<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200723_huhog_a_momentum_madara" target="_blank">Huhog a Momentum madara</a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2020. július 23. 14:17</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"> <a href="https://mandiner.hu/cikk/20200723_huhog_a_momentum_madara" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20200723_huhog_a_momentum_madara</a> <br>
<span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Czopf Áron</span>
<br><span><a>Vendégszerző</a></span></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_5540929340969042993gmail-articlecontent"><div>
Legyünk bátrak kimondani a nyilvánvaló tényt, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">emberi jogok</span>at
szelektíven, de mindig habzó szájjal emlegető balliberálisok a halál
kultúráját támogatják! </b></span></div>
<div>
<p>Mint azt a napokban
megtudhattuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a „Momentum-generáció” egyik technokratája, egy bizonyos
Kádár nevezetű reménybeli kiborg otthon tartaná <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az időseket </span>a
választások napján</b></span>. Álláspontja mellett érve is van, ami német
szabadfordításban – akarom mondani, angol szabadfordításban – így
hangzik: „<i>Tomorrow belongs to me!</i>” Ez a retorikai bravúr már
csak azért is meggyőző, mert az ifjú Kádár ilyen dallamosan mondja.
Csontos arcán szinte látjuk visszatükröződni az Alpok hótól ragyogó
csúcsait, az elsőre bátortalanul moccanó dallam alá pedig mintha
diszkréten bekúszna egy hitlerjugendes rezesbanda crescendója, akár a
híres ’72-es Kabaréban.</p>
<div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ach, mámoros ifjúság, tiéd a jövő! Hozzatok tubát és üstdobot, hadd remegjenek meg <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a ráncos szívek</span>!</b></span></div>
<p>Elvitathatatlan, hogy bizonyos körökben komolyan vehető
támogatottsága van az ilyen szólamoknak. Azonban ennek a mérsékelten
demokratikus felvetésnek, sokkal inkább azt a koherens filozófiai
fedezetet írhatjuk a javára, amely a hátterében sejlik fel. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Röviden
arról van szó, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az idősek </span>rövidebb ideig viselik a demokratikus
döntések következményeit, ezért helyettük azoknak kell nagyobb teret
adni a közéletben, akik potenciálisan a legtovább lesznek aktívak</b></span>.
Láthatjuk, hogy a száz évvel ezelőtti közérzületek futurisztikus és
fasisztoid lendületétől ezt a mai gondolatot nagyjából csak egy
szerencsétlen kimenetelű hormonkezelés különbözteti meg, és így joggal
gyötörhet minket a sejtelem, hogy esetleg tényleg csak ennyit érdemlünk.
Az ifjúság tavasza helyett fáradt szemeket és fátyolos sóhajtásokat egy
olyan jövőért, amelyben a másként gondolkodók (úgyis mint: idősek) nem
szavazhatnak. Mindenesetre teljes joggal<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> vetődik fel a kérdés, hogy
ilyen fiatalos frizurával a fejünkön miért is tekintenénk a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">népszuverenitás megnyilvánulásának azt, ha holmi öreg vidékiek a
Brexitre szavaznak</span>? Hát csak nem képzelik, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ők</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a népfölség</span>?</b></span>! Hiszen a
haláluk után más lesz az istenadta „<i>nép</i>” összetétele. Talán
éppen Brexit-ellenes lesz ez a jövőbeni „nép”, amelynek színről színre
látásához eddig mindig csak az ólomlábon járó idő vagy az ólomgolyóként
villámló terror röpítette előre a „jövőkutatókat”. Összességében véve
szép gondolat ez, no! Hiszen rámutat arra, hogy a „nép” sem a jelen
momentumában, sem a történelem tágasságában nem rendelkezik általános
akarattal, folytonossággal, tulajdonképpen tehát nem is szuverén a szó
igazi értelmében, hiszen nem változhatatlan, az isteneszmétől eltérően,
amelynek absztrakt és naiv másolata, a népszuverenitás nem áll az idő
fölött.</p>
<div>Feltéve, hogy az ifjú Kádár egyáltalán él szellemi
táplálékkal, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a kontinentális
filozófia terített asztalánál még biztosan nem foglalt helyet.</div>
<p>Talán csak összepiszkolta az abrosz szegélyét, amikor
játékűrhajójával vagy épp plüss sorosgyörgyével kezében átszaladt a
nappalin. Akkor is elnéző mosollyal néztek össze az öregek: „<i>Hova rohan ez a kis csibész?</i>” De hát – „<i>Volonté générale à la Rousseau</i>”
–, hogy is vehetnénk zokon, ha a saját hazájában is turistaként
viselkedő momentumos legfeljebb az Azúr-part éttermeiben olvasott
hasonlót, azokon a színes-szagos lapokon, amelyek nyári délutánokon némi
lovagiatlan előnnyel versenyeznek az egyszeri jövőkutató figyelméért,
nem is hagyva esélyt a bonyolultabb nyelvezetű politikafilozófiai
értekezéseknek. No, de ennyit is erről a különös demokráciakritikáról,
amely a fentieknél lényegesen kezdetlegesebb formában – nagyjából
tényleg egy közepes tehetséggel szerkesztett étlap, vagy még inkább egy
panaszkönyv színvonalán – került a Momentum asztalára: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a lényeg az, hogy
a „<i>jövő népe</i>” szavazzon és ne a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">„<i>múlt népe</i></span>”.</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Értjük. </span></span></p>
<p>Csakhogy a mi kiborg-kádárunk akkor lenne következetes, ha titkon nem
jogfosztó politikán törné a fejét, hanem jogkiterjesztésen. Ha a jövő
valóban fontos számára, akkor bizony arra kell módot találnia, hogy azok
a tizennyolc éven aluliak is egyszer választójoghoz jussanak, akik a
szivárványkapitalizmus New York-i bárszékekben pöffeszkedő
újburzsoáziájával ellentétben a legtávolabb állnak attól, hogy valaha is
a közélet alakítói lehessenek. Merthogy szép számmal vannak ilyen
embertársaink is Magyarországon! </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hazánkban</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>naponta átlagosan 73 abortuszt hajtanak végre Cseh Katalin
doktornő hátborzongató kacajai közepette.</b></span> Ha emlékeznek, a
képviselő-asszony volt az, aki miután illegális szervkereskedelemmel
vádolt amerikai abortuszklinikáknak gyűjtött pénzt és elvtársaival
önfeledten kacarászott a magzati életek kioltásán, „<i>Ne adjuk a jövőnket!</i>”
– címmel mutatta be pártja európai parlamenti programját. Hát, itt
tartunk jelenleg. Az összevissza beszélő jövőkutatók és a gyerekek
halálán nevetgélő orvosok pártja elkötelezett a „<i>jövő népe</i>” mellett és a fennálló viszonyokat is abból a már korábban nagy gonddal megalapozott dialektikus pozícióból bírálja, hogy „<i>a kulákok már kihullottak a történelemből</i>”. Öntsd föl kókuszos-vaníliás tejjel és megkapod a Momentumot. </p>
<p>Nem vagyok jövőkutató – sőt talán épp az ellenkezője, de azt
megtanultam Hegeltől, hogy a megismerésünk attól történeti, hogy
bagolyszárnyait először az elmúlás szürkületében emelinti meg. Nem
véletlen tehát, ha azt a tanulságot is csak a múltból szűrhetjük le,
hogy aki a jövőről huhog, az vadászni készül. Nemde elég
valószínűtlennek tűnik, hogy az általunk ismert történelemben elsőként
épp az „<i>ábrándos lelkű ifjúság</i>” fent említett korhadt lelkű
dublőrjei cáfolják meg ezt a tételt? Ha szárnysuhogás is hallik, nem a
bölcselet – nem Minerva madarát látjuk majd szárnyra kelni –, hanem a
halálét. </p>
<div>Legyünk bátrak kimondani a nyilvánvaló tényt, hogy
az emberi jogokat szelektíven, de mindig habzó szájjal emlegető
balliberálisok a halál kultúráját támogatják!</div>
<p>Mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mit éltetnek? Személytelen jogi mechanizmusokat, esetleg a piac
láthatatlan kezét, ezekben a forró napokban talán még a brüsszeli
irodájuk klímáját, de soha sem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az életet! </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Soha sem</span> az embert, legyen szó
idős, fiatal vagy egy egészen apró, törékeny életről.</b></span> Ezért adódik úgy
újra és újra, hogy amikor a hatalomvágytól kihevült arcú „<i>bohó ifjúság</i>”
kiemeli selymes ajkait az import vaníliás latte habjából, a magyar
állampolgárok arcába csak egy öblös böffentésre telik ékesszólásából, és
utána az egész világ szégyenére, legfeljebb valami kínos elszólás
következhet a legártatlanabb életek fizikális ledarálásáról. „<i>Hehehe, ugye Katka?</i>” – Nesze neked jövő, Magyarország! </p>
<p>A hatalom technokratáinak – függetlenül attól, hogy épp hatalmon
vannak vagy sem – ez a törvényük: a társadalom aktív többségét
passzivitásba szorítani, a néma és védtelen kisebbségeket pedig
ledarálni. Meglepő módon <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pont a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">politikai szüzességé</span>re oly büszke
Momentum ad hangot abbéli szerény óhajának –</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> egyelőre csak csendesen –</span><b>,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az idősek</span> ne <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szavazzanak, azokat a megfogant magzatokat </span>pedig,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">akiknek hazánkban</span> végképp nincs semmiféle érdekképviselete, hadd
lehessen csak nyugodtan elpusztítani, ledarálni és kinevetni</b></span>. </p>
<p>Kétségkívül <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>történelmi időket élünk, amikor – mint<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a búza </span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
konkoly</span> – egyszerre növekszik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az élet</span> és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a halál </span>generációja</b></span>. Sajnos
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>civilizációs törésvonal <span style="background-color:rgb(234,209,220)"></span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez</span></b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>és nem politikai véleménykülönbség.</b></span> Csak
remélni lehet, hogy a magyar választók kortól függetlenül érezni fogják <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
különbség</b></span>et a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>botmixer-cinizmus </b></span>és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a polgári életöröm </b></span>között. Az
elkövetkezendőkben mindig csak a hanglejtésre kell figyelniük, amikor
egy politikus kiejti azt a szót, hogy „<i>jövő</i>”.</p>
</div></div>
<div id="m_5540929340969042993DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_5540929340969042993_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>