[Grem] Őrségváltást a történettudományban is!
Reinisch Egon
reinisch at t-online.hu
2024. Dec. 22., V, 12:11:11 CET
Kedves Trixi és Nagy Érdemű Lista !
Egyetértek Trixivel ,de már késő a raffaista áltörténelemkedés már megtette pusztító hatását .
Üdv. Egon
From: Romhányi Beatrix
Sent: Sunday, December 22, 2024 11:29 AM
To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
Subject: Re: [Grem] Őrségváltást a történettudományban is!
Kedves Mind!
Mostanában nemigen szoktam hozzászólni a témákhoz, de a Raffay Ernővel készült interjú válaszra késztet. Mint harminc éve különféle egyetemeken oktató, az egykori MTA, ma HUN-REN Történettudományi Intézetének számos kutatójával szoros szakmai, olykor baráti kapcsolatban lévő történész felháborít Raffay Ernő megnyilvánulása. Ő már nagyon régóta nem része a szakmai közéletnek, semmilyen formában, de a véleménye láthatóan ma is eljut sokakhoz. Nem tudom, liberálisnak vagy kommunistának kell-e tekinteni azokat a középgenerációhoz tartozó kollégákat, akik ma pl. az egyháztörténetírást meghatározzák (pl. Molnár Antal, Fejérdy András, Gőzsy Zoltán), vagy a középkor és a kora újkor kutatásában meghatározó szerepet játszó Pálfy Géza, Kármán Gábor, az idősebbek közül Tringli István, Csukovits Enikő, Fodor Pál. De nem gondolnám az említett ideológiák foglyának a 19-20. századot kutató Ablonczy Balázst, Hermann Róbertet, Szakály Sándort, Ö. Kovács Józsefet sem, hogy csak néhány nevet említsek.
A Raffay Ernőéhez hasonló vélemények a rendszerváltozás körüli időszakban talán még megállták a helyüket, bár már akkor sem maradéktalanul, azóta viszont eltelt több mint 30 év, és azok a történészek, akikkel Raffay harcol, nagyrészt már az örök vadászmezőkre költöztek, s akik köztünk vannak, azok sem aktívak. Ideje visszatérni a jelenbe, és körülnézni, mielőtt meggondolatlanul hadonászni kezdünk a bunkósbottal.
Üdv
Trixi
KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2024. dec. 22., V, 10:41):
Őrségváltást a történettudományban is! - Interjú Raffay Ernővel
Magyar Jelen, 2024.12.20.
https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/
Dr. Raffay Ernő történészt sok liberális támadja sajátos – elsősorban a
szabadkőművesekről publikált – nézetei miatt, de sokkal nagyobb az a
nemzeti oldali tábor, amely egyetért azzal, amit ő könyveiben,
előadásain megoszt, hirdet. Vele készült interjúnkban néhány figyelemre
méltó –eddig talán kevéssé ismert – politikai tapasztalatát, a
kultúráról vallott álláspontját osztja meg olvasóinkkal. Tölgyesi Tibor
Magyar Jelenen megjelent interjúját változtatások nélkül közöljük.[*]
– Ha lenne olyan ember, aki még nem hallott önről, neki hogyan
jellemezné magát?
– Történész vagyok, akkor is, mikor politikai pályán mozogtam,
elsősorban történésznek tartottam magam. Amikor a nyolcvanas években
elkezdtem a politikai tevékenységemet, mindössze annyi volt a cél, hogy
a kommunisták mihamarabb bukjanak meg, bár ez akkor még – hiszen
Magyarország szovjet megszállás alatt volt – teljes lehetetlenségnek
tűnt. Akkortájt vásároltam egy csonka magyarországi autótérképet – sokat
jártam az országot autóstoppal – s ezen piros pöttyökkel bejelöltem
magamnak, hol vannak szovjet katonai alakulatok. S mondhatom jó sok
pötty került a mind a – mai napig meglévő – térképemre, ami jelezte,
mennyire vagyunk szabad ország.
Mivel új- és legújabbkori történész vagyok, így gyorsan és mélyen közel
tudtam kerülni a politikához is. Mint említettem történésznek vallom
magam, de a történetírás felfogásának, mibenlétének, tartalmának,
módszertanának én speciális vonatkozását képviselem. Ez konkrétan azt
jelenti, hogy a mostani történetírás – az elmúlt 35 évet értem alatta –
felfogásával ellentétben – ami szerint nekünk nincs más dolgunk, mint a
jelenségeket feltérképezni és a dolgokat szárazon leírni – én azt
képviselem, hogy a történész értékelő munkát nemzeti, keresztény,
konzervatív tényezők nélkül megtenni nem érdemes.
– Mit gondol, miért alakult ilyenné a történetírás tudománya napjainkra?
– Gyakorlatilag már a 18. század végétől, a nagy francia szabadkőműves
forradalomtól kezdve, Európában három ideológiai irányzat küzd egymás
ellen. A három ideológiai irányzatból kettő baloldali, egy jobboldali. A
két balos irányzat (szocializmus és liberalizmus) teljes mértékben
befolyásolja és maga alá gyűri a történetírást. Megjegyzem, az, hogy
baloldali meg jobboldali, ez politikai kategória, én eszmetörténeti,
ideológiai szempontokat használok.
A harmadig ideológia pedig a konzervativizmus, amely gyakorlatilag
rendkívül egyszerűen leírható: Isten, haza, család. Jómagam tehát
konzervatív történész vagyok, ez azt jelenti a történetírásban, hogy a
nemzeti és a keresztény érdekeket a történetírásban nemcsak lehetséges,
hanem szükséges is képviselni és védeni. A védeni szóból kiderült, hogy
a 19.-21. századi európai történetírásban – ebben benne van a
magyarországi történetírás is – egy hatalmas ideológiai-eszmetörténeti
harc zajlik.
Magyarországon főleg a Kiegyezés óta – mióta a Magyar Tudományos
Akadémia komolyan megerősödött, valamint mióta az állami
tudományegyetemek létrejöttek – a liberális, a szocialista és a
konzervatív történészek egymással gyakorlatilag tudománynak álcázott
folyamatos harcban vannak. A II. világháború utáni erőszakos kommunista
– Rákosi féle – hatalomátvétel előtt a liberalizmus és a
konzervativizmus küzdött egymással az Akadémián, az egyetemeken és a
sajtóban is. Én tanulmányozom – most már évtizedek óta – a magyar
sajtótörténetet, hihetetlen különbségek vannak ugyanazon jelenség
megítélésében, például az Alkotmány című katolikus néppárti napilap, a
Budapesti Hirlap – ez Rákosi Jenő nemzeti liberális lapja – vagy például
a Budapesti Napló – ez a szabadkőműves, radikális-liberális Vészi József
lapja – között. Tehát itt nemcsak a történészekről van szó, hanem arról
a hatalmas eszmetörténeti küzdelemről, ami Európában zajlik a három
általam említett ideológia, illetve politikai fölfogás között. S ez mind
a mai napig megvan a magyar történettudományban is.
– Miben hozott változást az 1989-es rendszerváltás?
– Rátérve a rendszerváltozás óta eltelt 35 évre, azt kell mondanom, hogy
a magyarországi történetírás tragikus helyzetben van, s azt is elmondom
miért. Mind a Magyar Tudományos Akadémián, mind az állami egyetemeken –
sőt még a két egyházi fenntartású, katolikus és a református egyetemen
is – a liberális és a kommunista tábor – bár ez utóbbiak már önmagukat
szociáldemokratáknak hirdetik – vagyis a két baloldali ideológia emberei
tanítanak. Professzorok, docensek, magas beosztású kollégák terjesztik,
terjeszthetik a baloldali ideológiát, és mind a mai napig ez a helyzet.
Mi konzervatívok nagyjából ki vagyunk szorítva mind a Magyar Tudományos
Akadémiáról, mind pedig az állami és egyházi egyetemekről. Ezt meg kell
változtatni, mert a nemzeti tudatunknak a nemzeti önismeret, a nemzet
történelme, az úgynevezett történelmi tudat, döntő fontosságú
alkotórészei. Ha én a történelmünkről csak annyit tudok, hogy a magyar
egy elnyomó söpredék volt, amelyik a zsidókat likvidálta, a
nemzetiségeket meg el akarta magyarosítani, akkor a nemzeti tudatunk nem
lehet magabízó, nem lehet erőteljes, nem lehet nemzetfenntartó erő.
Erről szól ez a harc, mert a konzervatív történetírás Magyarországon
háttérbe van szorítva, amit egy súlyos, nagyon-nagyon negatív, és minden
körülmények között megváltoztatandó helyzetnek tartok.
– Ön az Antall kormányban államtitkári tisztséget töltött be, akkor
miért nem következett be ez a változás?
– Sajnos ez a változtatás nem annyira egyszerű, s erre mondok egy
megtörtént esetet. Ott voltam azon a kormányülésen honvédelmi
államtitkárként – Für Lajos helyett – ahol beterjesztették a katolikus
egyetem létrehozásának az ötletét. Mindenki megszavazta az
előterjesztést, egy ember volt, aki nem támogatta – nem akartam hinni a
fülemnek – maga Antall József miniszterelnök. A következő, egyébként
racionális indokot mondta: ha létrehozzuk a katolikus egyetemet, akkor
az állami egyetemeken meglévő egy-két vallásos kollégát mind odaviszik,
és az állami egyetemek akkortól totálisan a kommunista oktatók kezében
maradnak. Megjegyzem, akkor egyébként még kevesen voltak közülük
liberálisok, hiszen a liberális úgy jött létre, hogy 1990. április 8-án,
a választások második fordulóján, reggel hatkor fölébredtek a kommunista
elvtársak és onnantól liberálisnak érezték magukat. Tudjuk a régi pesti
viccet, hogy a liberális egyébként nem más, mint diplomás kommunista.
Tehát visszatérve a történetre, akkor a kormányüléseken lehetett
vitatkozni, egy hosszabb vitában rávettük, rábírtuk arra a kormányfőt,
hogy ő is szavazza meg az előterjesztést. Antall végül elfogadta, azzal,
hogy jó, legyen, de akkor ezzel az összes egyetemet elveszítjük. S ma
már be kell látnunk, hogy sajnos Antall Józsefnek lett igaza.
– Így utólag, akkor mi lett volna a jó megoldás?
Az állami egyetemekről elküldeni azokat az embereket, akik nem odavalók
voltak. Csak akkor sajnos megszűntek volna az egyetemek, és ezt nem
lehetett megcsinálni.
Mondok egy példát, hogy ez hogyan működött. Amikor én a Honvédelmi
Minisztériumba kerültem, akkor még két katonai titkosszolgálat volt.
Fölmerült, hogy ki tudja, mennyi hírszerző tisztünk meg elhárító
tisztünk van beépítve a KGB-be vagy a románokhoz, hiszen nagyon komoly
titkosszolgálatok léteztek kommunista zászló alatt. A problémát valahogy
meg kellett oldanunk, ha viszont megszüntetjük a titkosszolgálatunkat,
akkor a kormány elesik az információktól és elesik a belbiztonsági
védelemtől, tehát titkosszolgálatot nem lehetséges megszüntetni. Azt
lehetett maximum tenni, hogy egy idő után az egyik gyanús tábornokunk
helyére egy olyan ezredest tettünk, akit korábban én Amerikában
ellenőriztem.
Ilyen részletek talán nem érdekesek, de fontosak, mert ezekből látszik
az a helyzet, hogy a rendszerváltozás gyakorlatilag nem történt meg.
Részben azért nem történhetett meg, mert az élet minden területén – a
nagy cégek tulajdonosi körében, a nagygazdaságok, tehát az agrárium
szférájában is – kommunista többség volt. A kapitalizmus meg a
privatizáció Magyarországon ugyanis nem az Antall-kormánnyal kezdődik,
de nem is a Németh Miklós utolsó reform kommunistának mondott
kormányával, hanem a 80-as évek elejétől elkezdődött. Amikor az
Antall-kormány megalakult, akkor már a tőke nagy része magánkézben volt,
korábbi kommunista vezetők kezében.
Zoom
forrás: erdely.ma
– Elmondható tehát, hogy nem történt meg az igazi rendszerváltozás?
– Bizonyos fontos változások történtek, például a primitív kommunista
tulajdonviszonyok és gazdaságpolitika helyére a tőke hatalma lépett,
valamint kialakult a többpártrendszer és a szólásszabadság. Ha azonban a
részleteket nézzük, azt látjuk, hogy a nemzeti oldalon az egyik párt
agresszív módon megsemmisíti a kisebb nemzeti pártokat, a
szólásszabadság pedig részleges: ha például elmondom a szakmai
véleményemet Trianonról vagy a szabadkőművességről, balos „tudósok”
antiszemitának neveznek. Mindent egybe véve, ez a helyzet még mindig
jobb, mint a kommunizmus volt.
Történészként mondom, mert évtizedeken át tanítottam gazdaságtörténetet
– angol ipari forradalom, francia ipari forradalom, a hatalmas német
ipari forradalom és az Osztrák-magyar Monarchia, benne Magyarország is –
tudom azt, hogy a tőke általában nem konzervatív, a nagytőke mindig
liberális.
S itt egy nagyon fontos dologra szeretném a figyelmet felhívni, arra,
hogy a liberalizmus a tőkés világ eszmetörténeti megfelelője. Ugyanis a
liberálisok mondják ki – a konzervatívok nem, és alapvetően a
szociáldemokrata ideológusok sem – hogy a szabad vállalkozást
mindenkinek meg kell engedni. Ez elsőre szépen hangzik, csak az a gond
vele, hogy bár mindenkinek joga van – még a legszegényebb embernek is –
egy hatalmas gyárat alapítani, csak nem fogja tudni megtenni, ha nincs
hozzá tőkéje.
Visszatérve az eredeti kérdésre, jórészt elmaradt a 80-as években
általunk tervbe vett rendszerváltozás, s ennek hatásait mind a mai napig
érezzük, mert pontosan ugyanaz a rablókapitalizmus van most
Magyarországon, mint ami kialakult a 80-as és 90-es évek fordulóján.
Csak most bekenik a „nemzeti nagytőke” mázzal; igen, a NER
gazdaságpolitikájára gondolok. Sokan felvetik, hogy ki kell alakítani
egy magyar nagytőkés osztályt, egy hazai nomenklatúrát, de ennek ára
van. Ez jelen esetben a költségvetés fosztogatásán keresztül valósul
meg, hiszen a NER gyakorlatilag nem más, mint a kormányzat és a nagytőke
és kapcsolt tagjai részéről a költségvetési pénzek magántulajdonná
alakítása. Mert tőkét úgy is lehet – bár nyilván nem mindenkinek –
csinálni, hogy a költségvetésnek például eladok valamit. Erre csak egy
példát mondok, nevek nélkül. Az állam megvesz több százmilliárd
forintért üresen álló irodaházakat – túlárazottan – és az a pár
százmilliárd forint, az már maga a befektethető tőke. Az már magántőke
lesz, mert az állam kifizeti és a pénz magánzsebekbe kerül. Ezeket a
folyamatokat nevezem én a költségvetés kifosztásának – amikor semmi
másról nincsen szó, mint a magánzsebek megtöméséről – most ezek a
folyamatok tartanak. Lassan az épületek elfogynak, a kastélyok
elfogynak, ezért nézni kell mindig újabb lehetőségeket. Viszont a
költségvetést minden évben beterjesztik, a fosztogatás lehetőségének a
ténye pedig fönntartja azt a rendszert támogató tőkéscsoportot, amely
egészen addig – s csak addig – támogatja majd ezt a társaságot, amíg a
rendszer egyszer meg nem bukik. Csak egy mondat a kastélyokról:
Romániában magyar tulajdonban volt több kastélyt, a földbirtok egy
részével együtt visszaadtak magyar tulajdonosoknak, hiszen ez az ő
magántulajdonuk volt. Magyarországon a kastélyok és birtokok nem adott
arisztokrata családok magántulajdona volt? Tessék visszaszolgáltatni,
olyan állapotban, amilyenben az épületek és gazdaságok voltak az
elkobzáskor!
– Sajátos magyar jelenség a nemzeti tőkéscsoport megjelenése?
Nem, hiszen most a világon minden országban egymással totálisan
összefonódott kereskedelmi, pénzügyi és termelői hármasságon alapuló
kapitalizmus működik. Ezeknek az úgynevezett magyar érzelmű
nagytőkéseknek – akik közül néhányat névről mindenki ismer – sincs más
lehetőségük, mint beilleszkedni a nemzetközi hálózatba. Mert máskülönben
a kereskedelemben alulmaradnak, tönkremennek, ha bankárok, akkor a
bankvilág kiveti őket, és csődöt kell jelenteniük. Szóval mindenkinek be
kell állnia abba a hálózatba, ami a termelés, a kereskedelem területén
az üzleti világban évszázadok alatt kialakult. Ennek saját törvényei
vannak, aki ezeket megszegi, azt kiveti magából a rendszert. De úgy,
hogy tönkremegy, tehát nem volt értelme a tevékenységének.
Úgyhogy azzal, hogy saját magyar nómenklatúra legyen, én elvileg
egyetértek, csak nem látom azokat az embereket, akik ezt alkotják. Látom
a Fidesz nagytőkéseit, de, hogy a magyar nemzetnek lennének nagytőkései,
azt nem látom. Megjegyzem, volt már olyan gazdag ember Magyarországon,
aki fölállt és azt mondta: Birtokaim egy évi jövedelmét a magyar nemzet
érdekeit szolgáló tudomány, tudományos intézet megalapítására ajánlom
fel. Ideje volna, hogy egy új gróf Széchenyi István lépjen színre a
magyar közéletben, de erre úgy néz ki, még várnunk kell.
– Említette a nagy nemzetközi pénzügyi-gazdasági hálózatot, mekkora a
mozgástere az Orbán kormánynak ezzel szemben?
– Csekély, de bármely más ország sem elég nagy ahhoz, hogy megakassza
ennek a működését. A magyar nagytőkének viszont be kellene látnia, hogy
a liberalizmus, a liberális gazdaságpolitika – tehát hogy szabadon
befektethetnek a profit érdekében – az nem elég egy nemzet
fenntartásához. Ahhoz az is kellene, hogy a nemzeti erőket támogassák.
Úgy látom, pártügyeket támogatnak, ezen kívüli magyarokat nem.
Ami a kormány gazdaságpolitikáját és pénzügypolitikáját illeti,
beilleszkedés zajlik a nemzetközi kapitalista világba, hiszen ott lehet
nagy profitot szerezni. Emellett Orbánék elkezdték a külföldi nagytőke
kiszorításának a megpróbálását is. Ez életveszélyes egyébként, de a
kiszorítási folyamatot pozitívnak tartom. Ezek tehát rendkívül fontos
dolgok, megjegyzem, ha valaki ismeri az elmúlt 35 évben tett
nyilatkozataimat, azokban ezek mind benne vannak.
– Említi, hogy a pénzvilág az, ami nagyon sok mindent meghatároz. De a
másik nagyon jelentős tényező egy társadalom életében az értelmiségnek a
hozzáállása, hiszen a kultúra, a művészetek, a tudomány területén neki
van meghatározó szerepe. Lehet, hogy – mint a gazdasági vonalon – a
kultúrában is elmaradt a rendszerváltozás?
– Így van, ez még várat magára. Talán azért is, mert a magyarországi
értelmiség nagy része gyakorlatilag vagy áruló vagy tehetségtelen, vagy
behódoló. Szintén példákkal világítom meg, hogy ez mit is jelent.
Itt van például az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Ott olyan professzorok
vannak most, akik 35 éve még olajszőkítők, vagy pedig valamikor
munkásőrök voltak. Fiatal kollégáim mesélik – tudósok, kutatók – hogy a
tanszékvezető professzorok, akadémikusok, az MTA rendes tagjai ezt a
múltjukat itt-ott el is mondják. Vannak köztük olyanok is, akik úgy
vélik, hogy Trianont megérdemelték a magyarok, mert elnyomták a
nemzetiségeket. Sőt olyan professzor is van, aki azt hangoztatja, hogy a
magyarok minden rosszat megérdemeltek. Kérdezem én, hogy ezek milyen
értelmiségiek? Papírja van róla, hogy értelmiségi, akadémikus,
tanszékvezető, a csúcsértelmiség tagja, és ettől még szörnyűbb a dolog.
A másik a behódolás. Én még emlékszem, hogy az MDF sikere annak is volt
köszönhető, hogy az addigi rendszer ellen tömegesen fellázadtunk. Volt,
aki Szegeden, volt, aki Pesten, vagy vidéken a falvakban, az MDF volt
akkor a legnagyobb párt. Ettől őrült meg az SZDSZ, meg az akkori kis
liberális Fidesz is, akik azt hitték, hogy megnyerik a választást. Ott
Szegeden ezek az ócska magyarok bennünket neveztek sovinisztának, többek
között Csurka Istvánt, Csengey Dénest, Fekete Gyulát, meg Csoórit. Ma
viszont azt látom, hogy az az értelmiség, aki annak idején az MDF-ben
benne volt, vagy megkeseredve háttérbe vonult, vagy pedig mostanra
beállt a Fideszhez. Aki szívvel-lélekkel beállt, azt nem akarom
kritizálni, ha így gondolja, ez a véleménye, csinálja. De nagyon sokan
vannak, akiket a Fidesz kézpénzért megvett, például külön tudományos
intézeteket szerveznek nekik jó fizetésekért. Ahol – és most tessék
kapaszkodni – a nemzeti gondolkodású kutatók kapják a legkisebb
fizetéseket és a hozzá nem értő, a mellüket keresztényként döngető,
valójában álkeresztény, álnemzeti érdek-emberek pedig – kutatókként,
vagy pedig vezető emberekként – óriási fizetést kapnak. Sajnos a magyar
értelmiség nagy része készpénzért megvásárolható.
Én nemzetben gondolkodó történész vagyok, ezen lehet gúnyolódni, lehet
ezért sovinisztának nevezni, de én ezt nem is tagadom. De ha komolyan
vesszük azt, hogy a kultúra nemzetfenntartó erő, akkor az is tény, hogy
a kultúrát az értelmiség csinálja, műveli, az ír verset, regényt,
tudományos munkákat, monográfiákat. Döntő jelentőségű az értelmiség
hozzáállása, de mi van akkor, ha az értelmiség elárulja a saját
nemzetét, és készpénz után, pozíciók után fut. Sőt, a másik oldalon ott
van ez a munkásőr mentalitású társaság, amitől szintén semmi jót nem
várhatunk. Egyes vélemények szerint a magyar kultúra már elveszett. S ha
mégis fölbukkan egy-egy hazafias magyar értelmiségi, azt
horthyfasisztázzák, lenácizzák, lesovinisztázzák, antiszemitázzák s az
egész életét tönkreteszik. Ez egy rettentően szomorú dolog.
Amikor az ember odafordul a kormány valamelyik tagjához, akkor tőle
ígéret van, de amúgy támogatás nincs. Hogyan lehet az, hogy holokauszt
témájú filmekre van támogatás, de a legkiválóbb magyar filmrendező,
Jelenczki István Trianon-filmjére nincs? Miközben azt látni, hogy
baloldali kollégákat óriási fizetéssel, pozíciókkal és a legmagasabb
állami díjakkal támogatnak. Ekkor az emberben fölmerül a kérdés: tessék
mondani, ez a kormány akkor most nemzeti és keresztény vagy esetleg
álnemzeti és álkeresztény?
– Az tehát most már tisztán látszik, hogy a rendszerváltozásnak nevezett
folyamatban valahogy nagyon utat tévesztettünk, illetve, hogy nem is
volt valódi a rendszerváltozás. Ez vajon személyi alkalmatlanságokból
fakadt?
– A helyzet az, hogy én akkor ott voltam a sűrűjében, így mindenkit
személyesen ismerek. Tudom azt, hogy volt egy-két kiváló ember –
Andrásfalvy Bertalan nevét hadd említsem meg – de szomorú ténynek látom
azt is, hogy például a külügyek élére odatettek egy USA-barát,
atlantista fölfogású embert, vagy a hadügyek élére Für Lajost. Ez utóbbi
az MDF köztársasági elnökjelöltje volt, és miután Antall megkötötte a
paktumot Göncz Árpáddal, neki valami pozíciót kellett adni. Engem
kivettek a már megbeszélt honvédelmi miniszteri pozícióból, –
miniszterhelyettes lettem – és a helyemre került a Für Lajos, akinek a
legfontosabb „tanácsadója” Keleti György lett. Für csodálatos szónok
volt, csak a katonai ügyekhez nem értett. Ennek az lett a vége, hogy
mire a Horn-kormány bejött, addigra az európai haderő- és
fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat Magyarországon úgy hajtották végre,
hogy nem maradt katonai, azaz nemzeti erő. Most a Fidesz végre csinálja
a haderőfejlesztéseket – vannak benne elfogadandó dolgok – azonban, ha
csak a román haderő fejlesztésével vetem össze a magyart, tragikus
lemaradás látszik.
Visszatérve a személyi kérdésekre, a helyzet az, hogy Antall József nem
mindig azokat a személyeket tette a legnagyobb pozíciókba, akiket
kellett volna. Ez azt jelenti, hogy ha egy olyan – nem megfelelő – ember
van a legmagasabb pozícióban, akkor az a szakterület nem fejlődik, vagy
egyenesen visszafejlődik. Rossz döntések születtek a
gazdaságpolitikában, a privatizációban, a nemzeti ipar, a nemzetgazdaság
újragondolásában, fölépítésében, elmaradt a mezőgazdaság fejlesztése.
Magyarországon még a csonka Magyarországon is remek termőföld van, itt
nem akkumulátorgyárakat kell arra a termőföldre telepíteni, hanem be
kell vetni búzával, kukoricával, gyümölcsfákat kell rá ültetni.
Úgyhogy, ha 2026-ban lesz egy olyan magyar kormány, amelyik magyar
érdeket képvisel, nemcsak beszél arról, hogy nemzeti, meg keresztény,
akkor majd ezeket a kérdéseket újra végig kell gondolni. Én személy
szerint már semmilyen pozícióban nem akarok lenni az életemben, csak
annyi a vágyam, hogy elmondhassam – mondjuk egy ilyen interjúban – hogy
milyen tapasztalataim vannak. S ebből okulva talán fiatal, okos emberek
– ezért vállaltam el Toroczkai László mellett a tanácsadó szerepet –
majd meg fogják tudni teremteni a jövendő sikeres, boldog Magyarországát.
------------------
[*] Szöveg másolva innen: https://kuruc.info/r/6/282206/
mert a MJ honlapon a szöveg nem másolható. Nyilván az oldal forrásából
kazán ki lehet nyerni, csak az néhány technikai többletlépést igényel.
--
Üdvrivalgással:
KEA.
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------------------------------------------------------------------------------
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--
Ezt az e-mailt átvizsgálta az Avast AntiVirus szoftver.
www.avast.com
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241222/9f681dc1/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról