<div dir="ltr">
<div dir="ltr"><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:24pt"><font size="2">továbbított küldemény: </font><br></span></b></p><p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:24pt">Henri Boulad SJ: Tévedés volt a II. vatikáni
zsinat?</span></b></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"><a><span style="color:windowtext;text-decoration:none"><span style="color:blue"><img id="gmail-m_4964761796355618726gmail-m_-6715163611107305268Kép_x0020_12" alt="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108880&v=1&img=c_IMG_2911.jpg" style="margin-right: 0px;" width="459" height="306" border="0"></span></span></a></p><p class="MsoNormal"><a><span style="text-decoration:none"><img id="gmail-m_4964761796355618726gmail-m_-6715163611107305268Kép_x0020_13" alt="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" width="31" height="24" border="0"></span>3</a></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:13.5pt;color:rgb(15,36,62)">Az Egyiptomban élő (kopt rítusú)
katolikus pap, jezsuita szerzetes, Henri Boulad az interneten hetente közzétett
szentbeszéd-sorozatában értékes eszmefuttatást indított el a II. vatikáni
zsinat és az Egyház mai megújulása témában. A 2020. augusztus 10-én elhangzott
elmélkedését tesszük közzé.</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Az Egyház szabadesésben van. Ezzel semmi újat nem mondok.
A papnevelésben kevés a hivatás, a kongregációknak nincs utánpótlásuk, a
templomokban nincs elég hívő; és teljes közömbösség, ellenérzés tapasztalható a
keresztény hittel szemben. Nem jobb a helyzet a többi vallás esetében sem. Ám
mi összpontosítsunk a mi Egyházunkra, amely zuhanásban van, és tegyük fel a
kérdést: Miért e válság? Melyik volt az a pillanat, amikor minden megbillent?
Sokat gondolkodtam ezen, s feltettem magamban a kérdést, hogy vajon mikor
történt ez a billenés.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">1960? Igen, a hatvanas évekig az Egyház elismert volt, a
kultuszhelyek pedig látogatottak. Tisztelet övezte, és okkal volt
feltételezhető, hogy számban és jelentőségében is gyarapodni fog – ám
ebben a pillanatban, puff, minden megbillent.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Sokan az utolsó zsinatot nevezik meg okként. Azaz szerintük
a zsinat felelős a most tapasztalt válságért. De ne feledjük el, hogy ez a
válság nemcsak az Egyháznak, hanem a nyugati társadalmaknak is és általában az
egész világnak a válsága. Mert a hatvanas években a vatikáni zsinaton kívül ott
volt 1968 májusa is, amit nagy zűrzavar követett az értékek és elvek terén, és
ez elbizonytalanította az embereket. Minden megkérdőjeleződött. Az értékek a
visszájukra fordultak, az elveket kétségbe vonták. Feltűnt az elhíresült
jelmondat: Tilos tiltani! A tekintély visszaszorult – nem csupán az
Egyházban, hanem az egész társadalomban.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">A társadalmak e válsága bizonyítja, hogy <b>nem a II.
vatikáni zsinat felelős az Egyház meggyengüléséért.</b> Kétségtelen, hogy van
időbeli egybeesés. Mert ettől az időtől kezdve kezdtek kiürülni a
kultuszhelyek, csökkent a hivatások száma, és meggyengült a hit. Napjaink sok
áramlata – mint például a szexuális forradalom, az LMBTQ –
ekkortól számíthatja eredetét. És ebben az időben jelent meg Szent VI. Pál pápa
<i>Humanae vitae</i> enciklikája a születésszabályozásról, amely nagy zavart
okozott az Egyházban.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Ezért teszem fel a kérdést: A II. vatikáni zsinat tévedés
volt? Az utolsó zsinat tévút volt? Igen – ezt mondják a tradicionalista
áramlat hívei, élükön Lefebre-rel, továbbá a Szent X. Piusz Testvérület és
egyéb mozgalmak, amelyek a tradicionalizmus és a konzervatizmus jegyében
születtek. A II. vatikáni zsinat a bűnös, az ellenség! Szerintük vissza kellene
térni a latin nyelvű misézéshez, melynek során a pap háttal áll a híveknek, és
vissza kell térni a régi liturgiai, morális és vallási hagyományokhoz. Úgy
vélik, hogy ezek révén fog az Egyház újjászületni. „Restaurációt”
akarnak.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Hihetitek-e, hogy a régi Egyház visszaállításával
elrendeződnek a dolgok? Akkor többen fogják látogatni a templomokat? Nos, józanodjatok
ki! Idézek egy mondatot, melyet a II. vatikáni zsinat óta több pápa is
ismételt: „A <b>II. vatikáni zsinatnak nincs alternatívája.” Ne
hátra, hanem előre nézzetek</b>! Ez a konfliktus lényege, amely szembeállítja a
progresszivizmust a tradicionalizmussal, a nyitottságot a konzervativizmussal.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Feltehetik a kérdést, hogy én melyik táborhoz tartozom. A
megújítók és progresszivisták, az Egyház teljes megújulását várók táborához, a
radikális „aggiornamento” értelmében, úgy, ahogyan azt XXIII. János
pápa megfogalmazta. <b>Határozottan állítom, hogy a II. vatikáni zsinat
egyáltalán nem volt tévedés</b>.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Hát akkor hol van a hiba? Gondolkodjunk egy kicsit! A
hiba az, hogy <b>a II. vatikáni zsinat négyszáz évet késett</b>. Hogyan? Igen,
a II. vatikáni zsinatot a 16. században kellett volna összehívni. Az Egyház nem
értette meg, hogy a reneszánsz előcsalogatta egy teljesen új világ
létrejöttének szükségességét. A trienti zsinat szellemében megrekedve, egy
alapvetően hierarchikus, konstantini, birodalmi teológiához, pasztorációhoz,
intézményhez ragaszkodott. Visszautasította a születőben lévő új világot,
amelynek szimbólumává vált a Galilei-per. Galilei hiába ismételgette, hogy a
Föld forog a Nap körül, és nem a Nap a Föld körül. Nem – válaszolta az
Egyház – a Nap forog a Föld körül. Galilei hiába magyarázta, hogy
megállapításai és a csillagászati megfigyelések ennek ellenkezőjét bizonyítják.
Tehát az Egyház olyan elavult kozmológiai állításhoz ragaszkodott, amely
teljesen meghaladott volt. Ezen a ponton megbukott, mivel nem észlelte a
modernitást, az emberi szellem ezen ébredését. Nyomást gyakorolva a hívekre úgy
vélte, hogy tekintélye növelésével és kiátkozások sorával jut el a szökőár
megfékezéséhez. Híres <i>Syllabus</i>ában, amely eretnekségek gyűjteménye, az Egyház
hevesen tiltakozott a korszak bibliai, teológiai újításai ellen. Pedig éppen
ezek az újítások kövezték ki az utat a II. vatikáni zsinat felé. Új szellőt és
újító gondolatiságot hoztak az Egyháznak.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">A II. vatikáni zsinat bajnokait szinte kivétel nélkül
félretolta a zsinat előtti Katolikus Egyház. (Az olyanokat, mint de Lubac,
Lagrange, Congar, Chenu, Teilhard de Chardin, Newman bíboros... Hosszú a
lista.) Elítélések, kirohanások, kiátkozások sorával az Egyháznak sikerült űrt
teremtenie maga körül. Hátat fordított a kortárs világnak. Lehet-e csodálkozni
a nagy válságon?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">A II. vatikáni zsinat a hibás? Vagy inkább az Egyház
makacssága, amellyel következetesen visszautasít evidenciákat, belemerevedve
egy olyan hitbe, melynek nyelvezete nem felel meg a ma valóságának. Ez az igazi
oka a válságnak, amelynek ma tanúi vagyunk. A II. vatikáni zsinat nem tévedés
volt, hanem <b>mentőöv az elsodródott Egyház számára</b>. Soha nem késő
hozzálátni a feladathoz, és következetesen dolgozni a megújításon, amelyet az
utolsó zsinat indított el.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Nincs vesztegetni való idő! Ne hátrafelé nézzünk, hanem
arra, ami előttünk van! Isten a jövőből érkezik. A csillag fényét kell követni,
a három királyok nyomában járva, hogy találkozhassunk a betlehemi gyermekkel.
Ámen.</span></p>
<p class="MsoNormal"><a title=""""><span style="color:rgb(15,36,62);text-decoration:none"><img id="gmail-m_4964761796355618726gmail-m_-6715163611107305268Kép_x0020_15" alt="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108880&v=1&p=1&img=c_IMG_2847.jpg" style="margin-right: 0px;" width="459" height="306" border="0"></span></a></p><p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)"></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color:rgb(15,36,62)">Henri Boulad SJ az egész világon ismert lelkiségi író.
Francia és angol publikációi mellett a legtöbb írását német és magyar nyelven
közölték. Honfitársunk, hiszen három éve magyar állampolgárságot kért és
kapott. Szentbeszédei francia nyelven hetente láthatók és meghallgathatók a
világhálón. Közismert, hogy elkötelezett az Egyház megújulása iránt. Idén
augusztusban töltötte be a 89. életévét.</span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="color:rgb(15,36,62)">
Fordította: Deme Erzsébet</span></b><span style="color:rgb(15,36,62)"></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="color:rgb(15,36,62)">Fotó (archív): Lambert Attila / Magyar Kurír</span></b></p>
</div><div id="gmail-m_4964761796355618726DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br></div>
</div>