[Grem] 800-szorosára nőtt a figyelemzavaros fiatalok száma / Pécsi Rita, neveléskutató

2022. Júl. 27., Sze, 19:56:37 CEST

Kedves Adrienn!
Azért érdekes, hogy önvizsgálatot kell tartanunk.
Biztos azért nem becsülnek meg minket, mert olyan gyalázatosan gyatran
dolgozunk. Az előző tanár nemzedékeket, akiket most visszasirnak, azokat
vajon miért nem becsülték meg?Anyagilag például, mert egyébként igen. Most
sem ez sem az.

Egyik kolléganőm mondta, most jönnek az első party drogos nemzedék gyerekei
az iskolákba. Én a Mónika show-n szocializálódott  szülők nemzedekenek
látom őket. Már azokat, akik nem nevelik a gyermekeiket. Követeloznek és
fenyegetoznek. A pszichiáter a gyermekük közelébe sem mehet, nemhogy
gyógyszert rendelhetne nekik.
Így marad a gyermek on és kozveszelyes az iskolában. A dolgozók -
pedagógusok és minimálbéren lévő asszisztensek pedig felelősséggel állnak
helyt, az utóbbi napi 8 órában. Lelekolo munka.
Magunkba nézünk, más úgysem néz ki belőlünk semmit. Köszi a visszajelzest,
hogyan láttok minket kívülről. Legalább tudjuk.
Mezőgazdasági uzemmernokkent végeztem először. Dohányt kellene
termesztenem, magam ura lennék... , csak hát úgy gondoltam a gyermek nem nő
magától, kell a segítség neki. Ezért vonzott ez a pálya.
Leszogeznem nem sertodtem meg. Párbeszédnek gondolom.
És tényleg kell a visszajelzes. Szánalmas a helyzetünk na.
Üdv Rita

Adrienn1 <adrienn.bisztray at googlemail.com> ezt írta (időpont: 2022. júl.
27., Sze 10:22):

> Kedves, ezt a témát követők, gyakorlati tapasztalattal rendelkezők ��
>
>
> Nagyon szép, okos, értelmes, hasznos, stb ez a gondolat menet.
>
> Mély tisztelet, köszönet, hála ezt az elvet, gyakorlatot követő
> pedagógusok, óvoda pedagógusok, gyerek gondozók, stb felé.
>
> Van mélyen hivatás tudatának élő és a cikkben felsoroltak szerint
> gondolkodó ezernyi pedagógus, van nem ilyen is.
>
> Néhány gondolat, csak és kizáróan környezetemből tapasztaltakból.
>
> -    Megnézhető az interneten Sümeg városának egyetlen gimnáziumának
> végzős tanulóinak idei ballagása ... Némán csoszognak a gyerekek egy
> külföldi bitzenére... Vajon milyen tanárai lehetnek ennek az iskolának?
> Mire nevelik, nem nevelik őket? Milyen jövőjük lesz ezeknek a gyerekeknek?
>
> -    Barátnőmet 40 év példamutató óvónői év után 67 évesen
> visszakönyörögték középső csoportba munkára.
>
> Azt mondta, tragikus, csak "terelgető" gyerekmegőrzés" folyik, semmi
> szakmai, stb munka. Az év végén a szülők küldöttséget küldtek hozzá
> könyörögve, hogy nagycsoportot is vigye végig velük.
>
> -    Megéltünk olyan helyzetet, hogy az óvónőket (Táltos), volt szeretet,
> szakma, fegyelem, mégis, karácsony előtt egy héttel kirúgta a vezetés,
> mindkettőt, egyszerre ...
>
> -    Régmúltból (Bethoven) olyan ötödikes matematika tanárnő, aki három
> felé tanított, lemaradókat felzárkóztatta, középszinten dolgoztatott, a
> haladókat kiemelkedő feladatok elé állította. Minap találkoztam vele a
> Hegyvidékiben és köszönetet mondtam neki így régről, ismételten, már igen
> idős volt, megismert, emlékezett gyerekemre, és sírva megköszönte, hogy
> megszólítottam...
>
> Nem csak követelni kellene sok-sok mindent a pedagógusoknak, hanem az
> "asztalra letenni" is.
>
> Ha mai fiatalokról beszélünk, akkor magunknak, szülőknek és pedagógusoknak
> kellene önvizsgálatot tartanunk előtte.
>
> Szerintem
>
> Üdv, A
>
>
> 2022. 07. 26. 22:06 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>
> Pécsi Rita: Tanár vagyok. Mégis
> Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2022. július 25., hétfő
> | 20:30
> https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-tanar-vagyok-megis
>
> Állandó szerzőnk, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írását olvashatják.
>
> Azt hiszem, mindenki, aki ma ezen a pályán marad, és így a szünidőben jut
> egy kis ideje elmélkedni a saját dolgai felől is, megfogalmazza ezt a „
> *mégis*”-t. Mindennek ellenére tanár, óvónő, kisgyermeknevelő – azaz
> pedagógus vagyok.
>
> Nem mélyülnék el a körülmények nehézségeinek és gyakran kilátástalannak
> látszó megoldatlanságainak már-már közhelyesnek számító taglalásába, de nem
> kerülhetjük meg ezt a szempontot sem.
>
> Számomra is sok ponton érthetetlen az a helyzet, amiben a pedagógusok
> mindennapjai zajlanak. Mégis maradunk.
>
> – Rengeteg a rendszerszintű probléma, fájdalmas tapasztalni az irányítás
> tehetetlenségnek látszó toporgását és a társadalmi megbecsültség hiányát.
> Mégis maradunk.
>
> – Óriási súlyként nehezedik mindannyiunkra a családok szétesése és az
> ennek kiszolgáltatott gyermekek súlyos krízisének következményeivel történő
> szembesülés. Mégis maradunk.
>
> – Persze, hogy naponta megküzdünk a pályatársak hiányával, a kényszerű és
> ezért gyakran szakszerűtlen helyettesítések megterheltségével – de mégis
> maradunk.
>
> – Nehezen találunk utakat az internet fertőző tartalmait „cumizó”
> növendékeink eltorzult világához. Mégis maradunk.
>
> Miért? Több okunk is van rá. Valljuk, hogy *„a nevelés az élet
> szolgálata.”* (Kentenich) Tudjuk, hogy szükségesek az állapotokat
> megnyugtatóan rendező jogszabályok, a keretek, a rend, de mindannyian
> tapasztaljuk, hogy ebből élet nem lesz. Másra is szükség van. Igazi,
> hatékony, nevelő erejű kapcsolatra, ihletett vezetésre. Éppen erre hívta
> fel a figyelmemet nemrégiben egy konferencián a klasszika-filológus
> rektorom, aki hangsúlyozta, hogy a pedagógus a közvélekedéssel ellentétben
> nem az általános értelemben vett oktató szakembert jelenti. A *paidagógosz
> *görög eredetű szó, a Kr. előtti 6-5. században azt a művelt rabszolgát
> jelentette, aki a gyermekkel „úgy általában törődik”: elkíséri az iskolába,
> figyelemmel kíséri az oktatást, hazavezeti őt és az otthoni felkészülését
> is segíti. Később még jobban kibővült a feladatköre, ugyanis a rábízott
> gyermek erkölcsi nevelőjévé is vált. Polgárjoggal nem rendelkezett ugyan,
> mégis szinte családtagként, komoly bizalmi kapcsolatban állt a szülőkkel.
> (Később, a keresztény kultúrában a pedagógia kifejezetten az iskolán kívüli
> gyakorlati Krisztus-követésre nevelést jelentette: *paedagogia
> Christiana).*
>
> Mindez pedig köszönőviszonyban sincs azzal a beszűkült felfogással, ami
> csupán információközlő-számonkérő-minősítő funkciónak tekinti ezt a
> tevékenységet.
>
> Sokkal inkább a gondjaira bízott növendék testi-lelki-szellemi
> fejlődésének felelősségteljes, elkötelezett, személyes kapcsolaton álló
> vezetését jelenti. Ez a tanári hivatás magával ragadó valódi vonzereje –
> amivel sajnos sok esetben könnyű visszaélni is, mert akár bizonyos
> „rabszolgaságot” is vállal vele az ember. „Mégis.”
>
> Érthető, hiszen az élet szolgálata mindig kitüntető, csodálatos lehetőség,
> de egyben egy szükségszerűen hosszú távú vállalkozás. Amolyan
> „megszelidítés”, amiről Saint-Exupéry *Kis herceg*e beszél. Csak azt
> ismerjük meg igazán – embert, gyermeket, tudományt, stb. – amit
> megszelidítettünk. Ez munka, érzelmi kapcsolódás és sok-sok idő. Tehát jó
> esetben már régen nem bizonyos feladatkör mechanikus ellátásáról beszélünk,
> hanem organikus, életközeli, sőt életvitelszerű kapcsolódásról, kötődésről
> is. Kilencvenéves anyósom gyakran megemlékezik erről, az őt nevelő
> orsolyita apácák pedagógiai munkáját idézve. Az egyik nővér ezt így
> fogalmazta meg: tudod, édesem, a tanítás és a tantárgyak csupán annak a
> keretei, hogy törődjünk veletek.
>
> Különös teremtmény az ember, aki hitünk szerint a szentháromságos Isten
> arcát hordozza, a mai tudományos álláspont szerint pedig társas lény, aki
> csak kapcsolatokban fejlődik.
>
> Szükségünk van tehát egymásra, a gyermekeinknek pedig nem csupán a
> szülőkre, hanem a családon kívüli nevelőkre is.
>
> „Egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell”. A pedagógusokkal való
> személyes, érzelemgazdag bizalmi kapcsolatban tanulhatják meg az élet
> legfontosabb törvényszerűségeit, a boldog emberi kapcsolatokat művelő
> értékeket, rajtuk keresztül ismerhetik meg a teremtés szépségeit,
> gazdagságát, és a Teremtő gondviselő gyengédségét is. Ők mutathatják meg
> nekik, hogy érdekes a világ, és alakítható is, és mindezért felelősséggel
> tartozunk. Csak ebben a személyes kapcsolatban érlelődnek olyan felnőtté,
> akik képesek „egészségesen igényelni, jó kedvvel segíteni, értelmesen
> szolgálni, önfeláldozóan cselekedni és áhitatosan szeretni.” (Karácsony
> Sándor)
>
> Erre pedig a hatalomittas, értékvesztett, betegesen énközpontú, ugyanakkor
> igaz kapcsolatokra éhező-szomjazó világunkban sürgető szükség van. József
> Attila prófétikus könyörgése az utolsó pillanatot jelzi*: „Nem én
> kiáltok, a föld dübörög”.*
>
> Ha elveszítjük a *paidagogoszt*, aki a család kezét megfogva továbbvezeti
> az élet dolgaiban a gyermekeinket, unokáinkat, kire bízzuk a jövőt? A
> miénket és a következő nemzedékét?
>
> Sokszor gondolok arra, hogy Szent Kalkuttai Teréz anya is tanár volt. A
> legszegényebbek közt végzett életszolgálatában is ezt a minőséget élte.
> Szeretettel törődött velük, az életet – és az örök életet – szolgálva.
> Talán nem véletlen, hogy imába foglalta ezt a mégis-érzésünket:
>
>
> *Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli
> cselekedeteidet, *
> *mégis tégy jót! *
> *Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, *
> *mégis érj célt! *
> *A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, *
> *mégis tedd a jót! *
> *A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz, *
> *mégis légy becsületes és nyílt! *
> *Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, *
> *mégis építs! *
> *Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz támadás érhet,
> *
> *mégis segíts! *
> *A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is
> cserébe, **mégis a legjobbat add a világnak, amid van!*
>
> Ezért vagyok tanár, méghozzá örömmel. MÉGIS.
>
> *Fotó: Merényi Zita (a kép archív; illusztráció)*
>
> *Magyar Kurír*
>
> _______________________________________________
> Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220727/47ac53bd/attachment.html>