[Grem] Ha már egyszer születésnapom van ...... (személyes hangvétellel Hámory Zolitól tanulva)

2025. Júl. 17., Cs, 17:24:07 CEST

Kedves Mőci!

Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk, barátaiddal és a 
Listatagokkal ezt a személyes, gyönyörű emlékezést.

Pilinszky János egy gondolatával köszöntelek szülinapodon: Isten 
éltessen!

"a jóság titokban van velünk, ami azonban nem jelenti azt, hogy hatása 
és működése ne lenne nagyon is reális, mi több, egyedül reális."

Szeretettel,
Rita

P.S: Akit mélyebben érdekel az Új Emberben 1974-ben megjelent írás:

Pilinszky János
Napkelte előtt

A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi 
őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De 
jelenlétük csak annál valóságosabb.

A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének 
egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és 
elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a 
másikra elveszítené légkörét.

Igaz, a szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A jóság 
jelenléte azonban még a szépségnél is titokzatosabb, mivel nemcsak néma, 
de láthatatlan is. Vagyis tökéletesen alázatos és isteni. Pedig a 
történelmet nem lehet nélküle megérteni, ami azt jelenti, hogy minden 
elemzésünkből a legfontosabb szükségszerűen hiányzik: a tiszta jó 
szerepe az egyesek és valamennyiünk életében.

A végítélet várását nem utolsósorban táplálja a belénk oltott mélységes 
valóságvágy. Hogy színről színre lássuk végre: mi is volt történetünk 
igazi sorsa, természete. A végítélet ilyen értelemben nem egyéb, mint a 
tiszta jónak, vagyis a főszereplőnek, Isten Bárányának „színeváltozása”: 
a dolgok és történések láthatatlan tengelyének boldog felismerése.

Addig is a jóság titokban van velünk, ami azonban nem jelenti azt, hogy 
hatása és működése ne lenne nagyon is reális, mi több, egyedül reális. 
Mivel minden, ami nem jó, legyen az a legkézzelfoghatóbb tény, valójában 
irreális, s bármely pillanatban nyomasztóan képtelenné, abszurddá és 
idegenné válhat. Egyedül a jó nem. Hatása olyan, mint a csendes esőé, de 
még szelídebb, még vigasztalóbb, még zajtalanabb annál. Mérhetetlen, és 
mégis olyan legfőbb valóság, amit a semminek és a megsemmisülésnek 
egyetlen érintése nem szennyez. Tökéletesen mentes a nihilnek attól a 
rejtélyes beszivárgásától, ami pedig „a való világ” minden egyes tárgyát 
és eseményét előbb-utóbb alámossa, átjárja és megfagyasztja. Nem így a 
jóság. Jelenléte leginkább a hajnalok csodájára emlékeztet, a 
láthatatlan napra, amit még sötétség fed ugyan, de ami máris 
hasonlíthatatlan erővel itt van.

(Új Ember, 1974. június 2.)

2025-07-17 09:25 időpontban Emoke Greschik ezt írta:
> Kedves Lista!
> Köszönöm szépen még egyszer Csordás Böbi néninek, Böbikének
> a köszöntést. Továbbra is kérem, hogy koszöntés helyett csak
> egy fohászt mondjatok. .Mindenestre Hámory Zoltán bensőséges,
> személyes hangú leveleiből tanulva én is leírok egy-két
> személyes emléket a szülinapom kapcsán.
> 
> Amikor megszülettem szüleim és a velünk együtt lakó anyai
> nagyszüleim és a nem velünk lakó apai nagypapám és bizonyára
> Gyuszi és István is nagyon boldogok voltak, hogy harmadjára
> kislány született és nem fiú. Persze a fiúk is emberek, de azért
> egy kislány mégiscsak ...
> 
> Amikor pici gyerekek voltunk édesanyánk, édesapánk mindig
> takarókat tekert a testünk köré éjszakára, biztosítótűvel
> rögzítve, hogy ne rúgjuk le magunkról éjszaka a takarót. Vannak
> is erről még fényképek. Úgy néztünk ki mint három kis hurka.
> Máskor már nem körbetekerve nagy párnacsatákat vívtunk a
> gyerekszobában.
> 
> Édesanyám gyönyörű szép fiatal, 29 éves nőként, a három pici
> gyermeke mellett kiápolta az akkor még ugyancsak velünk élő apai
> dédnagymamámat, aki köztünk is halt meg, amikor egy éves voltam.
> Édesanyám aztán az ő édesanyját, a mi nagymamánkat is kiápolta
> utolsó kb három- négy évében, aki pedig 106 éves korában halt
> meg abban az ágyban, ahol most én alszom.
> 
> Amikor 6 éves voltam, a már évek óta húzódó pseudokrupp
> betegségemnek olyan fulladási rohama ért, hogy az itthon egyedül
> levő édesanyám a háztartási segítséggel együtt autóba pakolt
> engem, a fulladástól már bekékülve és vittek a János
> kórházba. Az utolsó előtti pillanatban, kicsit elcsúszott helyen
> vágva fel a nyakamat sikerült gégemetszéssel megmentette az
> életemet a fulladásos haláltól. Ezek után egy hónap kórház a
> Szt. István kórházban kanüllel a gégémben. Beszélni nem tudtam.
> A kanülön keresztül szívták le a váladékot is. Az orvosok pedig
> orvos édesanyámnak tárgyilagosan megmondták, hogy egész
> életemben kanüllel kell éljek és még egy műtétre lesz
> szükség.
> 
> Édesanyám ekkor sírva hazafelé vette az utat az Üllői úton és
> betért az Örökimádás templomba, ahol szüleimnek az esküvője is
> volt. Édesanyám az Oltáriszentség előtt sírva kérte az Urat,
> hogy mentsen meg. Mikor hazaért, telefonon hívták a Szt. István
> kórházból és elmondták, hogy nem tudják, mi történt, de
> egyik-pillanatról a másikra jobban lettem, ki lehet venni a kanült,
> nem kell újabb műtét. Számomra ez egy életre meghatározta az
> elkötelezettségemet a Jóisten, az Oltáriszentség felé. Ma is, ha
> egész szentmisére nem is megyek, de minden nap igyekszem elmenni
> szentáldozásra. Már gyerekkoromban is jártam hétköznap is
> szentmisére, amibe bizonyára az oltár melletti ministráns
> szolgálat is besegített.
> 
> Édesanyámnak fantasztikus szépérzéke és ízlése volt. Ő varrta
> a ruháim nagy részét, gyönyörű ruhákat. (Nem szerettem a ruha
> próbálást, de az eredményt persze igen. Sajnos sok bánatot
> okoztam édesanyámnak a türelmetlenséggel.) Sok szép párnát és
> terítőt is hímzett. Később, amikor a rendszerváltozás után
> eljött a turkálók kora, akkor már turkálókból vásároltunk
> ugyancsak szép, igényes ruhákat. Az általa varrt ruhák sokkal
> szebb emlékűek. Csordás Böbi néni is varrt nekem egy gyönyörű
> ruhát, amit akkor adott oda, amikor egy nyári CampAmerica programra
> mentem Marylandbe, Washington DC mellett, és hazafele a
> repülőtéren találkoztam Böbi nénivel és Böbikével. Ettünk
> egy cheese-cake-et (sajttortát) - ez volt a vágyam, és Böbi néni
> odaadta nekem a ruhát, amit addig varrt, amíg én nyáron gyerekeket
> táboroztattam Marylandben.
> 
> Tavaly még édesanyám fizikai jelenlétében együtt ünnepeltük a
> születésnapjainkat (ugye hoolnap lesz Gyuszi szülinapja, édesapám
> augusztusban ünnepli a születésnapját és vannak nyáron ünneplet
> unokák is), most az égből ünnepelnek a már odaköltözött
> édesanyám és nagyszüleink is velónk.
> 
> Szeretettel,
> 
> Emőke / Mőci
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem