[Grem] Megvédhető-e Európa keresztény öröksége? / Latorcai János (KDNP)
Reinisch Egon
reinisch at t-online.hu
2021. Ápr. 20., K, 11:18:49 CEST
Akárki is írta ,érdemes elolvasni .
Egy megjegyzést fűznék hozzá kedvenc témakörömből :a 1929 -s genfi
hadifogoly egyezmény nem maradt be nem tartott papír fecni a német és
olasz hadifogoly táborokban minden még sebesülten elfogott
hangsúlyozottan NEM SZOVJET hadifogolyból 100 katonából 96 hazatért.Így
az elfogott lengyel katonatisztek is akiknek még dolgozniuk sem kellett
és focipályájuk is volt mialatt otthon esetleg a családjukból több
embert megöltek a náci különleges egységek.
Az angolszász fogolytáborok is általában megfelelőek voltak de itt az
úgynevezett Rajna menti táborokban elkövetett tömeggyilkosságok
elrontották az átlagot.
A német és a szovjet táborokban kb. 35-40 % volt a veszteség itt direkt
tömeggyilkosságokat is végre hajtott mindkét fél.Ilyen volt a szovjetek
kihallgatási módszere aminek során tömegesen vertek agyon német
tiszteket vagy a Wehrmachtban kiadott politikai biztosokra vonatkozó
kivégzési parancs amit viszont az OKW 1942 végén haderő parancsként
felfüggesztett.
A németek viszont két menetben kb. 2 X 850 000 nem orosz származású
hadifoglyot egyszerűen hazaengedtek ezen volt foglyok közül sokan
beálltak a Wehrmachtba sőt a SS -be is kb. 1 000 000 volt szovjet katona
vállalt kisegítő vagy fegyveres szolgálatot német alakulatoknál és a
milíciában.Zsukov az emlékirataiban nemes egyszerűséggel az elengedett
foglyokat is a németek számlájára írta holott őket a háború után java
részt az NKVD ölte meg .
Stb,stb.
Tehát azért nem minden nemzetközi egyezmény volt fölösleges nem is
örülök annak mikor erről így írnak mert a történelmet nem ismerő
embereknél elterjed a szerződések hatástalanságának érzete .
Üdv. Egon
> Akkor szeretettel köszöntöm az első Dörgicsei DámaLámát - Akaliból.:-))
>
> ÜdvözletteL.
>
> Adrienn1 <adrienn.bisztray at googlemail.com
> <mailto:adrienn.bisztray at googlemail.com>> ezt írta (időpont: 2021.
> ápr. 19., H, 21:25):
>
> Ha ezt Latorcai írta, akkor én leszek a következő Dalai Láma :))))
>
> ��
>
> 2021. 04. 19. 19:01 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>> *Megvédhető-e Európa keresztény öröksége?*
>> A kereszténydemokratáknak meg kell állítaniuk az értékeink
>> feladását jelentő balliberális törekvéseket.
>>
>> https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html>
>> 2021. április 18. 21:56
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>> <https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#>
>>
>>
>> *Hetven évvel ezelőtt, 1951. április 18-án írták alá az Európai
>> Szén- és Acélközösség megalapításáról szóló párizsi szerződést,
>> amely közvetlen előfutára volt az alig néhány évvel később, a
>> római szerződéssel életre hívott – a ma ismert Európai Unió
>> elődjének tekinthető – Európai Gazdasági Közösségnek.*
>>
>> *Az európai földrész egyesítésének egykori előmozdítói olyan
>> emberek voltak, akiket mély keresztény hitük formált: Konrad
>> Adenauer, Alcide de Gasperi és Robert Schuman*. Ez a megállapítás
>> olyannyira igaz, hogy *utóbbi két személynek a katolikus
>> egyházban a boldoggá avatási eljárása már kezdetét is vette*.
>> Ennek ismeretében teljesen érthető és egyben szimbolikus üzenete
>> is van annak, hogy *1951-ben a tárgyalások megkezdése előtt a
>> három államférfi egy Rajna-parti bencés kolostorban találkozott,
>> hogy elmélkedjenek és imádkozzanak. *Mindannyian tudatában voltak
>> annak, hogy a második világháborút követően, az egyik győztes
>> nagyhatalom, a Szovjetunió kommunista diktatúrájának árnyékában
>> Európa újjáépítése csak akkor lehet sikeres, ha az szilárd,
>> mindenkinek elfogadható alapzaton nyugszik.
>>
>> *Eltökélten hittek abban, hogy az ókori görög demokrácia ideája
>> végül az Isten előtti – nemeken, fajokon, osztályokon átívelő –
>> egyenlőségre és a társadalom tagjainak a személyes részvételére
>> és felelősségére épülő modern kereszténydemokráciában tud
>> kiteljesedni*. A görög filozófiából azt is megtanulták, hogy a
>> politikai konfliktusok megoldásának a leghatékonyabb módja a
>> logikus érvelésen alapuló, egymás megértésére törekvő vita, majd
>> az elveik megőrzésével megkötött kompromisszum.
>>
>> *Az antik Róma hagyatékaként **azt is tudták, hogy a
>> kompromisszumok csak akkor időtállók, ha azokat szerződésbe
>> foglalják, és mindenki tiszteletben tartja a pacta sunt servanda,
>> azaz a szerződés kötelez elvét.* Az alapító atyáknak ez
>> elsődleges történelmi tapasztalat is volt, mert miként azt a de
>> Gasperitől származó idézet fogalmazza: *1919 és 1939 között
>> hetven-egynéhány nemzetközi szerződést kötöttek, de mindegyik
>> puszta papírlappá változott*, amikor alkalmazni, betartani
>> kellett volna azokat.
>>
>> Pontosan tudták, hogy a szerződések betartásának a legjobb módja
>> nem a kényszer és az erőszak, hanem az, ha a felek erkölcsileg is
>> képesek azonosulni az abban foglalt célokkal és
>> kötelezettségekkel. Ez *a közös morális alap az alapító atyáknak
>> egyértelműen a keresztény etika volt.*
>>
>> Ezek után érdemes feltenni a kérdést: *hét évtizeddel a párizsi
>> szerződés után hol tart most Európa, mi valósult meg az alapítók
>> álmából?*
>>
>> Egy szűk körű, a gazdaság csupán néhány szegmensét átfogó
>> együttműködésből *mára egy rendkívül szerteágazó, a kontinens
>> szinte egészét behálózó közösséggé nőtte ki magát az Európai
>> Unió.* Az egyik, ha nem a legfontosabb célját, *a béke megőrzését
>> sikerült megvalósítania.* Hiszem, hogy a jelenlegi béke nem a
>> háború hiánya, hanem annál több, s ha nem is tökéletes, de
>> *igazságosabb rendet biztosít, mint* *az elmúlt évszázadok
>> erőszakos konfliktusaival terhelt **Európája*. Ez a béke
>> évtizedekig *– a radikális iszlám előretöréséig *–
>> mindannyiunknak a hétköznapok biztonságát jelentette,
>> kontinensünket pedig a világ legélhetőbb otthonává változtatta.
>> Olyan hellyé, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása
>> mellett a teremtett környezet védelmére is fokozott figyelem
>> hárul, s ahol a döntések meghozatalakor a következő generációk
>> jövőjére is tekintettel vannak. *Az egységes piac és az uniós
>> támogatási rendszer pedig annak a reményével is kecsegtetett,
>> hogy a gazdasági értelemben eltérő fejlettségű területek, régiók
>> és országok közötti különbségek idővel majd mérséklődnek.*
>>
>> A nagyszabású célok végül *egyre szélesebb körű intézményi
>> hátter*et igényeltek, miközben a bővülő infrastruktúrából sokan
>> azt a téves következtetést vonták le, hogy minden meglévő
>> nehézség leküzdhető csupán a tagállamok közötti koordináció
>> központosításával*. Sokan őszintén hitték és hiszik ma is, hogy
>> minden probléma megoldását egy egységesebb és központosítottabb
>> Európa jelentheti.*
>>
>> Az integráció mélyítését célzó politika számára azonban*a 2008-as
>> pénzügyi és gazdasági krízis, valamint annak kezelése, azt
>> követően pedig a 2015-ös migrációs válság súlyos csapást
>> jelentett, amit betetőzötta 2016-os brexit-népszavazás**. Így
>> érkeztünk el 2020-ba, *a brexit és migrációs válság által
>> megtépázott Európába, melynek *a világméretű koronavírus-járvány
>> negatív hatásaival* is szembe kellett néznie. *A járványkezelés
>> és az oltások beszerzése, valamint előállítása körüli anomáliák
>> *– elég csak az AstraZeneca-vakcinák kiviteli korlátozásával
>> kapcsolatos brüsszeli botladozásra vagy az engedélyezési eljárás
>> körülményességére gondolni – *pedig tovább erősítették az
>> euroszkeptikusokat.*
>>
>> Egy az Euronews hírcsatorna által készíttetett, 2020. októberi
>> felmérés szerint *az euroszkeptikusok aránya már harminc százalék
>> körül jár, miközben csak minden második német és harmadik olasz,
>> illetve francia véli úgy, hogy több jót kap az integrációtól,
>> mint rosszat*. A németek 58 százaléka ennek ellenére hisz az
>> európai egységben, és véleményük szerint az Egyesült Királyság
>> polgárai rosszul döntöttek, amikor elhagyták az Európai Uniót. A
>> megkérdezett olaszok, franciák többsége szerint viszont a
>> szigetországi választók jól döntöttek, és a brexitnek hosszú távú
>> előnyei lesznek.
>>
>> Mindezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy *egy nagyon sok
>> szempontból sikeres együttműködés megítélése miért ennyire
>> kedvezőtlen a magállamokban*. A legfrissebb eredményeket
>> egyértelműen befolyásolja a koronavírus-járvány nyomán fellépő
>> általános feszültség, de ez nem megváltoztatta, csupán
>> megerősítette a trendeket.
>>
>> *Vannak, akik úgy vélik, hogy a probléma elsősorban
>> intézménylegitimitási természetű*, és az euroszkepticizmus
>> terjedése leginkább annak köszönhető, hogy *az emberek nem látják
>> át a brüsszeli bürokrácia működését, valamint hogy az Európai
>> Parlament közvetlen választása ellenére is alacsony az uniós
>> vezetők legitimitása a tagországokban.*
>>
>> Meggyőződésem, hogy*a probléma ennél sokkal mélyebben
>> gyökerezik**, és elsősorban *nem az intézményi legitimitás
>> kérdésével *függ össze,* hanem *Európa lelkével. Konkrétabban
>> azzal, hogy az európai integráció vezetői miként
>> gazdálkodtakkontinensünk páratlan szellemi és kulturális
>> örökségével az elmúlt hét évtizedben.*
>>
>> 1951 óta az európai közösség folyamatosan bővült. A vasfüggöny
>> leomlásával, a kelet-közép-európai rendszerváltásokat követően
>> végre megszűnt kontinensünk mesterséges megosztottsága. A 2004-es
>> uniós csatlakozásunkkal pedig hazánk és az egykori szovjet blokk
>> legtöbb állama véglegesen visszanyerte helyét az európai
>> demokratikus államok közösségében.
>>
>> *Az európai demokráciák és különösen a nyugat-európai liberális
>> demokrácia eszméje és gyakorlata azonban igen sokat változott az
>> elmúlt évtizedekben. Az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok
>> Egyetemes Nyilatkozata megfelelő kiindulópontot jelentett ahhoz,
>> hogy kontinensünkön a keresztény humanizmusban gyökerező emberi
>> méltóság tisztelete egyre általánosabbá váljon**. Mára azonban ez
>> az alapvetően helyes gyakorlat az értékek relativizálódásának a
>> következtében lassan öncéllá válik. **Ez érhető tetten a
>> legmagasabb szintű és presztízsű nemzetközi dokumentumok
>> „rugalmas” értelmezésekor is*.*Példaként említhetem az 1966-ban
>> elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és Politikai Jogok
>> Nemzetközi Egyezségokmányának a 23. cikkelyét, mely kimondja,
>> hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és
>> joga van a társadalom és az állam védelmére.* Ez a gondolat még
>> többé-kevésbé elfogadható *a progresszívek*nek is, de *a
>> következő kitételt, miszerint valójában a házasságkötésre
>> alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és
>> családalapítási jogát kell elismerni, **már inkább igyekeznek
>> éppen az emberi méltóságra hivatkozva relativizálni.*
>>
>> Intézményi oldalról vizsgálva elmondható, hogy az európai
>> demokráciák egyre inkább körülbástyázottakká váltak, és ez a
>> folyamat egyúttal sajnálatosan a démosztól, azaz *a néptől való
>> eltávolodás*sal is együtt járt*, egyfajta elitpolitizáláshoz
>> vezetett. *Ez a probléma a nemzetállamok többségben is
>> megfigyelhető, de *legszembetűnőbben mégis az Európai Unió
>> vezetésében érhető tetten*. *Tökéletes látleletét adja ennek az
>> európai parlamenti választásokon való részvétel nagysága*. Az
>> 1979. évi első EP-választás óta a részvételi arány 63 százalékról
>> évről évre folyamatosan csökkent, és így érkezett el 2014-ben a
>> 42,54 százalékos történelmi mélypontra, ahonnan – nem kis részben
>> a minden EU-s állampolgárt érintő migrációs krízis miatt
>> felfokozott politikai kampánynak is köszönhetően – 2019-ben ismét
>> ötven százalék fölé emelkedett. Az, hogy trendfordulón vagyunk
>> túl, vagy csupán egy rendkívüli helyzet eredménye okozta a
>> szavazási kedv növekedését, ma még bizonyosan nem dönthető el, az
>> azonban egyértelműen látszik, hogy a részvételi arány az adott
>> időszakban zajló tagállami választásokhoz képest továbbra is
>> rendkívül alacsony maradt.
>>
>> Az okok közül feltétlenül ki kell emelni,hogy *az EU
>> struktúrájának – többek között az Európai Bizottság megválasztása
>> sajátos szabályainak – köszönhetően európai szinten sokkal
>> gyengébb a korreláció a választásokon leadott szavazatok és a
>> végrehajtott programok között, mint a tagállamok esetében*.
>> Mindemellett nem hagyható szó nélkül, hogy *a tagállami
>> törvényhozásokhoz viszonyítva jóval gyengébb az Európai Parlament
>> ellenőrző és szuverén jogalkotási képessége is.**Utóbbi
>> problémát* *tökéletesen megvilágítja az őshonos európai
>> kisebbségek ügyében indított Minority SafePack európai polgári
>> kezdeményezés,* mely a szükséges állampolgári támogatások
>> összegyűjtését követően került az Európai Parlament elé, amely
>> hatalmas többséggel – 524 igen, 67 nem szavazattal és 103
>> tartózkodással – fogadta el állásfoglalását, és felszólította az
>> Európai Bizottságot arra, hogy dolgozza ki azokat a kereteket,
>> amelyekkel a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védhetik az
>> unióban. Ezzel szemben *az illetékes biztos úgy vélekedett, hogy
>> e téren nincs szükség további jogalkotásra, és ezzel a probléma
>> lényegében lekerült a napirendről*. *Ez a gyakorlat kísértetiesen
>> emlékezet II. József, a kalapos király uralkodásának az egyik
>> meghatározó eszméjére: „mindent a népért, semmit a nép által”.*
>>
>> Az eset sajnos nem egyedülálló. *Az elmúlt tíz évben egyre
>> többször fordult elő, hogy magasztos,demokratikus elvekre
>> hivatkozva sorsdöntő kérdésekben sem kérték ki az európai emberek
>> véleményét, mint például a migrációs krízis esetében*, vagy éppen
>> azzal ellentétes döntést hoztak, miként azt a Minority SafePack
>> esete mutatja.
>>
>> A súlyos problémák és a belső feszültségek ellenére a rendszer
>> haszonélvezői mindent megtesznek annak fenntartásáért. *Ha
>> szükséges, készek kerékbe törni még az egyéni és a politikai
>> diskurzus szabályait évszázadokon át meghatározó görög filozófia
>> és logika alaptörvényeit is, különösen, ha ezzel egy nehezen
>> módosítható megállapodás megkerülhető.*
>>
>> A szerződő felek jogainak a tiszteletben tartása helyett az
>> utóbbi időben *pontosan ez a gyakorlat kezdett teret nyerni.
>> Sokszor éppen **a legfontosabb szerződések **megkerülésével,
>> átértelmezésével próbált a brüsszeli vezetés nyomást gyakorolni*
>> *azon tagállamokra, amelyek egy-egy vitában a többségi
>> véleménnyel szemben is készek voltak megvédeni saját
>> álláspontjukat. *Ez a fajta eljárás, miközben aláássa a szerződés
>> kötelez ősi jogelvét, egyúttal az antik Róma egyik legrosszabb
>> örökségét, *a birodalmi gondolkodást* *is a felszínre hozza.*
>>
>> Nem véletlen, hogy *az alapítók számtalan alkalommal hívták fel a
>> figyelmet **ennek a veszélyére.* Az európai közösséget nem egy
>> központi hatalomként, nem egyfajta „szent szövetségként”
>> képzelték el, és *nem volt céljuk **az európai államok
>> összevegyítése egy nemzetek feletti szuperállamban*. Megértették,
>> hogy az európai nemzetek és államok történelmi valóságot
>> képviselnek, különbözőségeik nem hátrányt, hanem előnyt
>> jelentenek mindannyiunknak. Konkrét példával élve, *Schuman célja
>> nem* *egy államok feletti állam létrehozása**volt, hanem az unió,
>> a kohézió, a koordináció, vagyis az egység, az összetartó erő és
>> az összehangolt tevékenység erősítése, miként azt az Európáért
>> című könyvében kifejtette. Schuman még azt is hozzáfűzte, hogy
>> mindez a valóságban csak akkor lesz működőképes, ha érvényesül a
>> demokrácia és a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségének _a
>> keresztény tanításból fakadó alapelve._*
>>
>> Sajnálatos és szerencsétlen módon az alapítók által talán
>> legfontosabbnak tartott keresztény alapokat becsüli meg
>> legkevésbé a mai nyugat-európai vezetés és az ahhoz szorosan
>> kapcsolódó „elit”. Sőt *egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy **a
>> keresztény értékeket – legyen szó nem csupán a vallásról, a
>> hitéletről, hanem a gondolkodásmódról vagy éppen a kultúráról és
>> annak szimbólumairól is *– *tudatosan és szisztematikusan
>> igyekeznek kiszorítani* a hétköznapokból. *A történelmi múlt*
>> *teljes megkérdőjelezése zajlik, melynek végső célja az elmúlt
>> évszázadok hagyományainak a felszámolása az úgynevezett haladás,
>> a progresszió jegyében. *De merre is haladunk, és melyek azok a
>> rendkívüli értékek, amelyek miatt sutba kellene dobnunk a görög,
>> a római és legfőképpen a keresztény örökségünket?
>>
>> *A nyugati világ eszmei és politikai fejlődése, a Szovjetunió
>> felbomlását követőenalapvető fordulatot vett.*Az átalakulás
>> gyökerei ugyan 1968-ig nyúlnak vissza, de – a kommunista
>> veszéllyel szemben – az akkori kereszténydemokraták és a
>> liberálisok által létrehozott szövetség véglegesen csak az
>> 1990-es évek elején bomlott fel, az addig eltelt idő azonban mély
>> nyomokat hagyott a kereszténydemokratákon is.***Talán a legjobb
>> példa erre a belga kereszténydemokrata párt története, mely
>> hosszú éveken át egészen 1999-ig irányította az országot, majd
>> egy választási vereséget követően programját alapjaiban
>> átdolgozva lemondott **arról, hogy a társadalmat keresztény
>> gondolatokkal és értékekkel telítse*. Ezek után már teljesen
>> érthető, hogy néhány évvel később a keresztény értékekről
>> formailag is lemondva miért *módosította nevét Humanista
>> Demokratikus Középre az egykori kereszténydemokrata párt.*
>>
>> *A nyugati kereszténydemokrata pártok ehhez hasonló önfeladása,
>> valamint a liberálisok és az újbaloldal szellemi házassága
>> következtében a kereszténydemokrata gondolkodás és értékek rövid
>> időn belül háttérbe szorultak, de nem sokkal későbba hagyományos,
>> individualista szemléletre épülő liberalizmus is elvesztette
>> eszmei fogódzóit*. Az újbaloldali, de továbbra is osztályharcos
>> alapon álló személet a liberalizmust már nem az összes kultúra
>> lehetséges találkozási pontjának, hanem a kultúrák egy csoportja
>> politikai kifejeződésének tekintette, s mint ilyet
>> összeegyeztethetetlennek tartotta más kultúrákkal. Ezért
>> *születhettek meg azok a kollektivista „multikulti” és
>> „antirasszista” mozgalmak, melyek erőszakos tüntetéseikkel és
>> ellenállást nem tűrő tudományos-közéleti térfoglalásaikkal **a
>> történelem, a múlt**átírásával – szükség szerint végleges
>> eltörlésével – próbálják meg felszámolni* *az általunk ismert
>> európai kultúrát.*
>>
>> *De ami talán a legszörnyűbb, hogy mindezen folyamatokról a XXI.
>> század orwelli „újbeszéljének”, a politikai korrektségnek az
>> árnyékában Nyugaton lassan már beszélni sem lehet*.*A PC
>> valójában egy erkölcsi abszolutizmus a szabadság nevében, mely a
>> kötelezően elvárt önkorlátozás következtében* *a
>> véleménynyilvánítás szabadságát és ezáltal az őszinte és
>> kiegyensúlyozott diskurzus lehetőségét **ássa alá*. *Mára oda
>> jutottunk, hogy* a*ki mindezek ellenére veszi a bátorságot és
>> József Attila szavaival „nem csak a valódit, hanem az igazat is
>> kimondja”, az* *egyúttal **munkáját, egzisztenciáját**is
>> kockáztatja. **Mindennek tökéletes látlelete**Petry Zsolt
>> **esete*,*aki őszinte véleményéért végül az állásával fizetett a
>> véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes Németországba*n.*Az
>> uralkodó nyugati politika most már*, ahogy Orbán Viktor a
>> Petry-üggyel kapcsolatosan megfogalmazta:*elnyomó politika.*
>>
>> Pontosan itt érhető tetten, hogy minden látszólagos különbség
>> ellenére *a bolsevista ateizmus és materializmus jelenlegi
>> európaizált megjelenési formája és működése, valamint az egykori
>> szovjet változata között több a hasonlóság, minta különbség.*
>>
>> Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az valójában szemet
>> huny a XX. század egyik legnagyobb tanulsága felett. *Alister
>> McGrath északír teológus fogalmazta meg talán legtisztábban**,
>> hogy ha egy társadalom elvetiIsten ideájátés mást állít a
>> helyébe, az végül szörnyűséges diktatúrához vezet, hiszen egy
>> erkölcs és értékek nélkül formálódó társadalomban a legsötétebb
>> emberi ösztönök ellenállás nélkül törhetnek a felszínre.*
>>
>> *Isten ideájának a társadalom szervezési elvei közé történő
>> visszaemelését **a magukat progresszívnak valló baloldaliak és
>> liberálisok* *a társadalmi fejlődés* *tagadásaként,
>> anakronizmusként bélyegeznék meg*. Azt azonban néhány – az utóbbi
>> időben elsősorban az Egyesült Államokban bekövetkezett társadalmi
>> eseményekből láthatóan már egyre több – anarchistán kívül ma még
>> senki sem tagadja, hogy szükség van valamilyen „kovászra”, amely
>> összetartja a társadalmat.
>>
>> *Egy, a jelenlegi balliberális elit által megálmodott
>> multikulturális társadalomban – *melyben a valláson és a
>> származáson túl az egyéni önmeghatározáshoz kapcsolódóan
>> elképesztő diverzitás figyelhető meg – *nyilvánvalóan erkölcsi
>> relativizmus uralkodik.* Egy egyszerű példával megvilágítva,
>> *ebben az elképzelt „szép új világban” egy ateista joggal tehetné
>> fel a kérdést, hogy neki miért nem lehet több felesége. A sokat
>> hangoztatotttoleranciaugyan megkönnyítheti az együttélést egy
>> ilyen társadalomban, de **közösségformáló erővel**biztosan nem
>> rendelkezik. *Sokan éppen ezért a jólétben vélik felfedezni azt
>> az eszményt, amely képes lehet majd összetartani ezt az egyre
>> jobban széthulló társadalmat. Ez azonban alapvető tévedés –
>> figyelmeztetett Barankovics István –, hiszen a jólét nem eszmény,
>> csak eszköz, mely megkönnyítheti a szellemi és erkölcsi értékek
>> elérését.
>>
>> Ha tévedek, és mégis létezne egy eszme, mely képes lenne
>> kovászként összetartani ezt az igencsak porózus társadalmat,
>> akkor is egészen bizonyosan egy teljesen más Európa épülne fel
>> belőle, mint amit megismertünk, s amire jogos büszkeséggel tekintünk.
>>
>> Éppen ezért *úgy gondolom, hogy a keresztény alapok jelentik az
>> egyetlen alternatívát Európának*.*Ezek a fundamentumok
>> történelmileg is bizonyították, hogy a világnézetek pluralitása
>> ellenére is lehetséges bizonyos etikai konszenzust
>> létrehozni.**Francis Schaffer amerikai teológusírta: az a
>> legműködőképesebb koncepció, ha a nemzetet egyfajta keresztény
>> alapokon nyugvó erkölcsi konszenzus irányítja. Az államnak
>> sohasem szabad a polgáraira erőltetnie a keresztény hitet, ezzel
>> szemben a törvényeknek keresztény felfogásból kell fakadniuk és
>> tükrözniük kell a Bibliából megismert isteni értékrendet; a béke,
>> az élet, az emberi méltóság tiszteletét, a szeretet és az
>> irgalmasság mindenekfelettiségét.*
>>
>> Ehhez *Umberto Eco, nem hívő olasz író-filozófus gondolatát
>> *kölcsön véve még annyit tennék hozzá, hogy *Krisztus alakja
>> modell lehet az evilági etikát valló nem hívőknek is, hiszen
>> Krisztus az egyetemes szeretet, az ellenségnek való megbocsátás,
>> a mások üdvösségéért önmagát feláldozó Isten Fia olyan
>> misztériumot képvisel, amely megnemesíti azok szívét is, akik nem
>> hisznek/./*
>>
>> Éppen ezért, ha számunkra fontos Európa jövője, akkor *nincs más
>> út, vissza kell térnünk az alapokhoz, ahonnan Schuman, de Gasperi
>> és Adenauer annak idején elindult.*
>>
>> *Az első lépés ezen az úton annak a felismerése, hogy **a
>> kereszténység Európában nem csupán vallás, hanem létforma, mely
>> **alapjaiban hatja át gondolkodásunkat, cselekedeteinket,
>> tetteinket és határozza meg társadalmi intézményeinket.* Azt
>> hiszem, ezt az axiómát a baloldali és a liberális gondolkodók
>> legjobbjai is pontosan értik, csak éppen képtelenek elfogadni
>> azt. Ezért is tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a
>> szellemi tudományokból kiűzzék a kereszténységet, vagy éppen
>> kisajátítsák azokat a fogalmakat és társadalmi intézményeket,
>> amiket valójában a kereszténységnek köszönhetünk.
>>
>> *A második lépés éppen ezért szükségszerűen az, hogy **a
>> politikai korrektség erkölcsi abszolutizmusától**megszabadulva
>> megpróbáljuk visszaszerezni saját fogalmainkat és azokat az
>> eredeti jelentésüknek megfelelően a társadalom szolgálatába
>> állítsuk*. Egy valós példája lehet ennek a haladás eredetileg
>> keresztény fogalma, mely a világ jó részének közgondolkodásában
>> már éppen annak antitéziseként szerepel. Hogy mit is jelent a
>> kettő közti különbség a valóságban, azt a hazai
>> kereszténydemokrácia egyik legnagyobb alakjának,*Barankovics
>> Istvánnak a szavain*ál nehéz jobban visszaadni:*„A materialista
>> haladáspárti szerint haladni annyit tesz, mint kiterjeszteni az
>> ember uralmát a természeten és azt az élvezet szolgálatába
>> állítani. A keresztény eszme szerint a haladás az ember
>> harmonikus uralma a természeten és önmagán, abból a célból, hogy
>> az embereszmény a legtökéletesebben megvalósulhasson.”*
>>
>> *A harmadik lépésben *ennek szellemében*olyan magasztos eszményt
>> kell a társadalom, az európai közösség elé állítani, amely
>> megragadó és áldozatvállalásra érdemes jövő látomását adja.*
>>
>> Ez nem lehet sem a bolygónk kizsákmányolásához vezető „élj a
>> mának” individualista és hedonista felfogása, de az ezt tagadó
>> kollektivista ideológiák sem jelenthetnek megoldást, hiszen azok
>> éppen erkölcsi relativizmusukkal ássák alá a polgári együttélés
>> alapját jelentő, maradandó erkölcsi törvényeket. *A
>> kereszténydemokrácia azonban egyidejűleg tudja támogatni az
>> egyéni teljesítményt és a természetes közösségek boldogulását, és
>> éppen ezért arra is képes, hogy feloldjaaz individualista és a
>> kollektivista eszmék közötti ellentéteket.*
>>
>> Ez az európai kereszténydemokrata vízió mai kapitalista
>> világunkban*nem választható el az anyagi értelemben vett
>> jóléttől,* *deannál többről kell szólnia,* mert az európai
>> gazdasági és politikai összefogás az erkölcsi problémák megoldása
>> nélkül egész biztosan életképtelen lenne. *A XX. század gazdasági
>> és technikai robbanása bizonyította, hogy ez az egyébként pozitív
>> változás nem járt együtt az emberiség erkölcsi fejlődésével,
>> éppen ezért **a XXI. században minden korábbinál nagyobb
>> szükségünk van olyan szilárd kapaszkodókra, amelyek alapján
>> képesek lehetünk különbséget tenni a hasznos és a
>> veszélyesújítások között.*
>>
>> A politikai együttműködés előtt álló erkölcsi problémák megoldása
>> során pedig *iránymutató lehet számunkra Szent II. János Pál pápa
>> Veritatis splendor kezdetű enciklikája, melyben az erkölcs és a
>> politikai, valamint a társadalmi élet megújításával kapcsolatos
>> egyházi tanítás is megismerhető.*
>>
>> *Az enciklika kiemeli, hogy a kormányzók és a kormányzottak
>> közötti igazmondás, a nyilvános adminisztráció áttekinthetősége,
>> a közügyek szolgálatában a pártatlanság, a politikai ellenfelek
>> jogainak a tiszteletben tartása, a közpénzek becsületes és helyes
>> kezelése egyaránt olyan elvek, amelyeknek gyökere a személy
>> transzcendens értékében és az állam működésének az objektív
>> erkölcsi követelményeiben található*. Kereszténydemokrata
>> felfogás szerint *a közerkölcsökért, a demokrácia
>> kibontakozásáért mindenkit felelősség terhel*, ha nem is egyenlő
>> mértékben.
>>
>> *Manapság azonban az európai társadalmak polgárainak döntően csak
>> a jogok iránt van érzéke, és többé-kevésbé viszolyognak**azoktól
>> a kötelezettségektől, amelyek az embert társaival és a
>> társadalommal szemben terhelik.* *A kereszténydemokrácia
>> felfogása ezzel szemben a kötelezettségek kölcsönös teljesítését
>> a jogok érvényesítésének és ezáltal a demokratikus működés
>> alapfeltételének tekinti.*
>>
>> Mindennek megvalósításakor *negyedik lépésként a
>> kereszténydemokrata politikusoknak meg is kell felelniük ezeknek
>> az erényeknek*, ahogy azt Varga Lászlótól is sokszor
>> hallhattuk:*„Nem elég csak tisztességesnek lenni, hanem annak is
>> kell látszani.” S ez igazán nem is könnyű feladat. Adenauer
>> mondta egykoron, hogy „kereszténynek lenni valami nagyon
>> hatalmas, olyan valami, ami nagyon nehéz. Szerényen meg kellene
>> elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá,
>> hogy keresztények legyünk.* Erőfeszítéseinkkel igyekszünk
>> keresztényként élni, és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a
>> tökéletesség egyre magasabb fokait elérni.”
>>
>> Nekünk*, az alapító atyák kései követőinek nem pusztán megőrizni
>> és védelmezni, hanem tovább kell fejlesztenünk és meg kell
>> szilárdítanunk azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet
>> ezek a nagy, a szó legnemesebb értelmében vett európai
>> államférfiak hagytak az utókorra.*
>>
>> Ha magyar kereszténydemokrataként magunkénak valljuk Barankovics
>> István örök érvényű szavait, miszerint „az a társadalom és
>> kultúra, mely a célját megszabó eszménnyel nem bír, hasonló az
>> emberhez, akinek számára az élet elvesztette értelmét”, akkor és
>> ebből mi magunk is megérthetjük, hogy pontosan mire utalt
>> *Schuman, amikor krédójukat egy mondatba sűrítve arra
>> figyelmeztette az utókort, hogy* *„Európa keresztény lesz, vagy
>> nem lesz”.*
>>
>> Vagy meg tudjuk állítani az értékeink feladását jelentő, többek
>> között a nemi azonosság, a nemzeti szuverenitás és önazonosság
>> feloldására irányuló törekvéseket, vagy semmi sem tudja majd
>> megvédeni a migráció szorításában vergődő Európát és abban
>> bennünket, hogy be ne következzen Schuman gondolatának a második
>> fele.
>>
>> *Az alapító atyák személyes életútja, az **akkori ateista
>> diktatúrák idején* *tanúsított bátor ellenállásuk, majd a második
>> világháborút követően vezetésükkel végbement szellemi megújulás
>> arra kötelez minket, hogy erőnket megfeszítve küzdjünk azért,
>> hogy Európának ne csak keresztény múltja, hanem keresztény jövője
>> is legyen.*
>>
>> /Latorcai János/
>>
>> /A szerző az Országgyűlés alelnöke, a KDNP országos
>> választmányának az elnöke/
>>
>> Magyar Nemzet
>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210420/45a24746/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról