[Grem] Ha már egyszer születésnapom van ...... (személyes hangvétellel Hámory Zolitól tanulva)

2025. Júl. 17., Cs, 18:07:42 CEST

Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm a köszöntést, hogy örültél a személyes emlékeinknek
és, hogy ismét, mint a múltkor is, örökérvényű Pilinszky idézetet küldtél.
A múltkorit is sokszor felidézem. Köszönjük szépen!
Szeretettel,   Mőci

On Thu, Jul 17, 2025 at 5:24 PM <skutecky at hu.inter.net> wrote:

> Kedves Mőci!
>
> Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk, barátaiddal és a
> Listatagokkal ezt a személyes, gyönyörű emlékezést.
>
> Pilinszky János egy gondolatával köszöntelek szülinapodon: Isten
> éltessen!
>
> "a jóság titokban van velünk, ami azonban nem jelenti azt, hogy hatása
> és működése ne lenne nagyon is reális, mi több, egyedül reális."
>
> Szeretettel,
> Rita
>
>
> P.S: Akit mélyebben érdekel az Új Emberben 1974-ben megjelent írás:
>
>
> Pilinszky János
> Napkelte előtt
>
> A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi
> őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De
> jelenlétük csak annál valóságosabb.
>
> A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének
> egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és
> elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a
> másikra elveszítené légkörét.
>
> Igaz, a szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A jóság
> jelenléte azonban még a szépségnél is titokzatosabb, mivel nemcsak néma,
> de láthatatlan is. Vagyis tökéletesen alázatos és isteni. Pedig a
> történelmet nem lehet nélküle megérteni, ami azt jelenti, hogy minden
> elemzésünkből a legfontosabb szükségszerűen hiányzik: a tiszta jó
> szerepe az egyesek és valamennyiünk életében.
>
> A végítélet várását nem utolsósorban táplálja a belénk oltott mélységes
> valóságvágy. Hogy színről színre lássuk végre: mi is volt történetünk
> igazi sorsa, természete. A végítélet ilyen értelemben nem egyéb, mint a
> tiszta jónak, vagyis a főszereplőnek, Isten Bárányának „színeváltozása”:
> a dolgok és történések láthatatlan tengelyének boldog felismerése.
>
> Addig is a jóság titokban van velünk, ami azonban nem jelenti azt, hogy
> hatása és működése ne lenne nagyon is reális, mi több, egyedül reális.
> Mivel minden, ami nem jó, legyen az a legkézzelfoghatóbb tény, valójában
> irreális, s bármely pillanatban nyomasztóan képtelenné, abszurddá és
> idegenné válhat. Egyedül a jó nem. Hatása olyan, mint a csendes esőé, de
> még szelídebb, még vigasztalóbb, még zajtalanabb annál. Mérhetetlen, és
> mégis olyan legfőbb valóság, amit a semminek és a megsemmisülésnek
> egyetlen érintése nem szennyez. Tökéletesen mentes a nihilnek attól a
> rejtélyes beszivárgásától, ami pedig „a való világ” minden egyes tárgyát
> és eseményét előbb-utóbb alámossa, átjárja és megfagyasztja. Nem így a
> jóság. Jelenléte leginkább a hajnalok csodájára emlékeztet, a
> láthatatlan napra, amit még sötétség fed ugyan, de ami máris
> hasonlíthatatlan erővel itt van.
>
> (Új Ember, 1974. június 2.)
>
>
>
>
>
>
> 2025-07-17 09:25 időpontban Emoke Greschik ezt írta:
> > Kedves Lista!
> > Köszönöm szépen még egyszer Csordás Böbi néninek, Böbikének
> > a köszöntést. Továbbra is kérem, hogy koszöntés helyett csak
> > egy fohászt mondjatok. .Mindenestre Hámory Zoltán bensőséges,
> > személyes hangú leveleiből tanulva én is leírok egy-két
> > személyes emléket a szülinapom kapcsán.
> >
> > Amikor megszülettem szüleim és a velünk együtt lakó anyai
> > nagyszüleim és a nem velünk lakó apai nagypapám és bizonyára
> > Gyuszi és István is nagyon boldogok voltak, hogy harmadjára
> > kislány született és nem fiú. Persze a fiúk is emberek, de azért
> > egy kislány mégiscsak ...
> >
> > Amikor pici gyerekek voltunk édesanyánk, édesapánk mindig
> > takarókat tekert a testünk köré éjszakára, biztosítótűvel
> > rögzítve, hogy ne rúgjuk le magunkról éjszaka a takarót. Vannak
> > is erről még fényképek. Úgy néztünk ki mint három kis hurka.
> > Máskor már nem körbetekerve nagy párnacsatákat vívtunk a
> > gyerekszobában.
> >
> > Édesanyám gyönyörű szép fiatal, 29 éves nőként, a három pici
> > gyermeke mellett kiápolta az akkor még ugyancsak velünk élő apai
> > dédnagymamámat, aki köztünk is halt meg, amikor egy éves voltam.
> > Édesanyám aztán az ő édesanyját, a mi nagymamánkat is kiápolta
> > utolsó kb három- négy évében, aki pedig 106 éves korában halt
> > meg abban az ágyban, ahol most én alszom.
> >
> > Amikor 6 éves voltam, a már évek óta húzódó pseudokrupp
> > betegségemnek olyan fulladási rohama ért, hogy az itthon egyedül
> > levő édesanyám a háztartási segítséggel együtt autóba pakolt
> > engem, a fulladástól már bekékülve és vittek a János
> > kórházba. Az utolsó előtti pillanatban, kicsit elcsúszott helyen
> > vágva fel a nyakamat sikerült gégemetszéssel megmentette az
> > életemet a fulladásos haláltól. Ezek után egy hónap kórház a
> > Szt. István kórházban kanüllel a gégémben. Beszélni nem tudtam.
> > A kanülön keresztül szívták le a váladékot is. Az orvosok pedig
> > orvos édesanyámnak tárgyilagosan megmondták, hogy egész
> > életemben kanüllel kell éljek és még egy műtétre lesz
> > szükség.
> >
> > Édesanyám ekkor sírva hazafelé vette az utat az Üllői úton és
> > betért az Örökimádás templomba, ahol szüleimnek az esküvője is
> > volt. Édesanyám az Oltáriszentség előtt sírva kérte az Urat,
> > hogy mentsen meg. Mikor hazaért, telefonon hívták a Szt. István
> > kórházból és elmondták, hogy nem tudják, mi történt, de
> > egyik-pillanatról a másikra jobban lettem, ki lehet venni a kanült,
> > nem kell újabb műtét. Számomra ez egy életre meghatározta az
> > elkötelezettségemet a Jóisten, az Oltáriszentség felé. Ma is, ha
> > egész szentmisére nem is megyek, de minden nap igyekszem elmenni
> > szentáldozásra. Már gyerekkoromban is jártam hétköznap is
> > szentmisére, amibe bizonyára az oltár melletti ministráns
> > szolgálat is besegített.
> >
> > Édesanyámnak fantasztikus szépérzéke és ízlése volt. Ő varrta
> > a ruháim nagy részét, gyönyörű ruhákat. (Nem szerettem a ruha
> > próbálást, de az eredményt persze igen. Sajnos sok bánatot
> > okoztam édesanyámnak a türelmetlenséggel.) Sok szép párnát és
> > terítőt is hímzett. Később, amikor a rendszerváltozás után
> > eljött a turkálók kora, akkor már turkálókból vásároltunk
> > ugyancsak szép, igényes ruhákat. Az általa varrt ruhák sokkal
> > szebb emlékűek. Csordás Böbi néni is varrt nekem egy gyönyörű
> > ruhát, amit akkor adott oda, amikor egy nyári CampAmerica programra
> > mentem Marylandbe, Washington DC mellett, és hazafele a
> > repülőtéren találkoztam Böbi nénivel és Böbikével. Ettünk
> > egy cheese-cake-et (sajttortát) - ez volt a vágyam, és Böbi néni
> > odaadta nekem a ruhát, amit addig varrt, amíg én nyáron gyerekeket
> > táboroztattam Marylandben.
> >
> > Tavaly még édesanyám fizikai jelenlétében együtt ünnepeltük a
> > születésnapjainkat (ugye hoolnap lesz Gyuszi szülinapja, édesapám
> > augusztusban ünnepli a születésnapját és vannak nyáron ünneplet
> > unokák is), most az égből ünnepelnek a már odaköltözött
> > édesanyám és nagyszüleink is velónk.
> >
> > Szeretettel,
> >
> > Emőke / Mőci
> > _______________________________________________
> > Grem mailing list
> > Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> > http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250717/f223c186/attachment.html>