[Grem] H.Boulad atya 2020. aug. eszmefuttatása a II. Vatikáni Zsinatról

[Emoke Greschik]

*továbbított küldemény:  *

*Henri Boulad SJ: Tévedés volt a II. vatikáni zsinat?*



[image:
https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108880&v=1&img=c_IMG_2911.jpg]

[image: https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png]3

*Az Egyiptomban élő (kopt rítusú) katolikus pap, jezsuita szerzetes, Henri
Boulad az interneten hetente közzétett szentbeszéd-sorozatában értékes
eszmefuttatást indított el a II. vatikáni zsinat és az Egyház mai
megújulása témában. A 2020. augusztus 10-én elhangzott elmélkedését tesszük
közzé.*

Az Egyház szabadesésben van. Ezzel semmi újat nem mondok. A papnevelésben
kevés a hivatás, a kongregációknak nincs utánpótlásuk, a templomokban nincs
elég hívő; és teljes közömbösség, ellenérzés tapasztalható a keresztény
hittel szemben. Nem jobb a helyzet a többi vallás esetében sem. Ám mi
összpontosítsunk a mi Egyházunkra, amely zuhanásban van, és tegyük fel a
kérdést: Miért e válság? Melyik volt az a pillanat, amikor minden
megbillent? Sokat gondolkodtam ezen, s feltettem magamban a kérdést, hogy
vajon mikor történt ez a billenés.

1960? Igen, a hatvanas évekig az Egyház elismert volt, a kultuszhelyek
pedig látogatottak. Tisztelet övezte, és okkal volt feltételezhető, hogy
számban és jelentőségében is gyarapodni fog – ám ebben a pillanatban, puff,
minden megbillent.

Sokan az utolsó zsinatot nevezik meg okként. Azaz szerintük a zsinat
felelős a most tapasztalt válságért. De ne feledjük el, hogy ez a válság
nemcsak az Egyháznak, hanem a nyugati társadalmaknak is és általában az
egész világnak a válsága. Mert a hatvanas években a vatikáni zsinaton kívül
ott volt 1968 májusa is, amit nagy zűrzavar követett az értékek és elvek
terén, és ez elbizonytalanította az embereket. Minden megkérdőjeleződött.
Az értékek a visszájukra fordultak, az elveket kétségbe vonták. Feltűnt az
elhíresült jelmondat: Tilos tiltani! A tekintély visszaszorult – nem csupán
az Egyházban, hanem az egész társadalomban.

A társadalmak e válsága bizonyítja, hogy *nem a II. vatikáni zsinat felelős
az Egyház meggyengüléséért.* Kétségtelen, hogy van időbeli egybeesés. Mert
ettől az időtől kezdve kezdtek kiürülni a kultuszhelyek, csökkent a
hivatások száma, és meggyengült a hit. Napjaink sok áramlata – mint például
a szexuális forradalom, az LMBTQ – ekkortól számíthatja eredetét. És ebben
az időben jelent meg Szent VI. Pál pápa *Humanae vitae* enciklikája a
születésszabályozásról, amely nagy zavart okozott az Egyházban.

Ezért teszem fel a kérdést: A II. vatikáni zsinat tévedés volt? Az utolsó
zsinat tévút volt? Igen – ezt mondják a tradicionalista áramlat hívei,
élükön Lefebre-rel, továbbá a Szent X. Piusz Testvérület és egyéb
mozgalmak, amelyek a tradicionalizmus és a konzervatizmus jegyében
születtek. A II. vatikáni zsinat a bűnös, az ellenség! Szerintük vissza
kellene térni a latin nyelvű misézéshez, melynek során a pap háttal áll a
híveknek, és vissza kell térni a régi liturgiai, morális és vallási
hagyományokhoz. Úgy vélik, hogy ezek révén fog az Egyház újjászületni.
„Restaurációt” akarnak.

Hihetitek-e, hogy a régi Egyház visszaállításával elrendeződnek a dolgok?
Akkor többen fogják látogatni a templomokat? Nos, józanodjatok ki! Idézek
egy mondatot, melyet a II. vatikáni zsinat óta több pápa is ismételt: „A *II.
vatikáni zsinatnak nincs alternatívája.” Ne hátra, hanem előre nézzetek*!
Ez a konfliktus lényege, amely szembeállítja a progresszivizmust a
tradicionalizmussal, a nyitottságot a konzervativizmussal.

Feltehetik a kérdést, hogy én melyik táborhoz tartozom. A megújítók és
progresszivisták, az Egyház teljes megújulását várók táborához, a radikális
„aggiornamento” értelmében, úgy, ahogyan azt XXIII. János pápa
megfogalmazta. *Határozottan állítom, hogy a II. vatikáni zsinat egyáltalán
nem volt tévedés*.

Hát akkor hol van a hiba? Gondolkodjunk egy kicsit! A hiba az, hogy *a II.
vatikáni zsinat négyszáz évet késett*. Hogyan? Igen, a II. vatikáni
zsinatot a 16. században kellett volna összehívni. Az Egyház nem értette
meg, hogy a reneszánsz előcsalogatta egy teljesen új világ létrejöttének
szükségességét. A trienti zsinat szellemében megrekedve, egy alapvetően
hierarchikus, konstantini, birodalmi teológiához, pasztorációhoz,
intézményhez ragaszkodott. Visszautasította a születőben lévő új világot,
amelynek szimbólumává vált a Galilei-per. Galilei hiába ismételgette, hogy
a Föld forog a Nap körül, és nem a Nap a Föld körül. Nem – válaszolta az
Egyház – a Nap forog a Föld körül. Galilei hiába magyarázta, hogy
megállapításai és a csillagászati megfigyelések ennek ellenkezőjét
bizonyítják. Tehát az Egyház olyan elavult kozmológiai állításhoz
ragaszkodott, amely teljesen meghaladott volt. Ezen a ponton megbukott,
mivel nem észlelte a modernitást, az emberi szellem ezen ébredését. Nyomást
gyakorolva a hívekre úgy vélte, hogy tekintélye növelésével és kiátkozások
sorával jut el a szökőár megfékezéséhez. Híres *Syllabus*ában, amely
eretnekségek gyűjteménye, az Egyház hevesen tiltakozott a korszak bibliai,
teológiai újításai ellen. Pedig éppen ezek az újítások kövezték ki az utat
a II. vatikáni zsinat felé. Új szellőt és újító gondolatiságot hoztak az
Egyháznak.

A II. vatikáni zsinat bajnokait szinte kivétel nélkül félretolta a zsinat
előtti Katolikus Egyház. (Az olyanokat, mint de Lubac, Lagrange, Congar,
Chenu, Teilhard de Chardin, Newman bíboros... Hosszú a lista.) Elítélések,
kirohanások, kiátkozások sorával az Egyháznak sikerült űrt teremtenie maga
körül. Hátat fordított a kortárs világnak. Lehet-e csodálkozni a nagy
válságon?

A II. vatikáni zsinat a hibás? Vagy inkább az Egyház makacssága, amellyel
következetesen visszautasít evidenciákat, belemerevedve egy olyan hitbe,
melynek nyelvezete nem felel meg a ma valóságának. Ez az igazi oka a
válságnak, amelynek ma tanúi vagyunk. A II. vatikáni zsinat nem tévedés
volt, hanem *mentőöv az elsodródott Egyház számára*. Soha nem késő
hozzálátni a feladathoz, és következetesen dolgozni a megújításon, amelyet
az utolsó zsinat indított el.

Nincs vesztegetni való idő! Ne hátrafelé nézzünk, hanem arra, ami előttünk
van! Isten a jövőből érkezik. A csillag fényét kell követni, a három
királyok nyomában járva, hogy találkozhassunk a betlehemi gyermekkel. Ámen.

[image:
https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108880&v=1&p=1&img=c_IMG_2847.jpg]

Henri Boulad SJ az egész világon ismert lelkiségi író. Francia és angol
publikációi mellett a legtöbb írását német és magyar nyelven közölték.
Honfitársunk, hiszen három éve magyar állampolgárságot kért és kapott.
Szentbeszédei francia nyelven hetente láthatók és meghallgathatók a
világhálón. Közismert, hogy elkötelezett az Egyház megújulása iránt. Idén
augusztusban töltötte be a 89. életévét.

*
              Fordította: Deme Erzsébet*

*Fotó (archív): Lambert Attila / Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201006/bff3e91e/attachment.html>