<div dir="ltr">Lehet, hogy végül győz a józan ész?</div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2025. jan. 26., V, 16:13):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Norvég politológus: A Nyugat lassan kész beismerni a vereségét Ukrajnában<br>
<br>
Glenn Diesen szerint vége a hosszú ideje tartó manipulációnak; a <br>
politikai és médiaelit kezd narratívát váltani, ahogy az ukrán <br>
proxyháború a végéhez közeledik.<br>
<br>
Mandiner, 2025.01.26.<br>
<a href="https://mandiner.hu/kulfold/2025/01/norveg-politologus-a-nyugat-lassan-kesz-beismerni-a-vereseget-ukrajnaban" rel="noreferrer" target="_blank">https://mandiner.hu/kulfold/2025/01/norveg-politologus-a-nyugat-lassan-kesz-beismerni-a-vereseget-ukrajnaban</a><br>
<br>
<br>
Fotó: Dmytro Smolienko/NurPhoto via AFP<br>
<br>
A norvég politológus az X-en közzétett hosszú elemzésében ír arról, a <br>
nyugati média hogyan változtatja meg véleményét az ukrajnai háborúval és <br>
annak végkimenetelével kapcsolatban. Elsőként a The Economistet említi, <br>
amely arról számolt be néhány hónapja, hogy „Oroszország átvágja az <br>
ukrán védelmet”, és Ukrajna ezt követően „a túlélésért küzd”.<br>
<br>
„A nyugati médiában szép lassan készítik a közvéleményt az ukrán <br>
vereségre, illetve a jövőbeli tárgyalások során várható fájdalmas <br>
engedményekre. Az újságíróknak nincs más választásuk, hiszen a valóságot <br>
nem lehet figyelmen kívül hagyni,<br>
<br>
Oroszország közelgő győzelme már 2023 nyara óta nyilvánvaló volt, ám ezt <br>
mégis elkendőzték a proxyháború fenntartása érdekében”<br>
<br>
– írja Diesen.<br>
<br>
Szerinte „a narratívák feletti kontroll lenyűgöző demonstrációjának <br>
vagyunk tanúi”, hiszen a politikai és médiaelit több mint két éve azt <br>
skandálja folyamatosan, hogy „Ukrajna győz”,  és minden ellenkező <br>
véleményt „Kreml-propagandának” titulálnak, aminek egyetlen célja a <br>
háborús támogatás csökkentése.<br>
<br>
„Ami tegnap még »orosz propaganda« volt, az érdekes módon most hirtelen <br>
kollektív konszenzus lett. A kritikus önreflexió ugyanúgy hiányzik, mint <br>
annak idején a Russiagate-jelentéseket követően” – fogalmaz a politológus.<br>
<br>
Úgy véli, a minta és a kontroll hasonló ahhoz, mint amikor a média két <br>
évtizeden keresztül győzködte a közvéleményt NATO győzelméről, illetve <br>
arról, hogy az Egyesült Államok ura a helyzetnek Afganisztánban, mielőtt <br>
a katonái rohanvást el nem menekültek volna onnan a repülőgépekről <br>
lezuhanó emberek drámai képeivel a háttérben.<br>
<br>
A média ugyanígy megtévesztette a közvéleményt azzal, hogy a stagnáló <br>
frontvonalakat annak bizonyítékként lobogtatták, hogy Oroszország <br>
képtelen a győzelemre. Egy hosszú és kimerítő háborúban azonban a háború <br>
irányát a lemorzsolódási arányok, vagyis az egyes oldalak veszteségei <br>
alapján mérik – a területek feletti ellenőrzés csak az egyik fél <br>
kimerülése után következhet be. Ezek a lemorzsolódási arányok pedig a <br>
háború során végig rendkívül kedvezőtlenek voltak Ukrajna számára, <br>
valamint folyamatosan romlanak.<br>
<br>
Az ukrán frontvonalak jelenlegi összeomlása így nagyon is előre látható <br>
volt, mivel az emberállomány és a fegyverzet is kimerült.<br>
A háború jó, a diplomácia rossz<br>
<br>
És hogy miért járt le egy csapásra a korábbi narratíva? Diesen <br>
magyarázata az, hogy „a nyilvánosságot félre lehet vezetni hamis <br>
adatokkal a veszteségek tekintetében, ám a területi változásokat egy <br>
bizonyos fordulópont után már nem lehet eltitkolni”. Továbbá úgy hiszi, <br>
a proxyháború addig volt hasznos a NATO számára, amíg az oroszok és az <br>
ukránok egymást gyengítették jelentősebb területi változások nélkül. Ám <br>
ha az ukránok teljesen kimerülnek, és elkezdenek stratégiai fontosságú <br>
területeket veszíteni, a háború folytatása nyilvánvalóan már nem áll a <br>
NATO érdekében.<br>
<br>
A holland szakértő azt is felemlíti, hogy a nyugati politikai és <br>
médiaelit „az empátiát használta fegyverként” a közvélemény <br>
támogatásának megszerzéséhez,<br>
<br>
miközben a diplomácia eszközeit lenézték.<br>
<br>
  „A nyugati közvéleményt az ukránok szenvedésére és szuverenitásuk <br>
elvesztésének igazságtalanságára való hivatkozással győzték meg arról, <br>
hogy a végletekig támogatni kell az Oroszország elleni proxyháborút Akik <br>
nem értettek egyet a NATO azon mantrájával, hogy a térségben a fegyverek <br>
hozzák el a békét, és inkább tárgyalásokat javasoltak, gyorsan <br>
elkönyvelték a Kreml bábjaiként, akik nem törődnek az az ukránokat ért <br>
sérelmekkel. Végül   az empátia egyetlen érvényes megnyilvánulása egy <br>
megnyerhetetlen háború támogatása lett” – fejti ki hosszan Diesen.<br>
<br>
Hozzátéve, hogy a saját valóságuk társadalmi megkonstruálását akaró <br>
posztmodernisták számára a nagyhatalmi rivalizálás alapja nagyrészt a <br>
narratívák harca. Azaz ez esetben a háború jó (erényes), a diplomácia <br>
rossz (hazaárulás), mivel Ukrajna állítólag Oroszország „provokálatlan” <br>
háborúját vívta, amelynek célja az egész ország teljes leigázása volt. <br>
Ez az erős erkölcsi keretezés elég volt hozzá, hogy minél többeket <br>
meggyőzzön a „nemes ügy” támogatására, folyamatos öncenzúrára is <br>
késztetve őket.<br>
<br>
Ezért a média a kritikákkal is csínján bánt; például nem számolt be a <br>
valós ukrán veszteségekről vagy az oroszok elleni szankciók kudarcáról<br>
<br>
– ez csökkentette volna az ukránok iránti szimpátiát és a támogatásuk <br>
iránti hajlandóságot.<br>
<br>
A minszki megállapodások és az isztambuli tárgyalások amerikai és brit <br>
szabotálásáról szóló tudósítások szintén azt a narratívát <br>
veszélyeztették, hogy a Nyugat csupán „segíteni” akar Ukrajnának.<br>
<br>
Végül a közvélemény számára csupán két választás maradt, valaki vagy <br>
Ukrajna- azaz NATO-párti, vagy oroszbarát. Ha az orosz győzelem bárkiben <br>
felmerült, azt rögtön azzal vádolták, hogy Putyin oldalára állt, a <br>
bizonyítékokat megvitatására semmilyen tér nem maradt.<br>
„Bemegyünk és oroszokat ölünk”<br>
<br>
A narratívához való lojalitás szigorú megkövetelése Diesen szerint <br>
elfedi azt a tényt is, hogy az USA külpolitikája az ország globális <br>
hegemóniájának visszaállításáról szól, és  „még véletlenül sem a <br>
liberális demokratikus értékek iránti önzetlen elkötelezettségről”.<br>
<br>
Egyszerűen: az USA Ukrajnát fontos eszköznek tekinti a stratégiai <br>
rivális Oroszország meggyengítéséhez. Ezt bizonyítja a RAND Corporation <br>
agytröszt már 2019-ben közzétett jelentése is, amelyben arról van szó, <br>
az Egyesült Államok hogyan véreztethetné ki Oroszországot azzal, hogy <br>
még jobban behúzza Ukrajnába. A RAND Corporation akkor azt javasolta, az <br>
USA küldjön több katonai felszerelést Kijevbe, és a NATO-bővítést <br>
belengetve provokálja az oroszokat,<br>
<br>
hogy azok még inkább növeljék a jelenlétüket Ukrajnában.<br>
<br>
Ugyanebben a jelentésben azt is megfogalmazták, hogy a Moszkva <br>
„kivéreztetésére” vonatkozó stratégiát óvatosan kell „kalibrálni”, <br>
nehogy az egy teljes körű háborúhoz vezessen, amelynek eredményeként <br>
Oroszország fontos stratégiai területeket szerezhet meg; ez <br>
értelemszerűen nem áll az USA érdekében. Miután Oroszország 2022 <br>
februárjában megtámadta Ukrajnát, a gondolatmenet továbbra is az volt, <br>
hogy a harcokat addig kell folytatni, amíg nem történnek jelentős <br>
területi változások.<br>
<br>
2022 márciusában Leon Panett, a Fehér Ház egykori kabinetfőnöke, az <br>
Egyesült Államok védelmi minisztere és a CIA igazgatója elismerte:<br>
<br>
„Egy konfliktusban veszünk részt, ez egy proxyháború Oroszországgal, <br>
akár kimondjuk, akár nem… A befolyást úgy lehet megszerezni, ha őszintén <br>
szólva bemegyünk, és oroszokat ölünk.”<br>
<br>
Volodimir Zelenszkij ugyancsak azt mondta 2022 márciusában, hogy néhány <br>
nyugati állam Ukrajnát Oroszország elleni proxyként kívánja felhasználni:<br>
<br>
„Vannak olyanok a Nyugaton, akik nem bánnának egy hosszú háborút, mert <br>
ez Oroszország kimerülését jelentené, még akkor is, ha ez Ukrajna <br>
pusztulásával jár.”<br>
<br>
A háború tágabb céljai között ráadásul Oroszország teljes megsemmisítése <br>
is megjelent. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányzati <br>
forrásai 2022 márciusában megerősítették, hogy a cél „a konfliktus <br>
elhúzása, ezáltal Putyin kivéreztetése”, mivel „az egyetlen végjáték <br>
most a Putyin-rezsim felszámolása lehet”.<br>
<br>
Joe Biden volt amerikai elnök ezzel arra utalt, hogy Oroszországban meg <br>
kell buktatni a rendszert, mert  „az ég szerelmére, ez az ember nem <br>
maradhat hatalmon”.<br>
<br>
Boris Johnson brit miniszterelnök szóvivője ugyancsak nyíltan erre <br>
cálzott, amikor azt mondta:<br>
<br>
  „Azok az intézkedések, amelyeket mi és a világ nagy része bevezet, a <br>
Putyin-rezsim megdöntését célozzák.”<br>
„A konfliktus célját elértük”<br>
<br>
Diesen még számos példát felsorol mindennek alátámasztására, míg eljut <br>
odáig, hogy eljött a fordulópont: új narratívára van szükség,<br>
<br>
mivel immár nem reális, hogy a NATO által támogatott Ukrajna legyőzze <br>
Oroszországot a csatatéren.<br>
<br>
„A legkézenfekvőbb azt állítani, hogy Oroszország kudarcot vallott abban <br>
a célkitűzésében, hogy egész Ukrajnát annektálja a Szovjetunió <br>
újrateremtése érdekében, majd ezután egész Európát is meghódítsa. Ez a <br>
színlelés lehetővé tenné a NATO számára, hogy győzelmet követeljen” – <br>
véli a politológus.<br>
<br>
Sean Bell, a brit Királyi Légierő egykori légi marsallját és a védelmi <br>
minisztérium munkatársát idézi többek között, aki már 2023 <br>
szeptemberében azzal érvelt, hogy a háború olyan mértékben megtépázta az <br>
orosz hadsereget, hogy „az már nem jelent komoly veszélyt Európára”. <br>
Bell ezért arra a következtetésre jutott, hogy „e konfliktus nyugati <br>
célját elértük”, és „a durva valóság az, hogy Ukrajna céljai már <br>
nincsenek összhangban a támogatói céljaival”.<br>
<br>
Vagyis az ukrán proxy kimerült, és ez hamarosan véget vet a <br>
proxyháborúnak, ha csak a NATO nem készül támadást indítani indítani <br>
Oroszország ellen. Mivel a NATO inkább a károkat és a veszteségeit <br>
csökkentené, ez nem valószínű.<br>
<br>
Hamarosan várható a tárgyalások megkezdése, szintúgy „az ukránok iránti <br>
empátia megnyilvánulásaként.”<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>