[Grem] Huhog a Momentum madara / Czopf Áron

[Emoke Greschik]

 Huhog a Momentum madara
<https://mandiner.hu/cikk/20200723_huhog_a_momentum_madara>
2020. július 23. 14:17
 https://mandiner.hu/cikk/20200723_huhog_a_momentum_madara
Czopf Áron
Vendégszerző
Legyünk bátrak kimondani a nyilvánvaló tényt, hogy *az emberi jogokat
szelektíven, de mindig habzó szájjal emlegető balliberálisok a halál
kultúráját támogatják! *

Mint azt a napokban megtudhattuk *a „Momentum-generáció” egyik
technokratája, egy bizonyos Kádár nevezetű reménybeli kiborg otthon tartaná
az időseket a választások napján*. Álláspontja mellett érve is van, ami
német szabadfordításban – akarom mondani, angol szabadfordításban – így
hangzik: „*Tomorrow belongs to me!*” Ez a retorikai bravúr már csak azért
is meggyőző, mert az ifjú Kádár ilyen dallamosan mondja. Csontos arcán
szinte látjuk visszatükröződni az Alpok hótól ragyogó csúcsait, az elsőre
bátortalanul moccanó dallam alá pedig mintha diszkréten bekúszna egy
hitlerjugendes rezesbanda crescendója, akár a híres ’72-es Kabaréban.
*Ach, mámoros ifjúság, tiéd a jövő! Hozzatok tubát és üstdobot, hadd
remegjenek meg a ráncos szívek!*

Elvitathatatlan, hogy bizonyos körökben komolyan vehető támogatottsága van
az ilyen szólamoknak. Azonban ennek a mérsékelten demokratikus felvetésnek,
sokkal inkább azt a koherens filozófiai fedezetet írhatjuk a javára, amely
a hátterében sejlik fel. *Röviden arról van szó, hogy az idősek rövidebb
ideig viselik a demokratikus döntések következményeit, ezért helyettük
azoknak kell nagyobb teret adni a közéletben, akik potenciálisan a
legtovább lesznek aktívak*. Láthatjuk, hogy a száz évvel ezelőtti
közérzületek futurisztikus és fasisztoid lendületétől ezt a mai gondolatot
nagyjából csak egy szerencsétlen kimenetelű hormonkezelés különbözteti meg,
és így joggal gyötörhet minket a sejtelem, hogy esetleg tényleg csak ennyit
érdemlünk. Az ifjúság tavasza helyett fáradt szemeket és fátyolos
sóhajtásokat egy olyan jövőért, amelyben a másként gondolkodók (úgyis mint:
idősek) nem szavazhatnak. Mindenesetre teljes joggal* vetődik fel a kérdés,
hogy ilyen fiatalos frizurával a fejünkön miért is tekintenénk a
népszuverenitás megnyilvánulásának azt, ha holmi öreg vidékiek a Brexitre
szavaznak? Hát csak nem képzelik, hogy ők a népfölség?*! Hiszen a haláluk
után más lesz az istenadta „*nép*” összetétele. Talán éppen Brexit-ellenes
lesz ez a jövőbeni „nép”, amelynek színről színre látásához eddig mindig
csak az ólomlábon járó idő vagy az ólomgolyóként villámló terror röpítette
előre a „jövőkutatókat”. Összességében véve szép gondolat ez, no! Hiszen
rámutat arra, hogy a „nép” sem a jelen momentumában, sem a történelem
tágasságában nem rendelkezik általános akarattal, folytonossággal,
tulajdonképpen tehát nem is szuverén a szó igazi értelmében, hiszen nem
változhatatlan, az isteneszmétől eltérően, amelynek absztrakt és naiv
másolata, a népszuverenitás nem áll az idő fölött.
Feltéve, hogy az ifjú Kádár egyáltalán él szellemi táplálékkal, azt
mindenképpen el kell ismerni, hogy a kontinentális filozófia terített
asztalánál még biztosan nem foglalt helyet.

Talán csak összepiszkolta az abrosz szegélyét, amikor játékűrhajójával vagy
épp plüss sorosgyörgyével kezében átszaladt a nappalin. Akkor is elnéző
mosollyal néztek össze az öregek: „*Hova rohan ez a kis csibész?*” De hát –
„*Volonté générale à la Rousseau*” –, hogy is vehetnénk zokon, ha a saját
hazájában is turistaként viselkedő momentumos legfeljebb az Azúr-part
éttermeiben olvasott hasonlót, azokon a színes-szagos lapokon, amelyek
nyári délutánokon némi lovagiatlan előnnyel versenyeznek az egyszeri
jövőkutató figyelméért, nem is hagyva esélyt a bonyolultabb nyelvezetű
politikafilozófiai értekezéseknek. No, de ennyit is erről a különös
demokráciakritikáról, amely a fentieknél lényegesen kezdetlegesebb formában
– nagyjából tényleg egy közepes tehetséggel szerkesztett étlap, vagy még
inkább egy panaszkönyv színvonalán – került a Momentum asztalára: *a lényeg
az, hogy a „jövő népe” szavazzon és ne a „múlt népe”.* Értjük.

Csakhogy a mi kiborg-kádárunk akkor lenne következetes, ha titkon nem
jogfosztó politikán törné a fejét, hanem jogkiterjesztésen. Ha a jövő
valóban fontos számára, akkor bizony arra kell módot találnia, hogy azok a
tizennyolc éven aluliak is egyszer választójoghoz jussanak, akik a
szivárványkapitalizmus New York-i bárszékekben pöffeszkedő
újburzsoáziájával ellentétben a legtávolabb állnak attól, hogy valaha is a
közélet alakítói lehessenek. Merthogy szép számmal vannak ilyen
embertársaink is Magyarországon!

*Hazánkban* *naponta átlagosan 73 abortuszt hajtanak végre Cseh Katalin
doktornő hátborzongató kacajai közepette.* Ha emlékeznek, a
képviselő-asszony volt az, aki miután illegális szervkereskedelemmel vádolt
amerikai abortuszklinikáknak gyűjtött pénzt és elvtársaival önfeledten
kacarászott a magzati életek kioltásán, „*Ne adjuk a jövőnket!*” – címmel
mutatta be pártja európai parlamenti programját. Hát, itt tartunk jelenleg.
Az összevissza beszélő jövőkutatók és a gyerekek halálán nevetgélő orvosok
pártja elkötelezett a „*jövő népe*” mellett és a fennálló viszonyokat is
abból a már korábban nagy gonddal megalapozott dialektikus pozícióból
bírálja, hogy „*a kulákok már kihullottak a történelemből*”. Öntsd föl
kókuszos-vaníliás tejjel és megkapod a Momentumot.

Nem vagyok jövőkutató – sőt talán épp az ellenkezője, de azt megtanultam
Hegeltől, hogy a megismerésünk attól történeti, hogy bagolyszárnyait
először az elmúlás szürkületében emelinti meg. Nem véletlen tehát, ha azt a
tanulságot is csak a múltból szűrhetjük le, hogy aki a jövőről huhog, az
vadászni készül. Nemde elég valószínűtlennek tűnik, hogy az általunk ismert
történelemben elsőként épp az „*ábrándos lelkű ifjúság*” fent említett
korhadt lelkű dublőrjei cáfolják meg ezt a tételt? Ha szárnysuhogás is
hallik, nem a bölcselet – nem Minerva madarát látjuk majd szárnyra kelni –,
hanem a halálét.
Legyünk bátrak kimondani a nyilvánvaló tényt, hogy az emberi jogokat
szelektíven, de mindig habzó szájjal emlegető balliberálisok a halál
kultúráját támogatják!

Mert *mit éltetnek? Személytelen jogi mechanizmusokat, esetleg a piac
láthatatlan kezét, ezekben a forró napokban talán még a brüsszeli irodájuk
klímáját, de soha sem az életet! **Soha sem az embert, legyen szó idős,
fiatal vagy egy egészen apró, törékeny életről.* Ezért adódik úgy újra és
újra, hogy amikor a hatalomvágytól kihevült arcú „*bohó ifjúság*” kiemeli
selymes ajkait az import vaníliás latte habjából, a magyar állampolgárok
arcába csak egy öblös böffentésre telik ékesszólásából, és utána az egész
világ szégyenére, legfeljebb valami kínos elszólás következhet a
legártatlanabb életek fizikális ledarálásáról. „*Hehehe, ugye Katka?*” –
Nesze neked jövő, Magyarország!

A hatalom technokratáinak – függetlenül attól, hogy épp hatalmon vannak
vagy sem – ez a törvényük: a társadalom aktív többségét passzivitásba
szorítani, a néma és védtelen kisebbségeket pedig ledarálni. Meglepő
módon *pont
a politikai szüzességére oly büszke Momentum ad hangot abbéli szerény
óhajának –* egyelőre csak csendesen –*, hogy az idősek ne szavazzanak,
azokat a megfogant magzatokat pedig, akiknek hazánkban végképp nincs
semmiféle érdekképviselete, hadd lehessen csak nyugodtan elpusztítani,
ledarálni és kinevetni*.

Kétségkívül *történelmi időket élünk, amikor – mint a búza és a konkoly –
egyszerre növekszik az élet és a halál generációja*. Sajnos *civilizációs
törésvonal **ez* *és nem politikai véleménykülönbség.* Csak remélni lehet,
hogy a magyar választók kortól függetlenül érezni fogják *a
különbség*et a *botmixer-cinizmus
*és *a polgári életöröm *között. Az elkövetkezendőkben mindig csak a
hanglejtésre kell figyelniük, amikor egy politikus kiejti azt a szót, hogy „
*jövő*”.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_5540929340969042993_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200724/da116a8b/attachment.html>