<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body>
<p>Ha ezt Latorcai írta, akkor én leszek a következő Dalai Láma
:))))</p>
<p>😎</p>
<div class="moz-cite-prefix">2021. 04. 19. 19:01 keltezéssel, Emoke
Greschik írta:<br>
</div>
<blockquote type="cite"
cite="mid:CALP0BwOfSYziO0exz8NFYUGH1mmXz7g3idgCQ7y4J9O_oHwqew@mail.gmail.com">
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
<div dir="ltr">
<div><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Megvédhető-e
Európa keresztény öröksége?</b></span></font></div>
<div><span>A kereszténydemokratáknak meg kell állítaniuk az
értékeink feladását jelentő balliberális törekvéseket.</span></div>
<div><span><br>
</span></div>
<div><span><a
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html"
target="_blank" moz-do-not-send="true">https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html</a></span></div>
<div> </div>
<div> 2021. április 18. 21:56
</div>
<div>
<div>
<div> <a title="E-mail"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(132,132,132);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a></div>
</div>
</div>
<a title="Nyomtat"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(115,138,141);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Twitter"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(29,161,242);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Gmail"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(219,68,55);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Google+" moz-do-not-send="true"> </a><a
title="Pinterest"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(203,32,39);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="MySpace"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(40,40,40);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Kedvencek/Könyvjelzők"
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(245,202,89);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Még több..."
href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#"
target="_blank" moz-do-not-send="true"><span
style="background-color:rgb(255,101,80);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<div id="m_4047071063611668545gmail-content">
<div id="m_4047071063611668545gmail-panel1">
<div id="m_4047071063611668545gmail-cikk" name="119231">
<div>
<div>
<div> </div>
<div style="float:right"><span
style="vertical-align:bottom;width:68px;height:20px"></span></div>
</div>
<p> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hetven
évvel ezelőtt, 1951. április 18-án írták alá az
Európai Szén- és Acélközösség megalapításáról
szóló párizsi szerződést, amely közvetlen
előfutára volt az alig néhány évvel később, a
római szerződéssel életre hívott – a ma ismert
Európai Unió elődjének tekinthető – Európai
Gazdasági Közösségnek.</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
európai földrész egyesítésének egykori előmozdítói
olyan emberek voltak, akiket mély keresztény hitük
formált: Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és
Robert Schuman</b></span>. Ez a megállapítás
olyannyira igaz, hogy <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
utóbbi két személynek a katolikus egyházban a
boldoggá avatási eljárása már kezdetét is vette</b></span>.
Ennek ismeretében teljesen érthető és egyben
szimbolikus üzenete is van annak, hogy <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1951-ben
a tárgyalások megkezdése előtt a három államférfi
egy Rajna-parti bencés kolostorban találkozott,
hogy elmélkedjenek és imádkozzanak. </b></span>Mindannyian
tudatában voltak annak, hogy a második világháborút
követően, az egyik győztes nagyhatalom, a Szovjetunió
kommunista diktatúrájának árnyékában Európa
újjáépítése csak akkor lehet sikeres, ha az szilárd,
mindenkinek elfogadható alapzaton nyugszik.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Eltökélten
hittek abban, hogy <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">az
ókori görög demokrácia ideája</span> végül az
Isten előtti – nemeken, fajokon, osztályokon
átívelő – egyenlőségre és a társadalom tagjainak a
személyes részvételére és felelősségére épülő
modern kereszténydemokráciában tud kiteljesedni</b></span>.
A görög filozófiából azt is megtanulták, hogy a
politikai konfliktusok megoldásának a leghatékonyabb
módja a logikus érvelésen alapuló, egymás megértésére
törekvő vita, majd az elveik megőrzésével megkötött
kompromisszum.</p>
<div id="m_4047071063611668545gmail-billboardbanner"><span>
<ins></ins>
</span>
</div>
<p> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az
antik Róma hagyatékaként </b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azt is
tudták, hogy a kompromisszumok csak akkor
időtállók, ha azokat szerződésbe foglalják, és
mindenki tiszteletben tartja a pacta sunt
servanda, azaz a szerződés kötelez elvét.</b></span>
Az alapító atyáknak ez elsődleges történelmi
tapasztalat is volt, mert miként azt a de Gasperitől
származó idézet fogalmazza: <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1919 és
1939 között <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">hetven-egynéhány
nemzetközi szerződést kötöttek</span>, de
mindegyik puszta papírlappá változott</b></span>,
amikor alkalmazni, betartani kellett volna azokat.</p>
<p> Pontosan tudták, hogy a szerződések betartásának a
legjobb módja nem a kényszer és az erőszak, hanem az,
ha a felek erkölcsileg is képesek azonosulni az abban
foglalt célokkal és kötelezettségekkel. Ez <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a közös
morális alap az alapító atyáknak egyértelműen a
keresztény etika volt.</b></span></p>
<p> Ezek után érdemes feltenni a kérdést: <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hét
évtizeddel a párizsi szerződés után hol tart most
Európa, mi valósult meg <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">az
alapítók álmá</span>ból?</b></span></p>
<p> Egy szűk körű, a gazdaság csupán néhány szegmensét
átfogó együttműködésből <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mára
egy rendkívül szerteágazó, a kontinens szinte
egészét behálózó közösséggé nőtte ki magát az
Európai Unió.</b></span> Az egyik, ha nem a
legfontosabb célját, <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a béke
megőrzését sikerült megvalósítania.</b></span>
Hiszem, hogy a jelenlegi béke nem a háború hiánya,
hanem annál több, s ha nem is tökéletes, de <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>igazságosabb
rendet biztosít, mint</b></span> <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
elmúlt évszázadok erőszakos konfliktusaival
terhelt </b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Európája</b></span>.
Ez a béke évtizedekig <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>– a
radikális iszlám előretöréséig </b></span>–
mindannyiunknak a hétköznapok biztonságát jelentette,
kontinensünket pedig a világ legélhetőbb otthonává
változtatta. Olyan hellyé, ahol az emberi méltóság
tiszteletben tartása mellett a teremtett környezet
védelmére is fokozott figyelem hárul, s ahol a
döntések meghozatalakor a következő generációk
jövőjére is tekintettel vannak. <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az
egységes piac és az uniós támogatási rendszer
pedig annak a reményével is kecsegtetett, hogy a
gazdasági értelemben eltérő fejlettségű területek,
régiók és országok közötti különbségek idővel majd
mérséklődnek.</b></span></p>
<p> A nagyszabású célok végül <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egyre
szélesebb körű intézményi hátter</b></span>et
igényeltek, miközben a bővülő infrastruktúrából sokan
azt a téves következtetést vonták le, hogy minden
meglévő nehézség leküzdhető csupán a tagállamok
közötti koordináció központosításával<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Sokan
őszintén hitték és hiszik ma is, hogy minden
probléma megoldását egy egységesebb és
központosítottabb Európa jelentheti.</b></span></p>
<p> Az integráció mélyítését célzó politika számára
azonban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
a 2008-as pénzügyi és gazdasági krízis, valamint
annak kezelése, azt követően pedig a 2015-ös
migrációs válság súlyos csapást jelentett, amit
betetőzött<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
2016-os brexit-népszavazás</span></b></span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Így
érkeztünk el 2020-ba, </b></span>a brexit és
migrációs válság által megtépázott Európába, melynek <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
világméretű koronavírus-járvány negatív hatásaival</b></span>
is szembe kellett néznie. <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
járványkezelés és az oltások beszerzése, valamint
előállítása körüli anomáliák </b></span>– elég
csak az AstraZeneca-vakcinák kiviteli korlátozásával
kapcsolatos brüsszeli botladozásra vagy az
engedélyezési eljárás körülményességére gondolni – <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>pedig
tovább erősítették az euroszkeptikusokat.</b></span></p>
<p> Egy az Euronews hírcsatorna által készíttetett,
2020. októberi felmérés szerint <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az
euroszkeptikusok aránya már harminc százalék körül
jár, miközben csak minden második német és
harmadik olasz, illetve francia véli úgy, hogy
több jót kap az integrációtól, mint rosszat</b></span>.
A németek 58 százaléka ennek ellenére hisz az európai
egységben, és véleményük szerint az Egyesült Királyság
polgárai rosszul döntöttek, amikor elhagyták az
Európai Uniót. A megkérdezett olaszok, franciák
többsége szerint viszont a szigetországi választók jól
döntöttek, és a brexitnek hosszú távú előnyei lesznek.</p>
<p> Mindezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy
nagyon sok szempontból sikeres együttműködés
megítélése miért ennyire kedvezőtlen a
magállamokban</b></span>. A legfrissebb
eredményeket egyértelműen befolyásolja a
koronavírus-járvány nyomán fellépő általános
feszültség, de ez nem megváltoztatta, csupán
megerősítette a trendeket.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vannak,
akik úgy vélik, hogy a probléma elsősorban
intézménylegitimitási természetű</b></span>, és az
euroszkepticizmus terjedése leginkább annak
köszönhető, hogy <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az
emberek nem látják át a brüsszeli bürokrácia
működését, valamint hogy az Európai Parlament
közvetlen választása ellenére is alacsony az uniós
vezetők legitimitása a tagországokban.</b></span></p>
<p> Meggyőződésem, hogy<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a
probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik</b><b>,
és elsősorban </b></span>nem az intézményi
legitimitás kérdésével <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>függ
össze,</b></span> hanem <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Európa
lelkével. Konkrétabban azzal, hogy az európai
integráció vezetői miként gazdálkodtak<span
style="background-color:rgb(255,242,204)">
kontinensünk páratlan szellemi és kulturális
örökségé</span>vel az elmúlt hét évtizedben.</b></span></p>
<p> 1951 óta az európai közösség folyamatosan bővült. A
vasfüggöny leomlásával, a kelet-közép-európai
rendszerváltásokat követően végre megszűnt
kontinensünk mesterséges megosztottsága. A 2004-es
uniós csatlakozásunkkal pedig hazánk és az egykori
szovjet blokk legtöbb állama véglegesen visszanyerte
helyét az európai demokratikus államok közösségében.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az
európai demokráciák és különösen a nyugat-európai
liberális demokrácia eszméje és gyakorlata azonban
igen sokat változott az elmúlt évtizedekben. Az
1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozata megfelelő kiindulópontot jelentett
ahhoz, hogy kontinensünkön a keresztény
humanizmusban gyökerező emberi méltóság tisztelete
egyre általánosabbá váljon</b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Mára
azonban ez az alapvetően helyes gyakorlat <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">az
értékek</span> relativizálódásának a
következtében lassan öncéllá válik. </b><b>Ez
érhető tetten <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">a
legmagasabb szintű és presztízsű nemzetközi
dokumentumok
</span> „rugalmas” értelmezésekor is</b></span>.<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span
style="background-color:rgb(234,209,220)">
Példaként </span>említhetem az 1966-ban
elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a
23. cikkelyét, mely kimondja, <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy a
család a társadalom természetes és alapvető
egysége, és joga van a társadalom és az állam
védelmére</span>.</b></span> Ez a gondolat még
többé-kevésbé elfogadható <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
progresszívek</b></span>nek is, de <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
következő kitételt, miszerint valójában a
házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és
nők házasságkötési és családalapítási jogát kell
elismerni, </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már
inkább igyekeznek éppen <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">az
emberi méltóság</span>ra hivatkozva
relativizálni.</b></span></p>
<p> Intézményi oldalról vizsgálva elmondható, hogy az
európai demokráciák egyre inkább körülbástyázottakká
váltak, és ez a folyamat egyúttal sajnálatosan a
démosztól, azaz <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span
style="background-color:rgb(217,234,211)">a nép</span>től
való eltávolodás</b><span
style="background-color:rgb(255,255,255)">sal is
együtt járt</span><b>, egyfajta elitpolitizáláshoz
vezetett. </b></span>Ez a probléma a
nemzetállamok többségben is megfigyelhető, de <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>legszembetűnőbben
mégis az Európai Unió vezetésében érhető tetten</b></span>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Tökéletes
látleletét adja <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">ennek</span>
az európai parlamenti választásokon való részvétel
nagysága</b></span>. Az 1979. évi első
EP-választás óta a részvételi arány 63 százalékról
évről évre folyamatosan csökkent, és így érkezett el
2014-ben a 42,54 százalékos történelmi mélypontra,
ahonnan – nem kis részben a minden EU-s állampolgárt
érintő migrációs krízis miatt felfokozott politikai
kampánynak is köszönhetően – 2019-ben ismét ötven
százalék fölé emelkedett. Az, hogy trendfordulón
vagyunk túl, vagy csupán egy rendkívüli helyzet
eredménye okozta a szavazási kedv növekedését, ma még
bizonyosan nem dönthető el, az azonban egyértelműen
látszik, hogy a részvételi arány az adott időszakban
zajló tagállami választásokhoz képest továbbra is
rendkívül alacsony maradt.</p>
<p> Az okok közül feltétlenül ki kell emelni,<span
style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><span
style="background-color:rgb(255,255,255)">hogy </span><b>az
EU struktúrájának – többek között az Európai
Bizottság megválasztása sajátos szabályainak –
köszönhetően európai szinten sokkal gyengébb a
korreláció a választásokon leadott szavazatok és a
végrehajtott programok között, mint a tagállamok
esetében</b></span>. Mindemellett nem hagyható szó
nélkül, hogy <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
tagállami törvényhozásokhoz viszonyítva jóval
gyengébb az Európai Parlament ellenőrző és
szuverén jogalkotási képessége is.</b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Utóbbi
problémát</b></span> <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>tökéletesen
megvilágítja az őshonos európai kisebbségek
ügyében indított Minority SafePack európai polgári
kezdeményezés,</b></span> mely a szükséges
állampolgári támogatások összegyűjtését követően
került az Európai Parlament elé, amely hatalmas
többséggel – 524 igen, 67 nem szavazattal és 103
tartózkodással – fogadta el állásfoglalását, és
felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy
dolgozza ki azokat a kereteket, amelyekkel a
kisebbségekhez tartozó személyek jogait védhetik az
unióban. Ezzel szemben <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
illetékes biztos úgy vélekedett, hogy e téren
nincs szükség további jogalkotásra, és ezzel a
probléma lényegében lekerült a napirendről</b></span>.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez
a gyakorlat kísértetiesen emlékezet II. József, a
kalapos király uralkodásának az egyik meghatározó
eszméjére: <span
style="background-color:rgb(249,203,156)">„mindent
a népért, semmit a nép által”.</span></b></span></p>
<p> Az eset sajnos nem egyedülálló. <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az
elmúlt tíz évben egyre többször fordult elő, hogy
magasztos,<span
style="background-color:rgb(217,234,211)">
demokratikus elve</span>kre hivatkozva sorsdöntő
kérdésekben sem kérték ki <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">az
európai emberek véleményét</span>, mint például
a migrációs krízis esetében</b></span>, vagy éppen
azzal ellentétes döntést hoztak, miként azt a Minority
SafePack esete mutatja.</p>
<p> A súlyos problémák és a belső feszültségek ellenére
a rendszer haszonélvezői mindent megtesznek annak
fenntartásáért. <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha
szükséges, készek kerékbe törni még <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">az
egyéni és a politikai diskurzus szabályait
évszázadokon át meghatározó görög filozófia és
logika alaptörvényeit</span> is, különösen, ha
ezzel <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">egy
nehezen módosítható megállapodás</span>
megkerülhető.</b></span></p>
<p> A szerződő felek jogainak a tiszteletben tartása
helyett az utóbbi időben <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pontosan
ez a gyakorlat kezdett teret nyerni. Sokszor éppen
</b></span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
legfontosabb szerződések </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megkerülésével,
átértelmezésével próbált a brüsszeli vezetés
nyomást gyakorolni</b></span> <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azon
tagállamokra, amelyek egy-egy vitában a többségi
véleménnyel szemben is készek voltak megvédeni
saját álláspontjukat. </b></span>Ez a fajta
eljárás, miközben aláássa a szerződés kötelez ősi
jogelvét, egyúttal az antik Róma egyik legrosszabb
örökségét, <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
birodalmi gondolkodást</b></span> <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>is a
felszínre hozza.</b></span></p>
<p> Nem véletlen, hogy <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az
alapítók számtalan alkalommal hívták fel a
figyelmet </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ennek a
veszélyére.</b></span> Az európai közösséget nem
egy központi hatalomként, nem egyfajta „szent
szövetségként” képzelték el, és <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem
volt céljuk </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
európai államok összevegyítése egy nemzetek
feletti szuperállamban</b></span>. Megértették,
hogy az európai nemzetek és államok történelmi
valóságot képviselnek, különbözőségeik nem hátrányt,
hanem előnyt jelentenek mindannyiunknak. Konkrét
példával élve, <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Schuman
célja nem</b></span> <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span
style="background-color:rgb(234,209,220)">egy
államok feletti állam létrehozása</span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>volt,
hanem az unió, a kohézió, a koordináció, vagyis az
egység, az összetartó erő és az összehangolt
tevékenység erősítése, miként azt az Európáért
című könyvében kifejtette. Schuman még azt is
hozzáfűzte, hogy mindez a valóságban csak akkor
lesz működőképes, ha érvényesül a demokrácia és a
nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségének <u>a
keresztény tanításból fakadó alapelve.</u></b></span></p>
<p> Sajnálatos és szerencsétlen módon az alapítók által
talán legfontosabbnak tartott keresztény alapokat
becsüli meg legkevésbé a mai nyugat-európai vezetés és
az ahhoz szorosan kapcsolódó „elit”. Sőt <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyre
inkább azt tapasztaljuk, hogy </b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
keresztény értékeket – legyen szó nem csupán a
vallásról, a hitéletről, hanem a gondolkodásmódról
vagy éppen a kultúráról és annak szimbólumairól is
</b></span>– <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tudatosan
és szisztematikusan igyekeznek kiszorítani</b></span>
a hétköznapokból. <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
történelmi múlt</b></span> <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>teljes
megkérdőjelezése zajlik, melynek végső célja <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">az
elmúlt évszázadok hagyományainak</span> a
felszámolása az úgynevezett haladás, a progresszió
jegyében. </b></span>De merre is haladunk, és
melyek azok a rendkívüli értékek, amelyek miatt sutba
kellene dobnunk a görög, a római és legfőképpen a
keresztény örökségünket?</p>
<p> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
nyugati világ eszmei és politikai fejlődése, a
Szovjetunió felbomlását követően<span
style="background-color:rgb(234,209,220)">
alapvető fordulatot vett.</span></b><span
style="background-color:rgb(255,255,255)"> Az
átalakulás gyökerei ugyan 1968-ig nyúlnak vissza,
de – a kommunista veszéllyel szemben – az akkori
kereszténydemokraták és a liberálisok által
létrehozott szövetség véglegesen csak az 1990-es
évek elején bomlott fel, az addig eltelt idő
azonban mély nyomokat hagyott a
kereszténydemokratákon is.</span><b><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Talán a
legjobb példa erre a belga <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténydemokrata
párt</span> története, <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">mely
hosszú éveken át egészen 1999-ig irányította az
országot, </span>majd egy választási vereséget
követően programját alapjaiban átdolgozva
lemondott </b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>arról,
hogy a társadalmat keresztény gondolatokkal és
értékekkel telítse</b></span>. Ezek után már
teljesen érthető, hogy néhány évvel később a
keresztény értékekről formailag is lemondva miért <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>módosította
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">nevét
</span>
Humanista Demokratikus Középre az egykori <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténydemokrata</span>
párt.</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
nyugati <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténydemokrata
pártok</span> ehhez hasonló önfeladása, valamint
a liberálisok és az újbaloldal szellemi házassága
következtében <span
style="background-color:rgb(255,242,204)">a
kereszténydemokrata gondolkodás és értékek </span>rövid
időn belül háttérbe szorultak, de nem sokkal
később<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
hagyományos, individualista szemléletre épülő
liberalizmus</span> is elvesztette eszmei
fogódzóit</b></span>. Az újbaloldali, de továbbra
is osztályharcos alapon álló személet a liberalizmust
már nem az összes kultúra lehetséges találkozási
pontjának, hanem a kultúrák egy csoportja politikai
kifejeződésének tekintette, s mint ilyet
összeegyeztethetetlennek tartotta más kultúrákkal.
Ezért <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>születhettek
meg azok a kollektivista „multikulti” és
„antirasszista” mozgalmak, melyek erőszakos
tüntetéseikkel és ellenállást nem tűrő
tudományos-közéleti térfoglalásaikkal </b></span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
történelem, a múlt<span
style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>átírásával
– szükség szerint végleges eltörlésével –
próbálják meg felszámolni</b></span> <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az
általunk ismert európai kultúrát.</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De
ami talán a legszörnyűbb, hogy mindezen
folyamatokról a XXI. század orwelli
„újbeszéljének”, a politikai korrektségnek az
árnyékában Nyugaton lassan már beszélni sem lehet</b></span>.<span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A PC
valójában egy erkölcsi abszolutizmus a szabadság
nevében, mely a kötelezően elvárt önkorlátozás
következtében</b></span> <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
véleménynyilvánítás szabadságát és ezáltal az
őszinte és kiegyensúlyozott diskurzus lehetőségét
</b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ássa
alá</b></span>. <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mára
oda jutottunk, hogy</b></span> a<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ki
mindezek ellenére veszi a bátorságot és József
Attila szavaival „nem csak a valódit, hanem az
igazat is kimondja”, az</b></span> <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyúttal
</b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>munkáját,
egzisztenciáját<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>is
kockáztatja<span
style="background-color:rgb(234,209,220)">. </span></b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mindennek
tökéletes látlelete</b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Petry
Zsolt </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>esete</b></span>,<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> aki
őszinte véleményéért végül <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">az
állásával fizetett a véleménynyilvánítás
szabadságára oly kényes Németországba</span></b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)">n.<b> Az
uralkodó nyugati politika most már</b></span>,
ahogy Orbán Viktor a Petry-üggyel kapcsolatosan
megfogalmazta:<span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
elnyomó politika.</b></span></p>
<p> Pontosan itt érhető tetten, hogy minden látszólagos
különbség ellenére <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
bolsevista ateizmus és materializmus jelenlegi
európaizált megjelenési formája és működése,
valamint az egykori szovjet változata között több
a hasonlóság, mint<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
különbség.</span></b></span></p>
<p> Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az
valójában szemet huny a XX. század egyik legnagyobb
tanulsága felett. <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Alister
McGrath északír teológus <span
style="background-color:rgb(208,224,227)">fogalmazta
meg</span> talán legtisztábban</b></span><span
style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>, hogy
ha egy társadalom <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">
elveti<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten
ideáját</span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"> és
mást állít a helyébe,</span> <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">az
végül szörnyűséges diktatúrához vezet</span>,
hiszen <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">egy</span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">erkölcs
és értékek</span> <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül
formálódó társadalomban a legsötétebb emberi
ösztönök ellenállás nélkül törhetnek</span> a
felszínre.</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten
ideájának a társadalom szervezési elvei közé
történő visszaemelését </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
magukat progresszívnak valló baloldaliak és
liberálisok</b></span> <span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
társadalmi fejlődés</b></span> <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tagadásaként,
anakronizmusként bélyegeznék meg</b></span>. Azt
azonban néhány – az utóbbi időben elsősorban az
Egyesült Államokban bekövetkezett társadalmi
eseményekből láthatóan már egyre több – anarchistán
kívül ma még senki sem tagadja, hogy szükség van
valamilyen „kovászra”, amely összetartja a
társadalmat.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy,
a jelenlegi balliberális elit által megálmodott
multikulturális társadalomban – </b><span
style="background-color:rgb(255,255,255)">melyben
</span></span><span
style="background-color:rgb(255,255,255)">a valláson
</span>és a származáson túl az egyéni
önmeghatározáshoz kapcsolódóan elképesztő diverzitás
figyelhető meg – <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nyilvánvalóan
erkölcsi relativizmus uralkodik.</b></span> Egy
egyszerű példával megvilágítva, <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ebben
az elképzelt „szép új világban” egy ateista joggal
tehetné fel a kérdést, hogy neki miért nem lehet
több felesége. A sokat hangoztatott<span
style="background-color:rgb(249,203,156)">
tolerancia</span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"> ugyan
megkönnyítheti az együttélést</span> egy ilyen
társadalomban, de </b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>közösségformáló
erővel<span
style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>biztosan
nem rendelkezik. </b></span>Sokan éppen ezért a
jólétben vélik felfedezni azt az eszményt, amely képes
lehet majd összetartani ezt az egyre jobban széthulló
társadalmat. Ez azonban alapvető tévedés –
figyelmeztetett Barankovics István –, hiszen a jólét
nem eszmény, csak eszköz, mely megkönnyítheti a
szellemi és erkölcsi értékek elérését.</p>
<p> Ha tévedek, és mégis létezne egy eszme, mely képes
lenne kovászként összetartani ezt az igencsak porózus
társadalmat, akkor is egészen bizonyosan egy teljesen
más Európa épülne fel belőle, mint amit megismertünk,
s amire jogos büszkeséggel tekintünk.</p>
<p> Éppen ezért <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>úgy
gondolom, hogy a keresztény alapok jelentik az
egyetlen alternatívát Európának</b></span>.<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezek a
fundamentumok történelmileg is bizonyították, hogy
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
világnézetek pluralitása</span> ellenére is
lehetséges bizonyos etikai konszenzust létrehozni<span
style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></b><b>
Francis Schaffer amerikai teológus<span
style="background-color:rgb(208,224,227)"> írta:
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
a legműködőképesebb koncepció, ha a nemzetet
egyfajta keresztény alapokon nyugvó erkölcsi
konszenzus irányítja. Az államnak sohasem
szabad a polgáraira erőltetnie a keresztény
hitet, ezzel szemben a törvényeknek keresztény
felfogásból kell fakadniuk és tükrözniük kell
a Bibliából megismert isteni értékrendet; a
béke, az élet, az emberi méltóság tiszteletét,
a szeretet és az irgalmasság
mindenekfelettiségét.</span></span></b></span></p>
<p> Ehhez <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Umberto
Eco, nem hívő olasz író-filozófus <span
style="background-color:rgb(208,224,227)">gondolatá</span>t
</b></span>kölcsön véve még annyit tennék hozzá,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Krisztus
alakja modell lehet az evilági etikát valló nem
hívőknek is, hiszen Krisztus az egyetemes
szeretet, az ellenségnek való megbocsátás, a mások
üdvösségéért önmagát feláldozó Isten Fia olyan
misztériumot képvisel, amely megnemesíti azok
szívét is, akik nem hisznek<i>.</i></b></span></p>
<p> Éppen ezért, ha számunkra fontos Európa jövője,
akkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nincs
más út, vissza kell térnünk az alapokhoz, ahonnan
Schuman, de Gasperi és Adenauer annak idején
elindult.</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
első lépés ezen az úton annak a felismerése, hogy
</b></span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span
style="background-color:rgb(255,242,204)">a
kereszténység Európában nem csupán vallás, hanem
létforma, mely</span> </b><b>alapjaiban hatja
át gondolkodásunkat, cselekedeteinket, tetteinket
és határozza meg társadalmi intézményeinket.</b></span>
Azt hiszem, ezt az axiómát a baloldali és a liberális
gondolkodók legjobbjai is pontosan értik, csak éppen
képtelenek elfogadni azt. Ezért is tesznek meg mindent
annak érdekében, hogy a szellemi tudományokból kiűzzék
a kereszténységet, vagy éppen kisajátítsák azokat a
fogalmakat és társadalmi intézményeket, amiket
valójában a kereszténységnek köszönhetünk.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
második lépés éppen ezért szükségszerűen az, hogy
</b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
politikai korrektség erkölcsi abszolutizmusá<span
style="background-color:rgb(255,242,204)">tól</span></b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
megszabadulva megpróbáljuk visszaszerezni saját
fogalmainkat és azokat az eredeti jelentésüknek
megfelelően a társadalom szolgálatába állítsuk</b></span>.
Egy valós példája lehet ennek a haladás eredetileg
keresztény fogalma, mely a világ jó részének
közgondolkodásában már éppen annak antitéziseként
szerepel. Hogy mit is jelent a kettő közti különbség a
valóságban, azt a hazai kereszténydemokrácia egyik
legnagyobb alakjának,<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Barankovics Istvánnak a <span
style="background-color:rgb(208,224,227)">szavain</span></b><span
style="background-color:rgb(255,255,255)">ál nehéz
jobban visszaadni:</span><b> „<span
style="background-color:rgb(234,209,220)">A
materialista haladáspárti szerint haladni annyit
tesz, mint kiterjeszteni az ember uralmát a
természeten és azt az élvezet szolgálatába
állítani. </span>A keresztény eszme szerint a
haladás az ember harmonikus uralma a természeten
és önmagán, abból a célból, hogy az embereszmény a
legtökéletesebben megvalósulhasson.”</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
harmadik lépésben </b></span>ennek szellemében<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> olyan
magasztos eszményt kell a társadalom, az európai
közösség elé állítani, amely megragadó és
áldozatvállalásra érdemes jövő látomását adja.</b></span></p>
<p> Ez nem lehet sem a bolygónk kizsákmányolásához
vezető „élj a mának” individualista és hedonista
felfogása, de az ezt tagadó kollektivista ideológiák
sem jelenthetnek megoldást, hiszen azok éppen erkölcsi
relativizmusukkal ássák alá a polgári együttélés
alapját jelentő, maradandó erkölcsi törvényeket. <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
kereszténydemokrácia azonban egyidejűleg tudja
támogatni az egyéni teljesítményt és a természetes
közösségek boldogulását, és éppen ezért arra is
képes, hogy feloldja<span
style="background-color:rgb(234,209,220)"> az
individualista és a kollektivista eszmék közötti
ellentéteket.</span></b></span></p>
<p> Ez az európai kereszténydemokrata vízió mai
kapitalista világunkban<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem
választható el <span
style="background-color:rgb(217,234,211)">az
anyagi értelemben vett jólét</span>től,</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de<span
style="background-color:rgb(217,234,211)"> annál
</span>többről kell szólnia,</b></span> mert az
európai gazdasági és politikai összefogás az erkölcsi
problémák megoldása nélkül egész biztosan életképtelen
lenne. <span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A XX.
század gazdasági és technikai robbanása
bizonyította, hogy ez az egyébként pozitív
változás nem járt együtt az emberiség erkölcsi
fejlődésével, éppen ezért </b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a XXI.
században minden korábbinál nagyobb szükségünk van
olyan szilárd kapaszkodókra, amelyek alapján
képesek lehetünk különbséget tenni a hasznos é<span
style="background-color:rgb(234,209,220)">s a
veszélyes</span><span
style="background-color:rgb(217,234,211)">
újítások </span>között.</b></span></p>
<p> A politikai együttműködés előtt álló erkölcsi
problémák megoldása során pedig <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>iránymutató
lehet számunkra Szent II. János Pál pápa Veritatis
splendor kezdetű enciklikája, melyben az erkölcs
és a politikai, valamint a társadalmi élet
megújításával kapcsolatos egyházi tanítás is
megismerhető.</b></span></p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
enciklika kiemeli, hogy a kormányzók és a
kormányzottak közötti igazmondás, a nyilvános
adminisztráció áttekinthetősége, a közügyek
szolgálatában a pártatlanság, a politikai
ellenfelek jogainak a tiszteletben tartása, a
közpénzek becsületes és helyes kezelése egyaránt
olyan elvek, amelyeknek gyökere a személy
transzcendens értékében és az állam működésének az
objektív erkölcsi követelményeiben található</b></span>.
Kereszténydemokrata felfogás szerint <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
közerkölcsökért, a demokrácia kibontakozásáért
mindenkit felelősség terhel</b></span>, ha nem is
egyenlő mértékben.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Manapság
azonban az európai társadalmak polgárainak döntően
csak a jogok iránt van érzéke, és többé-kevésbé
viszolyognak</b></span><span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
azoktól a kötelezettségektől, amelyek az embert
társaival és a társadalommal szemben terhelik.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
kereszténydemokrácia felfogása <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">ezzel</span>
szemben a kötelezettségek kölcsönös teljesítését a
jogok érvényesítésének és ezáltal a demokratikus
működés alapfeltételének tekinti.</b></span></p>
<p> Mindennek megvalósításakor <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>negyedik
lépésként a kereszténydemokrata politikusoknak meg
is kell felelniük ezeknek az erényeknek</b></span>,
ahogy azt Varga Lászlótól is sokszor hallhattuk:<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> „Nem
elég csak tisztességesnek lenni, hanem annak is
kell látszani.” S ez igazán nem is könnyű feladat.
Adenauer mondta egykoron, hogy „kereszténynek
lenni valami nagyon hatalmas, olyan valami, ami
nagyon nehéz. Szerényen meg kellene elégednünk
annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá,
hogy keresztények legyünk.</b></span>
Erőfeszítéseinkkel igyekszünk keresztényként élni, és
ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség
egyre magasabb fokait elérni.”</p>
<p> Nekünk<span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, az
alapító atyák kései követőinek nem pusztán
megőrizni és védelmezni, hanem tovább kell
fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk azt a
spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a
nagy, a szó legnemesebb értelmében vett európai
államférfiak hagytak az utókorra.</b></span></p>
<p> Ha magyar kereszténydemokrataként magunkénak valljuk
Barankovics István örök érvényű szavait, miszerint „az
a társadalom és kultúra, mely a célját megszabó
eszménnyel nem bír, hasonló az emberhez, akinek
számára az élet elvesztette értelmét”, akkor és ebből
mi magunk is megérthetjük, hogy pontosan mire utalt <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Schuman,
amikor krédójukat egy mondatba sűrítve arra <span
style="background-color:rgb(208,224,227)">figyelmeztette
az utókort</span>, hogy</b></span> <span
style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Európa
keresztény lesz, vagy nem lesz”.</b></span></p>
<p> Vagy meg tudjuk állítani az értékeink feladását
jelentő, többek között a nemi azonosság, a nemzeti
szuverenitás és önazonosság feloldására irányuló
törekvéseket, vagy semmi sem tudja majd megvédeni a
migráció szorításában vergődő Európát és abban
bennünket, hogy be ne következzen Schuman gondolatának
a második fele.</p>
<p> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
alapító atyák személyes életútja, az </b></span><span
style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akkori
ateista diktatúrák idején</b></span> <span
style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tanúsított
bátor ellenállásuk, majd <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">a
második világháborút </span>
követően vezetésükkel végbement szellemi megújulás
arra kötelez minket, hogy erőnket megfeszítve
küzdjünk azért, hogy Európának ne <span
style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span>
keresztény múltja, hanem keresztény jövője is
legyen.</b></span></p>
<p> <i>Latorcai János</i></p>
<p> <i>A szerző az Országgyűlés alelnöke, a KDNP
országos választmányának az elnöke</i></p>
<div>Magyar Nemzet</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<br>
</div>
<br>
<fieldset class="mimeAttachmentHeader"></fieldset>
<pre class="moz-quote-pre" wrap="">_______________________________________________
Grem mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
</blockquote>
</body>
</html>