[Grem] Norvég politológus: A Nyugat lassan kész beismerni a vereségét Ukrajnában

2025. Jan. 26., V, 17:01:50 CET

Lehet, hogy végül győz a józan ész?

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2025. jan. 26., V, 16:13):

> Norvég politológus: A Nyugat lassan kész beismerni a vereségét Ukrajnában
>
> Glenn Diesen szerint vége a hosszú ideje tartó manipulációnak; a
> politikai és médiaelit kezd narratívát váltani, ahogy az ukrán
> proxyháború a végéhez közeledik.
>
> Mandiner, 2025.01.26.
>
> https://mandiner.hu/kulfold/2025/01/norveg-politologus-a-nyugat-lassan-kesz-beismerni-a-vereseget-ukrajnaban
>
>
> Fotó: Dmytro Smolienko/NurPhoto via AFP
>
> A norvég politológus az X-en közzétett hosszú elemzésében ír arról, a
> nyugati média hogyan változtatja meg véleményét az ukrajnai háborúval és
> annak végkimenetelével kapcsolatban. Elsőként a The Economistet említi,
> amely arról számolt be néhány hónapja, hogy „Oroszország átvágja az
> ukrán védelmet”, és Ukrajna ezt követően „a túlélésért küzd”.
>
> „A nyugati médiában szép lassan készítik a közvéleményt az ukrán
> vereségre, illetve a jövőbeli tárgyalások során várható fájdalmas
> engedményekre. Az újságíróknak nincs más választásuk, hiszen a valóságot
> nem lehet figyelmen kívül hagyni,
>
> Oroszország közelgő győzelme már 2023 nyara óta nyilvánvaló volt, ám ezt
> mégis elkendőzték a proxyháború fenntartása érdekében”
>
> – írja Diesen.
>
> Szerinte „a narratívák feletti kontroll lenyűgöző demonstrációjának
> vagyunk tanúi”, hiszen a politikai és médiaelit több mint két éve azt
> skandálja folyamatosan, hogy „Ukrajna győz”,  és minden ellenkező
> véleményt „Kreml-propagandának” titulálnak, aminek egyetlen célja a
> háborús támogatás csökkentése.
>
> „Ami tegnap még »orosz propaganda« volt, az érdekes módon most hirtelen
> kollektív konszenzus lett. A kritikus önreflexió ugyanúgy hiányzik, mint
> annak idején a Russiagate-jelentéseket követően” – fogalmaz a politológus.
>
> Úgy véli, a minta és a kontroll hasonló ahhoz, mint amikor a média két
> évtizeden keresztül győzködte a közvéleményt NATO győzelméről, illetve
> arról, hogy az Egyesült Államok ura a helyzetnek Afganisztánban, mielőtt
> a katonái rohanvást el nem menekültek volna onnan a repülőgépekről
> lezuhanó emberek drámai képeivel a háttérben.
>
> A média ugyanígy megtévesztette a közvéleményt azzal, hogy a stagnáló
> frontvonalakat annak bizonyítékként lobogtatták, hogy Oroszország
> képtelen a győzelemre. Egy hosszú és kimerítő háborúban azonban a háború
> irányát a lemorzsolódási arányok, vagyis az egyes oldalak veszteségei
> alapján mérik – a területek feletti ellenőrzés csak az egyik fél
> kimerülése után következhet be. Ezek a lemorzsolódási arányok pedig a
> háború során végig rendkívül kedvezőtlenek voltak Ukrajna számára,
> valamint folyamatosan romlanak.
>
> Az ukrán frontvonalak jelenlegi összeomlása így nagyon is előre látható
> volt, mivel az emberállomány és a fegyverzet is kimerült.
> A háború jó, a diplomácia rossz
>
> És hogy miért járt le egy csapásra a korábbi narratíva? Diesen
> magyarázata az, hogy „a nyilvánosságot félre lehet vezetni hamis
> adatokkal a veszteségek tekintetében, ám a területi változásokat egy
> bizonyos fordulópont után már nem lehet eltitkolni”. Továbbá úgy hiszi,
> a proxyháború addig volt hasznos a NATO számára, amíg az oroszok és az
> ukránok egymást gyengítették jelentősebb területi változások nélkül. Ám
> ha az ukránok teljesen kimerülnek, és elkezdenek stratégiai fontosságú
> területeket veszíteni, a háború folytatása nyilvánvalóan már nem áll a
> NATO érdekében.
>
> A holland szakértő azt is felemlíti, hogy a nyugati politikai és
> médiaelit „az empátiát használta fegyverként” a közvélemény
> támogatásának megszerzéséhez,
>
> miközben a diplomácia eszközeit lenézték.
>
>   „A nyugati közvéleményt az ukránok szenvedésére és szuverenitásuk
> elvesztésének igazságtalanságára való hivatkozással győzték meg arról,
> hogy a végletekig támogatni kell az Oroszország elleni proxyháborút Akik
> nem értettek egyet a NATO azon mantrájával, hogy a térségben a fegyverek
> hozzák el a békét, és inkább tárgyalásokat javasoltak, gyorsan
> elkönyvelték a Kreml bábjaiként, akik nem törődnek az az ukránokat ért
> sérelmekkel. Végül   az empátia egyetlen érvényes megnyilvánulása egy
> megnyerhetetlen háború támogatása lett” – fejti ki hosszan Diesen.
>
> Hozzátéve, hogy a saját valóságuk társadalmi megkonstruálását akaró
> posztmodernisták számára a nagyhatalmi rivalizálás alapja nagyrészt a
> narratívák harca. Azaz ez esetben a háború jó (erényes), a diplomácia
> rossz (hazaárulás), mivel Ukrajna állítólag Oroszország „provokálatlan”
> háborúját vívta, amelynek célja az egész ország teljes leigázása volt.
> Ez az erős erkölcsi keretezés elég volt hozzá, hogy minél többeket
> meggyőzzön a „nemes ügy” támogatására, folyamatos öncenzúrára is
> késztetve őket.
>
> Ezért a média a kritikákkal is csínján bánt; például nem számolt be a
> valós ukrán veszteségekről vagy az oroszok elleni szankciók kudarcáról
>
> – ez csökkentette volna az ukránok iránti szimpátiát és a támogatásuk
> iránti hajlandóságot.
>
> A minszki megállapodások és az isztambuli tárgyalások amerikai és brit
> szabotálásáról szóló tudósítások szintén azt a narratívát
> veszélyeztették, hogy a Nyugat csupán „segíteni” akar Ukrajnának.
>
> Végül a közvélemény számára csupán két választás maradt, valaki vagy
> Ukrajna- azaz NATO-párti, vagy oroszbarát. Ha az orosz győzelem bárkiben
> felmerült, azt rögtön azzal vádolták, hogy Putyin oldalára állt, a
> bizonyítékokat megvitatására semmilyen tér nem maradt.
> „Bemegyünk és oroszokat ölünk”
>
> A narratívához való lojalitás szigorú megkövetelése Diesen szerint
> elfedi azt a tényt is, hogy az USA külpolitikája az ország globális
> hegemóniájának visszaállításáról szól, és  „még véletlenül sem a
> liberális demokratikus értékek iránti önzetlen elkötelezettségről”.
>
> Egyszerűen: az USA Ukrajnát fontos eszköznek tekinti a stratégiai
> rivális Oroszország meggyengítéséhez. Ezt bizonyítja a RAND Corporation
> agytröszt már 2019-ben közzétett jelentése is, amelyben arról van szó,
> az Egyesült Államok hogyan véreztethetné ki Oroszországot azzal, hogy
> még jobban behúzza Ukrajnába. A RAND Corporation akkor azt javasolta, az
> USA küldjön több katonai felszerelést Kijevbe, és a NATO-bővítést
> belengetve provokálja az oroszokat,
>
> hogy azok még inkább növeljék a jelenlétüket Ukrajnában.
>
> Ugyanebben a jelentésben azt is megfogalmazták, hogy a Moszkva
> „kivéreztetésére” vonatkozó stratégiát óvatosan kell „kalibrálni”,
> nehogy az egy teljes körű háborúhoz vezessen, amelynek eredményeként
> Oroszország fontos stratégiai területeket szerezhet meg; ez
> értelemszerűen nem áll az USA érdekében. Miután Oroszország 2022
> februárjában megtámadta Ukrajnát, a gondolatmenet továbbra is az volt,
> hogy a harcokat addig kell folytatni, amíg nem történnek jelentős
> területi változások.
>
> 2022 márciusában Leon Panett, a Fehér Ház egykori kabinetfőnöke, az
> Egyesült Államok védelmi minisztere és a CIA igazgatója elismerte:
>
> „Egy konfliktusban veszünk részt, ez egy proxyháború Oroszországgal,
> akár kimondjuk, akár nem… A befolyást úgy lehet megszerezni, ha őszintén
> szólva bemegyünk, és oroszokat ölünk.”
>
> Volodimir Zelenszkij ugyancsak azt mondta 2022 márciusában, hogy néhány
> nyugati állam Ukrajnát Oroszország elleni proxyként kívánja felhasználni:
>
> „Vannak olyanok a Nyugaton, akik nem bánnának egy hosszú háborút, mert
> ez Oroszország kimerülését jelentené, még akkor is, ha ez Ukrajna
> pusztulásával jár.”
>
> A háború tágabb céljai között ráadásul Oroszország teljes megsemmisítése
> is megjelent. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányzati
> forrásai 2022 márciusában megerősítették, hogy a cél „a konfliktus
> elhúzása, ezáltal Putyin kivéreztetése”, mivel „az egyetlen végjáték
> most a Putyin-rezsim felszámolása lehet”.
>
> Joe Biden volt amerikai elnök ezzel arra utalt, hogy Oroszországban meg
> kell buktatni a rendszert, mert  „az ég szerelmére, ez az ember nem
> maradhat hatalmon”.
>
> Boris Johnson brit miniszterelnök szóvivője ugyancsak nyíltan erre
> cálzott, amikor azt mondta:
>
>   „Azok az intézkedések, amelyeket mi és a világ nagy része bevezet, a
> Putyin-rezsim megdöntését célozzák.”
> „A konfliktus célját elértük”
>
> Diesen még számos példát felsorol mindennek alátámasztására, míg eljut
> odáig, hogy eljött a fordulópont: új narratívára van szükség,
>
> mivel immár nem reális, hogy a NATO által támogatott Ukrajna legyőzze
> Oroszországot a csatatéren.
>
> „A legkézenfekvőbb azt állítani, hogy Oroszország kudarcot vallott abban
> a célkitűzésében, hogy egész Ukrajnát annektálja a Szovjetunió
> újrateremtése érdekében, majd ezután egész Európát is meghódítsa. Ez a
> színlelés lehetővé tenné a NATO számára, hogy győzelmet követeljen” –
> véli a politológus.
>
> Sean Bell, a brit Királyi Légierő egykori légi marsallját és a védelmi
> minisztérium munkatársát idézi többek között, aki már 2023
> szeptemberében azzal érvelt, hogy a háború olyan mértékben megtépázta az
> orosz hadsereget, hogy „az már nem jelent komoly veszélyt Európára”.
> Bell ezért arra a következtetésre jutott, hogy „e konfliktus nyugati
> célját elértük”, és „a durva valóság az, hogy Ukrajna céljai már
> nincsenek összhangban a támogatói céljaival”.
>
> Vagyis az ukrán proxy kimerült, és ez hamarosan véget vet a
> proxyháborúnak, ha csak a NATO nem készül támadást indítani indítani
> Oroszország ellen. Mivel a NATO inkább a károkat és a veszteségeit
> csökkentené, ez nem valószínű.
>
> Hamarosan várható a tárgyalások megkezdése, szintúgy „az ukránok iránti
> empátia megnyilvánulásaként.”
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250126/ce1ca77d/attachment.html>