[Grem] Őrségváltást a történettudományban is!

2024. Dec. 22., V, 11:29:46 CET

Kedves Mind!
Mostanában nemigen szoktam hozzászólni a témákhoz, de a Raffay Ernővel
készült interjú válaszra késztet. Mint harminc éve különféle egyetemeken
oktató, az egykori MTA, ma HUN-REN Történettudományi Intézetének számos
kutatójával szoros szakmai, olykor baráti kapcsolatban lévő történész
felháborít Raffay Ernő megnyilvánulása. Ő már nagyon régóta nem része a
szakmai közéletnek, semmilyen formában, de a véleménye láthatóan ma is
eljut sokakhoz. Nem tudom, liberálisnak vagy kommunistának kell-e tekinteni
azokat a középgenerációhoz tartozó kollégákat, akik ma pl. az
egyháztörténetírást meghatározzák (pl. Molnár Antal, Fejérdy András, Gőzsy
Zoltán), vagy a középkor és a kora újkor kutatásában meghatározó szerepet
játszó Pálfy Géza, Kármán Gábor, az idősebbek közül Tringli István,
Csukovits Enikő, Fodor Pál. De nem gondolnám az említett ideológiák
foglyának a 19-20. századot kutató Ablonczy Balázst, Hermann Róbertet,
Szakály Sándort, Ö. Kovács Józsefet sem, hogy csak néhány nevet említsek.
A Raffay Ernőéhez hasonló vélemények a rendszerváltozás körüli időszakban
talán még megállták a helyüket, bár már akkor sem maradéktalanul, azóta
viszont eltelt több mint 30 év, és azok a történészek, akikkel Raffay
harcol, nagyrészt már az örök vadászmezőkre költöztek, s akik köztünk
vannak, azok sem aktívak. Ideje visszatérni a jelenbe, és körülnézni,
mielőtt meggondolatlanul hadonászni kezdünk a bunkósbottal.
Üdv
Trixi

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2024. dec. 22., V, 10:41):

> Őrségváltást a történettudományban is! - Interjú Raffay Ernővel
>
> Magyar Jelen, 2024.12.20.
>
> https://magyarjelen.hu/orsegvaltast-a-tortenettudomanyban-is-interju-raffay-ernovel/
>
>
>
> Dr. Raffay Ernő történészt sok liberális támadja sajátos – elsősorban a
> szabadkőművesekről publikált – nézetei miatt, de sokkal nagyobb az a
> nemzeti oldali tábor, amely egyetért azzal, amit ő könyveiben,
> előadásain megoszt, hirdet. Vele készült interjúnkban néhány figyelemre
> méltó –eddig talán kevéssé ismert – politikai tapasztalatát, a
> kultúráról vallott álláspontját osztja meg olvasóinkkal. Tölgyesi Tibor
> Magyar Jelenen megjelent interjúját változtatások nélkül közöljük.[*]
> – Ha lenne olyan ember, aki még nem hallott önről, neki hogyan
> jellemezné magát?
> – Történész vagyok, akkor is, mikor politikai pályán mozogtam,
> elsősorban történésznek tartottam magam. Amikor a nyolcvanas években
> elkezdtem a politikai tevékenységemet, mindössze annyi volt a cél, hogy
> a kommunisták mihamarabb bukjanak meg, bár ez akkor még – hiszen
> Magyarország szovjet megszállás alatt volt – teljes lehetetlenségnek
> tűnt. Akkortájt vásároltam egy csonka magyarországi autótérképet – sokat
> jártam az országot autóstoppal – s ezen piros pöttyökkel bejelöltem
> magamnak, hol vannak szovjet katonai alakulatok. S mondhatom jó sok
> pötty került a mind a – mai napig meglévő – térképemre, ami jelezte,
> mennyire vagyunk szabad ország.
> Mivel új- és legújabbkori történész vagyok, így gyorsan és mélyen közel
> tudtam kerülni a politikához is. Mint említettem történésznek vallom
> magam, de a történetírás felfogásának, mibenlétének, tartalmának,
> módszertanának én speciális vonatkozását képviselem. Ez konkrétan azt
> jelenti, hogy a mostani történetírás – az elmúlt 35 évet értem alatta –
> felfogásával ellentétben – ami szerint nekünk nincs más dolgunk, mint a
> jelenségeket feltérképezni és a dolgokat szárazon leírni – én azt
> képviselem, hogy a történész értékelő munkát nemzeti, keresztény,
> konzervatív tényezők nélkül megtenni nem érdemes.
> – Mit gondol, miért alakult ilyenné a történetírás tudománya napjainkra?
> – Gyakorlatilag már a 18. század végétől, a nagy francia szabadkőműves
> forradalomtól kezdve, Európában három ideológiai irányzat küzd egymás
> ellen. A három ideológiai irányzatból kettő baloldali, egy jobboldali. A
> két balos irányzat (szocializmus és liberalizmus) teljes mértékben
> befolyásolja és maga alá gyűri a történetírást. Megjegyzem, az, hogy
> baloldali meg jobboldali, ez politikai kategória, én eszmetörténeti,
> ideológiai szempontokat használok.
> A harmadig ideológia pedig a konzervativizmus, amely gyakorlatilag
> rendkívül egyszerűen leírható: Isten, haza, család. Jómagam tehát
> konzervatív történész vagyok, ez azt jelenti a történetírásban, hogy a
> nemzeti és a keresztény érdekeket a történetírásban nemcsak lehetséges,
> hanem szükséges is képviselni és védeni. A védeni szóból kiderült, hogy
> a 19.-21. századi európai történetírásban – ebben benne van a
> magyarországi történetírás is – egy hatalmas ideológiai-eszmetörténeti
> harc zajlik.
> Magyarországon főleg a Kiegyezés óta – mióta a Magyar Tudományos
> Akadémia komolyan megerősödött, valamint mióta az állami
> tudományegyetemek létrejöttek – a liberális, a szocialista és a
> konzervatív történészek egymással gyakorlatilag tudománynak álcázott
> folyamatos harcban vannak. A II. világháború utáni erőszakos kommunista
> – Rákosi féle – hatalomátvétel előtt a liberalizmus és a
> konzervativizmus küzdött egymással az Akadémián, az egyetemeken és a
> sajtóban is. Én tanulmányozom – most már évtizedek óta – a magyar
> sajtótörténetet, hihetetlen különbségek vannak ugyanazon jelenség
> megítélésében, például az Alkotmány című katolikus néppárti napilap, a
> Budapesti Hirlap – ez Rákosi Jenő nemzeti liberális lapja – vagy például
> a Budapesti Napló – ez a szabadkőműves, radikális-liberális Vészi József
> lapja – között. Tehát itt nemcsak a történészekről van szó, hanem arról
> a hatalmas eszmetörténeti küzdelemről, ami Európában zajlik a három
> általam említett ideológia, illetve politikai fölfogás között. S ez mind
> a mai napig megvan a magyar történettudományban is.
> – Miben hozott változást az 1989-es rendszerváltás?
> – Rátérve a rendszerváltozás óta eltelt 35 évre, azt kell mondanom, hogy
> a magyarországi történetírás tragikus helyzetben van, s azt is elmondom
> miért. Mind a Magyar Tudományos Akadémián, mind az állami egyetemeken –
> sőt még a két egyházi fenntartású, katolikus és a református egyetemen
> is – a liberális és a kommunista tábor – bár ez utóbbiak már önmagukat
> szociáldemokratáknak hirdetik – vagyis a két baloldali ideológia emberei
> tanítanak. Professzorok, docensek, magas beosztású kollégák terjesztik,
> terjeszthetik a baloldali ideológiát, és mind a mai napig ez a helyzet.
> Mi konzervatívok nagyjából ki vagyunk szorítva mind a Magyar Tudományos
> Akadémiáról, mind pedig az állami és egyházi egyetemekről. Ezt meg kell
> változtatni, mert a nemzeti tudatunknak a nemzeti önismeret, a nemzet
> történelme, az úgynevezett történelmi tudat, döntő fontosságú
> alkotórészei. Ha én a történelmünkről csak annyit tudok, hogy a magyar
> egy elnyomó söpredék volt, amelyik a zsidókat likvidálta, a
> nemzetiségeket meg el akarta magyarosítani, akkor a nemzeti tudatunk nem
> lehet magabízó, nem lehet erőteljes, nem lehet nemzetfenntartó erő.
> Erről szól ez a harc, mert a konzervatív történetírás Magyarországon
> háttérbe van szorítva, amit egy súlyos, nagyon-nagyon negatív, és minden
> körülmények között megváltoztatandó helyzetnek tartok.
> – Ön az Antall kormányban államtitkári tisztséget töltött be, akkor
> miért nem következett be ez a változás?
> – Sajnos ez a változtatás nem annyira egyszerű, s erre mondok egy
> megtörtént esetet. Ott voltam azon a kormányülésen honvédelmi
> államtitkárként – Für Lajos helyett – ahol beterjesztették a katolikus
> egyetem létrehozásának az ötletét. Mindenki megszavazta az
> előterjesztést, egy ember volt, aki nem támogatta – nem akartam hinni a
> fülemnek – maga Antall József miniszterelnök. A következő, egyébként
> racionális indokot mondta: ha létrehozzuk a katolikus egyetemet, akkor
> az állami egyetemeken meglévő egy-két vallásos kollégát mind odaviszik,
> és az állami egyetemek akkortól totálisan a kommunista oktatók kezében
> maradnak. Megjegyzem, akkor egyébként még kevesen voltak közülük
> liberálisok, hiszen a liberális úgy jött létre, hogy 1990. április 8-án,
> a választások második fordulóján, reggel hatkor fölébredtek a kommunista
> elvtársak és onnantól liberálisnak érezték magukat. Tudjuk a régi pesti
> viccet, hogy a liberális egyébként nem más, mint diplomás kommunista.
> Tehát visszatérve a történetre, akkor a kormányüléseken lehetett
> vitatkozni, egy hosszabb vitában rávettük, rábírtuk arra a kormányfőt,
> hogy ő is szavazza meg az előterjesztést. Antall végül elfogadta, azzal,
> hogy jó, legyen, de akkor ezzel az összes egyetemet elveszítjük. S ma
> már be kell látnunk, hogy sajnos Antall Józsefnek lett igaza.
> – Így utólag, akkor mi lett volna a jó megoldás?
> Az állami egyetemekről elküldeni azokat az embereket, akik nem odavalók
> voltak. Csak akkor sajnos megszűntek volna az egyetemek, és ezt nem
> lehetett megcsinálni.
> Mondok egy példát, hogy ez hogyan működött. Amikor én a Honvédelmi
> Minisztériumba kerültem, akkor még két katonai titkosszolgálat volt.
> Fölmerült, hogy ki tudja, mennyi hírszerző tisztünk meg elhárító
> tisztünk van beépítve a KGB-be vagy a románokhoz, hiszen nagyon komoly
> titkosszolgálatok léteztek kommunista zászló alatt. A problémát valahogy
> meg kellett oldanunk, ha viszont megszüntetjük a titkosszolgálatunkat,
> akkor a kormány elesik az információktól és elesik a belbiztonsági
> védelemtől, tehát titkosszolgálatot nem lehetséges megszüntetni. Azt
> lehetett maximum tenni, hogy egy idő után az egyik gyanús tábornokunk
> helyére egy olyan ezredest tettünk, akit korábban én Amerikában
> ellenőriztem.
> Ilyen részletek talán nem érdekesek, de fontosak, mert ezekből látszik
> az a helyzet, hogy a rendszerváltozás gyakorlatilag nem történt meg.
> Részben azért nem történhetett meg, mert az élet minden területén – a
> nagy cégek tulajdonosi körében, a nagygazdaságok, tehát az agrárium
> szférájában is – kommunista többség volt. A kapitalizmus meg a
> privatizáció Magyarországon ugyanis nem az Antall-kormánnyal kezdődik,
> de nem is a Németh Miklós utolsó reform kommunistának mondott
> kormányával, hanem a 80-as évek elejétől elkezdődött. Amikor az
> Antall-kormány megalakult, akkor már a tőke nagy része magánkézben volt,
> korábbi kommunista vezetők kezében.
> Zoom
>
> forrás: erdely.ma
> – Elmondható tehát, hogy nem történt meg az igazi rendszerváltozás?
> – Bizonyos fontos változások történtek, például a primitív kommunista
> tulajdonviszonyok és gazdaságpolitika helyére a tőke hatalma lépett,
> valamint kialakult a többpártrendszer és a szólásszabadság. Ha azonban a
> részleteket nézzük, azt látjuk, hogy a nemzeti oldalon az egyik párt
> agresszív módon megsemmisíti a kisebb nemzeti pártokat, a
> szólásszabadság pedig részleges: ha például elmondom a szakmai
> véleményemet Trianonról vagy a szabadkőművességről, balos „tudósok”
> antiszemitának neveznek. Mindent egybe véve, ez a helyzet még mindig
> jobb, mint a kommunizmus volt.
> Történészként mondom, mert évtizedeken át tanítottam gazdaságtörténetet
> – angol ipari forradalom, francia ipari forradalom, a hatalmas német
> ipari forradalom és az Osztrák-magyar Monarchia, benne Magyarország is –
> tudom azt, hogy a tőke általában nem konzervatív, a nagytőke mindig
> liberális.
> S itt egy nagyon fontos dologra szeretném a figyelmet felhívni, arra,
> hogy a liberalizmus a tőkés világ eszmetörténeti megfelelője. Ugyanis a
> liberálisok mondják ki – a konzervatívok nem, és alapvetően a
> szociáldemokrata ideológusok sem – hogy a szabad vállalkozást
> mindenkinek meg kell engedni. Ez elsőre szépen hangzik, csak az a gond
> vele, hogy bár mindenkinek joga van – még a legszegényebb embernek is –
> egy hatalmas gyárat alapítani, csak nem fogja tudni megtenni, ha nincs
> hozzá tőkéje.
> Visszatérve az eredeti kérdésre, jórészt elmaradt a 80-as években
> általunk tervbe vett rendszerváltozás, s ennek hatásait mind a mai napig
> érezzük, mert pontosan ugyanaz a rablókapitalizmus van most
> Magyarországon, mint ami kialakult a 80-as és 90-es évek fordulóján.
> Csak most bekenik a „nemzeti nagytőke” mázzal; igen, a NER
> gazdaságpolitikájára gondolok. Sokan felvetik, hogy ki kell alakítani
> egy magyar nagytőkés osztályt, egy hazai nomenklatúrát, de ennek ára
> van. Ez jelen esetben a költségvetés fosztogatásán keresztül valósul
> meg, hiszen a NER gyakorlatilag nem más, mint a kormányzat és a nagytőke
> és kapcsolt tagjai részéről a költségvetési pénzek magántulajdonná
> alakítása. Mert tőkét úgy is lehet – bár nyilván nem mindenkinek –
> csinálni, hogy a költségvetésnek például eladok valamit. Erre csak egy
> példát mondok, nevek nélkül. Az állam megvesz több százmilliárd
> forintért üresen álló irodaházakat – túlárazottan – és az a pár
> százmilliárd forint, az már maga a befektethető tőke. Az már magántőke
> lesz, mert az állam kifizeti és a pénz magánzsebekbe kerül. Ezeket a
> folyamatokat nevezem én a költségvetés kifosztásának – amikor semmi
> másról nincsen szó, mint a magánzsebek megtöméséről – most ezek a
> folyamatok tartanak. Lassan az épületek elfogynak, a kastélyok
> elfogynak, ezért nézni kell mindig újabb lehetőségeket. Viszont a
> költségvetést minden évben beterjesztik, a fosztogatás lehetőségének a
> ténye pedig fönntartja azt a rendszert támogató tőkéscsoportot, amely
> egészen addig – s csak addig – támogatja majd ezt a társaságot, amíg a
> rendszer egyszer meg nem bukik. Csak egy mondat a kastélyokról:
> Romániában magyar tulajdonban volt több kastélyt, a földbirtok egy
> részével együtt visszaadtak magyar tulajdonosoknak, hiszen ez az ő
> magántulajdonuk volt. Magyarországon a kastélyok és birtokok nem adott
> arisztokrata családok magántulajdona volt? Tessék visszaszolgáltatni,
> olyan állapotban, amilyenben az épületek és gazdaságok voltak az
> elkobzáskor!
> – Sajátos magyar jelenség a nemzeti tőkéscsoport megjelenése?
> Nem, hiszen most a világon minden országban egymással totálisan
> összefonódott kereskedelmi, pénzügyi és termelői hármasságon alapuló
> kapitalizmus működik. Ezeknek az úgynevezett magyar érzelmű
> nagytőkéseknek – akik közül néhányat névről mindenki ismer – sincs más
> lehetőségük, mint beilleszkedni a nemzetközi hálózatba. Mert máskülönben
> a kereskedelemben alulmaradnak, tönkremennek, ha bankárok, akkor a
> bankvilág kiveti őket, és csődöt kell jelenteniük. Szóval mindenkinek be
> kell állnia abba a hálózatba, ami a termelés, a kereskedelem területén
> az üzleti világban évszázadok alatt kialakult. Ennek saját törvényei
> vannak, aki ezeket megszegi, azt kiveti magából a rendszert. De úgy,
> hogy tönkremegy, tehát nem volt értelme a tevékenységének.
> Úgyhogy azzal, hogy saját magyar nómenklatúra legyen, én elvileg
> egyetértek, csak nem látom azokat az embereket, akik ezt alkotják. Látom
> a Fidesz nagytőkéseit, de, hogy a magyar nemzetnek lennének nagytőkései,
> azt nem látom. Megjegyzem, volt már olyan gazdag ember Magyarországon,
> aki fölállt és azt mondta: Birtokaim egy évi jövedelmét a magyar nemzet
> érdekeit szolgáló tudomány, tudományos intézet megalapítására ajánlom
> fel. Ideje volna, hogy egy új gróf Széchenyi István lépjen színre a
> magyar közéletben, de erre úgy néz ki, még várnunk kell.
> – Említette a nagy nemzetközi pénzügyi-gazdasági hálózatot, mekkora a
> mozgástere az Orbán kormánynak ezzel szemben?
> – Csekély, de bármely más ország sem elég nagy ahhoz, hogy megakassza
> ennek a működését. A magyar nagytőkének viszont be kellene látnia, hogy
> a liberalizmus, a liberális gazdaságpolitika – tehát hogy szabadon
> befektethetnek a profit érdekében – az nem elég egy nemzet
> fenntartásához. Ahhoz az is kellene, hogy a nemzeti erőket támogassák.
> Úgy látom, pártügyeket támogatnak, ezen kívüli magyarokat nem.
> Ami a kormány gazdaságpolitikáját és pénzügypolitikáját illeti,
> beilleszkedés zajlik a nemzetközi kapitalista világba, hiszen ott lehet
> nagy profitot szerezni. Emellett Orbánék elkezdték a külföldi nagytőke
> kiszorításának a megpróbálását is. Ez életveszélyes egyébként, de a
> kiszorítási folyamatot pozitívnak tartom. Ezek tehát rendkívül fontos
> dolgok, megjegyzem, ha valaki ismeri az elmúlt 35 évben tett
> nyilatkozataimat, azokban ezek mind benne vannak.
> – Említi, hogy a pénzvilág az, ami nagyon sok mindent meghatároz. De a
> másik nagyon jelentős tényező egy társadalom életében az értelmiségnek a
> hozzáállása, hiszen a kultúra, a művészetek, a tudomány területén neki
> van meghatározó szerepe. Lehet, hogy – mint a gazdasági vonalon – a
> kultúrában is elmaradt a rendszerváltozás?
> – Így van, ez még várat magára. Talán azért is, mert a magyarországi
> értelmiség nagy része gyakorlatilag vagy áruló vagy tehetségtelen, vagy
> behódoló. Szintén példákkal világítom meg, hogy ez mit is jelent.
> Itt van például az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Ott olyan professzorok
> vannak most, akik 35 éve még olajszőkítők, vagy pedig valamikor
> munkásőrök voltak. Fiatal kollégáim mesélik – tudósok, kutatók – hogy a
> tanszékvezető professzorok, akadémikusok, az MTA rendes tagjai ezt a
> múltjukat itt-ott el is mondják. Vannak köztük olyanok is, akik úgy
> vélik, hogy Trianont megérdemelték a magyarok, mert elnyomták a
> nemzetiségeket. Sőt olyan professzor is van, aki azt hangoztatja, hogy a
> magyarok minden rosszat megérdemeltek. Kérdezem én, hogy ezek milyen
> értelmiségiek? Papírja van róla, hogy értelmiségi, akadémikus,
> tanszékvezető, a csúcsértelmiség tagja, és ettől még szörnyűbb a dolog.
> A másik a behódolás. Én még emlékszem, hogy az MDF sikere annak is volt
> köszönhető, hogy az addigi rendszer ellen tömegesen fellázadtunk. Volt,
> aki Szegeden, volt, aki Pesten, vagy vidéken a falvakban, az MDF volt
> akkor a legnagyobb párt. Ettől őrült meg az SZDSZ, meg az akkori kis
> liberális Fidesz is, akik azt hitték, hogy megnyerik a választást. Ott
> Szegeden ezek az ócska magyarok bennünket neveztek sovinisztának, többek
> között Csurka Istvánt, Csengey Dénest, Fekete Gyulát, meg Csoórit. Ma
> viszont azt látom, hogy az az értelmiség, aki annak idején az MDF-ben
> benne volt, vagy megkeseredve háttérbe vonult, vagy pedig mostanra
> beállt a Fideszhez. Aki szívvel-lélekkel beállt, azt nem akarom
> kritizálni, ha így gondolja, ez a véleménye, csinálja. De nagyon sokan
> vannak, akiket a Fidesz kézpénzért megvett, például külön tudományos
> intézeteket szerveznek nekik jó fizetésekért. Ahol – és most tessék
> kapaszkodni – a nemzeti gondolkodású kutatók kapják a legkisebb
> fizetéseket és a hozzá nem értő, a mellüket keresztényként döngető,
> valójában álkeresztény, álnemzeti érdek-emberek pedig – kutatókként,
> vagy pedig vezető emberekként – óriási fizetést kapnak. Sajnos a magyar
> értelmiség nagy része készpénzért megvásárolható.
> Én nemzetben gondolkodó történész vagyok, ezen lehet gúnyolódni, lehet
> ezért sovinisztának nevezni, de én ezt nem is tagadom. De ha komolyan
> vesszük azt, hogy a kultúra nemzetfenntartó erő, akkor az is tény, hogy
> a kultúrát az értelmiség csinálja, műveli, az ír verset, regényt,
> tudományos munkákat, monográfiákat. Döntő jelentőségű az értelmiség
> hozzáállása, de mi van akkor, ha az értelmiség elárulja a saját
> nemzetét, és készpénz után, pozíciók után fut. Sőt, a másik oldalon ott
> van ez a munkásőr mentalitású társaság, amitől szintén semmi jót nem
> várhatunk. Egyes vélemények szerint a magyar kultúra már elveszett. S ha
> mégis fölbukkan egy-egy hazafias magyar értelmiségi, azt
> horthyfasisztázzák, lenácizzák, lesovinisztázzák, antiszemitázzák s az
> egész életét tönkreteszik. Ez egy rettentően szomorú dolog.
> Amikor az ember odafordul a kormány valamelyik tagjához, akkor tőle
> ígéret van, de amúgy támogatás nincs. Hogyan lehet az, hogy holokauszt
> témájú filmekre van támogatás, de a legkiválóbb magyar filmrendező,
> Jelenczki István Trianon-filmjére nincs? Miközben azt látni, hogy
> baloldali kollégákat óriási fizetéssel, pozíciókkal és a legmagasabb
> állami díjakkal támogatnak. Ekkor az emberben fölmerül a kérdés: tessék
> mondani, ez a kormány akkor most nemzeti és keresztény vagy esetleg
> álnemzeti és álkeresztény?
> – Az tehát most már tisztán látszik, hogy a rendszerváltozásnak nevezett
> folyamatban valahogy nagyon utat tévesztettünk, illetve, hogy nem is
> volt valódi a rendszerváltozás. Ez vajon személyi alkalmatlanságokból
> fakadt?
> – A helyzet az, hogy én akkor ott voltam a sűrűjében, így mindenkit
> személyesen ismerek. Tudom azt, hogy volt egy-két kiváló ember –
> Andrásfalvy Bertalan nevét hadd említsem meg – de szomorú ténynek látom
> azt is, hogy például a külügyek élére odatettek egy USA-barát,
> atlantista fölfogású embert, vagy a hadügyek élére Für Lajost. Ez utóbbi
> az MDF köztársasági elnökjelöltje volt, és miután Antall megkötötte a
> paktumot Göncz Árpáddal, neki valami pozíciót kellett adni. Engem
> kivettek a már megbeszélt honvédelmi miniszteri pozícióból, –
> miniszterhelyettes lettem – és a helyemre került a Für Lajos, akinek a
> legfontosabb „tanácsadója” Keleti György lett. Für csodálatos szónok
> volt, csak a katonai ügyekhez nem értett. Ennek az lett a vége, hogy
> mire a Horn-kormány bejött, addigra az európai haderő- és
> fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat Magyarországon úgy hajtották végre,
> hogy nem maradt katonai, azaz nemzeti erő. Most a Fidesz végre csinálja
> a haderőfejlesztéseket – vannak benne elfogadandó dolgok – azonban, ha
> csak a román haderő fejlesztésével vetem össze a magyart, tragikus
> lemaradás látszik.
> Visszatérve a személyi kérdésekre, a helyzet az, hogy Antall József nem
> mindig azokat a személyeket tette a legnagyobb pozíciókba, akiket
> kellett volna. Ez azt jelenti, hogy ha egy olyan – nem megfelelő – ember
> van a legmagasabb pozícióban, akkor az a szakterület nem fejlődik, vagy
> egyenesen visszafejlődik. Rossz döntések születtek a
> gazdaságpolitikában, a privatizációban, a nemzeti ipar, a nemzetgazdaság
> újragondolásában, fölépítésében, elmaradt a mezőgazdaság fejlesztése.
> Magyarországon még a csonka Magyarországon is remek termőföld van, itt
> nem akkumulátorgyárakat kell arra a termőföldre telepíteni, hanem be
> kell vetni búzával, kukoricával, gyümölcsfákat kell rá ültetni.
> Úgyhogy, ha 2026-ban lesz egy olyan magyar kormány, amelyik magyar
> érdeket képvisel, nemcsak beszél arról, hogy nemzeti, meg keresztény,
> akkor majd ezeket a kérdéseket újra végig kell gondolni. Én személy
> szerint már semmilyen pozícióban nem akarok lenni az életemben, csak
> annyi a vágyam, hogy elmondhassam – mondjuk egy ilyen interjúban – hogy
> milyen tapasztalataim vannak. S ebből okulva talán fiatal, okos emberek
> – ezért vállaltam el Toroczkai László mellett a tanácsadó szerepet –
> majd meg fogják tudni teremteni a jövendő sikeres, boldog Magyarországát.
>
> ------------------
> [*] Szöveg másolva innen: https://kuruc.info/r/6/282206/
> mert a MJ honlapon a szöveg nem másolható. Nyilván az oldal forrásából
> kazán ki lehet nyerni, csak az néhány technikai többletlépést igényel.
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241222/5575bfc8/attachment.html>