<div dir="ltr">Kedves lista! <div>Raffay interjúját én sem történészi véleménynek, hanem egy radikális politikai megnyilvánulásnak tekintem. A szélsőséges radikalizmus egyik sajátossága, hogy apró részigazságokból általánosít, illetve mond ki velük lesújtó általánosító ítéleteket. Raffaynak kétségtelenül igaza van abban, hogy a marxizmus túlélte a rendszerváltást, sőt abban is, hogy ugyan eltérő indíttatásból, de szövetséget kötött a liberálisokkal is. A tudat mindig nagyon lassan (leglassabban) változik. Jobb híján egy saját példával illusztrálom a helyzetet.A 90-es évek közepén az a szerencse ért, hogy én rendezhettem a Nemzeti Múzeum (ma is álló) 20. századról szóló állandó kiállítását. Ez volt az első nem marxista szemléletű kiállítás a korszakról. A marxista történészek és a regnáló politika persze agyon támadta, sajtókampány, parlamenti interpelláció, stb. sőt követelték a kiállítás bezárását is. Magyar Bálint (SZDSZ), a miniszter azonban liberálisként nem merte betiltani, hanem a felelősséget áthárítandó kiutalta véleményezésre a Tudományos Akadémiának. Először a Történettudományi Intézet vitatta meg, de az nem volt hajlandó szakmailag elmarasztalni, így az MTA 2. osztály elé került az ügy. Kosáry Domokos elnökletével rendezett vitán a fiatalabb történész generáció segítségével végül sikerült legyűrni a "marxisták" makacs ellenállását, így végül a legmagasabb tudományos fórum, az Akadémia mondta ki, hogy a kiállítás jó és nem kell bántani. 1997-ben (Horn kormány időszaka!) tehát úgy tűnik, hogy az akadémiai történészek között többségben voltak az ideológiától független a magyar történelmet hiteles szakmai alapon megközelítő történészek. Raffay álláspontja tehát, még az olyan ideológiailag, politikailag fertőzött korszakokra vonatkozóan sem feltétlenül igaz, mint a 20. század.  Üdv </div></div><br><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Romhányi Beatrix <<a href="mailto:t.romhanyi@gmail.com">t.romhanyi@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2024. dec. 22., V, 11:30):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr">Kedves Mind!<div>Mostanában nemigen szoktam hozzászólni a témákhoz, de a Raffay Ernővel készült interjú válaszra késztet. Mint harminc éve különféle egyetemeken oktató, az egykori MTA, ma HUN-REN Történettudományi Intézetének számos kutatójával szoros szakmai, olykor baráti kapcsolatban lévő történész felháborít Raffay Ernő megnyilvánulása. Ő már nagyon régóta nem része a szakmai közéletnek, semmilyen formában, de a véleménye láthatóan ma is eljut sokakhoz. Nem tudom, liberálisnak vagy kommunistának kell-e tekinteni azokat a középgenerációhoz tartozó kollégákat, akik ma pl. az egyháztörténetírást meghatározzák (pl. Molnár Antal, Fejérdy András, Gőzsy Zoltán), vagy a középkor és a kora újkor kutatásában meghatározó szerepet játszó Pálfy Géza, Kármán Gábor, az idősebbek közül Tringli István, Csukovits Enikő, Fodor Pál. De nem gondolnám az említett ideológiák foglyának a 19-20. századot kutató Ablonczy Balázst, Hermann Róbertet, Szakály Sándort, Ö. Kovács Józsefet sem, hogy csak néhány nevet említsek.</div><div>A Raffay Ernőéhez hasonló vélemények a rendszerváltozás körüli időszakban talán még megállták a helyüket, bár már akkor sem maradéktalanul, azóta viszont eltelt több mint 30 év, és azok a történészek, akikkel Raffay harcol, nagyrészt már az örök vadászmezőkre költöztek, s akik köztünk vannak, azok sem aktívak. Ideje visszatérni a jelenbe, és körülnézni, mielőtt meggondolatlanul hadonászni kezdünk a bunkósbottal.</div><div>Üdv</div><div>Trixi</div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2024. dec. 22., V, 10:41):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Őrségváltást a történettudományban is! - Interjú Raffay Ernővel<br>
<br>
Magyar Jelen, 2024.12.20.<br>
<a href="https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/" rel="noreferrer" target="_blank">https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/</a><br>
<br>
<br>
<br>
Dr. Raffay Ernő történészt sok liberális támadja sajátos – elsősorban a <br>
szabadkőművesekről publikált – nézetei miatt, de sokkal nagyobb az a <br>
nemzeti oldali tábor, amely egyetért azzal, amit ő könyveiben, <br>
előadásain megoszt, hirdet. Vele készült interjúnkban néhány figyelemre <br>
méltó –eddig talán kevéssé ismert – politikai tapasztalatát, a <br>
kultúráról vallott álláspontját osztja meg olvasóinkkal. Tölgyesi Tibor <br>
Magyar Jelenen megjelent interjúját változtatások nélkül közöljük.[*]<br>
– Ha lenne olyan ember, aki még nem hallott önről, neki hogyan <br>
jellemezné magát?<br>
– Történész vagyok, akkor is, mikor politikai pályán mozogtam, <br>
elsősorban történésznek tartottam magam. Amikor a nyolcvanas években <br>
elkezdtem a politikai tevékenységemet, mindössze annyi volt a cél, hogy <br>
a kommunisták mihamarabb bukjanak meg, bár ez akkor még – hiszen <br>
Magyarország szovjet megszállás alatt volt – teljes lehetetlenségnek <br>
tűnt. Akkortájt vásároltam egy csonka magyarországi autótérképet – sokat <br>
jártam az országot autóstoppal – s ezen piros pöttyökkel bejelöltem <br>
magamnak, hol vannak szovjet katonai alakulatok. S mondhatom jó sok <br>
pötty került a mind a – mai napig meglévő – térképemre, ami jelezte, <br>
mennyire vagyunk szabad ország.<br>
Mivel új- és legújabbkori történész vagyok, így gyorsan és mélyen közel <br>
tudtam kerülni a politikához is. Mint említettem történésznek vallom <br>
magam, de a történetírás felfogásának, mibenlétének, tartalmának, <br>
módszertanának én speciális vonatkozását képviselem. Ez konkrétan azt <br>
jelenti, hogy a mostani történetírás – az elmúlt 35 évet értem alatta – <br>
felfogásával ellentétben – ami szerint nekünk nincs más dolgunk, mint a <br>
jelenségeket feltérképezni és a dolgokat szárazon leírni – én azt <br>
képviselem, hogy a történész értékelő munkát nemzeti, keresztény, <br>
konzervatív tényezők nélkül megtenni nem érdemes.<br>
– Mit gondol, miért alakult ilyenné a történetírás tudománya napjainkra?<br>
– Gyakorlatilag már a 18. század végétől, a nagy francia szabadkőműves <br>
forradalomtól kezdve, Európában három ideológiai irányzat küzd egymás <br>
ellen. A három ideológiai irányzatból kettő baloldali, egy jobboldali. A <br>
két balos irányzat (szocializmus és liberalizmus) teljes mértékben <br>
befolyásolja és maga alá gyűri a történetírást. Megjegyzem, az, hogy <br>
baloldali meg jobboldali, ez politikai kategória, én eszmetörténeti, <br>
ideológiai szempontokat használok.<br>
A harmadig ideológia pedig a konzervativizmus, amely gyakorlatilag <br>
rendkívül egyszerűen leírható: Isten, haza, család. Jómagam tehát <br>
konzervatív történész vagyok, ez azt jelenti a történetírásban, hogy a <br>
nemzeti és a keresztény érdekeket a történetírásban nemcsak lehetséges, <br>
hanem szükséges is képviselni és védeni. A védeni szóból kiderült, hogy <br>
a 19.-21. századi európai történetírásban – ebben benne van a <br>
magyarországi történetírás is – egy hatalmas ideológiai-eszmetörténeti <br>
harc zajlik.<br>
Magyarországon főleg a Kiegyezés óta – mióta a Magyar Tudományos <br>
Akadémia komolyan megerősödött, valamint mióta az állami <br>
tudományegyetemek létrejöttek – a liberális, a szocialista és a <br>
konzervatív történészek egymással gyakorlatilag tudománynak álcázott <br>
folyamatos harcban vannak. A II. világháború utáni erőszakos kommunista <br>
– Rákosi féle – hatalomátvétel előtt a liberalizmus és a <br>
konzervativizmus küzdött egymással az Akadémián, az egyetemeken és a <br>
sajtóban is. Én tanulmányozom – most már évtizedek óta – a magyar <br>
sajtótörténetet, hihetetlen különbségek vannak ugyanazon jelenség <br>
megítélésében, például az Alkotmány című katolikus néppárti napilap, a <br>
Budapesti Hirlap – ez Rákosi Jenő nemzeti liberális lapja – vagy például <br>
a Budapesti Napló – ez a szabadkőműves, radikális-liberális Vészi József <br>
lapja – között. Tehát itt nemcsak a történészekről van szó, hanem arról <br>
a hatalmas eszmetörténeti küzdelemről, ami Európában zajlik a három <br>
általam említett ideológia, illetve politikai fölfogás között. S ez mind <br>
a mai napig megvan a magyar történettudományban is.<br>
– Miben hozott változást az 1989-es rendszerváltás?<br>
– Rátérve a rendszerváltozás óta eltelt 35 évre, azt kell mondanom, hogy <br>
a magyarországi történetírás tragikus helyzetben van, s azt is elmondom <br>
miért. Mind a Magyar Tudományos Akadémián, mind az állami egyetemeken – <br>
sőt még a két egyházi fenntartású, katolikus és a református egyetemen <br>
is – a liberális és a kommunista tábor – bár ez utóbbiak már önmagukat <br>
szociáldemokratáknak hirdetik – vagyis a két baloldali ideológia emberei <br>
tanítanak. Professzorok, docensek, magas beosztású kollégák terjesztik, <br>
terjeszthetik a baloldali ideológiát, és mind a mai napig ez a helyzet. <br>
Mi konzervatívok nagyjából ki vagyunk szorítva mind a Magyar Tudományos <br>
Akadémiáról, mind pedig az állami és egyházi egyetemekről. Ezt meg kell <br>
változtatni, mert a nemzeti tudatunknak a nemzeti önismeret, a nemzet <br>
történelme, az úgynevezett történelmi tudat, döntő fontosságú <br>
alkotórészei. Ha én a történelmünkről csak annyit tudok, hogy a magyar <br>
egy elnyomó söpredék volt, amelyik a zsidókat likvidálta, a <br>
nemzetiségeket meg el akarta magyarosítani, akkor a nemzeti tudatunk nem <br>
lehet magabízó, nem lehet erőteljes, nem lehet nemzetfenntartó erő. <br>
Erről szól ez a harc, mert a konzervatív történetírás Magyarországon <br>
háttérbe van szorítva, amit egy súlyos, nagyon-nagyon negatív, és minden <br>
körülmények között megváltoztatandó helyzetnek tartok.<br>
– Ön az Antall kormányban államtitkári tisztséget töltött be, akkor <br>
miért nem következett be ez a változás?<br>
– Sajnos ez a változtatás nem annyira egyszerű, s erre mondok egy <br>
megtörtént esetet. Ott voltam azon a kormányülésen honvédelmi <br>
államtitkárként – Für Lajos helyett – ahol beterjesztették a katolikus <br>
egyetem létrehozásának az ötletét. Mindenki megszavazta az <br>
előterjesztést, egy ember volt, aki nem támogatta – nem akartam hinni a <br>
fülemnek – maga Antall József miniszterelnök. A következő, egyébként <br>
racionális indokot mondta: ha létrehozzuk a katolikus egyetemet, akkor <br>
az állami egyetemeken meglévő egy-két vallásos kollégát mind odaviszik, <br>
és az állami egyetemek akkortól totálisan a kommunista oktatók kezében <br>
maradnak. Megjegyzem, akkor egyébként még kevesen voltak közülük <br>
liberálisok, hiszen a liberális úgy jött létre, hogy 1990. április 8-án, <br>
a választások második fordulóján, reggel hatkor fölébredtek a kommunista <br>
elvtársak és onnantól liberálisnak érezték magukat. Tudjuk a régi pesti <br>
viccet, hogy a liberális egyébként nem más, mint diplomás kommunista.<br>
Tehát visszatérve a történetre, akkor a kormányüléseken lehetett <br>
vitatkozni, egy hosszabb vitában rávettük, rábírtuk arra a kormányfőt, <br>
hogy ő is szavazza meg az előterjesztést. Antall végül elfogadta, azzal, <br>
hogy jó, legyen, de akkor ezzel az összes egyetemet elveszítjük. S ma <br>
már be kell látnunk, hogy sajnos Antall Józsefnek lett igaza.<br>
– Így utólag, akkor mi lett volna a jó megoldás?<br>
Az állami egyetemekről elküldeni azokat az embereket, akik nem odavalók <br>
voltak. Csak akkor sajnos megszűntek volna az egyetemek, és ezt nem <br>
lehetett megcsinálni.<br>
Mondok egy példát, hogy ez hogyan működött. Amikor én a Honvédelmi <br>
Minisztériumba kerültem, akkor még két katonai titkosszolgálat volt. <br>
Fölmerült, hogy ki tudja, mennyi hírszerző tisztünk meg elhárító <br>
tisztünk van beépítve a KGB-be vagy a románokhoz, hiszen nagyon komoly <br>
titkosszolgálatok léteztek kommunista zászló alatt. A problémát valahogy <br>
meg kellett oldanunk, ha viszont megszüntetjük a titkosszolgálatunkat, <br>
akkor a kormány elesik az információktól és elesik a belbiztonsági <br>
védelemtől, tehát titkosszolgálatot nem lehetséges megszüntetni. Azt <br>
lehetett maximum tenni, hogy egy idő után az egyik gyanús tábornokunk <br>
helyére egy olyan ezredest tettünk, akit korábban én Amerikában <br>
ellenőriztem.<br>
Ilyen részletek talán nem érdekesek, de fontosak, mert ezekből látszik <br>
az a helyzet, hogy a rendszerváltozás gyakorlatilag nem történt meg. <br>
Részben azért nem történhetett meg, mert az élet minden területén – a <br>
nagy cégek tulajdonosi körében, a nagygazdaságok, tehát az agrárium <br>
szférájában is – kommunista többség volt. A kapitalizmus meg a <br>
privatizáció Magyarországon ugyanis nem az Antall-kormánnyal kezdődik, <br>
de nem is a Németh Miklós utolsó reform kommunistának mondott <br>
kormányával, hanem a 80-as évek elejétől elkezdődött. Amikor az <br>
Antall-kormány megalakult, akkor már a tőke nagy része magánkézben volt, <br>
korábbi kommunista vezetők kezében.<br>
Zoom<br>
<br>
forrás: <a href="http://erdely.ma" rel="noreferrer" target="_blank">erdely.ma</a><br>
– Elmondható tehát, hogy nem történt meg az igazi rendszerváltozás?<br>
– Bizonyos fontos változások történtek, például a primitív kommunista <br>
tulajdonviszonyok és gazdaságpolitika helyére a tőke hatalma lépett, <br>
valamint kialakult a többpártrendszer és a szólásszabadság. Ha azonban a <br>
részleteket nézzük, azt látjuk, hogy a nemzeti oldalon az egyik párt <br>
agresszív módon megsemmisíti a kisebb nemzeti pártokat, a <br>
szólásszabadság pedig részleges: ha például elmondom a szakmai <br>
véleményemet Trianonról vagy a szabadkőművességről, balos „tudósok” <br>
antiszemitának neveznek. Mindent egybe véve, ez a helyzet még mindig <br>
jobb, mint a kommunizmus volt.<br>
Történészként mondom, mert évtizedeken át tanítottam gazdaságtörténetet <br>
– angol ipari forradalom, francia ipari forradalom, a hatalmas német <br>
ipari forradalom és az Osztrák-magyar Monarchia, benne Magyarország is – <br>
tudom azt, hogy a tőke általában nem konzervatív, a nagytőke mindig <br>
liberális.<br>
S itt egy nagyon fontos dologra szeretném a figyelmet felhívni, arra, <br>
hogy a liberalizmus a tőkés világ eszmetörténeti megfelelője. Ugyanis a <br>
liberálisok mondják ki – a konzervatívok nem, és alapvetően a <br>
szociáldemokrata ideológusok sem – hogy a szabad vállalkozást <br>
mindenkinek meg kell engedni. Ez elsőre szépen hangzik, csak az a gond <br>
vele, hogy bár mindenkinek joga van – még a legszegényebb embernek is – <br>
egy hatalmas gyárat alapítani, csak nem fogja tudni megtenni, ha nincs <br>
hozzá tőkéje.<br>
Visszatérve az eredeti kérdésre, jórészt elmaradt a 80-as években <br>
általunk tervbe vett rendszerváltozás, s ennek hatásait mind a mai napig <br>
érezzük, mert pontosan ugyanaz a rablókapitalizmus van most <br>
Magyarországon, mint ami kialakult a 80-as és 90-es évek fordulóján. <br>
Csak most bekenik a „nemzeti nagytőke” mázzal; igen, a NER <br>
gazdaságpolitikájára gondolok. Sokan felvetik, hogy ki kell alakítani <br>
egy magyar nagytőkés osztályt, egy hazai nomenklatúrát, de ennek ára <br>
van. Ez jelen esetben a költségvetés fosztogatásán keresztül valósul <br>
meg, hiszen a NER gyakorlatilag nem más, mint a kormányzat és a nagytőke <br>
és kapcsolt tagjai részéről a költségvetési pénzek magántulajdonná <br>
alakítása. Mert tőkét úgy is lehet – bár nyilván nem mindenkinek – <br>
csinálni, hogy a költségvetésnek például eladok valamit. Erre csak egy <br>
példát mondok, nevek nélkül. Az állam megvesz több százmilliárd <br>
forintért üresen álló irodaházakat – túlárazottan – és az a pár <br>
százmilliárd forint, az már maga a befektethető tőke. Az már magántőke <br>
lesz, mert az állam kifizeti és a pénz magánzsebekbe kerül. Ezeket a <br>
folyamatokat nevezem én a költségvetés kifosztásának – amikor semmi <br>
másról nincsen szó, mint a magánzsebek megtöméséről – most ezek a <br>
folyamatok tartanak. Lassan az épületek elfogynak, a kastélyok <br>
elfogynak, ezért nézni kell mindig újabb lehetőségeket. Viszont a <br>
költségvetést minden évben beterjesztik, a fosztogatás lehetőségének a <br>
ténye pedig fönntartja azt a rendszert támogató tőkéscsoportot, amely <br>
egészen addig – s csak addig – támogatja majd ezt a társaságot, amíg a <br>
rendszer egyszer meg nem bukik. Csak egy mondat a kastélyokról: <br>
Romániában magyar tulajdonban volt több kastélyt, a földbirtok egy <br>
részével együtt visszaadtak magyar tulajdonosoknak, hiszen ez az ő <br>
magántulajdonuk volt. Magyarországon a kastélyok és birtokok nem adott <br>
arisztokrata családok magántulajdona volt? Tessék visszaszolgáltatni, <br>
olyan állapotban, amilyenben az épületek és gazdaságok voltak az <br>
elkobzáskor!<br>
– Sajátos magyar jelenség a nemzeti tőkéscsoport megjelenése?<br>
Nem, hiszen most a világon minden országban egymással totálisan <br>
összefonódott kereskedelmi, pénzügyi és termelői hármasságon alapuló <br>
kapitalizmus működik. Ezeknek az úgynevezett magyar érzelmű <br>
nagytőkéseknek – akik közül néhányat névről mindenki ismer – sincs más <br>
lehetőségük, mint beilleszkedni a nemzetközi hálózatba. Mert máskülönben <br>
a kereskedelemben alulmaradnak, tönkremennek, ha bankárok, akkor a <br>
bankvilág kiveti őket, és csődöt kell jelenteniük. Szóval mindenkinek be <br>
kell állnia abba a hálózatba, ami a termelés, a kereskedelem területén <br>
az üzleti világban évszázadok alatt kialakult. Ennek saját törvényei <br>
vannak, aki ezeket megszegi, azt kiveti magából a rendszert. De úgy, <br>
hogy tönkremegy, tehát nem volt értelme a tevékenységének.<br>
Úgyhogy azzal, hogy saját magyar nómenklatúra legyen, én elvileg <br>
egyetértek, csak nem látom azokat az embereket, akik ezt alkotják. Látom <br>
a Fidesz nagytőkéseit, de, hogy a magyar nemzetnek lennének nagytőkései, <br>
azt nem látom. Megjegyzem, volt már olyan gazdag ember Magyarországon, <br>
aki fölállt és azt mondta: Birtokaim egy évi jövedelmét a magyar nemzet <br>
érdekeit szolgáló tudomány, tudományos intézet megalapítására ajánlom <br>
fel. Ideje volna, hogy egy új gróf Széchenyi István lépjen színre a <br>
magyar közéletben, de erre úgy néz ki, még várnunk kell.<br>
– Említette a nagy nemzetközi pénzügyi-gazdasági hálózatot, mekkora a <br>
mozgástere az Orbán kormánynak ezzel szemben?<br>
– Csekély, de bármely más ország sem elég nagy ahhoz, hogy megakassza <br>
ennek a működését. A magyar nagytőkének viszont be kellene látnia, hogy <br>
a liberalizmus, a liberális gazdaságpolitika – tehát hogy szabadon <br>
befektethetnek a profit érdekében – az nem elég egy nemzet <br>
fenntartásához. Ahhoz az is kellene, hogy a nemzeti erőket támogassák. <br>
Úgy látom, pártügyeket támogatnak, ezen kívüli magyarokat nem.<br>
Ami a kormány gazdaságpolitikáját és pénzügypolitikáját illeti, <br>
beilleszkedés zajlik a nemzetközi kapitalista világba, hiszen ott lehet <br>
nagy profitot szerezni. Emellett Orbánék elkezdték a külföldi nagytőke <br>
kiszorításának a megpróbálását is. Ez életveszélyes egyébként, de a <br>
kiszorítási folyamatot pozitívnak tartom. Ezek tehát rendkívül fontos <br>
dolgok, megjegyzem, ha valaki ismeri az elmúlt 35 évben tett <br>
nyilatkozataimat, azokban ezek mind benne vannak.<br>
– Említi, hogy a pénzvilág az, ami nagyon sok mindent meghatároz. De a <br>
másik nagyon jelentős tényező egy társadalom életében az értelmiségnek a <br>
hozzáállása, hiszen a kultúra, a művészetek, a tudomány területén neki <br>
van meghatározó szerepe. Lehet, hogy – mint a gazdasági vonalon – a <br>
kultúrában is elmaradt a rendszerváltozás?<br>
– Így van, ez még várat magára. Talán azért is, mert a magyarországi <br>
értelmiség nagy része gyakorlatilag vagy áruló vagy tehetségtelen, vagy <br>
behódoló. Szintén példákkal világítom meg, hogy ez mit is jelent.<br>
Itt van például az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Ott olyan professzorok <br>
vannak most, akik 35 éve még olajszőkítők, vagy pedig valamikor <br>
munkásőrök voltak. Fiatal kollégáim mesélik – tudósok, kutatók – hogy a <br>
tanszékvezető professzorok, akadémikusok, az MTA rendes tagjai ezt a <br>
múltjukat itt-ott el is mondják. Vannak köztük olyanok is, akik úgy <br>
vélik, hogy Trianont megérdemelték a magyarok, mert elnyomták a <br>
nemzetiségeket. Sőt olyan professzor is van, aki azt hangoztatja, hogy a <br>
magyarok minden rosszat megérdemeltek. Kérdezem én, hogy ezek milyen <br>
értelmiségiek? Papírja van róla, hogy értelmiségi, akadémikus, <br>
tanszékvezető, a csúcsértelmiség tagja, és ettől még szörnyűbb a dolog.<br>
A másik a behódolás. Én még emlékszem, hogy az MDF sikere annak is volt <br>
köszönhető, hogy az addigi rendszer ellen tömegesen fellázadtunk. Volt, <br>
aki Szegeden, volt, aki Pesten, vagy vidéken a falvakban, az MDF volt <br>
akkor a legnagyobb párt. Ettől őrült meg az SZDSZ, meg az akkori kis <br>
liberális Fidesz is, akik azt hitték, hogy megnyerik a választást. Ott <br>
Szegeden ezek az ócska magyarok bennünket neveztek sovinisztának, többek <br>
között Csurka Istvánt, Csengey Dénest, Fekete Gyulát, meg Csoórit. Ma <br>
viszont azt látom, hogy az az értelmiség, aki annak idején az MDF-ben <br>
benne volt, vagy megkeseredve háttérbe vonult, vagy pedig mostanra <br>
beállt a Fideszhez. Aki szívvel-lélekkel beállt, azt nem akarom <br>
kritizálni, ha így gondolja, ez a véleménye, csinálja. De nagyon sokan <br>
vannak, akiket a Fidesz kézpénzért megvett, például külön tudományos <br>
intézeteket szerveznek nekik jó fizetésekért. Ahol – és most tessék <br>
kapaszkodni – a nemzeti gondolkodású kutatók kapják a legkisebb <br>
fizetéseket és a hozzá nem értő, a mellüket keresztényként döngető, <br>
valójában álkeresztény, álnemzeti érdek-emberek pedig – kutatókként, <br>
vagy pedig vezető emberekként – óriási fizetést kapnak. Sajnos a magyar <br>
értelmiség nagy része készpénzért megvásárolható.<br>
Én nemzetben gondolkodó történész vagyok, ezen lehet gúnyolódni, lehet <br>
ezért sovinisztának nevezni, de én ezt nem is tagadom. De ha komolyan <br>
vesszük azt, hogy a kultúra nemzetfenntartó erő, akkor az is tény, hogy <br>
a kultúrát az értelmiség csinálja, műveli, az ír verset, regényt, <br>
tudományos munkákat, monográfiákat. Döntő jelentőségű az értelmiség <br>
hozzáállása, de mi van akkor, ha az értelmiség elárulja a saját <br>
nemzetét, és készpénz után, pozíciók után fut. Sőt, a másik oldalon ott <br>
van ez a munkásőr mentalitású társaság, amitől szintén semmi jót nem <br>
várhatunk. Egyes vélemények szerint a magyar kultúra már elveszett. S ha <br>
mégis fölbukkan egy-egy hazafias magyar értelmiségi, azt <br>
horthyfasisztázzák, lenácizzák, lesovinisztázzák, antiszemitázzák s az <br>
egész életét tönkreteszik. Ez egy rettentően szomorú dolog.<br>
Amikor az ember odafordul a kormány valamelyik tagjához, akkor tőle <br>
ígéret van, de amúgy támogatás nincs. Hogyan lehet az, hogy holokauszt <br>
témájú filmekre van támogatás, de a legkiválóbb magyar filmrendező, <br>
Jelenczki István Trianon-filmjére nincs? Miközben azt látni, hogy <br>
baloldali kollégákat óriási fizetéssel, pozíciókkal és a legmagasabb <br>
állami díjakkal támogatnak. Ekkor az emberben fölmerül a kérdés: tessék <br>
mondani, ez a kormány akkor most nemzeti és keresztény vagy esetleg <br>
álnemzeti és álkeresztény?<br>
– Az tehát most már tisztán látszik, hogy a rendszerváltozásnak nevezett <br>
folyamatban valahogy nagyon utat tévesztettünk, illetve, hogy nem is <br>
volt valódi a rendszerváltozás. Ez vajon személyi alkalmatlanságokból <br>
fakadt?<br>
– A helyzet az, hogy én akkor ott voltam a sűrűjében, így mindenkit <br>
személyesen ismerek. Tudom azt, hogy volt egy-két kiváló ember – <br>
Andrásfalvy Bertalan nevét hadd említsem meg – de szomorú ténynek látom <br>
azt is, hogy például a külügyek élére odatettek egy USA-barát, <br>
atlantista fölfogású embert, vagy a hadügyek élére Für Lajost. Ez utóbbi <br>
az MDF köztársasági elnökjelöltje volt, és miután Antall megkötötte a <br>
paktumot Göncz Árpáddal, neki valami pozíciót kellett adni. Engem <br>
kivettek a már megbeszélt honvédelmi miniszteri pozícióból, – <br>
miniszterhelyettes lettem – és a helyemre került a Für Lajos, akinek a <br>
legfontosabb „tanácsadója” Keleti György lett. Für csodálatos szónok <br>
volt, csak a katonai ügyekhez nem értett. Ennek az lett a vége, hogy <br>
mire a Horn-kormány bejött, addigra az európai haderő- és <br>
fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat Magyarországon úgy hajtották végre, <br>
hogy nem maradt katonai, azaz nemzeti erő. Most a Fidesz végre csinálja <br>
a haderőfejlesztéseket – vannak benne elfogadandó dolgok – azonban, ha <br>
csak a román haderő fejlesztésével vetem össze a magyart, tragikus <br>
lemaradás látszik.<br>
Visszatérve a személyi kérdésekre, a helyzet az, hogy Antall József nem <br>
mindig azokat a személyeket tette a legnagyobb pozíciókba, akiket <br>
kellett volna. Ez azt jelenti, hogy ha egy olyan – nem megfelelő – ember <br>
van a legmagasabb pozícióban, akkor az a szakterület nem fejlődik, vagy <br>
egyenesen visszafejlődik. Rossz döntések születtek a <br>
gazdaságpolitikában, a privatizációban, a nemzeti ipar, a nemzetgazdaság <br>
újragondolásában, fölépítésében, elmaradt a mezőgazdaság fejlesztése. <br>
Magyarországon még a csonka Magyarországon is remek termőföld van, itt <br>
nem akkumulátorgyárakat kell arra a termőföldre telepíteni, hanem be <br>
kell vetni búzával, kukoricával, gyümölcsfákat kell rá ültetni.<br>
Úgyhogy, ha 2026-ban lesz egy olyan magyar kormány, amelyik magyar <br>
érdeket képvisel, nemcsak beszél arról, hogy nemzeti, meg keresztény, <br>
akkor majd ezeket a kérdéseket újra végig kell gondolni. Én személy <br>
szerint már semmilyen pozícióban nem akarok lenni az életemben, csak <br>
annyi a vágyam, hogy elmondhassam – mondjuk egy ilyen interjúban – hogy <br>
milyen tapasztalataim vannak. S ebből okulva talán fiatal, okos emberek <br>
– ezért vállaltam el Toroczkai László mellett a tanácsadó szerepet – <br>
majd meg fogják tudni teremteni a jövendő sikeres, boldog Magyarországát.<br>
<br>
------------------<br>
[*] Szöveg másolva innen: <a href="https://kuruc.info/r/6/282206/" rel="noreferrer" target="_blank">https://kuruc.info/r/6/282206/</a><br>
mert a MJ honlapon a szöveg nem másolható. Nyilván az oldal forrásából <br>
kazán ki lehet nyerni, csak az néhány technikai többletlépést igényel.<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>