezők” elv. Máig
folytatja a Pilinszky-versek meditációs értelmezését. Számos új
felismeréshez jutott el. Például ahhoz, hogy a költő Négysoros című
remeklésében a Jutta Scherrerhez fűződő, házassági kudarcról,
beteljesületlen szerelméről vall: „Alvó szegek a jéghideg homokban, /
Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma
ontják véremet.”

Kuklay Antal életpéldája a Jézus-eszmény, a Pilinszky-kutatóé az
evangéliumi esztétika, a vox diva evangelica – az isteni evangélium
lelkiismeretben iránymutató hangja. Kuklay a szeretet, igazság és jóság
révén, a szenvedés misztériumában mélyen rokon legkedvesebb költőjével:
„Csatavesztés a földeken. / Honfoglalás a levegőben.” A szellemben-lélekben
pusztuló és pusztító világban, ezernyi veszély közepette, csak az Isten
kegyelme, a hit és emberség védhet meg bennünket. (Kuklay Antal egyik
hallgatója így nyilatkozott: „Ilyen hiteles és szép versértelmezéseket Sík
Sándortól olvastam…”)

Zsille Gábor költő, műfordító, publicista, polonista, rádiós
músorszerkesztő könyvet írt Kuklay Antalról: Isten magyar népének szolgája.
Kuklay Antal élete vallomásai és írásai tükrében; Új Ember, Bp., 2005. Mint
szűkölködők, de sokakat gazdagítók. Kuklay Antal körömi plébánossal
beszélget Fülöp Zsuzsanna; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni, 56.)

Kuklay Antal Mátramindszenten mindmáig aktívan, tanúságtevő hittel és
szívből szolgálja Egyházát és híveit, miközben odaátra is bőségesen gyűjti
az érdemeket. Evilági kitüntetéseit megtiszteltetésként, illőn és emberül
fogadta: 1997: Polgári Érdemrend Középkeresztje. 2008: Fraknói Vilmos díj,
2009: Parma Fidei (Hit Pajzsa) díj, 2011: a Magyar Köztársasági Érdemrend
Tisztikeresztje. 2014: Magyar Örökség díj. A 2020-ban alapított
Pyrker-díjat, az Egri Főegyházmegye legrangosabb kitüntetését, Kuklay Antal
főszékesegyházi kanonok 2021-ben elsőként érdemelte ki.

Az „újholdas”, „misztikus” Pilinszky „nem különbözni” akart. Születésének
dátuma is két nemzedék között jelölte ki helyét. Számos folyóiratban
publikált, valójában irányzatok, nemzedékek, csoportosulások fölött állt.
Németh László lelki barátja „hídépítő” volt és marad irodalmunk népi és
urbánus irányzata között. Kuklay Antal pedig közvetítő Pilinszky és a mai
Olvasó között. Hivatásának lételeme az áldás. Áldás tudott lenni, bárhova
is vetette sorsa.

*Cs. Varga István - archív*

Kuklay Antal az adventi, mátradabi Kincseskerti körlevélben, hálát adva a
2024-es év minden napjáért, így fohászkodott a Magyarok Nagyasszonyához az
új, a 2025-ös esztendő kegyelméért: „Esedezz értünk, Isten szülője, Régi
magyarságnak te valál őrzője, Légy minden jónknak szerzője!”
Mátramindszenten is folytatja papi hivatását, küldetését, az sorsára s
érvényes Pilinszky költői definíciója: „Csatavesztés a földeken.
Honfoglalás a levegőben.”

*Cs. Varga István *
MTI
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250615/965d9d15/attachment.html>