[Grem] Megvédhető-e Európa keresztény öröksége? / Latorcai János (KDNP)

2021. Ápr. 20., K, 10:27:21 CEST

Akkor szeretettel köszöntöm az első Dörgicsei DámaLámát - Akaliból.:-))

ÜdvözletteL.

Adrienn1 <adrienn.bisztray at googlemail.com> ezt írta (időpont: 2021. ápr.
19., H, 21:25):

> Ha ezt Latorcai írta, akkor én leszek a következő Dalai Láma :))))
>
> ��
> 2021. 04. 19. 19:01 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>
> *Megvédhető-e Európa keresztény öröksége?*
> A kereszténydemokratáknak meg kell állítaniuk az értékeink feladását
> jelentő balliberális törekvéseket.
>
>
> https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html
> 2021. április 18. 21:56
>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>
> *Hetven évvel ezelőtt, 1951. április 18-án írták alá az Európai Szén- és
> Acélközösség megalapításáról szóló párizsi szerződést, amely közvetlen
> előfutára volt az alig néhány évvel később, a római szerződéssel életre
> hívott – a ma ismert Európai Unió elődjének tekinthető – Európai Gazdasági
> Közösségnek.*
>
> *Az európai földrész egyesítésének egykori előmozdítói olyan emberek
> voltak, akiket mély keresztény hitük formált: Konrad Adenauer, Alcide de
> Gasperi és Robert Schuman*. Ez a megállapítás olyannyira igaz, hogy *
> utóbbi két személynek a katolikus egyházban a boldoggá avatási eljárása már
> kezdetét is vette*. Ennek ismeretében teljesen érthető és egyben
> szimbolikus üzenete is van annak, hogy *1951-ben a tárgyalások megkezdése
> előtt a három államférfi egy Rajna-parti bencés kolostorban találkozott,
> hogy elmélkedjenek és imádkozzanak. *Mindannyian tudatában voltak annak,
> hogy a második világháborút követően, az egyik győztes nagyhatalom, a
> Szovjetunió kommunista diktatúrájának árnyékában Európa újjáépítése csak
> akkor lehet sikeres, ha az szilárd, mindenkinek elfogadható alapzaton
> nyugszik.
>
> *Eltökélten hittek abban, hogy az ókori görög demokrácia ideája végül az
> Isten előtti – nemeken, fajokon, osztályokon átívelő – egyenlőségre és a
> társadalom tagjainak a személyes részvételére és felelősségére épülő modern
> kereszténydemokráciában tud kiteljesedni*. A görög filozófiából azt is
> megtanulták, hogy a politikai konfliktusok megoldásának a leghatékonyabb
> módja a logikus érvelésen alapuló, egymás megértésére törekvő vita, majd az
> elveik megőrzésével megkötött kompromisszum.
>
> *Az antik Róma hagyatékaként **azt is tudták, hogy a kompromisszumok csak
> akkor időtállók, ha azokat szerződésbe foglalják, és mindenki tiszteletben
> tartja a pacta sunt servanda, azaz a szerződés kötelez elvét.* Az alapító
> atyáknak ez elsődleges történelmi tapasztalat is volt, mert miként azt a de
> Gasperitől származó idézet fogalmazza: *1919 és 1939 között
> hetven-egynéhány nemzetközi szerződést kötöttek, de mindegyik puszta
> papírlappá változott*, amikor alkalmazni, betartani kellett volna azokat.
>
> Pontosan tudták, hogy a szerződések betartásának a legjobb módja nem a
> kényszer és az erőszak, hanem az, ha a felek erkölcsileg is képesek
> azonosulni az abban foglalt célokkal és kötelezettségekkel. Ez *a közös
> morális alap az alapító atyáknak egyértelműen a keresztény etika volt.*
>
> Ezek után érdemes feltenni a kérdést: *hét évtizeddel a párizsi szerződés
> után hol tart most Európa, mi valósult meg az alapítók álmából?*
>
> Egy szűk körű, a gazdaság csupán néhány szegmensét átfogó együttműködésből *mára
> egy rendkívül szerteágazó, a kontinens szinte egészét behálózó közösséggé
> nőtte ki magát az Európai Unió.* Az egyik, ha nem a legfontosabb célját, *a
> béke megőrzését sikerült megvalósítania.* Hiszem, hogy a jelenlegi béke
> nem a háború hiánya, hanem annál több, s ha nem is tökéletes, de *igazságosabb
> rendet biztosít, mint* *az elmúlt évszázadok erőszakos konfliktusaival
> terhelt **Európája*. Ez a béke évtizedekig *– a radikális iszlám
> előretöréséig *– mindannyiunknak a hétköznapok biztonságát jelentette,
> kontinensünket pedig a világ legélhetőbb otthonává változtatta. Olyan
> hellyé, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett a teremtett
> környezet védelmére is fokozott figyelem hárul, s ahol a döntések
> meghozatalakor a következő generációk jövőjére is tekintettel vannak. *Az
> egységes piac és az uniós támogatási rendszer pedig annak a reményével is
> kecsegtetett, hogy a gazdasági értelemben eltérő fejlettségű területek,
> régiók és országok közötti különbségek idővel majd mérséklődnek.*
>
> A nagyszabású célok végül *egyre szélesebb körű intézményi hátter*et
> igényeltek, miközben a bővülő infrastruktúrából sokan azt a téves
> következtetést vonták le, hogy minden meglévő nehézség leküzdhető csupán a
> tagállamok közötti koordináció központosításával*. Sokan őszintén hitték
> és hiszik ma is, hogy minden probléma megoldását egy egységesebb és
> központosítottabb Európa jelentheti.*
>
> Az integráció mélyítését célzó politika számára azonban* a 2008-as
> pénzügyi és gazdasági krízis, valamint annak kezelése, azt követően pedig a
> 2015-ös migrációs válság súlyos csapást jelentett, amit betetőzött a
> 2016-os brexit-népszavazás**. Így érkeztünk el 2020-ba, *a brexit és
> migrációs válság által megtépázott Európába, melynek *a világméretű
> koronavírus-járvány negatív hatásaival* is szembe kellett néznie. *A
> járványkezelés és az oltások beszerzése, valamint előállítása körüli
> anomáliák *– elég csak az AstraZeneca-vakcinák kiviteli korlátozásával
> kapcsolatos brüsszeli botladozásra vagy az engedélyezési eljárás
> körülményességére gondolni – *pedig tovább erősítették az
> euroszkeptikusokat.*
>
> Egy az Euronews hírcsatorna által készíttetett, 2020. októberi felmérés
> szerint *az euroszkeptikusok aránya már harminc százalék körül jár,
> miközben csak minden második német és harmadik olasz, illetve francia véli
> úgy, hogy több jót kap az integrációtól, mint rosszat*. A németek 58
> százaléka ennek ellenére hisz az európai egységben, és véleményük szerint
> az Egyesült Királyság polgárai rosszul döntöttek, amikor elhagyták az
> Európai Uniót. A megkérdezett olaszok, franciák többsége szerint viszont a
> szigetországi választók jól döntöttek, és a brexitnek hosszú távú előnyei
> lesznek.
>
> Mindezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy *egy nagyon sok
> szempontból sikeres együttműködés megítélése miért ennyire kedvezőtlen a
> magállamokban*. A legfrissebb eredményeket egyértelműen befolyásolja a
> koronavírus-járvány nyomán fellépő általános feszültség, de ez nem
> megváltoztatta, csupán megerősítette a trendeket.
>
> *Vannak, akik úgy vélik, hogy a probléma elsősorban intézménylegitimitási
> természetű*, és az euroszkepticizmus terjedése leginkább annak
> köszönhető, hogy *az emberek nem látják át a brüsszeli bürokrácia
> működését, valamint hogy az Európai Parlament közvetlen választása ellenére
> is alacsony az uniós vezetők legitimitása a tagországokban.*
>
> Meggyőződésem, hogy* a probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik**, és
> elsősorban *nem az intézményi legitimitás kérdésével *függ össze,* hanem *Európa
> lelkével. Konkrétabban azzal, hogy az európai integráció vezetői miként
> gazdálkodtak kontinensünk páratlan szellemi és kulturális örökségével az
> elmúlt hét évtizedben.*
>
> 1951 óta az európai közösség folyamatosan bővült. A vasfüggöny
> leomlásával, a kelet-közép-európai rendszerváltásokat követően végre
> megszűnt kontinensünk mesterséges megosztottsága. A 2004-es uniós
> csatlakozásunkkal pedig hazánk és az egykori szovjet blokk legtöbb állama
> véglegesen visszanyerte helyét az európai demokratikus államok közösségében.
>
> *Az európai demokráciák és különösen a nyugat-európai liberális demokrácia
> eszméje és gyakorlata azonban igen sokat változott az elmúlt évtizedekben.
> Az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megfelelő
> kiindulópontot jelentett ahhoz, hogy kontinensünkön a keresztény
> humanizmusban gyökerező emberi méltóság tisztelete egyre általánosabbá
> váljon**. Mára azonban ez az alapvetően helyes gyakorlat az értékek
> relativizálódásának a következtében lassan öncéllá válik. **Ez érhető
> tetten a legmagasabb szintű és presztízsű nemzetközi dokumentumok
> „rugalmas” értelmezésekor is*.* Példaként említhetem az 1966-ban
> elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
> Egyezségokmányának a 23. cikkelyét, mely kimondja, hogy a család a
> társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és az
> állam védelmére.* Ez a gondolat még többé-kevésbé elfogadható *a
> progresszívek*nek is, de *a következő kitételt, miszerint valójában a
> házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és
> családalapítási jogát kell elismerni, **már inkább igyekeznek éppen az
> emberi méltóságra hivatkozva relativizálni.*
>
> Intézményi oldalról vizsgálva elmondható, hogy az európai demokráciák
> egyre inkább körülbástyázottakká váltak, és ez a folyamat egyúttal
> sajnálatosan a démosztól, azaz *a néptől való eltávolodás*sal is együtt
> járt*, egyfajta elitpolitizáláshoz vezetett. *Ez a probléma a
> nemzetállamok többségben is megfigyelhető, de *legszembetűnőbben mégis az
> Európai Unió vezetésében érhető tetten*. *Tökéletes látleletét adja ennek
> az európai parlamenti választásokon való részvétel nagysága*. Az 1979.
> évi első EP-választás óta a részvételi arány 63 százalékról évről évre
> folyamatosan csökkent, és így érkezett el 2014-ben a 42,54 százalékos
> történelmi mélypontra, ahonnan – nem kis részben a minden EU-s állampolgárt
> érintő migrációs krízis miatt felfokozott politikai kampánynak is
> köszönhetően – 2019-ben ismét ötven százalék fölé emelkedett. Az, hogy
> trendfordulón vagyunk túl, vagy csupán egy rendkívüli helyzet eredménye
> okozta a szavazási kedv növekedését, ma még bizonyosan nem dönthető el, az
> azonban egyértelműen látszik, hogy a részvételi arány az adott időszakban
> zajló tagállami választásokhoz képest továbbra is rendkívül alacsony maradt.
>
> Az okok közül feltétlenül ki kell emelni, hogy *az EU struktúrájának –
> többek között az Európai Bizottság megválasztása sajátos szabályainak –
> köszönhetően európai szinten sokkal gyengébb a korreláció a választásokon
> leadott szavazatok és a végrehajtott programok között, mint a tagállamok
> esetében*. Mindemellett nem hagyható szó nélkül, hogy *a tagállami
> törvényhozásokhoz viszonyítva jóval gyengébb az Európai Parlament ellenőrző
> és szuverén jogalkotási képessége is.** Utóbbi problémát* *tökéletesen
> megvilágítja az őshonos európai kisebbségek ügyében indított Minority
> SafePack európai polgári kezdeményezés,* mely a szükséges állampolgári
> támogatások összegyűjtését követően került az Európai Parlament elé, amely
> hatalmas többséggel – 524 igen, 67 nem szavazattal és 103 tartózkodással –
> fogadta el állásfoglalását, és felszólította az Európai Bizottságot arra,
> hogy dolgozza ki azokat a kereteket, amelyekkel a kisebbségekhez tartozó
> személyek jogait védhetik az unióban. Ezzel szemben *az illetékes biztos
> úgy vélekedett, hogy e téren nincs szükség további jogalkotásra, és ezzel a
> probléma lényegében lekerült a napirendről*. *Ez a gyakorlat
> kísértetiesen emlékezet II. József, a kalapos király uralkodásának az egyik
> meghatározó eszméjére: „mindent a népért, semmit a nép által”.*
>
> Az eset sajnos nem egyedülálló. *Az elmúlt tíz évben egyre többször
> fordult elő, hogy magasztos, demokratikus elvekre hivatkozva sorsdöntő
> kérdésekben sem kérték ki az európai emberek véleményét, mint például a
> migrációs krízis esetében*, vagy éppen azzal ellentétes döntést hoztak,
> miként azt a Minority SafePack esete mutatja.
>
> A súlyos problémák és a belső feszültségek ellenére a rendszer
> haszonélvezői mindent megtesznek annak fenntartásáért. *Ha szükséges,
> készek kerékbe törni még az egyéni és a politikai diskurzus szabályait
> évszázadokon át meghatározó görög filozófia és logika alaptörvényeit is,
> különösen, ha ezzel egy nehezen módosítható megállapodás megkerülhető.*
>
> A szerződő felek jogainak a tiszteletben tartása helyett az utóbbi időben *pontosan
> ez a gyakorlat kezdett teret nyerni. Sokszor éppen **a legfontosabb
> szerződések **megkerülésével, átértelmezésével próbált a brüsszeli
> vezetés nyomást gyakorolni* *azon tagállamokra, amelyek egy-egy vitában a
> többségi véleménnyel szemben is készek voltak megvédeni saját
> álláspontjukat. *Ez a fajta eljárás, miközben aláássa a szerződés kötelez
> ősi jogelvét, egyúttal az antik Róma egyik legrosszabb örökségét, *a
> birodalmi gondolkodást* *is a felszínre hozza.*
>
> Nem véletlen, hogy *az alapítók számtalan alkalommal hívták fel a
> figyelmet **ennek a veszélyére.* Az európai közösséget nem egy központi
> hatalomként, nem egyfajta „szent szövetségként” képzelték el, és *nem
> volt céljuk **az európai államok összevegyítése egy nemzetek feletti
> szuperállamban*. Megértették, hogy az európai nemzetek és államok
> történelmi valóságot képviselnek, különbözőségeik nem hátrányt, hanem
> előnyt jelentenek mindannyiunknak. Konkrét példával élve, *Schuman célja
> nem* *egy államok feletti állam létrehozása **volt, hanem az unió, a
> kohézió, a koordináció, vagyis az egység, az összetartó erő és az
> összehangolt tevékenység erősítése, miként azt az Európáért című könyvében
> kifejtette. Schuman még azt is hozzáfűzte, hogy mindez a valóságban csak
> akkor lesz működőképes, ha érvényesül a demokrácia és a nemzetek közötti
> kapcsolatok egyenlőségének a keresztény tanításból fakadó alapelve.*
>
> Sajnálatos és szerencsétlen módon az alapítók által talán legfontosabbnak
> tartott keresztény alapokat becsüli meg legkevésbé a mai nyugat-európai
> vezetés és az ahhoz szorosan kapcsolódó „elit”. Sőt *egyre inkább azt
> tapasztaljuk, hogy **a keresztény értékeket – legyen szó nem csupán a
> vallásról, a hitéletről, hanem a gondolkodásmódról vagy éppen a kultúráról
> és annak szimbólumairól is *– *tudatosan és szisztematikusan igyekeznek
> kiszorítani* a hétköznapokból. *A történelmi múlt* *teljes
> megkérdőjelezése zajlik, melynek végső célja az elmúlt évszázadok
> hagyományainak a felszámolása az úgynevezett haladás, a progresszió
> jegyében. *De merre is haladunk, és melyek azok a rendkívüli értékek,
> amelyek miatt sutba kellene dobnunk a görög, a római és legfőképpen a
> keresztény örökségünket?
>
> *A nyugati világ eszmei és politikai fejlődése, a Szovjetunió felbomlását
> követően alapvető fordulatot vett.* Az átalakulás gyökerei ugyan 1968-ig
> nyúlnak vissza, de – a kommunista veszéllyel szemben – az akkori
> kereszténydemokraták és a liberálisok által létrehozott szövetség
> véglegesen csak az 1990-es évek elején bomlott fel, az addig eltelt idő
> azonban mély nyomokat hagyott a kereszténydemokratákon is. *Talán a
> legjobb példa erre a belga kereszténydemokrata párt története, mely hosszú
> éveken át egészen 1999-ig irányította az országot, majd egy választási
> vereséget követően programját alapjaiban átdolgozva lemondott **arról,
> hogy a társadalmat keresztény gondolatokkal és értékekkel telítse*. Ezek
> után már teljesen érthető, hogy néhány évvel később a keresztény értékekről
> formailag is lemondva miért *módosította nevét Humanista Demokratikus
> Középre az egykori kereszténydemokrata párt.*
>
> *A nyugati kereszténydemokrata pártok ehhez hasonló önfeladása, valamint a
> liberálisok és az újbaloldal szellemi házassága következtében a
> kereszténydemokrata gondolkodás és értékek rövid időn belül háttérbe
> szorultak, de nem sokkal később a hagyományos, individualista szemléletre
> épülő liberalizmus is elvesztette eszmei fogódzóit*. Az újbaloldali, de
> továbbra is osztályharcos alapon álló személet a liberalizmust már nem az
> összes kultúra lehetséges találkozási pontjának, hanem a kultúrák egy
> csoportja politikai kifejeződésének tekintette, s mint ilyet
> összeegyeztethetetlennek tartotta más kultúrákkal. Ezért *születhettek
> meg azok a kollektivista „multikulti” és „antirasszista” mozgalmak, melyek
> erőszakos tüntetéseikkel és ellenállást nem tűrő tudományos-közéleti
> térfoglalásaikkal **a történelem, a múlt **átírásával – szükség szerint
> végleges eltörlésével – próbálják meg felszámolni* *az általunk ismert
> európai kultúrát.*
>
> *De ami talán a legszörnyűbb, hogy mindezen folyamatokról a XXI. század
> orwelli „újbeszéljének”, a politikai korrektségnek az árnyékában Nyugaton
> lassan már beszélni sem lehet*.* A PC valójában egy erkölcsi
> abszolutizmus a szabadság nevében, mely a kötelezően elvárt önkorlátozás
> következtében* *a véleménynyilvánítás szabadságát és ezáltal az őszinte
> és kiegyensúlyozott diskurzus lehetőségét **ássa alá*. *Mára oda
> jutottunk, hogy* a*ki mindezek ellenére veszi a bátorságot és József
> Attila szavaival „nem csak a valódit, hanem az igazat is kimondja”, az* *egyúttal
> **munkáját, egzisztenciáját **is kockáztatja. **Mindennek tökéletes
> látlelete** Petry Zsolt **esete*,* aki őszinte véleményéért végül az
> állásával fizetett a véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes
> Németországba*n.* Az uralkodó nyugati politika most már*, ahogy Orbán
> Viktor a Petry-üggyel kapcsolatosan megfogalmazta:* elnyomó politika.*
>
> Pontosan itt érhető tetten, hogy minden látszólagos különbség ellenére *a
> bolsevista ateizmus és materializmus jelenlegi európaizált megjelenési
> formája és működése, valamint az egykori szovjet változata között több a
> hasonlóság, mint a különbség.*
>
> Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az valójában szemet huny a XX.
> század egyik legnagyobb tanulsága felett. *Alister McGrath északír
> teológus fogalmazta meg talán legtisztábban**, hogy ha egy társadalom
> elveti Isten ideáját és mást állít a helyébe, az végül szörnyűséges
> diktatúrához vezet, hiszen egy erkölcs és értékek nélkül formálódó
> társadalomban a legsötétebb emberi ösztönök ellenállás nélkül törhetnek a
> felszínre.*
>
> *Isten ideájának a társadalom szervezési elvei közé történő visszaemelését
> **a magukat progresszívnak valló baloldaliak és liberálisok* *a
> társadalmi fejlődés* *tagadásaként, anakronizmusként bélyegeznék meg*.
> Azt azonban néhány – az utóbbi időben elsősorban az Egyesült Államokban
> bekövetkezett társadalmi eseményekből láthatóan már egyre több –
> anarchistán kívül ma még senki sem tagadja, hogy szükség van valamilyen
> „kovászra”, amely összetartja a társadalmat.
>
> *Egy, a jelenlegi balliberális elit által megálmodott multikulturális
> társadalomban – *melyben a valláson és a származáson túl az egyéni
> önmeghatározáshoz kapcsolódóan elképesztő diverzitás figyelhető meg – *nyilvánvalóan
> erkölcsi relativizmus uralkodik.* Egy egyszerű példával megvilágítva, *ebben
> az elképzelt „szép új világban” egy ateista joggal tehetné fel a kérdést,
> hogy neki miért nem lehet több felesége. A sokat hangoztatott tolerancia
> ugyan megkönnyítheti az együttélést egy ilyen társadalomban, de **közösségformáló
> erővel **biztosan nem rendelkezik. *Sokan éppen ezért a jólétben vélik
> felfedezni azt az eszményt, amely képes lehet majd összetartani ezt az
> egyre jobban széthulló társadalmat. Ez azonban alapvető tévedés –
> figyelmeztetett Barankovics István –, hiszen a jólét nem eszmény, csak
> eszköz, mely megkönnyítheti a szellemi és erkölcsi értékek elérését.
>
> Ha tévedek, és mégis létezne egy eszme, mely képes lenne kovászként
> összetartani ezt az igencsak porózus társadalmat, akkor is egészen
> bizonyosan egy teljesen más Európa épülne fel belőle, mint amit
> megismertünk, s amire jogos büszkeséggel tekintünk.
>
> Éppen ezért *úgy gondolom, hogy a keresztény alapok jelentik az egyetlen
> alternatívát Európának*.* Ezek a fundamentumok történelmileg is
> bizonyították, hogy a világnézetek pluralitása ellenére is lehetséges
> bizonyos etikai konszenzust létrehozni.** Francis Schaffer amerikai
> teológus írta: az a legműködőképesebb koncepció, ha a nemzetet egyfajta
> keresztény alapokon nyugvó erkölcsi konszenzus irányítja. Az államnak
> sohasem szabad a polgáraira erőltetnie a keresztény hitet, ezzel szemben a
> törvényeknek keresztény felfogásból kell fakadniuk és tükrözniük kell a
> Bibliából megismert isteni értékrendet; a béke, az élet, az emberi méltóság
> tiszteletét, a szeretet és az irgalmasság mindenekfelettiségét.*
>
> Ehhez *Umberto Eco, nem hívő olasz író-filozófus gondolatát *kölcsön véve
> még annyit tennék hozzá, hogy *Krisztus alakja modell lehet az evilági
> etikát valló nem hívőknek is, hiszen Krisztus az egyetemes szeretet, az
> ellenségnek való megbocsátás, a mások üdvösségéért önmagát feláldozó Isten
> Fia olyan misztériumot képvisel, amely megnemesíti azok szívét is, akik nem
> hisznek.*
>
> Éppen ezért, ha számunkra fontos Európa jövője, akkor *nincs más út,
> vissza kell térnünk az alapokhoz, ahonnan Schuman, de Gasperi és Adenauer
> annak idején elindult.*
>
> *Az első lépés ezen az úton annak a felismerése, hogy **a kereszténység
> Európában nem csupán vallás, hanem létforma, mely **alapjaiban hatja át
> gondolkodásunkat, cselekedeteinket, tetteinket és határozza meg társadalmi
> intézményeinket.* Azt hiszem, ezt az axiómát a baloldali és a liberális
> gondolkodók legjobbjai is pontosan értik, csak éppen képtelenek elfogadni
> azt. Ezért is tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a szellemi
> tudományokból kiűzzék a kereszténységet, vagy éppen kisajátítsák azokat a
> fogalmakat és társadalmi intézményeket, amiket valójában a kereszténységnek
> köszönhetünk.
>
> *A második lépés éppen ezért szükségszerűen az, hogy **a politikai
> korrektség erkölcsi abszolutizmusától** megszabadulva megpróbáljuk
> visszaszerezni saját fogalmainkat és azokat az eredeti jelentésüknek
> megfelelően a társadalom szolgálatába állítsuk*. Egy valós példája lehet
> ennek a haladás eredetileg keresztény fogalma, mely a világ jó részének
> közgondolkodásában már éppen annak antitéziseként szerepel. Hogy mit is
> jelent a kettő közti különbség a valóságban, azt a hazai
> kereszténydemokrácia egyik legnagyobb alakjának,* Barankovics Istvánnak a
> szavain*ál nehéz jobban visszaadni:* „A materialista haladáspárti szerint
> haladni annyit tesz, mint kiterjeszteni az ember uralmát a természeten és
> azt az élvezet szolgálatába állítani. A keresztény eszme szerint a haladás
> az ember harmonikus uralma a természeten és önmagán, abból a célból, hogy
> az embereszmény a legtökéletesebben megvalósulhasson.”*
>
> *A harmadik lépésben *ennek szellemében* olyan magasztos eszményt kell a
> társadalom, az európai közösség elé állítani, amely megragadó és
> áldozatvállalásra érdemes jövő látomását adja.*
>
> Ez nem lehet sem a bolygónk kizsákmányolásához vezető „élj a mának”
> individualista és hedonista felfogása, de az ezt tagadó kollektivista
> ideológiák sem jelenthetnek megoldást, hiszen azok éppen erkölcsi
> relativizmusukkal ássák alá a polgári együttélés alapját jelentő, maradandó
> erkölcsi törvényeket. *A kereszténydemokrácia azonban egyidejűleg tudja
> támogatni az egyéni teljesítményt és a természetes közösségek boldogulását,
> és éppen ezért arra is képes, hogy feloldja az individualista és a
> kollektivista eszmék közötti ellentéteket.*
>
> Ez az európai kereszténydemokrata vízió mai kapitalista világunkban* nem
> választható el az anyagi értelemben vett jóléttől,* *de annál többről
> kell szólnia,* mert az európai gazdasági és politikai összefogás az
> erkölcsi problémák megoldása nélkül egész biztosan életképtelen lenne. *A
> XX. század gazdasági és technikai robbanása bizonyította, hogy ez az
> egyébként pozitív változás nem járt együtt az emberiség erkölcsi
> fejlődésével, éppen ezért **a XXI. században minden korábbinál nagyobb
> szükségünk van olyan szilárd kapaszkodókra, amelyek alapján képesek
> lehetünk különbséget tenni a hasznos és a veszélyes újítások között.*
>
> A politikai együttműködés előtt álló erkölcsi problémák megoldása során
> pedig *iránymutató lehet számunkra Szent II. János Pál pápa Veritatis
> splendor kezdetű enciklikája, melyben az erkölcs és a politikai, valamint a
> társadalmi élet megújításával kapcsolatos egyházi tanítás is megismerhető.*
>
> *Az enciklika kiemeli, hogy a kormányzók és a kormányzottak közötti
> igazmondás, a nyilvános adminisztráció áttekinthetősége, a közügyek
> szolgálatában a pártatlanság, a politikai ellenfelek jogainak a
> tiszteletben tartása, a közpénzek becsületes és helyes kezelése egyaránt
> olyan elvek, amelyeknek gyökere a személy transzcendens értékében és az
> állam működésének az objektív erkölcsi követelményeiben található*.
> Kereszténydemokrata felfogás szerint *a közerkölcsökért, a demokrácia
> kibontakozásáért mindenkit felelősség terhel*, ha nem is egyenlő
> mértékben.
>
> *Manapság azonban az európai társadalmak polgárainak döntően csak a jogok
> iránt van érzéke, és többé-kevésbé viszolyognak** azoktól a
> kötelezettségektől, amelyek az embert társaival és a társadalommal szemben
> terhelik.* *A kereszténydemokrácia felfogása ezzel szemben a
> kötelezettségek kölcsönös teljesítését a jogok érvényesítésének és ezáltal
> a demokratikus működés alapfeltételének tekinti.*
>
> Mindennek megvalósításakor *negyedik lépésként a kereszténydemokrata
> politikusoknak meg is kell felelniük ezeknek az erényeknek*, ahogy azt
> Varga Lászlótól is sokszor hallhattuk:* „Nem elég csak tisztességesnek
> lenni, hanem annak is kell látszani.” S ez igazán nem is könnyű feladat.
> Adenauer mondta egykoron, hogy „kereszténynek lenni valami nagyon hatalmas,
> olyan valami, ami nagyon nehéz. Szerényen meg kellene elégednünk annyival,
> hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá, hogy keresztények legyünk.*
> Erőfeszítéseinkkel igyekszünk keresztényként élni, és ezen az úton haladva
> szeretnénk lassan a tökéletesség egyre magasabb fokait elérni.”
>
> Nekünk*, az alapító atyák kései követőinek nem pusztán megőrizni és
> védelmezni, hanem tovább kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk azt
> a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy, a szó
> legnemesebb értelmében vett európai államférfiak hagytak az utókorra.*
>
> Ha magyar kereszténydemokrataként magunkénak valljuk Barankovics István
> örök érvényű szavait, miszerint „az a társadalom és kultúra, mely a célját
> megszabó eszménnyel nem bír, hasonló az emberhez, akinek számára az élet
> elvesztette értelmét”, akkor és ebből mi magunk is megérthetjük, hogy
> pontosan mire utalt *Schuman, amikor krédójukat egy mondatba sűrítve arra
> figyelmeztette az utókort, hogy* *„Európa keresztény lesz, vagy nem
> lesz”.*
>
> Vagy meg tudjuk állítani az értékeink feladását jelentő, többek között a
> nemi azonosság, a nemzeti szuverenitás és önazonosság feloldására irányuló
> törekvéseket, vagy semmi sem tudja majd megvédeni a migráció szorításában
> vergődő Európát és abban bennünket, hogy be ne következzen Schuman
> gondolatának a második fele.
>
> *Az alapító atyák személyes életútja, az **akkori ateista diktatúrák
> idején* *tanúsított bátor ellenállásuk, majd a második világháborút
> követően vezetésükkel végbement szellemi megújulás arra kötelez minket,
> hogy erőnket megfeszítve küzdjünk azért, hogy Európának ne csak keresztény
> múltja, hanem keresztény jövője is legyen.*
>
> *Latorcai János*
>
> *A szerző az Országgyűlés alelnöke, a KDNP országos választmányának az
> elnöke*
> Magyar Nemzet
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210420/870e2414/attachment.html>