<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body>
<p>Kedves, ezt a témát követők, gyakorlati tapasztalattal
rendelkezők 😁</p>
<p><br>
</p>
<p>Nagyon szép, okos, értelmes, hasznos, stb ez a gondolat menet.</p>
<p>Mély tisztelet, köszönet, hála ezt az elvet, gyakorlatot követő
pedagógusok, óvoda pedagógusok, gyerek gondozók, stb felé.</p>
<p>Van mélyen hivatás tudatának élő és a cikkben felsoroltak szerint
gondolkodó ezernyi pedagógus, van nem ilyen is.</p>
<p>Néhány gondolat, csak és kizáróan környezetemből tapasztaltakból.</p>
<p>- Megnézhető az interneten Sümeg városának egyetlen
gimnáziumának végzős tanulóinak idei ballagása ... Némán
csoszognak a gyerekek egy külföldi bitzenére... Vajon milyen
tanárai lehetnek ennek az iskolának? Mire nevelik, nem nevelik
őket? Milyen jövőjük lesz ezeknek a gyerekeknek?<br>
</p>
<p>- Barátnőmet 40 év példamutató óvónői év után 67 évesen
visszakönyörögték középső csoportba munkára.</p>
<p>Azt mondta, tragikus, csak "terelgető" gyerekmegőrzés" folyik,
semmi szakmai, stb munka. Az év végén a szülők küldöttséget
küldtek hozzá könyörögve, hogy nagycsoportot is vigye végig velük.</p>
<p>- Megéltünk olyan helyzetet, hogy az óvónőket (Táltos), volt
szeretet, szakma, fegyelem, mégis, karácsony előtt egy héttel
kirúgta a vezetés, mindkettőt, egyszerre ...</p>
<p>- Régmúltból (Bethoven) olyan ötödikes matematika tanárnő, aki
három felé tanított, lemaradókat felzárkóztatta, középszinten
dolgoztatott, a haladókat kiemelkedő feladatok elé állította.
Minap találkoztam vele a Hegyvidékiben és köszönetet mondtam neki
így régről, ismételten, már igen idős volt, megismert, emlékezett
gyerekemre, és sírva megköszönte, hogy megszólítottam...<br>
</p>
<p>Nem csak követelni kellene sok-sok mindent a pedagógusoknak,
hanem az "asztalra letenni" is.<br>
</p>
<p>Ha mai fiatalokról beszélünk, akkor magunknak, szülőknek és
pedagógusoknak kellene önvizsgálatot tartanunk előtte.</p>
<p>Szerintem<br>
</p>
<p>Üdv, A<br>
</p>
<p><br>
</p>
<div class="moz-cite-prefix">2022. 07. 26. 22:06 keltezéssel, Emoke
Greschik írta:<br>
</div>
<blockquote type="cite"
cite="mid:CALP0BwP7wE3KrLcnALOGJcS_oiyoiAJarfe1ZtQOWjQsE=2wvw@mail.gmail.com">
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Pécsi Rita: Tanár vagyok. Mégis</h1>
<div class="gmail-datumsav"><a
href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont"
moz-do-not-send="true">Nézőpont</a> – 2022. július 25.,
hétfő | 20:30
<div class="gmail-ikonok"><a
href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-tanar-vagyok-megis"
moz-do-not-send="true" class="moz-txt-link-freetext">https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-tanar-vagyok-megis</a></div>
</div>
<div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep"
rel="lightbox['g123910']" moz-do-not-send="true"><img
src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=123910&v=0&img=c_30.jpg"
style="margin-right: 0px;" moz-do-not-send="true"
width="487" height="324"><span class="gmail-galcount"
title="1 kép a galériában, kattintson!"><img
src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png"
moz-do-not-send="true" align="absmiddle"> <br>
</span></a></div>
<h3 class="gmail-lead">Állandó szerzőnk, Uzsalyné Pécsi Rita
neveléskutató írását olvashatják.</h3>
<div class="gmail-contentsav">
<p>Azt hiszem, mindenki, aki ma ezen a pályán marad, és így a
szünidőben jut egy kis ideje elmélkedni a saját dolgai felől
is, megfogalmazza ezt a „<em>mégis</em>”-t. Mindennek
ellenére tanár, óvónő, kisgyermeknevelő – azaz pedagógus
vagyok.</p>
<p>Nem mélyülnék el a körülmények nehézségeinek és gyakran
kilátástalannak látszó megoldatlanságainak már-már
közhelyesnek számító taglalásába, de nem kerülhetjük meg ezt
a szempontot sem.</p>
<blockquote>
<p>Számomra is sok ponton érthetetlen az a helyzet, amiben a
pedagógusok mindennapjai zajlanak. Mégis maradunk.</p>
</blockquote>
<p>– Rengeteg a rendszerszintű probléma, fájdalmas tapasztalni
az irányítás tehetetlenségnek látszó toporgását és a
társadalmi megbecsültség hiányát. Mégis maradunk.</p>
<p>– Óriási súlyként nehezedik mindannyiunkra a családok
szétesése és az ennek kiszolgáltatott gyermekek súlyos
krízisének következményeivel történő szembesülés. Mégis
maradunk.</p>
<p>– Persze, hogy naponta megküzdünk a pályatársak hiányával,
a kényszerű és ezért gyakran szakszerűtlen helyettesítések
megterheltségével – de mégis maradunk.</p>
<p>– Nehezen találunk utakat az internet fertőző tartalmait
„cumizó” növendékeink eltorzult világához. Mégis maradunk.</p>
<p>Miért? Több okunk is van rá. Valljuk, hogy <em>„a nevelés
az élet szolgálata.”</em> (Kentenich) Tudjuk, hogy
szükségesek az állapotokat megnyugtatóan rendező
jogszabályok, a keretek, a rend, de mindannyian
tapasztaljuk, hogy ebből élet nem lesz. Másra is szükség
van. Igazi, hatékony, nevelő erejű kapcsolatra, ihletett
vezetésre. Éppen erre hívta fel a figyelmemet nemrégiben egy
konferencián a klasszika-filológus rektorom, aki
hangsúlyozta, hogy a pedagógus a közvélekedéssel ellentétben
nem az általános értelemben vett oktató szakembert jelenti.
A <em>paidagógosz </em>görög eredetű szó, a Kr. előtti
6-5. században azt a művelt rabszolgát jelentette, aki a
gyermekkel „úgy általában törődik”: elkíséri az iskolába,
figyelemmel kíséri az oktatást, hazavezeti őt és az otthoni
felkészülését is segíti. Később még jobban kibővült a
feladatköre, ugyanis a rábízott gyermek erkölcsi nevelőjévé
is vált. Polgárjoggal nem rendelkezett ugyan, mégis szinte
családtagként, komoly bizalmi kapcsolatban állt a szülőkkel.
(Később, a keresztény kultúrában a pedagógia kifejezetten az
iskolán kívüli gyakorlati Krisztus-követésre nevelést
jelentette: <em>paedagogia Christiana).</em></p>
<blockquote>
<p>Mindez pedig köszönőviszonyban sincs azzal a beszűkült
felfogással, ami csupán
információközlő-számonkérő-minősítő funkciónak tekinti ezt
a tevékenységet.</p>
</blockquote>
<p>Sokkal inkább a gondjaira bízott növendék
testi-lelki-szellemi fejlődésének felelősségteljes,
elkötelezett, személyes kapcsolaton álló vezetését jelenti.
Ez a tanári hivatás magával ragadó valódi vonzereje – amivel
sajnos sok esetben könnyű visszaélni is, mert akár bizonyos
„rabszolgaságot” is vállal vele az ember. „Mégis.”</p>
<p>Érthető, hiszen az élet szolgálata mindig kitüntető,
csodálatos lehetőség, de egyben egy szükségszerűen hosszú
távú vállalkozás. Amolyan „megszelidítés”, amiről
Saint-Exupéry <em>Kis herceg</em>e beszél. Csak azt
ismerjük meg igazán – embert, gyermeket, tudományt, stb. –
amit megszelidítettünk. Ez munka, érzelmi kapcsolódás és
sok-sok idő. Tehát jó esetben már régen nem bizonyos
feladatkör mechanikus ellátásáról beszélünk, hanem
organikus, életközeli, sőt életvitelszerű kapcsolódásról,
kötődésről is. Kilencvenéves anyósom gyakran megemlékezik
erről, az őt nevelő orsolyita apácák pedagógiai munkáját
idézve. Az egyik nővér ezt így fogalmazta meg: tudod,
édesem, a tanítás és a tantárgyak csupán annak a keretei,
hogy törődjünk veletek.</p>
<p>Különös teremtmény az ember, aki hitünk szerint a
szentháromságos Isten arcát hordozza, a mai tudományos
álláspont szerint pedig társas lény, aki csak kapcsolatokban
fejlődik.</p>
<blockquote>
<p>Szükségünk van tehát egymásra, a gyermekeinknek pedig nem
csupán a szülőkre, hanem a családon kívüli nevelőkre is.</p>
</blockquote>
<p>„Egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell”. A
pedagógusokkal való személyes, érzelemgazdag bizalmi
kapcsolatban tanulhatják meg az élet legfontosabb
törvényszerűségeit, a boldog emberi kapcsolatokat művelő
értékeket, rajtuk keresztül ismerhetik meg a teremtés
szépségeit, gazdagságát, és a Teremtő gondviselő
gyengédségét is. Ők mutathatják meg nekik, hogy érdekes a
világ, és alakítható is, és mindezért felelősséggel
tartozunk. Csak ebben a személyes kapcsolatban érlelődnek
olyan felnőtté, akik képesek „egészségesen igényelni, jó
kedvvel segíteni, értelmesen szolgálni, önfeláldozóan
cselekedni és áhitatosan szeretni.” (Karácsony Sándor)</p>
<p>Erre pedig a hatalomittas, értékvesztett, betegesen
énközpontú, ugyanakkor igaz kapcsolatokra éhező-szomjazó
világunkban sürgető szükség van. József Attila prófétikus
könyörgése az utolsó pillanatot jelzi<em>: „Nem én kiáltok,
a föld dübörög”.</em></p>
<blockquote>
<p>Ha elveszítjük a <strong><em>paidagogoszt</em></strong>,
aki a család kezét megfogva továbbvezeti az élet dolgaiban
a gyermekeinket, unokáinkat, kire bízzuk a jövőt? A
miénket és a következő nemzedékét? </p>
</blockquote>
<p>Sokszor gondolok arra, hogy Szent Kalkuttai Teréz anya is
tanár volt. A legszegényebbek közt végzett életszolgálatában
is ezt a minőséget élte. Szeretettel törődött velük, az
életet – és az örök életet – szolgálva. Talán nem véletlen,
hogy imába foglalta ezt a mégis-érzésünket:</p>
<p><em>Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó
gondolat vezérli cselekedeteidet,<br>
</em><em>mégis tégy jót!<br>
</em><em>Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi
ellenségeket nyersz,<br>
</em><em>mégis érj célt!<br>
</em><em>A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,<br>
</em><em>mégis tedd a jót!<br>
</em><em>A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,<br>
</em><em>mégis légy becsületes és nyílt!<br>
</em><em>Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt
lerombolják,<br>
</em><em>mégis építs!<br>
</em><em>Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha
segítesz támadás érhet,<br>
</em><em>mégis segíts!<br>
</em><em>A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s
ha verést kapsz is cserébe,<br>
</em><em>mégis a legjobbat add a világnak, amid van!</em></p>
<blockquote>
<p>Ezért vagyok tanár, méghozzá örömmel. MÉGIS.</p>
</blockquote>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita (a kép archív; illusztráció)</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p>
</div>
</div>
<br>
<fieldset class="moz-mime-attachment-header"></fieldset>
<pre class="moz-quote-pre" wrap="">_______________________________________________
Grem mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
</blockquote>
</body>
</html>