[Grem] 800-szorosára nőtt a figyelemzavaros fiatalok száma / Pécsi Rita, neveléskutató

2022. Júl. 27., Sze, 10:22:42 CEST

Kedves, ezt a témát követők, gyakorlati tapasztalattal rendelkezők ��

Nagyon szép, okos, értelmes, hasznos, stb ez a gondolat menet.

Mély tisztelet, köszönet, hála ezt az elvet, gyakorlatot követő 
pedagógusok, óvoda pedagógusok, gyerek gondozók, stb felé.

Van mélyen hivatás tudatának élő és a cikkben felsoroltak szerint 
gondolkodó ezernyi pedagógus, van nem ilyen is.

Néhány gondolat, csak és kizáróan környezetemből tapasztaltakból.

-    Megnézhető az interneten Sümeg városának egyetlen gimnáziumának 
végzős tanulóinak idei ballagása ... Némán csoszognak a gyerekek egy 
külföldi bitzenére... Vajon milyen tanárai lehetnek ennek az iskolának? 
Mire nevelik, nem nevelik őket? Milyen jövőjük lesz ezeknek a gyerekeknek?

-    Barátnőmet 40 év példamutató óvónői év után 67 évesen 
visszakönyörögték középső csoportba munkára.

Azt mondta, tragikus, csak "terelgető" gyerekmegőrzés" folyik, semmi 
szakmai, stb munka. Az év végén a szülők küldöttséget küldtek hozzá 
könyörögve, hogy nagycsoportot is vigye végig velük.

-    Megéltünk olyan helyzetet, hogy az óvónőket (Táltos), volt 
szeretet, szakma, fegyelem, mégis, karácsony előtt egy héttel kirúgta a 
vezetés, mindkettőt, egyszerre ...

-    Régmúltból (Bethoven) olyan ötödikes matematika tanárnő, aki három 
felé tanított, lemaradókat felzárkóztatta, középszinten dolgoztatott, a 
haladókat kiemelkedő feladatok elé állította. Minap találkoztam vele a 
Hegyvidékiben és köszönetet mondtam neki így régről, ismételten, már 
igen idős volt, megismert, emlékezett gyerekemre, és sírva megköszönte, 
hogy megszólítottam...

Nem csak követelni kellene sok-sok mindent a pedagógusoknak, hanem az 
"asztalra letenni" is.

Ha mai fiatalokról beszélünk, akkor magunknak, szülőknek és 
pedagógusoknak kellene önvizsgálatot tartanunk előtte.

Szerintem

Üdv, A

2022. 07. 26. 22:06 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>
>
>   Pécsi Rita: Tanár vagyok. Mégis
>
> Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2022. július 25., 
> hétfő | 20:30
> https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-tanar-vagyok-megis
>
>
>       Állandó szerzőnk, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írását
>       olvashatják.
>
> Azt hiszem, mindenki, aki ma ezen a pályán marad, és így a szünidőben 
> jut egy kis ideje elmélkedni a saját dolgai felől is, megfogalmazza 
> ezt a „/mégis/”-t. Mindennek ellenére tanár, óvónő, kisgyermeknevelő – 
> azaz pedagógus vagyok.
>
> Nem mélyülnék el a körülmények nehézségeinek és gyakran 
> kilátástalannak látszó megoldatlanságainak már-már közhelyesnek 
> számító taglalásába, de nem kerülhetjük meg ezt a szempontot sem.
>
>     Számomra is sok ponton érthetetlen az a helyzet, amiben a
>     pedagógusok mindennapjai zajlanak. Mégis maradunk.
>
> – Rengeteg a rendszerszintű probléma, fájdalmas tapasztalni az 
> irányítás tehetetlenségnek látszó toporgását és a társadalmi 
> megbecsültség hiányát. Mégis maradunk.
>
> – Óriási súlyként nehezedik mindannyiunkra a családok szétesése és az 
> ennek kiszolgáltatott gyermekek súlyos krízisének következményeivel 
> történő szembesülés. Mégis maradunk.
>
> – Persze, hogy naponta megküzdünk a pályatársak hiányával, a kényszerű 
> és ezért gyakran szakszerűtlen helyettesítések megterheltségével – de 
> mégis maradunk.
>
> – Nehezen találunk utakat az internet fertőző tartalmait „cumizó” 
> növendékeink eltorzult világához. Mégis maradunk.
>
> Miért? Több okunk is van rá. Valljuk, hogy /„a nevelés az élet 
> szolgálata.”/ (Kentenich) Tudjuk, hogy szükségesek az állapotokat 
> megnyugtatóan rendező jogszabályok, a keretek, a rend, de mindannyian 
> tapasztaljuk, hogy ebből élet nem lesz. Másra is szükség van. Igazi, 
> hatékony, nevelő erejű kapcsolatra, ihletett vezetésre. Éppen erre 
> hívta fel a figyelmemet nemrégiben egy konferencián a 
> klasszika-filológus rektorom, aki hangsúlyozta, hogy a pedagógus a 
> közvélekedéssel ellentétben nem az általános értelemben vett oktató 
> szakembert jelenti. A /paidagógosz /görög eredetű szó, a Kr. előtti 
> 6-5. században azt a művelt rabszolgát jelentette, aki a gyermekkel 
> „úgy általában törődik”: elkíséri az iskolába, figyelemmel kíséri az 
> oktatást, hazavezeti őt és az otthoni felkészülését is segíti. Később 
> még jobban kibővült a feladatköre, ugyanis a rábízott gyermek erkölcsi 
> nevelőjévé is vált. Polgárjoggal nem rendelkezett ugyan, mégis szinte 
> családtagként, komoly bizalmi kapcsolatban állt a szülőkkel. (Később, 
> a keresztény kultúrában a pedagógia kifejezetten az iskolán kívüli 
> gyakorlati Krisztus-követésre nevelést jelentette: /paedagogia 
> Christiana)./
>
>     Mindez pedig köszönőviszonyban sincs azzal a beszűkült
>     felfogással, ami csupán információközlő-számonkérő-minősítő
>     funkciónak tekinti ezt a tevékenységet.
>
> Sokkal inkább a gondjaira bízott növendék testi-lelki-szellemi 
> fejlődésének felelősségteljes, elkötelezett, személyes kapcsolaton 
> álló vezetését jelenti. Ez a tanári hivatás magával ragadó valódi 
> vonzereje – amivel sajnos sok esetben könnyű visszaélni is, mert akár 
> bizonyos „rabszolgaságot” is vállal vele az ember. „Mégis.”
>
> Érthető, hiszen az élet szolgálata mindig kitüntető, csodálatos 
> lehetőség, de egyben egy szükségszerűen hosszú távú vállalkozás. 
> Amolyan „megszelidítés”, amiről Saint-Exupéry /Kis herceg/e beszél. 
> Csak azt ismerjük meg igazán – embert, gyermeket, tudományt, stb. – 
> amit megszelidítettünk. Ez munka, érzelmi kapcsolódás és sok-sok idő. 
> Tehát jó esetben már régen nem bizonyos feladatkör mechanikus 
> ellátásáról beszélünk, hanem organikus, életközeli, sőt életvitelszerű 
> kapcsolódásról, kötődésről is. Kilencvenéves anyósom gyakran 
> megemlékezik erről, az őt nevelő orsolyita apácák pedagógiai munkáját 
> idézve. Az egyik nővér ezt így fogalmazta meg: tudod, édesem, a 
> tanítás és a tantárgyak csupán annak a keretei, hogy törődjünk veletek.
>
> Különös teremtmény az ember, aki hitünk szerint a szentháromságos 
> Isten arcát hordozza, a mai tudományos álláspont szerint pedig társas 
> lény, aki csak kapcsolatokban fejlődik.
>
>     Szükségünk van tehát egymásra, a gyermekeinknek pedig nem csupán a
>     szülőkre, hanem a családon kívüli nevelőkre is.
>
> „Egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell”. A pedagógusokkal 
> való személyes, érzelemgazdag bizalmi kapcsolatban tanulhatják meg az 
> élet legfontosabb törvényszerűségeit, a boldog emberi kapcsolatokat 
> művelő értékeket, rajtuk keresztül ismerhetik meg a teremtés 
> szépségeit, gazdagságát, és a Teremtő gondviselő gyengédségét is. Ők 
> mutathatják meg nekik, hogy érdekes a világ, és alakítható is, és 
> mindezért felelősséggel tartozunk. Csak ebben a személyes kapcsolatban 
> érlelődnek olyan felnőtté, akik képesek „egészségesen igényelni, jó 
> kedvvel segíteni, értelmesen szolgálni, önfeláldozóan cselekedni és 
> áhitatosan szeretni.” (Karácsony Sándor)
>
> Erre pedig a hatalomittas, értékvesztett, betegesen énközpontú, 
> ugyanakkor igaz kapcsolatokra éhező-szomjazó világunkban sürgető 
> szükség van. József Attila prófétikus könyörgése az utolsó pillanatot 
> jelzi/: „Nem én kiáltok, a föld dübörög”./
>
>     Ha elveszítjük a */paidagogoszt/*, aki a család kezét megfogva
>     továbbvezeti az élet dolgaiban a gyermekeinket, unokáinkat, kire
>     bízzuk a jövőt? A miénket és a következő nemzedékét?
>
> Sokszor gondolok arra, hogy Szent Kalkuttai Teréz anya is tanár volt. 
> A legszegényebbek közt végzett életszolgálatában is ezt a minőséget 
> élte. Szeretettel törődött velük, az életet – és az örök életet – 
> szolgálva. Talán nem véletlen, hogy imába foglalta ezt a mégis-érzésünket:
>
> /Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli 
> cselekedeteidet,
> //mégis tégy jót!
> //Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
> //mégis érj célt!
> //A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,
> //mégis tedd a jót!
> //A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
> //mégis légy becsületes és nyílt!
> //Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják,
> //mégis építs!
> //Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz támadás 
> érhet,
> //mégis segíts!
> //A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz 
> is cserébe,
> //mégis a legjobbat add a világnak, amid van!/
>
>     Ezért vagyok tanár, méghozzá örömmel. MÉGIS.
>
> *Fotó: Merényi Zita (a kép archív; illusztráció)*
>
> *Magyar Kurír*
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220727/337b61c3/attachment.html>