<HTML><HEAD></HEAD>
<BODY dir=ltr>
<DIV dir=ltr>
<DIV style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-FAMILY: 'Calibri'; COLOR: #000000">
<DIV>Kedves Trixi és Nagy Érdemű Lista !</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Egyetértek Trixivel ,de már késő a raffaista áltörténelemkedés már megtette
pusztító hatását .</DIV>
<DIV>Üdv. Egon</DIV>
<DIV
style='FONT-SIZE: small; TEXT-DECORATION: none; FONT-FAMILY: "Calibri"; FONT-WEIGHT: normal; COLOR: #000000; FONT-STYLE: normal; DISPLAY: inline'>
<DIV style="FONT: 10pt tahoma">
<DIV> </DIV>
<DIV style="BACKGROUND: #f5f5f5">
<DIV style="font-color: black"><B>From:</B> <A
title=t.romhanyi@gmail.com>Romhányi Beatrix</A> </DIV>
<DIV><B>Sent:</B> Sunday, December 22, 2024 11:29 AM</DIV>
<DIV><B>To:</B> <A
title=grem@turul.kgk.uni-obuda.hu>grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</A> </DIV>
<DIV><B>Subject:</B> Re: [Grem] Őrségváltást a történettudományban
is!</DIV></DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV>
<DIV
style='FONT-SIZE: small; TEXT-DECORATION: none; FONT-FAMILY: "Calibri"; FONT-WEIGHT: normal; COLOR: #000000; FONT-STYLE: normal; DISPLAY: inline'>
<DIV dir=ltr>Kedves Mind!
<DIV>Mostanában nemigen szoktam hozzászólni a témákhoz, de a Raffay Ernővel
készült interjú válaszra késztet. Mint harminc éve különféle egyetemeken oktató,
az egykori MTA, ma HUN-REN Történettudományi Intézetének számos kutatójával
szoros szakmai, olykor baráti kapcsolatban lévő történész felháborít Raffay Ernő
megnyilvánulása. Ő már nagyon régóta nem része a szakmai közéletnek, semmilyen
formában, de a véleménye láthatóan ma is eljut sokakhoz. Nem tudom, liberálisnak
vagy kommunistának kell-e tekinteni azokat a középgenerációhoz tartozó
kollégákat, akik ma pl. az egyháztörténetírást meghatározzák (pl. Molnár Antal,
Fejérdy András, Gőzsy Zoltán), vagy a középkor és a kora újkor kutatásában
meghatározó szerepet játszó Pálfy Géza, Kármán Gábor, az idősebbek közül Tringli
István, Csukovits Enikő, Fodor Pál. De nem gondolnám az említett ideológiák
foglyának a 19-20. századot kutató Ablonczy Balázst, Hermann Róbertet, Szakály
Sándort, Ö. Kovács Józsefet sem, hogy csak néhány nevet említsek.</DIV>
<DIV>A Raffay Ernőéhez hasonló vélemények a rendszerváltozás körüli időszakban
talán még megállták a helyüket, bár már akkor sem maradéktalanul, azóta viszont
eltelt több mint 30 év, és azok a történészek, akikkel Raffay harcol, nagyrészt
már az örök vadászmezőkre költöztek, s akik köztünk vannak, azok sem aktívak.
Ideje visszatérni a jelenbe, és körülnézni, mielőtt meggondolatlanul hadonászni
kezdünk a bunkósbottal.</DIV>
<DIV>Üdv</DIV>
<DIV>Trixi</DIV></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV class="gmail_quote gmail_quote_container">
<DIV class=gmail_attr dir=ltr>KEA <<A>kea@turul.banki.hu</A>> ezt írta
(időpont: 2024. dec. 22., V, 10:41):<BR></DIV>
<BLOCKQUOTE class=gmail_quote
style="PADDING-LEFT: 1ex; BORDER-LEFT: rgb(204,204,204) 1px solid; MARGIN: 0px 0px 0px 0.8ex">Őrségváltást
a történettudományban is! - Interjú Raffay Ernővel<BR><BR>Magyar Jelen,
2024.12.20.<BR><A
href="https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/"
rel=noreferrer
target=_blank>https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/</A><BR><BR><BR><BR>Dr.
Raffay Ernő történészt sok liberális támadja sajátos – elsősorban a
<BR>szabadkőművesekről publikált – nézetei miatt, de sokkal nagyobb az a
<BR>nemzeti oldali tábor, amely egyetért azzal, amit ő könyveiben,
<BR>előadásain megoszt, hirdet. Vele készült interjúnkban néhány figyelemre
<BR>méltó –eddig talán kevéssé ismert – politikai tapasztalatát, a
<BR>kultúráról vallott álláspontját osztja meg olvasóinkkal. Tölgyesi Tibor
<BR>Magyar Jelenen megjelent interjúját változtatások nélkül közöljük.[*]<BR>–
Ha lenne olyan ember, aki még nem hallott önről, neki hogyan <BR>jellemezné
magát?<BR>– Történész vagyok, akkor is, mikor politikai pályán mozogtam,
<BR>elsősorban történésznek tartottam magam. Amikor a nyolcvanas években
<BR>elkezdtem a politikai tevékenységemet, mindössze annyi volt a cél, hogy
<BR>a kommunisták mihamarabb bukjanak meg, bár ez akkor még – hiszen
<BR>Magyarország szovjet megszállás alatt volt – teljes lehetetlenségnek
<BR>tűnt. Akkortájt vásároltam egy csonka magyarországi autótérképet – sokat
<BR>jártam az országot autóstoppal – s ezen piros pöttyökkel bejelöltem
<BR>magamnak, hol vannak szovjet katonai alakulatok. S mondhatom jó sok
<BR>pötty került a mind a – mai napig meglévő – térképemre, ami jelezte,
<BR>mennyire vagyunk szabad ország.<BR>Mivel új- és legújabbkori történész
vagyok, így gyorsan és mélyen közel <BR>tudtam kerülni a politikához is. Mint
említettem történésznek vallom <BR>magam, de a történetírás felfogásának,
mibenlétének, tartalmának, <BR>módszertanának én speciális vonatkozását
képviselem. Ez konkrétan azt <BR>jelenti, hogy a mostani történetírás – az
elmúlt 35 évet értem alatta – <BR>felfogásával ellentétben – ami szerint
nekünk nincs más dolgunk, mint a <BR>jelenségeket feltérképezni és a dolgokat
szárazon leírni – én azt <BR>képviselem, hogy a történész értékelő munkát
nemzeti, keresztény, <BR>konzervatív tényezők nélkül megtenni nem
érdemes.<BR>– Mit gondol, miért alakult ilyenné a történetírás tudománya
napjainkra?<BR>– Gyakorlatilag már a 18. század végétől, a nagy francia
szabadkőműves <BR>forradalomtól kezdve, Európában három ideológiai irányzat
küzd egymás <BR>ellen. A három ideológiai irányzatból kettő baloldali, egy
jobboldali. A <BR>két balos irányzat (szocializmus és liberalizmus) teljes
mértékben <BR>befolyásolja és maga alá gyűri a történetírást. Megjegyzem, az,
hogy <BR>baloldali meg jobboldali, ez politikai kategória, én eszmetörténeti,
<BR>ideológiai szempontokat használok.<BR>A harmadig ideológia pedig a
konzervativizmus, amely gyakorlatilag <BR>rendkívül egyszerűen leírható:
Isten, haza, család. Jómagam tehát <BR>konzervatív történész vagyok, ez azt
jelenti a történetírásban, hogy a <BR>nemzeti és a keresztény érdekeket a
történetírásban nemcsak lehetséges, <BR>hanem szükséges is képviselni és
védeni. A védeni szóból kiderült, hogy <BR>a 19.-21. századi európai
történetírásban – ebben benne van a <BR>magyarországi történetírás is – egy
hatalmas ideológiai-eszmetörténeti <BR>harc zajlik.<BR>Magyarországon főleg a
Kiegyezés óta – mióta a Magyar Tudományos <BR>Akadémia komolyan megerősödött,
valamint mióta az állami <BR>tudományegyetemek létrejöttek – a liberális, a
szocialista és a <BR>konzervatív történészek egymással gyakorlatilag
tudománynak álcázott <BR>folyamatos harcban vannak. A II. világháború utáni
erőszakos kommunista <BR>– Rákosi féle – hatalomátvétel előtt a liberalizmus
és a <BR>konzervativizmus küzdött egymással az Akadémián, az egyetemeken és a
<BR>sajtóban is. Én tanulmányozom – most már évtizedek óta – a magyar
<BR>sajtótörténetet, hihetetlen különbségek vannak ugyanazon jelenség
<BR>megítélésében, például az Alkotmány című katolikus néppárti napilap, a
<BR>Budapesti Hirlap – ez Rákosi Jenő nemzeti liberális lapja – vagy például
<BR>a Budapesti Napló – ez a szabadkőműves, radikális-liberális Vészi József
<BR>lapja – között. Tehát itt nemcsak a történészekről van szó, hanem arról
<BR>a hatalmas eszmetörténeti küzdelemről, ami Európában zajlik a három
<BR>általam említett ideológia, illetve politikai fölfogás között. S ez mind
<BR>a mai napig megvan a magyar történettudományban is.<BR>– Miben hozott
változást az 1989-es rendszerváltás?<BR>– Rátérve a rendszerváltozás óta
eltelt 35 évre, azt kell mondanom, hogy <BR>a magyarországi történetírás
tragikus helyzetben van, s azt is elmondom <BR>miért. Mind a Magyar Tudományos
Akadémián, mind az állami egyetemeken – <BR>sőt még a két egyházi fenntartású,
katolikus és a református egyetemen <BR>is – a liberális és a kommunista tábor
– bár ez utóbbiak már önmagukat <BR>szociáldemokratáknak hirdetik – vagyis a
két baloldali ideológia emberei <BR>tanítanak. Professzorok, docensek, magas
beosztású kollégák terjesztik, <BR>terjeszthetik a baloldali ideológiát, és
mind a mai napig ez a helyzet. <BR>Mi konzervatívok nagyjából ki vagyunk
szorítva mind a Magyar Tudományos <BR>Akadémiáról, mind pedig az állami és
egyházi egyetemekről. Ezt meg kell <BR>változtatni, mert a nemzeti tudatunknak
a nemzeti önismeret, a nemzet <BR>történelme, az úgynevezett történelmi tudat,
döntő fontosságú <BR>alkotórészei. Ha én a történelmünkről csak annyit tudok,
hogy a magyar <BR>egy elnyomó söpredék volt, amelyik a zsidókat likvidálta, a
<BR>nemzetiségeket meg el akarta magyarosítani, akkor a nemzeti tudatunk nem
<BR>lehet magabízó, nem lehet erőteljes, nem lehet nemzetfenntartó erő.
<BR>Erről szól ez a harc, mert a konzervatív történetírás Magyarországon
<BR>háttérbe van szorítva, amit egy súlyos, nagyon-nagyon negatív, és minden
<BR>körülmények között megváltoztatandó helyzetnek tartok.<BR>– Ön az Antall
kormányban államtitkári tisztséget töltött be, akkor <BR>miért nem következett
be ez a változás?<BR>– Sajnos ez a változtatás nem annyira egyszerű, s erre
mondok egy <BR>megtörtént esetet. Ott voltam azon a kormányülésen honvédelmi
<BR>államtitkárként – Für Lajos helyett – ahol beterjesztették a katolikus
<BR>egyetem létrehozásának az ötletét. Mindenki megszavazta az
<BR>előterjesztést, egy ember volt, aki nem támogatta – nem akartam hinni a
<BR>fülemnek – maga Antall József miniszterelnök. A következő, egyébként
<BR>racionális indokot mondta: ha létrehozzuk a katolikus egyetemet, akkor
<BR>az állami egyetemeken meglévő egy-két vallásos kollégát mind odaviszik,
<BR>és az állami egyetemek akkortól totálisan a kommunista oktatók kezében
<BR>maradnak. Megjegyzem, akkor egyébként még kevesen voltak közülük
<BR>liberálisok, hiszen a liberális úgy jött létre, hogy 1990. április 8-án,
<BR>a választások második fordulóján, reggel hatkor fölébredtek a kommunista
<BR>elvtársak és onnantól liberálisnak érezték magukat. Tudjuk a régi pesti
<BR>viccet, hogy a liberális egyébként nem más, mint diplomás
kommunista.<BR>Tehát visszatérve a történetre, akkor a kormányüléseken
lehetett <BR>vitatkozni, egy hosszabb vitában rávettük, rábírtuk arra a
kormányfőt, <BR>hogy ő is szavazza meg az előterjesztést. Antall végül
elfogadta, azzal, <BR>hogy jó, legyen, de akkor ezzel az összes egyetemet
elveszítjük. S ma <BR>már be kell látnunk, hogy sajnos Antall Józsefnek lett
igaza.<BR>– Így utólag, akkor mi lett volna a jó megoldás?<BR>Az állami
egyetemekről elküldeni azokat az embereket, akik nem odavalók <BR>voltak. Csak
akkor sajnos megszűntek volna az egyetemek, és ezt nem <BR>lehetett
megcsinálni.<BR>Mondok egy példát, hogy ez hogyan működött. Amikor én a
Honvédelmi <BR>Minisztériumba kerültem, akkor még két katonai titkosszolgálat
volt. <BR>Fölmerült, hogy ki tudja, mennyi hírszerző tisztünk meg elhárító
<BR>tisztünk van beépítve a KGB-be vagy a románokhoz, hiszen nagyon komoly
<BR>titkosszolgálatok léteztek kommunista zászló alatt. A problémát valahogy
<BR>meg kellett oldanunk, ha viszont megszüntetjük a titkosszolgálatunkat,
<BR>akkor a kormány elesik az információktól és elesik a belbiztonsági
<BR>védelemtől, tehát titkosszolgálatot nem lehetséges megszüntetni. Azt
<BR>lehetett maximum tenni, hogy egy idő után az egyik gyanús tábornokunk
<BR>helyére egy olyan ezredest tettünk, akit korábban én Amerikában
<BR>ellenőriztem.<BR>Ilyen részletek talán nem érdekesek, de fontosak, mert
ezekből látszik <BR>az a helyzet, hogy a rendszerváltozás gyakorlatilag nem
történt meg. <BR>Részben azért nem történhetett meg, mert az élet minden
területén – a <BR>nagy cégek tulajdonosi körében, a nagygazdaságok, tehát az
agrárium <BR>szférájában is – kommunista többség volt. A kapitalizmus meg a
<BR>privatizáció Magyarországon ugyanis nem az Antall-kormánnyal kezdődik,
<BR>de nem is a Németh Miklós utolsó reform kommunistának mondott
<BR>kormányával, hanem a 80-as évek elejétől elkezdődött. Amikor az
<BR>Antall-kormány megalakult, akkor már a tőke nagy része magánkézben volt,
<BR>korábbi kommunista vezetők kezében.<BR>Zoom<BR><BR>forrás: <A
href="http://erdely.ma" rel=noreferrer target=_blank>erdely.ma</A><BR>–
Elmondható tehát, hogy nem történt meg az igazi rendszerváltozás?<BR>–
Bizonyos fontos változások történtek, például a primitív kommunista
<BR>tulajdonviszonyok és gazdaságpolitika helyére a tőke hatalma lépett,
<BR>valamint kialakult a többpártrendszer és a szólásszabadság. Ha azonban a
<BR>részleteket nézzük, azt látjuk, hogy a nemzeti oldalon az egyik párt
<BR>agresszív módon megsemmisíti a kisebb nemzeti pártokat, a
<BR>szólásszabadság pedig részleges: ha például elmondom a szakmai
<BR>véleményemet Trianonról vagy a szabadkőművességről, balos „tudósok”
<BR>antiszemitának neveznek. Mindent egybe véve, ez a helyzet még mindig
<BR>jobb, mint a kommunizmus volt.<BR>Történészként mondom, mert évtizedeken
át tanítottam gazdaságtörténetet <BR>– angol ipari forradalom, francia ipari
forradalom, a hatalmas német <BR>ipari forradalom és az Osztrák-magyar
Monarchia, benne Magyarország is – <BR>tudom azt, hogy a tőke általában nem
konzervatív, a nagytőke mindig <BR>liberális.<BR>S itt egy nagyon fontos
dologra szeretném a figyelmet felhívni, arra, <BR>hogy a liberalizmus a tőkés
világ eszmetörténeti megfelelője. Ugyanis a <BR>liberálisok mondják ki – a
konzervatívok nem, és alapvetően a <BR>szociáldemokrata ideológusok sem – hogy
a szabad vállalkozást <BR>mindenkinek meg kell engedni. Ez elsőre szépen
hangzik, csak az a gond <BR>vele, hogy bár mindenkinek joga van – még a
legszegényebb embernek is – <BR>egy hatalmas gyárat alapítani, csak nem fogja
tudni megtenni, ha nincs <BR>hozzá tőkéje.<BR>Visszatérve az eredeti kérdésre,
jórészt elmaradt a 80-as években <BR>általunk tervbe vett rendszerváltozás, s
ennek hatásait mind a mai napig <BR>érezzük, mert pontosan ugyanaz a
rablókapitalizmus van most <BR>Magyarországon, mint ami kialakult a 80-as és
90-es évek fordulóján. <BR>Csak most bekenik a „nemzeti nagytőke” mázzal;
igen, a NER <BR>gazdaságpolitikájára gondolok. Sokan felvetik, hogy ki kell
alakítani <BR>egy magyar nagytőkés osztályt, egy hazai nomenklatúrát, de ennek
ára <BR>van. Ez jelen esetben a költségvetés fosztogatásán keresztül valósul
<BR>meg, hiszen a NER gyakorlatilag nem más, mint a kormányzat és a nagytőke
<BR>és kapcsolt tagjai részéről a költségvetési pénzek magántulajdonná
<BR>alakítása. Mert tőkét úgy is lehet – bár nyilván nem mindenkinek –
<BR>csinálni, hogy a költségvetésnek például eladok valamit. Erre csak egy
<BR>példát mondok, nevek nélkül. Az állam megvesz több százmilliárd
<BR>forintért üresen álló irodaházakat – túlárazottan – és az a pár
<BR>százmilliárd forint, az már maga a befektethető tőke. Az már magántőke
<BR>lesz, mert az állam kifizeti és a pénz magánzsebekbe kerül. Ezeket a
<BR>folyamatokat nevezem én a költségvetés kifosztásának – amikor semmi
<BR>másról nincsen szó, mint a magánzsebek megtöméséről – most ezek a
<BR>folyamatok tartanak. Lassan az épületek elfogynak, a kastélyok
<BR>elfogynak, ezért nézni kell mindig újabb lehetőségeket. Viszont a
<BR>költségvetést minden évben beterjesztik, a fosztogatás lehetőségének a
<BR>ténye pedig fönntartja azt a rendszert támogató tőkéscsoportot, amely
<BR>egészen addig – s csak addig – támogatja majd ezt a társaságot, amíg a
<BR>rendszer egyszer meg nem bukik. Csak egy mondat a kastélyokról:
<BR>Romániában magyar tulajdonban volt több kastélyt, a földbirtok egy
<BR>részével együtt visszaadtak magyar tulajdonosoknak, hiszen ez az ő
<BR>magántulajdonuk volt. Magyarországon a kastélyok és birtokok nem adott
<BR>arisztokrata családok magántulajdona volt? Tessék visszaszolgáltatni,
<BR>olyan állapotban, amilyenben az épületek és gazdaságok voltak az
<BR>elkobzáskor!<BR>– Sajátos magyar jelenség a nemzeti tőkéscsoport
megjelenése?<BR>Nem, hiszen most a világon minden országban egymással
totálisan <BR>összefonódott kereskedelmi, pénzügyi és termelői hármasságon
alapuló <BR>kapitalizmus működik. Ezeknek az úgynevezett magyar érzelmű
<BR>nagytőkéseknek – akik közül néhányat névről mindenki ismer – sincs más
<BR>lehetőségük, mint beilleszkedni a nemzetközi hálózatba. Mert máskülönben
<BR>a kereskedelemben alulmaradnak, tönkremennek, ha bankárok, akkor a
<BR>bankvilág kiveti őket, és csődöt kell jelenteniük. Szóval mindenkinek be
<BR>kell állnia abba a hálózatba, ami a termelés, a kereskedelem területén
<BR>az üzleti világban évszázadok alatt kialakult. Ennek saját törvényei
<BR>vannak, aki ezeket megszegi, azt kiveti magából a rendszert. De úgy,
<BR>hogy tönkremegy, tehát nem volt értelme a tevékenységének.<BR>Úgyhogy
azzal, hogy saját magyar nómenklatúra legyen, én elvileg <BR>egyetértek, csak
nem látom azokat az embereket, akik ezt alkotják. Látom <BR>a Fidesz
nagytőkéseit, de, hogy a magyar nemzetnek lennének nagytőkései, <BR>azt nem
látom. Megjegyzem, volt már olyan gazdag ember Magyarországon, <BR>aki fölállt
és azt mondta: Birtokaim egy évi jövedelmét a magyar nemzet <BR>érdekeit
szolgáló tudomány, tudományos intézet megalapítására ajánlom <BR>fel. Ideje
volna, hogy egy új gróf Széchenyi István lépjen színre a <BR>magyar
közéletben, de erre úgy néz ki, még várnunk kell.<BR>– Említette a nagy
nemzetközi pénzügyi-gazdasági hálózatot, mekkora a <BR>mozgástere az Orbán
kormánynak ezzel szemben?<BR>– Csekély, de bármely más ország sem elég nagy
ahhoz, hogy megakassza <BR>ennek a működését. A magyar nagytőkének viszont be
kellene látnia, hogy <BR>a liberalizmus, a liberális gazdaságpolitika – tehát
hogy szabadon <BR>befektethetnek a profit érdekében – az nem elég egy nemzet
<BR>fenntartásához. Ahhoz az is kellene, hogy a nemzeti erőket támogassák.
<BR>Úgy látom, pártügyeket támogatnak, ezen kívüli magyarokat nem.<BR>Ami a
kormány gazdaságpolitikáját és pénzügypolitikáját illeti, <BR>beilleszkedés
zajlik a nemzetközi kapitalista világba, hiszen ott lehet <BR>nagy profitot
szerezni. Emellett Orbánék elkezdték a külföldi nagytőke <BR>kiszorításának a
megpróbálását is. Ez életveszélyes egyébként, de a <BR>kiszorítási folyamatot
pozitívnak tartom. Ezek tehát rendkívül fontos <BR>dolgok, megjegyzem, ha
valaki ismeri az elmúlt 35 évben tett <BR>nyilatkozataimat, azokban ezek mind
benne vannak.<BR>– Említi, hogy a pénzvilág az, ami nagyon sok mindent
meghatároz. De a <BR>másik nagyon jelentős tényező egy társadalom életében az
értelmiségnek a <BR>hozzáállása, hiszen a kultúra, a művészetek, a tudomány
területén neki <BR>van meghatározó szerepe. Lehet, hogy – mint a gazdasági
vonalon – a <BR>kultúrában is elmaradt a rendszerváltozás?<BR>– Így van, ez
még várat magára. Talán azért is, mert a magyarországi <BR>értelmiség nagy
része gyakorlatilag vagy áruló vagy tehetségtelen, vagy <BR>behódoló. Szintén
példákkal világítom meg, hogy ez mit is jelent.<BR>Itt van például az Eötvös
Loránd Tudományegyetem. Ott olyan professzorok <BR>vannak most, akik 35 éve
még olajszőkítők, vagy pedig valamikor <BR>munkásőrök voltak. Fiatal kollégáim
mesélik – tudósok, kutatók – hogy a <BR>tanszékvezető professzorok,
akadémikusok, az MTA rendes tagjai ezt a <BR>múltjukat itt-ott el is mondják.
Vannak köztük olyanok is, akik úgy <BR>vélik, hogy Trianont megérdemelték a
magyarok, mert elnyomták a <BR>nemzetiségeket. Sőt olyan professzor is van,
aki azt hangoztatja, hogy a <BR>magyarok minden rosszat megérdemeltek.
Kérdezem én, hogy ezek milyen <BR>értelmiségiek? Papírja van róla, hogy
értelmiségi, akadémikus, <BR>tanszékvezető, a csúcsértelmiség tagja, és ettől
még szörnyűbb a dolog.<BR>A másik a behódolás. Én még emlékszem, hogy az MDF
sikere annak is volt <BR>köszönhető, hogy az addigi rendszer ellen tömegesen
fellázadtunk. Volt, <BR>aki Szegeden, volt, aki Pesten, vagy vidéken a
falvakban, az MDF volt <BR>akkor a legnagyobb párt. Ettől őrült meg az SZDSZ,
meg az akkori kis <BR>liberális Fidesz is, akik azt hitték, hogy megnyerik a
választást. Ott <BR>Szegeden ezek az ócska magyarok bennünket neveztek
sovinisztának, többek <BR>között Csurka Istvánt, Csengey Dénest, Fekete
Gyulát, meg Csoórit. Ma <BR>viszont azt látom, hogy az az értelmiség, aki
annak idején az MDF-ben <BR>benne volt, vagy megkeseredve háttérbe vonult,
vagy pedig mostanra <BR>beállt a Fideszhez. Aki szívvel-lélekkel beállt, azt
nem akarom <BR>kritizálni, ha így gondolja, ez a véleménye, csinálja. De
nagyon sokan <BR>vannak, akiket a Fidesz kézpénzért megvett, például külön
tudományos <BR>intézeteket szerveznek nekik jó fizetésekért. Ahol – és most
tessék <BR>kapaszkodni – a nemzeti gondolkodású kutatók kapják a legkisebb
<BR>fizetéseket és a hozzá nem értő, a mellüket keresztényként döngető,
<BR>valójában álkeresztény, álnemzeti érdek-emberek pedig – kutatókként,
<BR>vagy pedig vezető emberekként – óriási fizetést kapnak. Sajnos a magyar
<BR>értelmiség nagy része készpénzért megvásárolható.<BR>Én nemzetben
gondolkodó történész vagyok, ezen lehet gúnyolódni, lehet <BR>ezért
sovinisztának nevezni, de én ezt nem is tagadom. De ha komolyan <BR>vesszük
azt, hogy a kultúra nemzetfenntartó erő, akkor az is tény, hogy <BR>a kultúrát
az értelmiség csinálja, műveli, az ír verset, regényt, <BR>tudományos
munkákat, monográfiákat. Döntő jelentőségű az értelmiség <BR>hozzáállása, de
mi van akkor, ha az értelmiség elárulja a saját <BR>nemzetét, és készpénz
után, pozíciók után fut. Sőt, a másik oldalon ott <BR>van ez a munkásőr
mentalitású társaság, amitől szintén semmi jót nem <BR>várhatunk. Egyes
vélemények szerint a magyar kultúra már elveszett. S ha <BR>mégis fölbukkan
egy-egy hazafias magyar értelmiségi, azt <BR>horthyfasisztázzák, lenácizzák,
lesovinisztázzák, antiszemitázzák s az <BR>egész életét tönkreteszik. Ez egy
rettentően szomorú dolog.<BR>Amikor az ember odafordul a kormány valamelyik
tagjához, akkor tőle <BR>ígéret van, de amúgy támogatás nincs. Hogyan lehet
az, hogy holokauszt <BR>témájú filmekre van támogatás, de a legkiválóbb magyar
filmrendező, <BR>Jelenczki István Trianon-filmjére nincs? Miközben azt látni,
hogy <BR>baloldali kollégákat óriási fizetéssel, pozíciókkal és a legmagasabb
<BR>állami díjakkal támogatnak. Ekkor az emberben fölmerül a kérdés: tessék
<BR>mondani, ez a kormány akkor most nemzeti és keresztény vagy esetleg
<BR>álnemzeti és álkeresztény?<BR>– Az tehát most már tisztán látszik, hogy a
rendszerváltozásnak nevezett <BR>folyamatban valahogy nagyon utat
tévesztettünk, illetve, hogy nem is <BR>volt valódi a rendszerváltozás. Ez
vajon személyi alkalmatlanságokból <BR>fakadt?<BR>– A helyzet az, hogy én
akkor ott voltam a sűrűjében, így mindenkit <BR>személyesen ismerek. Tudom
azt, hogy volt egy-két kiváló ember – <BR>Andrásfalvy Bertalan nevét hadd
említsem meg – de szomorú ténynek látom <BR>azt is, hogy például a külügyek
élére odatettek egy USA-barát, <BR>atlantista fölfogású embert, vagy a
hadügyek élére Für Lajost. Ez utóbbi <BR>az MDF köztársasági elnökjelöltje
volt, és miután Antall megkötötte a <BR>paktumot Göncz Árpáddal, neki valami
pozíciót kellett adni. Engem <BR>kivettek a már megbeszélt honvédelmi
miniszteri pozícióból, – <BR>miniszterhelyettes lettem – és a helyemre került
a Für Lajos, akinek a <BR>legfontosabb „tanácsadója” Keleti György lett. Für
csodálatos szónok <BR>volt, csak a katonai ügyekhez nem értett. Ennek az lett
a vége, hogy <BR>mire a Horn-kormány bejött, addigra az európai haderő- és
<BR>fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat Magyarországon úgy hajtották végre,
<BR>hogy nem maradt katonai, azaz nemzeti erő. Most a Fidesz végre csinálja
<BR>a haderőfejlesztéseket – vannak benne elfogadandó dolgok – azonban, ha
<BR>csak a román haderő fejlesztésével vetem össze a magyart, tragikus
<BR>lemaradás látszik.<BR>Visszatérve a személyi kérdésekre, a helyzet az,
hogy Antall József nem <BR>mindig azokat a személyeket tette a legnagyobb
pozíciókba, akiket <BR>kellett volna. Ez azt jelenti, hogy ha egy olyan – nem
megfelelő – ember <BR>van a legmagasabb pozícióban, akkor az a szakterület nem
fejlődik, vagy <BR>egyenesen visszafejlődik. Rossz döntések születtek a
<BR>gazdaságpolitikában, a privatizációban, a nemzeti ipar, a nemzetgazdaság
<BR>újragondolásában, fölépítésében, elmaradt a mezőgazdaság fejlesztése.
<BR>Magyarországon még a csonka Magyarországon is remek termőföld van, itt
<BR>nem akkumulátorgyárakat kell arra a termőföldre telepíteni, hanem be
<BR>kell vetni búzával, kukoricával, gyümölcsfákat kell rá
ültetni.<BR>Úgyhogy, ha 2026-ban lesz egy olyan magyar kormány, amelyik magyar
<BR>érdeket képvisel, nemcsak beszél arról, hogy nemzeti, meg keresztény,
<BR>akkor majd ezeket a kérdéseket újra végig kell gondolni. Én személy
<BR>szerint már semmilyen pozícióban nem akarok lenni az életemben, csak
<BR>annyi a vágyam, hogy elmondhassam – mondjuk egy ilyen interjúban – hogy
<BR>milyen tapasztalataim vannak. S ebből okulva talán fiatal, okos emberek
<BR>– ezért vállaltam el Toroczkai László mellett a tanácsadó szerepet –
<BR>majd meg fogják tudni teremteni a jövendő sikeres, boldog
Magyarországát.<BR><BR>------------------<BR>[*] Szöveg másolva innen: <A
href="https://kuruc.info/r/6/282206/" rel=noreferrer
target=_blank>https://kuruc.info/r/6/282206/</A><BR>mert a MJ honlapon a
szöveg nem másolható. Nyilván az oldal forrásából <BR>kazán ki lehet nyerni,
csak az néhány technikai többletlépést igényel.<BR><BR>--
<BR><BR>Üdvrivalgással:<BR>KEA.<BR>_______________________________________________<BR>Grem
mailing list<BR><A target=_blank>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</A><BR><A
href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel=noreferrer
target=_blank>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</A><BR></BLOCKQUOTE></DIV>
<P>
<HR>
_______________________________________________<BR>Grem mailing
list<BR>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<BR>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<BR></DIV></DIV></DIV><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br /><table style="border-top: 1px solid #D3D4DE;"><tr><td style="width: 55px; padding-top: 13px;"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"/></a></td><td style="width: 470px; padding-top: 12px; color: #41424e; font-size: 13px; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">Vírusmentes.<a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient" target="_blank" style="color: #4453ea;">www.avast.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"> </a></div></BODY></HTML>