[Grem] Őrségváltást a történettudományban is!

2024. Dec. 22., V, 13:07:46 CET

Kedves lista!
Raffay interjúját én sem történészi véleménynek, hanem egy radikális
politikai megnyilvánulásnak tekintem. A szélsőséges radikalizmus egyik
sajátossága, hogy apró részigazságokból általánosít, illetve mond ki velük
lesújtó általánosító ítéleteket. Raffaynak kétségtelenül igaza van abban,
hogy a marxizmus túlélte a rendszerváltást, sőt abban is, hogy ugyan eltérő
indíttatásból, de szövetséget kötött a liberálisokkal is. A tudat mindig
nagyon lassan (leglassabban) változik. Jobb híján egy saját példával
illusztrálom a helyzetet.A 90-es évek közepén az a szerencse ért, hogy én
rendezhettem a Nemzeti Múzeum (ma is álló) 20. századról szóló állandó
kiállítását. Ez volt az első nem marxista szemléletű kiállítás a
korszakról. A marxista történészek és a regnáló politika persze agyon
támadta, sajtókampány, parlamenti interpelláció, stb. sőt követelték a
kiállítás bezárását is. Magyar Bálint (SZDSZ), a miniszter azonban
liberálisként nem merte betiltani, hanem a felelősséget áthárítandó
kiutalta véleményezésre a Tudományos Akadémiának. Először a
Történettudományi Intézet vitatta meg, de az nem volt hajlandó szakmailag
elmarasztalni, így az MTA 2. osztály elé került az ügy. Kosáry Domokos
elnökletével rendezett vitán a fiatalabb történész generáció segítségével
végül sikerült legyűrni a "marxisták" makacs ellenállását, így végül a
legmagasabb tudományos fórum, az Akadémia mondta ki, hogy a kiállítás jó és
nem kell bántani. 1997-ben (Horn kormány időszaka!) tehát úgy tűnik, hogy
az akadémiai történészek között többségben voltak az ideológiától független
a magyar történelmet hiteles szakmai alapon megközelítő történészek. Raffay
álláspontja tehát, még az olyan ideológiailag, politikailag fertőzött
korszakokra vonatkozóan sem feltétlenül igaz, mint a 20. század.  Üdv

Romhányi Beatrix <t.romhanyi at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. dec. 22.,
V, 11:30):

> Kedves Mind!
> Mostanában nemigen szoktam hozzászólni a témákhoz, de a Raffay Ernővel
> készült interjú válaszra késztet. Mint harminc éve különféle egyetemeken
> oktató, az egykori MTA, ma HUN-REN Történettudományi Intézetének számos
> kutatójával szoros szakmai, olykor baráti kapcsolatban lévő történész
> felháborít Raffay Ernő megnyilvánulása. Ő már nagyon régóta nem része a
> szakmai közéletnek, semmilyen formában, de a véleménye láthatóan ma is
> eljut sokakhoz. Nem tudom, liberálisnak vagy kommunistának kell-e tekinteni
> azokat a középgenerációhoz tartozó kollégákat, akik ma pl. az
> egyháztörténetírást meghatározzák (pl. Molnár Antal, Fejérdy András, Gőzsy
> Zoltán), vagy a középkor és a kora újkor kutatásában meghatározó szerepet
> játszó Pálfy Géza, Kármán Gábor, az idősebbek közül Tringli István,
> Csukovits Enikő, Fodor Pál. De nem gondolnám az említett ideológiák
> foglyának a 19-20. századot kutató Ablonczy Balázst, Hermann Róbertet,
> Szakály Sándort, Ö. Kovács Józsefet sem, hogy csak néhány nevet említsek.
> A Raffay Ernőéhez hasonló vélemények a rendszerváltozás körüli időszakban
> talán még megállták a helyüket, bár már akkor sem maradéktalanul, azóta
> viszont eltelt több mint 30 év, és azok a történészek, akikkel Raffay
> harcol, nagyrészt már az örök vadászmezőkre költöztek, s akik köztünk
> vannak, azok sem aktívak. Ideje visszatérni a jelenbe, és körülnézni,
> mielőtt meggondolatlanul hadonászni kezdünk a bunkósbottal.
> Üdv
> Trixi
>
> KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2024. dec. 22., V, 10:41):
>
>> Őrségváltást a történettudományban is! - Interjú Raffay Ernővel
>>
>> Magyar Jelen, 2024.12.20.
>>
>> https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/
>>
>>
>>
>> Dr. Raffay Ernő történészt sok liberális támadja sajátos – elsősorban a
>> szabadkőművesekről publikált – nézetei miatt, de sokkal nagyobb az a
>> nemzeti oldali tábor, amely egyetért azzal, amit ő könyveiben,
>> előadásain megoszt, hirdet. Vele készült interjúnkban néhány figyelemre
>> méltó –eddig talán kevéssé ismert – politikai tapasztalatát, a
>> kultúráról vallott álláspontját osztja meg olvasóinkkal. Tölgyesi Tibor
>> Magyar Jelenen megjelent interjúját változtatások nélkül közöljük.[*]
>> – Ha lenne olyan ember, aki még nem hallott önről, neki hogyan
>> jellemezné magát?
>> – Történész vagyok, akkor is, mikor politikai pályán mozogtam,
>> elsősorban történésznek tartottam magam. Amikor a nyolcvanas években
>> elkezdtem a politikai tevékenységemet, mindössze annyi volt a cél, hogy
>> a kommunisták mihamarabb bukjanak meg, bár ez akkor még – hiszen
>> Magyarország szovjet megszállás alatt volt – teljes lehetetlenségnek
>> tűnt. Akkortájt vásároltam egy csonka magyarországi autótérképet – sokat
>> jártam az országot autóstoppal – s ezen piros pöttyökkel bejelöltem
>> magamnak, hol vannak szovjet katonai alakulatok. S mondhatom jó sok
>> pötty került a mind a – mai napig meglévő – térképemre, ami jelezte,
>> mennyire vagyunk szabad ország.
>> Mivel új- és legújabbkori történész vagyok, így gyorsan és mélyen közel
>> tudtam kerülni a politikához is. Mint említettem történésznek vallom
>> magam, de a történetírás felfogásának, mibenlétének, tartalmának,
>> módszertanának én speciális vonatkozását képviselem. Ez konkrétan azt
>> jelenti, hogy a mostani történetírás – az elmúlt 35 évet értem alatta –
>> felfogásával ellentétben – ami szerint nekünk nincs más dolgunk, mint a
>> jelenségeket feltérképezni és a dolgokat szárazon leírni – én azt
>> képviselem, hogy a történész értékelő munkát nemzeti, keresztény,
>> konzervatív tényezők nélkül megtenni nem érdemes.
>> – Mit gondol, miért alakult ilyenné a történetírás tudománya napjainkra?
>> – Gyakorlatilag már a 18. század végétől, a nagy francia szabadkőműves
>> forradalomtól kezdve, Európában három ideológiai irányzat küzd egymás
>> ellen. A három ideológiai irányzatból kettő baloldali, egy jobboldali. A
>> két balos irányzat (szocializmus és liberalizmus) teljes mértékben
>> befolyásolja és maga alá gyűri a történetírást. Megjegyzem, az, hogy
>> baloldali meg jobboldali, ez politikai kategória, én eszmetörténeti,
>> ideológiai szempontokat használok.
>> A harmadig ideológia pedig a konzervativizmus, amely gyakorlatilag
>> rendkívül egyszerűen leírható: Isten, haza, család. Jómagam tehát
>> konzervatív történész vagyok, ez azt jelenti a történetírásban, hogy a
>> nemzeti és a keresztény érdekeket a történetírásban nemcsak lehetséges,
>> hanem szükséges is képviselni és védeni. A védeni szóból kiderült, hogy
>> a 19.-21. századi európai történetírásban – ebben benne van a
>> magyarországi történetírás is – egy hatalmas ideológiai-eszmetörténeti
>> harc zajlik.
>> Magyarországon főleg a Kiegyezés óta – mióta a Magyar Tudományos
>> Akadémia komolyan megerősödött, valamint mióta az állami
>> tudományegyetemek létrejöttek – a liberális, a szocialista és a
>> konzervatív történészek egymással gyakorlatilag tudománynak álcázott
>> folyamatos harcban vannak. A II. világháború utáni erőszakos kommunista
>> – Rákosi féle – hatalomátvétel előtt a liberalizmus és a
>> konzervativizmus küzdött egymással az Akadémián, az egyetemeken és a
>> sajtóban is. Én tanulmányozom – most már évtizedek óta – a magyar
>> sajtótörténetet, hihetetlen különbségek vannak ugyanazon jelenség
>> megítélésében, például az Alkotmány című katolikus néppárti napilap, a
>> Budapesti Hirlap – ez Rákosi Jenő nemzeti liberális lapja – vagy például
>> a Budapesti Napló – ez a szabadkőműves, radikális-liberális Vészi József
>> lapja – között. Tehát itt nemcsak a történészekről van szó, hanem arról
>> a hatalmas eszmetörténeti küzdelemről, ami Európában zajlik a három
>> általam említett ideológia, illetve politikai fölfogás között. S ez mind
>> a mai napig megvan a magyar történettudományban is.
>> – Miben hozott változást az 1989-es rendszerváltás?
>> – Rátérve a rendszerváltozás óta eltelt 35 évre, azt kell mondanom, hogy
>> a magyarországi történetírás tragikus helyzetben van, s azt is elmondom
>> miért. Mind a Magyar Tudományos Akadémián, mind az állami egyetemeken –
>> sőt még a két egyházi fenntartású, katolikus és a református egyetemen
>> is – a liberális és a kommunista tábor – bár ez utóbbiak már önmagukat
>> szociáldemokratáknak hirdetik – vagyis a két baloldali ideológia emberei
>> tanítanak. Professzorok, docensek, magas beosztású kollégák terjesztik,
>> terjeszthetik a baloldali ideológiát, és mind a mai napig ez a helyzet.
>> Mi konzervatívok nagyjából ki vagyunk szorítva mind a Magyar Tudományos
>> Akadémiáról, mind pedig az állami és egyházi egyetemekről. Ezt meg kell
>> változtatni, mert a nemzeti tudatunknak a nemzeti önismeret, a nemzet
>> történelme, az úgynevezett történelmi tudat, döntő fontosságú
>> alkotórészei. Ha én a történelmünkről csak annyit tudok, hogy a magyar
>> egy elnyomó söpredék volt, amelyik a zsidókat likvidálta, a
>> nemzetiségeket meg el akarta magyarosítani, akkor a nemzeti tudatunk nem
>> lehet magabízó, nem lehet erőteljes, nem lehet nemzetfenntartó erő.
>> Erről szól ez a harc, mert a konzervatív történetírás Magyarországon
>> háttérbe van szorítva, amit egy súlyos, nagyon-nagyon negatív, és minden
>> körülmények között megváltoztatandó helyzetnek tartok.
>> – Ön az Antall kormányban államtitkári tisztséget töltött be, akkor
>> miért nem következett be ez a változás?
>> – Sajnos ez a változtatás nem annyira egyszerű, s erre mondok egy
>> megtörtént esetet. Ott voltam azon a kormányülésen honvédelmi
>> államtitkárként – Für Lajos helyett – ahol beterjesztették a katolikus
>> egyetem létrehozásának az ötletét. Mindenki megszavazta az
>> előterjesztést, egy ember volt, aki nem támogatta – nem akartam hinni a
>> fülemnek – maga Antall József miniszterelnök. A következő, egyébként
>> racionális indokot mondta: ha létrehozzuk a katolikus egyetemet, akkor
>> az állami egyetemeken meglévő egy-két vallásos kollégát mind odaviszik,
>> és az állami egyetemek akkortól totálisan a kommunista oktatók kezében
>> maradnak. Megjegyzem, akkor egyébként még kevesen voltak közülük
>> liberálisok, hiszen a liberális úgy jött létre, hogy 1990. április 8-án,
>> a választások második fordulóján, reggel hatkor fölébredtek a kommunista
>> elvtársak és onnantól liberálisnak érezték magukat. Tudjuk a régi pesti
>> viccet, hogy a liberális egyébként nem más, mint diplomás kommunista.
>> Tehát visszatérve a történetre, akkor a kormányüléseken lehetett
>> vitatkozni, egy hosszabb vitában rávettük, rábírtuk arra a kormányfőt,
>> hogy ő is szavazza meg az előterjesztést. Antall végül elfogadta, azzal,
>> hogy jó, legyen, de akkor ezzel az összes egyetemet elveszítjük. S ma
>> már be kell látnunk, hogy sajnos Antall Józsefnek lett igaza.
>> – Így utólag, akkor mi lett volna a jó megoldás?
>> Az állami egyetemekről elküldeni azokat az embereket, akik nem odavalók
>> voltak. Csak akkor sajnos megszűntek volna az egyetemek, és ezt nem
>> lehetett megcsinálni.
>> Mondok egy példát, hogy ez hogyan működött. Amikor én a Honvédelmi
>> Minisztériumba kerültem, akkor még két katonai titkosszolgálat volt.
>> Fölmerült, hogy ki tudja, mennyi hírszerző tisztünk meg elhárító
>> tisztünk van beépítve a KGB-be vagy a románokhoz, hiszen nagyon komoly
>> titkosszolgálatok léteztek kommunista zászló alatt. A problémát valahogy
>> meg kellett oldanunk, ha viszont megszüntetjük a titkosszolgálatunkat,
>> akkor a kormány elesik az információktól és elesik a belbiztonsági
>> védelemtől, tehát titkosszolgálatot nem lehetséges megszüntetni. Azt
>> lehetett maximum tenni, hogy egy idő után az egyik gyanús tábornokunk
>> helyére egy olyan ezredest tettünk, akit korábban én Amerikában
>> ellenőriztem.
>> Ilyen részletek talán nem érdekesek, de fontosak, mert ezekből látszik
>> az a helyzet, hogy a rendszerváltozás gyakorlatilag nem történt meg.
>> Részben azért nem történhetett meg, mert az élet minden területén – a
>> nagy cégek tulajdonosi körében, a nagygazdaságok, tehát az agrárium
>> szférájában is – kommunista többség volt. A kapitalizmus meg a
>> privatizáció Magyarországon ugyanis nem az Antall-kormánnyal kezdődik,
>> de nem is a Németh Miklós utolsó reform kommunistának mondott
>> kormányával, hanem a 80-as évek elejétől elkezdődött. Amikor az
>> Antall-kormány megalakult, akkor már a tőke nagy része magánkézben volt,
>> korábbi kommunista vezetők kezében.
>> Zoom
>>
>> forrás: erdely.ma
>> – Elmondható tehát, hogy nem történt meg az igazi rendszerváltozás?
>> – Bizonyos fontos változások történtek, például a primitív kommunista
>> tulajdonviszonyok és gazdaságpolitika helyére a tőke hatalma lépett,
>> valamint kialakult a többpártrendszer és a szólásszabadság. Ha azonban a
>> részleteket nézzük, azt látjuk, hogy a nemzeti oldalon az egyik párt
>> agresszív módon megsemmisíti a kisebb nemzeti pártokat, a
>> szólásszabadság pedig részleges: ha például elmondom a szakmai
>> véleményemet Trianonról vagy a szabadkőművességről, balos „tudósok”
>> antiszemitának neveznek. Mindent egybe véve, ez a helyzet még mindig
>> jobb, mint a kommunizmus volt.
>> Történészként mondom, mert évtizedeken át tanítottam gazdaságtörténetet
>> – angol ipari forradalom, francia ipari forradalom, a hatalmas német
>> ipari forradalom és az Osztrák-magyar Monarchia, benne Magyarország is –
>> tudom azt, hogy a tőke általában nem konzervatív, a nagytőke mindig
>> liberális.
>> S itt egy nagyon fontos dologra szeretném a figyelmet felhívni, arra,
>> hogy a liberalizmus a tőkés világ eszmetörténeti megfelelője. Ugyanis a
>> liberálisok mondják ki – a konzervatívok nem, és alapvetően a
>> szociáldemokrata ideológusok sem – hogy a szabad vállalkozást
>> mindenkinek meg kell engedni. Ez elsőre szépen hangzik, csak az a gond
>> vele, hogy bár mindenkinek joga van – még a legszegényebb embernek is –
>> egy hatalmas gyárat alapítani, csak nem fogja tudni megtenni, ha nincs
>> hozzá tőkéje.
>> Visszatérve az eredeti kérdésre, jórészt elmaradt a 80-as években
>> általunk tervbe vett rendszerváltozás, s ennek hatásait mind a mai napig
>> érezzük, mert pontosan ugyanaz a rablókapitalizmus van most
>> Magyarországon, mint ami kialakult a 80-as és 90-es évek fordulóján.
>> Csak most bekenik a „nemzeti nagytőke” mázzal; igen, a NER
>> gazdaságpolitikájára gondolok. Sokan felvetik, hogy ki kell alakítani
>> egy magyar nagytőkés osztályt, egy hazai nomenklatúrát, de ennek ára
>> van. Ez jelen esetben a költségvetés fosztogatásán keresztül valósul
>> meg, hiszen a NER gyakorlatilag nem más, mint a kormányzat és a nagytőke
>> és kapcsolt tagjai részéről a költségvetési pénzek magántulajdonná
>> alakítása. Mert tőkét úgy is lehet – bár nyilván nem mindenkinek –
>> csinálni, hogy a költségvetésnek például eladok valamit. Erre csak egy
>> példát mondok, nevek nélkül. Az állam megvesz több százmilliárd
>> forintért üresen álló irodaházakat – túlárazottan – és az a pár
>> százmilliárd forint, az már maga a befektethető tőke. Az már magántőke
>> lesz, mert az állam kifizeti és a pénz magánzsebekbe kerül. Ezeket a
>> folyamatokat nevezem én a költségvetés kifosztásának – amikor semmi
>> másról nincsen szó, mint a magánzsebek megtöméséről – most ezek a
>> folyamatok tartanak. Lassan az épületek elfogynak, a kastélyok
>> elfogynak, ezért nézni kell mindig újabb lehetőségeket. Viszont a
>> költségvetést minden évben beterjesztik, a fosztogatás lehetőségének a
>> ténye pedig fönntartja azt a rendszert támogató tőkéscsoportot, amely
>> egészen addig – s csak addig – támogatja majd ezt a társaságot, amíg a
>> rendszer egyszer meg nem bukik. Csak egy mondat a kastélyokról:
>> Romániában magyar tulajdonban volt több kastélyt, a földbirtok egy
>> részével együtt visszaadtak magyar tulajdonosoknak, hiszen ez az ő
>> magántulajdonuk volt. Magyarországon a kastélyok és birtokok nem adott
>> arisztokrata családok magántulajdona volt? Tessék visszaszolgáltatni,
>> olyan állapotban, amilyenben az épületek és gazdaságok voltak az
>> elkobzáskor!
>> – Sajátos magyar jelenség a nemzeti tőkéscsoport megjelenése?
>> Nem, hiszen most a világon minden országban egymással totálisan
>> összefonódott kereskedelmi, pénzügyi és termelői hármasságon alapuló
>> kapitalizmus működik. Ezeknek az úgynevezett magyar érzelmű
>> nagytőkéseknek – akik közül néhányat névről mindenki ismer – sincs más
>> lehetőségük, mint beilleszkedni a nemzetközi hálózatba. Mert máskülönben
>> a kereskedelemben alulmaradnak, tönkremennek, ha bankárok, akkor a
>> bankvilág kiveti őket, és csődöt kell jelenteniük. Szóval mindenkinek be
>> kell állnia abba a hálózatba, ami a termelés, a kereskedelem területén
>> az üzleti világban évszázadok alatt kialakult. Ennek saját törvényei
>> vannak, aki ezeket megszegi, azt kiveti magából a rendszert. De úgy,
>> hogy tönkremegy, tehát nem volt értelme a tevékenységének.
>> Úgyhogy azzal, hogy saját magyar nómenklatúra legyen, én elvileg
>> egyetértek, csak nem látom azokat az embereket, akik ezt alkotják. Látom
>> a Fidesz nagytőkéseit, de, hogy a magyar nemzetnek lennének nagytőkései,
>> azt nem látom. Megjegyzem, volt már olyan gazdag ember Magyarországon,
>> aki fölállt és azt mondta: Birtokaim egy évi jövedelmét a magyar nemzet
>> érdekeit szolgáló tudomány, tudományos intézet megalapítására ajánlom
>> fel. Ideje volna, hogy egy új gróf Széchenyi István lépjen színre a
>> magyar közéletben, de erre úgy néz ki, még várnunk kell.
>> – Említette a nagy nemzetközi pénzügyi-gazdasági hálózatot, mekkora a
>> mozgástere az Orbán kormánynak ezzel szemben?
>> – Csekély, de bármely más ország sem elég nagy ahhoz, hogy megakassza
>> ennek a működését. A magyar nagytőkének viszont be kellene látnia, hogy
>> a liberalizmus, a liberális gazdaságpolitika – tehát hogy szabadon
>> befektethetnek a profit érdekében – az nem elég egy nemzet
>> fenntartásához. Ahhoz az is kellene, hogy a nemzeti erőket támogassák.
>> Úgy látom, pártügyeket támogatnak, ezen kívüli magyarokat nem.
>> Ami a kormány gazdaságpolitikáját és pénzügypolitikáját illeti,
>> beilleszkedés zajlik a nemzetközi kapitalista világba, hiszen ott lehet
>> nagy profitot szerezni. Emellett Orbánék elkezdték a külföldi nagytőke
>> kiszorításának a megpróbálását is. Ez életveszélyes egyébként, de a
>> kiszorítási folyamatot pozitívnak tartom. Ezek tehát rendkívül fontos
>> dolgok, megjegyzem, ha valaki ismeri az elmúlt 35 évben tett
>> nyilatkozataimat, azokban ezek mind benne vannak.
>> – Említi, hogy a pénzvilág az, ami nagyon sok mindent meghatároz. De a
>> másik nagyon jelentős tényező egy társadalom életében az értelmiségnek a
>> hozzáállása, hiszen a kultúra, a művészetek, a tudomány területén neki
>> van meghatározó szerepe. Lehet, hogy – mint a gazdasági vonalon – a
>> kultúrában is elmaradt a rendszerváltozás?
>> – Így van, ez még várat magára. Talán azért is, mert a magyarországi
>> értelmiség nagy része gyakorlatilag vagy áruló vagy tehetségtelen, vagy
>> behódoló. Szintén példákkal világítom meg, hogy ez mit is jelent.
>> Itt van például az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Ott olyan professzorok
>> vannak most, akik 35 éve még olajszőkítők, vagy pedig valamikor
>> munkásőrök voltak. Fiatal kollégáim mesélik – tudósok, kutatók – hogy a
>> tanszékvezető professzorok, akadémikusok, az MTA rendes tagjai ezt a
>> múltjukat itt-ott el is mondják. Vannak köztük olyanok is, akik úgy
>> vélik, hogy Trianont megérdemelték a magyarok, mert elnyomták a
>> nemzetiségeket. Sőt olyan professzor is van, aki azt hangoztatja, hogy a
>> magyarok minden rosszat megérdemeltek. Kérdezem én, hogy ezek milyen
>> értelmiségiek? Papírja van róla, hogy értelmiségi, akadémikus,
>> tanszékvezető, a csúcsértelmiség tagja, és ettől még szörnyűbb a dolog.
>> A másik a behódolás. Én még emlékszem, hogy az MDF sikere annak is volt
>> köszönhető, hogy az addigi rendszer ellen tömegesen fellázadtunk. Volt,
>> aki Szegeden, volt, aki Pesten, vagy vidéken a falvakban, az MDF volt
>> akkor a legnagyobb párt. Ettől őrült meg az SZDSZ, meg az akkori kis
>> liberális Fidesz is, akik azt hitték, hogy megnyerik a választást. Ott
>> Szegeden ezek az ócska magyarok bennünket neveztek sovinisztának, többek
>> között Csurka Istvánt, Csengey Dénest, Fekete Gyulát, meg Csoórit. Ma
>> viszont azt látom, hogy az az értelmiség, aki annak idején az MDF-ben
>> benne volt, vagy megkeseredve háttérbe vonult, vagy pedig mostanra
>> beállt a Fideszhez. Aki szívvel-lélekkel beállt, azt nem akarom
>> kritizálni, ha így gondolja, ez a véleménye, csinálja. De nagyon sokan
>> vannak, akiket a Fidesz kézpénzért megvett, például külön tudományos
>> intézeteket szerveznek nekik jó fizetésekért. Ahol – és most tessék
>> kapaszkodni – a nemzeti gondolkodású kutatók kapják a legkisebb
>> fizetéseket és a hozzá nem értő, a mellüket keresztényként döngető,
>> valójában álkeresztény, álnemzeti érdek-emberek pedig – kutatókként,
>> vagy pedig vezető emberekként – óriási fizetést kapnak. Sajnos a magyar
>> értelmiség nagy része készpénzért megvásárolható.
>> Én nemzetben gondolkodó történész vagyok, ezen lehet gúnyolódni, lehet
>> ezért sovinisztának nevezni, de én ezt nem is tagadom. De ha komolyan
>> vesszük azt, hogy a kultúra nemzetfenntartó erő, akkor az is tény, hogy
>> a kultúrát az értelmiség csinálja, műveli, az ír verset, regényt,
>> tudományos munkákat, monográfiákat. Döntő jelentőségű az értelmiség
>> hozzáállása, de mi van akkor, ha az értelmiség elárulja a saját
>> nemzetét, és készpénz után, pozíciók után fut. Sőt, a másik oldalon ott
>> van ez a munkásőr mentalitású társaság, amitől szintén semmi jót nem
>> várhatunk. Egyes vélemények szerint a magyar kultúra már elveszett. S ha
>> mégis fölbukkan egy-egy hazafias magyar értelmiségi, azt
>> horthyfasisztázzák, lenácizzák, lesovinisztázzák, antiszemitázzák s az
>> egész életét tönkreteszik. Ez egy rettentően szomorú dolog.
>> Amikor az ember odafordul a kormány valamelyik tagjához, akkor tőle
>> ígéret van, de amúgy támogatás nincs. Hogyan lehet az, hogy holokauszt
>> témájú filmekre van támogatás, de a legkiválóbb magyar filmrendező,
>> Jelenczki István Trianon-filmjére nincs? Miközben azt látni, hogy
>> baloldali kollégákat óriási fizetéssel, pozíciókkal és a legmagasabb
>> állami díjakkal támogatnak. Ekkor az emberben fölmerül a kérdés: tessék
>> mondani, ez a kormány akkor most nemzeti és keresztény vagy esetleg
>> álnemzeti és álkeresztény?
>> – Az tehát most már tisztán látszik, hogy a rendszerváltozásnak nevezett
>> folyamatban valahogy nagyon utat tévesztettünk, illetve, hogy nem is
>> volt valódi a rendszerváltozás. Ez vajon személyi alkalmatlanságokból
>> fakadt?
>> – A helyzet az, hogy én akkor ott voltam a sűrűjében, így mindenkit
>> személyesen ismerek. Tudom azt, hogy volt egy-két kiváló ember –
>> Andrásfalvy Bertalan nevét hadd említsem meg – de szomorú ténynek látom
>> azt is, hogy például a külügyek élére odatettek egy USA-barát,
>> atlantista fölfogású embert, vagy a hadügyek élére Für Lajost. Ez utóbbi
>> az MDF köztársasági elnökjelöltje volt, és miután Antall megkötötte a
>> paktumot Göncz Árpáddal, neki valami pozíciót kellett adni. Engem
>> kivettek a már megbeszélt honvédelmi miniszteri pozícióból, –
>> miniszterhelyettes lettem – és a helyemre került a Für Lajos, akinek a
>> legfontosabb „tanácsadója” Keleti György lett. Für csodálatos szónok
>> volt, csak a katonai ügyekhez nem értett. Ennek az lett a vége, hogy
>> mire a Horn-kormány bejött, addigra az európai haderő- és
>> fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat Magyarországon úgy hajtották végre,
>> hogy nem maradt katonai, azaz nemzeti erő. Most a Fidesz végre csinálja
>> a haderőfejlesztéseket – vannak benne elfogadandó dolgok – azonban, ha
>> csak a román haderő fejlesztésével vetem össze a magyart, tragikus
>> lemaradás látszik.
>> Visszatérve a személyi kérdésekre, a helyzet az, hogy Antall József nem
>> mindig azokat a személyeket tette a legnagyobb pozíciókba, akiket
>> kellett volna. Ez azt jelenti, hogy ha egy olyan – nem megfelelő – ember
>> van a legmagasabb pozícióban, akkor az a szakterület nem fejlődik, vagy
>> egyenesen visszafejlődik. Rossz döntések születtek a
>> gazdaságpolitikában, a privatizációban, a nemzeti ipar, a nemzetgazdaság
>> újragondolásában, fölépítésében, elmaradt a mezőgazdaság fejlesztése.
>> Magyarországon még a csonka Magyarországon is remek termőföld van, itt
>> nem akkumulátorgyárakat kell arra a termőföldre telepíteni, hanem be
>> kell vetni búzával, kukoricával, gyümölcsfákat kell rá ültetni.
>> Úgyhogy, ha 2026-ban lesz egy olyan magyar kormány, amelyik magyar
>> érdeket képvisel, nemcsak beszél arról, hogy nemzeti, meg keresztény,
>> akkor majd ezeket a kérdéseket újra végig kell gondolni. Én személy
>> szerint már semmilyen pozícióban nem akarok lenni az életemben, csak
>> annyi a vágyam, hogy elmondhassam – mondjuk egy ilyen interjúban – hogy
>> milyen tapasztalataim vannak. S ebből okulva talán fiatal, okos emberek
>> – ezért vállaltam el Toroczkai László mellett a tanácsadó szerepet –
>> majd meg fogják tudni teremteni a jövendő sikeres, boldog Magyarországát.
>>
>> ------------------
>> [*] Szöveg másolva innen: https://kuruc.info/r/6/282206/
>> mert a MJ honlapon a szöveg nem másolható. Nyilván az oldal forrásából
>> kazán ki lehet nyerni, csak az néhány technikai többletlépést igényel.
>>
>> --
>>
>> Üdvrivalgással:
>> KEA.
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241222/9594ecfd/attachment.html>