[Grem] Megvédhető-e Európa keresztény öröksége? / Latorcai János (KDNP)
Adrienn1
adrienn.bisztray at googlemail.com
2021. Ápr. 19., H, 21:24:51 CEST
Ha ezt Latorcai írta, akkor én leszek a következő Dalai Láma :))))
��
2021. 04. 19. 19:01 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
> *Megvédhető-e Európa keresztény öröksége?*
> A kereszténydemokratáknak meg kell állítaniuk az értékeink feladását
> jelentő balliberális törekvéseket.
>
> https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html>
> 2021. április 18. 21:56
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>
>
> *Hetven évvel ezelőtt, 1951. április 18-án írták alá az Európai Szén-
> és Acélközösség megalapításáról szóló párizsi szerződést, amely
> közvetlen előfutára volt az alig néhány évvel később, a római
> szerződéssel életre hívott – a ma ismert Európai Unió elődjének
> tekinthető – Európai Gazdasági Közösségnek.*
>
> *Az európai földrész egyesítésének egykori előmozdítói olyan emberek
> voltak, akiket mély keresztény hitük formált: Konrad Adenauer, Alcide
> de Gasperi és Robert Schuman*. Ez a megállapítás olyannyira igaz, hogy
> *utóbbi két személynek a katolikus egyházban a boldoggá avatási
> eljárása már kezdetét is vette*. Ennek ismeretében teljesen érthető és
> egyben szimbolikus üzenete is van annak, hogy *1951-ben a tárgyalások
> megkezdése előtt a három államférfi egy Rajna-parti bencés kolostorban
> találkozott, hogy elmélkedjenek és imádkozzanak. *Mindannyian
> tudatában voltak annak, hogy a második világháborút követően, az egyik
> győztes nagyhatalom, a Szovjetunió kommunista diktatúrájának
> árnyékában Európa újjáépítése csak akkor lehet sikeres, ha az szilárd,
> mindenkinek elfogadható alapzaton nyugszik.
>
> *Eltökélten hittek abban, hogy az ókori görög demokrácia ideája végül
> az Isten előtti – nemeken, fajokon, osztályokon átívelő – egyenlőségre
> és a társadalom tagjainak a személyes részvételére és felelősségére
> épülő modern kereszténydemokráciában tud kiteljesedni*. A görög
> filozófiából azt is megtanulták, hogy a politikai konfliktusok
> megoldásának a leghatékonyabb módja a logikus érvelésen alapuló,
> egymás megértésére törekvő vita, majd az elveik megőrzésével megkötött
> kompromisszum.
>
> *Az antik Róma hagyatékaként **azt is tudták, hogy a kompromisszumok
> csak akkor időtállók, ha azokat szerződésbe foglalják, és mindenki
> tiszteletben tartja a pacta sunt servanda, azaz a szerződés kötelez
> elvét.* Az alapító atyáknak ez elsődleges történelmi tapasztalat is
> volt, mert miként azt a de Gasperitől származó idézet fogalmazza:
> *1919 és 1939 között hetven-egynéhány nemzetközi szerződést kötöttek,
> de mindegyik puszta papírlappá változott*, amikor alkalmazni,
> betartani kellett volna azokat.
>
> Pontosan tudták, hogy a szerződések betartásának a legjobb módja nem a
> kényszer és az erőszak, hanem az, ha a felek erkölcsileg is képesek
> azonosulni az abban foglalt célokkal és kötelezettségekkel. Ez *a
> közös morális alap az alapító atyáknak egyértelműen a keresztény etika
> volt.*
>
> Ezek után érdemes feltenni a kérdést: *hét évtizeddel a párizsi
> szerződés után hol tart most Európa, mi valósult meg az alapítók álmából?*
>
> Egy szűk körű, a gazdaság csupán néhány szegmensét átfogó
> együttműködésből *mára egy rendkívül szerteágazó, a kontinens szinte
> egészét behálózó közösséggé nőtte ki magát az Európai Unió.* Az egyik,
> ha nem a legfontosabb célját, *a béke megőrzését sikerült
> megvalósítania.* Hiszem, hogy a jelenlegi béke nem a háború hiánya,
> hanem annál több, s ha nem is tökéletes, de *igazságosabb rendet
> biztosít, mint* *az elmúlt évszázadok erőszakos konfliktusaival
> terhelt **Európája*. Ez a béke évtizedekig *– a radikális iszlám
> előretöréséig *– mindannyiunknak a hétköznapok biztonságát jelentette,
> kontinensünket pedig a világ legélhetőbb otthonává változtatta. Olyan
> hellyé, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett a
> teremtett környezet védelmére is fokozott figyelem hárul, s ahol a
> döntések meghozatalakor a következő generációk jövőjére is tekintettel
> vannak. *Az egységes piac és az uniós támogatási rendszer pedig annak
> a reményével is kecsegtetett, hogy a gazdasági értelemben eltérő
> fejlettségű területek, régiók és országok közötti különbségek idővel
> majd mérséklődnek.*
>
> A nagyszabású célok végül *egyre szélesebb körű intézményi hátter*et
> igényeltek, miközben a bővülő infrastruktúrából sokan azt a téves
> következtetést vonták le, hogy minden meglévő nehézség leküzdhető
> csupán a tagállamok közötti koordináció központosításával*. Sokan
> őszintén hitték és hiszik ma is, hogy minden probléma megoldását egy
> egységesebb és központosítottabb Európa jelentheti.*
>
> Az integráció mélyítését célzó politika számára azonban*a 2008-as
> pénzügyi és gazdasági krízis, valamint annak kezelése, azt követően
> pedig a 2015-ös migrációs válság súlyos csapást jelentett, amit
> betetőzötta 2016-os brexit-népszavazás**. Így érkeztünk el 2020-ba, *a
> brexit és migrációs válság által megtépázott Európába, melynek *a
> világméretű koronavírus-járvány negatív hatásaival* is szembe kellett
> néznie. *A járványkezelés és az oltások beszerzése, valamint
> előállítása körüli anomáliák *– elég csak az AstraZeneca-vakcinák
> kiviteli korlátozásával kapcsolatos brüsszeli botladozásra vagy az
> engedélyezési eljárás körülményességére gondolni – *pedig tovább
> erősítették az euroszkeptikusokat.*
>
> Egy az Euronews hírcsatorna által készíttetett, 2020. októberi
> felmérés szerint *az euroszkeptikusok aránya már harminc százalék
> körül jár, miközben csak minden második német és harmadik olasz,
> illetve francia véli úgy, hogy több jót kap az integrációtól, mint
> rosszat*. A németek 58 százaléka ennek ellenére hisz az európai
> egységben, és véleményük szerint az Egyesült Királyság polgárai
> rosszul döntöttek, amikor elhagyták az Európai Uniót. A megkérdezett
> olaszok, franciák többsége szerint viszont a szigetországi választók
> jól döntöttek, és a brexitnek hosszú távú előnyei lesznek.
>
> Mindezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy *egy nagyon sok
> szempontból sikeres együttműködés megítélése miért ennyire kedvezőtlen
> a magállamokban*. A legfrissebb eredményeket egyértelműen befolyásolja
> a koronavírus-járvány nyomán fellépő általános feszültség, de ez nem
> megváltoztatta, csupán megerősítette a trendeket.
>
> *Vannak, akik úgy vélik, hogy a probléma elsősorban
> intézménylegitimitási természetű*, és az euroszkepticizmus terjedése
> leginkább annak köszönhető, hogy *az emberek nem látják át a brüsszeli
> bürokrácia működését, valamint hogy az Európai Parlament közvetlen
> választása ellenére is alacsony az uniós vezetők legitimitása a
> tagországokban.*
>
> Meggyőződésem, hogy*a probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik**, és
> elsősorban *nem az intézményi legitimitás kérdésével *függ össze,*
> hanem *Európa lelkével. Konkrétabban azzal, hogy az európai integráció
> vezetői miként gazdálkodtakkontinensünk páratlan szellemi és
> kulturális örökségével az elmúlt hét évtizedben.*
>
> 1951 óta az európai közösség folyamatosan bővült. A vasfüggöny
> leomlásával, a kelet-közép-európai rendszerváltásokat követően végre
> megszűnt kontinensünk mesterséges megosztottsága. A 2004-es uniós
> csatlakozásunkkal pedig hazánk és az egykori szovjet blokk legtöbb
> állama véglegesen visszanyerte helyét az európai demokratikus államok
> közösségében.
>
> *Az európai demokráciák és különösen a nyugat-európai liberális
> demokrácia eszméje és gyakorlata azonban igen sokat változott az
> elmúlt évtizedekben. Az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes
> Nyilatkozata megfelelő kiindulópontot jelentett ahhoz, hogy
> kontinensünkön a keresztény humanizmusban gyökerező emberi méltóság
> tisztelete egyre általánosabbá váljon**. Mára azonban ez az alapvetően
> helyes gyakorlat az értékek relativizálódásának a következtében lassan
> öncéllá válik. **Ez érhető tetten a legmagasabb szintű és presztízsű
> nemzetközi dokumentumok „rugalmas” értelmezésekor is*.*Példaként
> említhetem az 1966-ban elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és
> Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a 23. cikkelyét, mely
> kimondja, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége,
> és joga van a társadalom és az állam védelmére.* Ez a gondolat még
> többé-kevésbé elfogadható *a progresszívek*nek is, de *a következő
> kitételt, miszerint valójában a házasságkötésre alkalmas korban levő
> férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát kell elismerni,
> **már inkább igyekeznek éppen az emberi méltóságra hivatkozva
> relativizálni.*
>
> Intézményi oldalról vizsgálva elmondható, hogy az európai demokráciák
> egyre inkább körülbástyázottakká váltak, és ez a folyamat egyúttal
> sajnálatosan a démosztól, azaz *a néptől való eltávolodás*sal is
> együtt járt*, egyfajta elitpolitizáláshoz vezetett. *Ez a probléma a
> nemzetállamok többségben is megfigyelhető, de *legszembetűnőbben mégis
> az Európai Unió vezetésében érhető tetten*. *Tökéletes látleletét adja
> ennek az európai parlamenti választásokon való részvétel nagysága*. Az
> 1979. évi első EP-választás óta a részvételi arány 63 százalékról
> évről évre folyamatosan csökkent, és így érkezett el 2014-ben a 42,54
> százalékos történelmi mélypontra, ahonnan – nem kis részben a minden
> EU-s állampolgárt érintő migrációs krízis miatt felfokozott politikai
> kampánynak is köszönhetően – 2019-ben ismét ötven százalék fölé
> emelkedett. Az, hogy trendfordulón vagyunk túl, vagy csupán egy
> rendkívüli helyzet eredménye okozta a szavazási kedv növekedését, ma
> még bizonyosan nem dönthető el, az azonban egyértelműen látszik, hogy
> a részvételi arány az adott időszakban zajló tagállami választásokhoz
> képest továbbra is rendkívül alacsony maradt.
>
> Az okok közül feltétlenül ki kell emelni,hogy *az EU struktúrájának –
> többek között az Európai Bizottság megválasztása sajátos szabályainak
> – köszönhetően európai szinten sokkal gyengébb a korreláció a
> választásokon leadott szavazatok és a végrehajtott programok között,
> mint a tagállamok esetében*. Mindemellett nem hagyható szó nélkül,
> hogy *a tagállami törvényhozásokhoz viszonyítva jóval gyengébb az
> Európai Parlament ellenőrző és szuverén jogalkotási képessége
> is.**Utóbbi problémát* *tökéletesen megvilágítja az őshonos európai
> kisebbségek ügyében indított Minority SafePack európai polgári
> kezdeményezés,* mely a szükséges állampolgári támogatások
> összegyűjtését követően került az Európai Parlament elé, amely
> hatalmas többséggel – 524 igen, 67 nem szavazattal és 103
> tartózkodással – fogadta el állásfoglalását, és felszólította az
> Európai Bizottságot arra, hogy dolgozza ki azokat a kereteket,
> amelyekkel a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védhetik az
> unióban. Ezzel szemben *az illetékes biztos úgy vélekedett, hogy e
> téren nincs szükség további jogalkotásra, és ezzel a probléma
> lényegében lekerült a napirendről*. *Ez a gyakorlat kísértetiesen
> emlékezet II. József, a kalapos király uralkodásának az egyik
> meghatározó eszméjére: „mindent a népért, semmit a nép által”.*
>
> Az eset sajnos nem egyedülálló. *Az elmúlt tíz évben egyre többször
> fordult elő, hogy magasztos,demokratikus elvekre hivatkozva sorsdöntő
> kérdésekben sem kérték ki az európai emberek véleményét, mint például
> a migrációs krízis esetében*, vagy éppen azzal ellentétes döntést
> hoztak, miként azt a Minority SafePack esete mutatja.
>
> A súlyos problémák és a belső feszültségek ellenére a rendszer
> haszonélvezői mindent megtesznek annak fenntartásáért. *Ha szükséges,
> készek kerékbe törni még az egyéni és a politikai diskurzus szabályait
> évszázadokon át meghatározó görög filozófia és logika alaptörvényeit
> is, különösen, ha ezzel egy nehezen módosítható megállapodás
> megkerülhető.*
>
> A szerződő felek jogainak a tiszteletben tartása helyett az utóbbi
> időben *pontosan ez a gyakorlat kezdett teret nyerni. Sokszor éppen
> **a legfontosabb szerződések **megkerülésével, átértelmezésével
> próbált a brüsszeli vezetés nyomást gyakorolni* *azon tagállamokra,
> amelyek egy-egy vitában a többségi véleménnyel szemben is készek
> voltak megvédeni saját álláspontjukat. *Ez a fajta eljárás, miközben
> aláássa a szerződés kötelez ősi jogelvét, egyúttal az antik Róma egyik
> legrosszabb örökségét, *a birodalmi gondolkodást* *is a felszínre hozza.*
>
> Nem véletlen, hogy *az alapítók számtalan alkalommal hívták fel a
> figyelmet **ennek a veszélyére.* Az európai közösséget nem egy
> központi hatalomként, nem egyfajta „szent szövetségként” képzelték el,
> és *nem volt céljuk **az európai államok összevegyítése egy nemzetek
> feletti szuperállamban*. Megértették, hogy az európai nemzetek és
> államok történelmi valóságot képviselnek, különbözőségeik nem
> hátrányt, hanem előnyt jelentenek mindannyiunknak. Konkrét példával
> élve, *Schuman célja nem* *egy államok feletti állam
> létrehozása**volt, hanem az unió, a kohézió, a koordináció, vagyis az
> egység, az összetartó erő és az összehangolt tevékenység erősítése,
> miként azt az Európáért című könyvében kifejtette. Schuman még azt is
> hozzáfűzte, hogy mindez a valóságban csak akkor lesz működőképes, ha
> érvényesül a demokrácia és a nemzetek közötti kapcsolatok
> egyenlőségének _a keresztény tanításból fakadó alapelve._*
>
> Sajnálatos és szerencsétlen módon az alapítók által talán
> legfontosabbnak tartott keresztény alapokat becsüli meg legkevésbé a
> mai nyugat-európai vezetés és az ahhoz szorosan kapcsolódó „elit”. Sőt
> *egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy **a keresztény értékeket – legyen
> szó nem csupán a vallásról, a hitéletről, hanem a gondolkodásmódról
> vagy éppen a kultúráról és annak szimbólumairól is *– *tudatosan és
> szisztematikusan igyekeznek kiszorítani* a hétköznapokból. *A
> történelmi múlt* *teljes megkérdőjelezése zajlik, melynek végső célja
> az elmúlt évszázadok hagyományainak a felszámolása az úgynevezett
> haladás, a progresszió jegyében. *De merre is haladunk, és melyek azok
> a rendkívüli értékek, amelyek miatt sutba kellene dobnunk a görög, a
> római és legfőképpen a keresztény örökségünket?
>
> *A nyugati világ eszmei és politikai fejlődése, a Szovjetunió
> felbomlását követőenalapvető fordulatot vett.*Az átalakulás gyökerei
> ugyan 1968-ig nyúlnak vissza, de – a kommunista veszéllyel szemben –
> az akkori kereszténydemokraták és a liberálisok által létrehozott
> szövetség véglegesen csak az 1990-es évek elején bomlott fel, az addig
> eltelt idő azonban mély nyomokat hagyott a kereszténydemokratákon
> is.***Talán a legjobb példa erre a belga kereszténydemokrata párt
> története, mely hosszú éveken át egészen 1999-ig irányította az
> országot, majd egy választási vereséget követően programját alapjaiban
> átdolgozva lemondott **arról, hogy a társadalmat keresztény
> gondolatokkal és értékekkel telítse*. Ezek után már teljesen érthető,
> hogy néhány évvel később a keresztény értékekről formailag is lemondva
> miért *módosította nevét Humanista Demokratikus Középre az egykori
> kereszténydemokrata párt.*
>
> *A nyugati kereszténydemokrata pártok ehhez hasonló önfeladása,
> valamint a liberálisok és az újbaloldal szellemi házassága
> következtében a kereszténydemokrata gondolkodás és értékek rövid időn
> belül háttérbe szorultak, de nem sokkal későbba hagyományos,
> individualista szemléletre épülő liberalizmus is elvesztette eszmei
> fogódzóit*. Az újbaloldali, de továbbra is osztályharcos alapon álló
> személet a liberalizmust már nem az összes kultúra lehetséges
> találkozási pontjának, hanem a kultúrák egy csoportja politikai
> kifejeződésének tekintette, s mint ilyet összeegyeztethetetlennek
> tartotta más kultúrákkal. Ezért *születhettek meg azok a kollektivista
> „multikulti” és „antirasszista” mozgalmak, melyek erőszakos
> tüntetéseikkel és ellenállást nem tűrő tudományos-közéleti
> térfoglalásaikkal **a történelem, a múlt**átírásával – szükség szerint
> végleges eltörlésével – próbálják meg felszámolni* *az általunk ismert
> európai kultúrát.*
>
> *De ami talán a legszörnyűbb, hogy mindezen folyamatokról a XXI.
> század orwelli „újbeszéljének”, a politikai korrektségnek az
> árnyékában Nyugaton lassan már beszélni sem lehet*.*A PC valójában egy
> erkölcsi abszolutizmus a szabadság nevében, mely a kötelezően elvárt
> önkorlátozás következtében* *a véleménynyilvánítás szabadságát és
> ezáltal az őszinte és kiegyensúlyozott diskurzus lehetőségét **ássa
> alá*. *Mára oda jutottunk, hogy* a*ki mindezek ellenére veszi a
> bátorságot és József Attila szavaival „nem csak a valódit, hanem az
> igazat is kimondja”, az* *egyúttal **munkáját, egzisztenciáját**is
> kockáztatja. **Mindennek tökéletes látlelete**Petry Zsolt
> **esete*,*aki őszinte véleményéért végül az állásával fizetett a
> véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes Németországba*n.*Az
> uralkodó nyugati politika most már*, ahogy Orbán Viktor a Petry-üggyel
> kapcsolatosan megfogalmazta:*elnyomó politika.*
>
> Pontosan itt érhető tetten, hogy minden látszólagos különbség ellenére
> *a bolsevista ateizmus és materializmus jelenlegi európaizált
> megjelenési formája és működése, valamint az egykori szovjet változata
> között több a hasonlóság, minta különbség.*
>
> Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az valójában szemet huny a
> XX. század egyik legnagyobb tanulsága felett. *Alister McGrath északír
> teológus fogalmazta meg talán legtisztábban**, hogy ha egy társadalom
> elvetiIsten ideájátés mást állít a helyébe, az végül szörnyűséges
> diktatúrához vezet, hiszen egy erkölcs és értékek nélkül formálódó
> társadalomban a legsötétebb emberi ösztönök ellenállás nélkül
> törhetnek a felszínre.*
>
> *Isten ideájának a társadalom szervezési elvei közé történő
> visszaemelését **a magukat progresszívnak valló baloldaliak és
> liberálisok* *a társadalmi fejlődés* *tagadásaként, anakronizmusként
> bélyegeznék meg*. Azt azonban néhány – az utóbbi időben elsősorban az
> Egyesült Államokban bekövetkezett társadalmi eseményekből láthatóan
> már egyre több – anarchistán kívül ma még senki sem tagadja, hogy
> szükség van valamilyen „kovászra”, amely összetartja a társadalmat.
>
> *Egy, a jelenlegi balliberális elit által megálmodott multikulturális
> társadalomban – *melyben a valláson és a származáson túl az egyéni
> önmeghatározáshoz kapcsolódóan elképesztő diverzitás figyelhető meg –
> *nyilvánvalóan erkölcsi relativizmus uralkodik.* Egy egyszerű példával
> megvilágítva, *ebben az elképzelt „szép új világban” egy ateista
> joggal tehetné fel a kérdést, hogy neki miért nem lehet több felesége.
> A sokat hangoztatotttoleranciaugyan megkönnyítheti az együttélést egy
> ilyen társadalomban, de **közösségformáló erővel**biztosan nem
> rendelkezik. *Sokan éppen ezért a jólétben vélik felfedezni azt az
> eszményt, amely képes lehet majd összetartani ezt az egyre jobban
> széthulló társadalmat. Ez azonban alapvető tévedés – figyelmeztetett
> Barankovics István –, hiszen a jólét nem eszmény, csak eszköz, mely
> megkönnyítheti a szellemi és erkölcsi értékek elérését.
>
> Ha tévedek, és mégis létezne egy eszme, mely képes lenne kovászként
> összetartani ezt az igencsak porózus társadalmat, akkor is egészen
> bizonyosan egy teljesen más Európa épülne fel belőle, mint amit
> megismertünk, s amire jogos büszkeséggel tekintünk.
>
> Éppen ezért *úgy gondolom, hogy a keresztény alapok jelentik az
> egyetlen alternatívát Európának*.*Ezek a fundamentumok történelmileg
> is bizonyították, hogy a világnézetek pluralitása ellenére is
> lehetséges bizonyos etikai konszenzust létrehozni.**Francis Schaffer
> amerikai teológusírta: az a legműködőképesebb koncepció, ha a nemzetet
> egyfajta keresztény alapokon nyugvó erkölcsi konszenzus irányítja. Az
> államnak sohasem szabad a polgáraira erőltetnie a keresztény hitet,
> ezzel szemben a törvényeknek keresztény felfogásból kell fakadniuk és
> tükrözniük kell a Bibliából megismert isteni értékrendet; a béke, az
> élet, az emberi méltóság tiszteletét, a szeretet és az irgalmasság
> mindenekfelettiségét.*
>
> Ehhez *Umberto Eco, nem hívő olasz író-filozófus gondolatát *kölcsön
> véve még annyit tennék hozzá, hogy *Krisztus alakja modell lehet az
> evilági etikát valló nem hívőknek is, hiszen Krisztus az egyetemes
> szeretet, az ellenségnek való megbocsátás, a mások üdvösségéért
> önmagát feláldozó Isten Fia olyan misztériumot képvisel, amely
> megnemesíti azok szívét is, akik nem hisznek/./*
>
> Éppen ezért, ha számunkra fontos Európa jövője, akkor *nincs más út,
> vissza kell térnünk az alapokhoz, ahonnan Schuman, de Gasperi és
> Adenauer annak idején elindult.*
>
> *Az első lépés ezen az úton annak a felismerése, hogy **a
> kereszténység Európában nem csupán vallás, hanem létforma, mely
> **alapjaiban hatja át gondolkodásunkat, cselekedeteinket, tetteinket
> és határozza meg társadalmi intézményeinket.* Azt hiszem, ezt az
> axiómát a baloldali és a liberális gondolkodók legjobbjai is pontosan
> értik, csak éppen képtelenek elfogadni azt. Ezért is tesznek meg
> mindent annak érdekében, hogy a szellemi tudományokból kiűzzék a
> kereszténységet, vagy éppen kisajátítsák azokat a fogalmakat és
> társadalmi intézményeket, amiket valójában a kereszténységnek
> köszönhetünk.
>
> *A második lépés éppen ezért szükségszerűen az, hogy **a politikai
> korrektség erkölcsi abszolutizmusától**megszabadulva megpróbáljuk
> visszaszerezni saját fogalmainkat és azokat az eredeti jelentésüknek
> megfelelően a társadalom szolgálatába állítsuk*. Egy valós példája
> lehet ennek a haladás eredetileg keresztény fogalma, mely a világ jó
> részének közgondolkodásában már éppen annak antitéziseként szerepel.
> Hogy mit is jelent a kettő közti különbség a valóságban, azt a hazai
> kereszténydemokrácia egyik legnagyobb alakjának,*Barankovics Istvánnak
> a szavain*ál nehéz jobban visszaadni:*„A materialista haladáspárti
> szerint haladni annyit tesz, mint kiterjeszteni az ember uralmát a
> természeten és azt az élvezet szolgálatába állítani. A keresztény
> eszme szerint a haladás az ember harmonikus uralma a természeten és
> önmagán, abból a célból, hogy az embereszmény a legtökéletesebben
> megvalósulhasson.”*
>
> *A harmadik lépésben *ennek szellemében*olyan magasztos eszményt kell
> a társadalom, az európai közösség elé állítani, amely megragadó és
> áldozatvállalásra érdemes jövő látomását adja.*
>
> Ez nem lehet sem a bolygónk kizsákmányolásához vezető „élj a mának”
> individualista és hedonista felfogása, de az ezt tagadó kollektivista
> ideológiák sem jelenthetnek megoldást, hiszen azok éppen erkölcsi
> relativizmusukkal ássák alá a polgári együttélés alapját jelentő,
> maradandó erkölcsi törvényeket. *A kereszténydemokrácia azonban
> egyidejűleg tudja támogatni az egyéni teljesítményt és a természetes
> közösségek boldogulását, és éppen ezért arra is képes, hogy feloldjaaz
> individualista és a kollektivista eszmék közötti ellentéteket.*
>
> Ez az európai kereszténydemokrata vízió mai kapitalista
> világunkban*nem választható el az anyagi értelemben vett jóléttől,*
> *deannál többről kell szólnia,* mert az európai gazdasági és politikai
> összefogás az erkölcsi problémák megoldása nélkül egész biztosan
> életképtelen lenne. *A XX. század gazdasági és technikai robbanása
> bizonyította, hogy ez az egyébként pozitív változás nem járt együtt az
> emberiség erkölcsi fejlődésével, éppen ezért **a XXI. században minden
> korábbinál nagyobb szükségünk van olyan szilárd kapaszkodókra, amelyek
> alapján képesek lehetünk különbséget tenni a hasznos és a
> veszélyesújítások között.*
>
> A politikai együttműködés előtt álló erkölcsi problémák megoldása
> során pedig *iránymutató lehet számunkra Szent II. János Pál pápa
> Veritatis splendor kezdetű enciklikája, melyben az erkölcs és a
> politikai, valamint a társadalmi élet megújításával kapcsolatos
> egyházi tanítás is megismerhető.*
>
> *Az enciklika kiemeli, hogy a kormányzók és a kormányzottak közötti
> igazmondás, a nyilvános adminisztráció áttekinthetősége, a közügyek
> szolgálatában a pártatlanság, a politikai ellenfelek jogainak a
> tiszteletben tartása, a közpénzek becsületes és helyes kezelése
> egyaránt olyan elvek, amelyeknek gyökere a személy transzcendens
> értékében és az állam működésének az objektív erkölcsi
> követelményeiben található*. Kereszténydemokrata felfogás szerint *a
> közerkölcsökért, a demokrácia kibontakozásáért mindenkit felelősség
> terhel*, ha nem is egyenlő mértékben.
>
> *Manapság azonban az európai társadalmak polgárainak döntően csak a
> jogok iránt van érzéke, és többé-kevésbé viszolyognak**azoktól a
> kötelezettségektől, amelyek az embert társaival és a társadalommal
> szemben terhelik.* *A kereszténydemokrácia felfogása ezzel szemben a
> kötelezettségek kölcsönös teljesítését a jogok érvényesítésének és
> ezáltal a demokratikus működés alapfeltételének tekinti.*
>
> Mindennek megvalósításakor *negyedik lépésként a kereszténydemokrata
> politikusoknak meg is kell felelniük ezeknek az erényeknek*, ahogy azt
> Varga Lászlótól is sokszor hallhattuk:*„Nem elég csak tisztességesnek
> lenni, hanem annak is kell látszani.” S ez igazán nem is könnyű
> feladat. Adenauer mondta egykoron, hogy „kereszténynek lenni valami
> nagyon hatalmas, olyan valami, ami nagyon nehéz. Szerényen meg kellene
> elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá, hogy
> keresztények legyünk.* Erőfeszítéseinkkel igyekszünk keresztényként
> élni, és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség egyre
> magasabb fokait elérni.”
>
> Nekünk*, az alapító atyák kései követőinek nem pusztán megőrizni és
> védelmezni, hanem tovább kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk
> azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy, a szó
> legnemesebb értelmében vett európai államférfiak hagytak az utókorra.*
>
> Ha magyar kereszténydemokrataként magunkénak valljuk Barankovics
> István örök érvényű szavait, miszerint „az a társadalom és kultúra,
> mely a célját megszabó eszménnyel nem bír, hasonló az emberhez, akinek
> számára az élet elvesztette értelmét”, akkor és ebből mi magunk is
> megérthetjük, hogy pontosan mire utalt *Schuman, amikor krédójukat egy
> mondatba sűrítve arra figyelmeztette az utókort, hogy* *„Európa
> keresztény lesz, vagy nem lesz”.*
>
> Vagy meg tudjuk állítani az értékeink feladását jelentő, többek között
> a nemi azonosság, a nemzeti szuverenitás és önazonosság feloldására
> irányuló törekvéseket, vagy semmi sem tudja majd megvédeni a migráció
> szorításában vergődő Európát és abban bennünket, hogy be ne
> következzen Schuman gondolatának a második fele.
>
> *Az alapító atyák személyes életútja, az **akkori ateista diktatúrák
> idején* *tanúsított bátor ellenállásuk, majd a második világháborút
> követően vezetésükkel végbement szellemi megújulás arra kötelez
> minket, hogy erőnket megfeszítve küzdjünk azért, hogy Európának ne
> csak keresztény múltja, hanem keresztény jövője is legyen.*
>
> /Latorcai János/
>
> /A szerző az Országgyűlés alelnöke, a KDNP országos választmányának az
> elnöke/
>
> Magyar Nemzet
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210419/a1dc3b5a/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról