[Grem] Ha már egyszer születésnapom van ...... (személyes hangvétellel Hámory Zolitól tanulva)

[Emoke Greschik]

u.i. Még egy emlék. Amikor anyai nagypapám halálán volt, a család jó része
nem volt itthon. Édesapám, Gyuszi bátyám az USÁ-ban, én Angliában
bébiszitterkedtem 4 hónapig. István nem tudom, itthon volt-e. Édesanyám,
nagymamám biztos, hogy nagypapámat ápolták.
Nagypapám azonban, bár már nagyrészt öntudatlan állapotban volt, addig nem
volt hajlandó meghalni, amíg Karácsonyra mindenki haza nem jött. Végül
december 22-én a család körében halt meg. Előtte azonban, mondom már
öntudatlan állapota mellett,.elhívtunk, gondolom egy kedves pap
ismerősünket, hogy feladja neki a betegek szentségét és megáldoztassa
(biztos, hogy előtte rendszeres szentgyónó is volt, és szent ember volt).
Amikor a pap felmutatta öntudatlan nagypapámnak az Oltáriszentséget.
Nagypapám teljesen tudatához tért, felült az ágyban és ép tudattal magához
vette az Oltáriszentséget. A szentségekkel frissen megerősítve tért meg
Teremjtőjéhez, családja körében.


On Thu, Jul 17, 2025 at 9:25 AM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> Kedves Lista!
> Köszönöm szépen még egyszer Csordás Böbi néninek, Böbikének a köszöntést.
> Továbbra is kérem, hogy koszöntés helyett csak egy fohászt mondjatok.
> .Mindenestre Hámory Zoltán bensőséges, személyes hangú leveleiből tanulva
> én is leírok egy-két személyes emléket a szülinapom kapcsán.
>
> Amikor megszülettem szüleim és a velünk együtt lakó anyai nagyszüleim és a
> nem velünk lakó apai nagypapám és bizonyára Gyuszi és István is nagyon
> boldogok voltak, hogy harmadjára kislány született és nem fiú. Persze a
> fiúk is emberek, de azért egy kislány mégiscsak ...
>
> Amikor pici gyerekek voltunk édesanyánk, édesapánk mindig takarókat tekert
> a testünk köré éjszakára, biztosítótűvel rögzítve, hogy ne rúgjuk le
> magunkról éjszaka a takarót. Vannak is erről még fényképek. Úgy néztünk ki
> mint három kis hurka.  Máskor már nem körbetekerve nagy párnacsatákat
> vívtunk a gyerekszobában.
>
> Édesanyám gyönyörű szép fiatal, 29 éves nőként, a három pici gyermeke
> mellett kiápolta az akkor még ugyancsak velünk élő apai dédnagymamámat, aki
> köztünk is halt meg, amikor egy éves voltam. Édesanyám aztán az ő
> édesanyját, a mi nagymamánkat is kiápolta utolsó kb három- négy évében, aki
> pedig 106 éves korában halt meg abban az ágyban, ahol most én alszom.
>
> Amikor 6 éves voltam, a már évek óta húzódó pseudokrupp betegségemnek
> olyan fulladási rohama ért, hogy az itthon egyedül levő édesanyám a
> háztartási segítséggel együtt autóba pakolt engem, a fulladástól már
> bekékülve és vittek a János kórházba. Az utolsó előtti pillanatban, kicsit
> elcsúszott helyen vágva fel a nyakamat sikerült gégemetszéssel megmentette
> az életemet a fulladásos haláltól. Ezek után egy hónap kórház a Szt. István
> kórházban kanüllel a gégémben. Beszélni nem tudtam. A kanülön keresztül
> szívták le a váladékot is. Az orvosok pedig orvos édesanyámnak
> tárgyilagosan megmondták, hogy egész életemben kanüllel kell éljek és még
> egy műtétre lesz szükség.
>
> Édesanyám ekkor sírva hazafelé vette az utat az Üllői úton és betért az
> Örökimádás templomba, ahol szüleimnek az esküvője is volt. Édesanyám az
> Oltáriszentség előtt sírva kérte az Urat, hogy mentsen meg. Mikor hazaért,
> telefonon hívták a Szt. István kórházból és elmondták, hogy nem tudják, mi
> történt, de egyik-pillanatról a másikra jobban lettem, ki lehet venni a
> kanült, nem kell újabb műtét. Számomra ez egy életre meghatározta az
> elkötelezettségemet a Jóisten, az Oltáriszentség felé. Ma is, ha egész
> szentmisére nem is megyek, de minden nap igyekszem elmenni szentáldozásra.
> Már gyerekkoromban is jártam hétköznap is szentmisére, amibe bizonyára az
> oltár melletti ministráns szolgálat is besegített.
>
> Édesanyámnak fantasztikus szépérzéke és ízlése volt. Ő varrta a ruháim
> nagy részét, gyönyörű ruhákat. (Nem szerettem a ruha próbálást, de az
> eredményt persze igen. Sajnos sok bánatot okoztam édesanyámnak a
> türelmetlenséggel.) Sok szép párnát és terítőt is hímzett. Később, amikor a
> rendszerváltozás után eljött a turkálók kora, akkor már turkálókból
> vásároltunk ugyancsak szép, igényes ruhákat. Az általa varrt ruhák sokkal
> szebb emlékűek. Csordás Böbi néni is varrt nekem egy gyönyörű ruhát, amit
> akkor adott oda, amikor egy nyári CampAmerica programra mentem Marylandbe,
> Washington DC mellett, és hazafele a repülőtéren találkoztam Böbi nénivel
> és Böbikével. Ettünk egy cheese-cake-et (sajttortát) - ez volt a vágyam, és
> Böbi néni odaadta nekem a ruhát, amit addig varrt, amíg én nyáron
> gyerekeket táboroztattam Marylandben.
>
> Tavaly még édesanyám fizikai jelenlétében együtt ünnepeltük a
> születésnapjainkat (ugye hoolnap lesz Gyuszi szülinapja, édesapám
> augusztusban ünnepli a születésnapját és vannak nyáron ünneplet unokák is),
> most az égből ünnepelnek a már odaköltözött édesanyám és nagyszüleink is
> velónk.
>
> Szeretettel,
> Emőke / Mőci
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250717/40477d71/attachment.html>