[Grem] gyász-szentmise dr. Eöry Ajándokért / "A kovász embere volt" / Pál Feri atya

[Emoke Greschik]

 Pál Feri: A kovász embere volt – Eőry Ajándokra emlékeztek Angyalföldön
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2020. július 20., hétfő | 20:55
https://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-kovasz-embere-volt-eory-ajandokra-emlekeztek-angyalfoldon

6
Július 10-én elhunyt Dr. Eőry Ajándok biológus, matematikus, orvos,
akupunktúrás orvos, a hagyományos kínai orvoslás hazai úttörője, a Máltai
Szeretetszolgálat orvosa, az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia tagja. Pál
Feri helyettes plébános vezetésével a plébánia közössége, a család, a
barátok, kollégák, egykori páciensek július 19-én, az esti ünnepi szentmise
keretében adtak hálát érte.

Pál Feri homíliájában a vasárnapi evangéliumban (Mt 13,24–43) az Isten
országáról szóló példabeszédeket értelmezve a legendás orvos életének
példáját állította az angyalföldi Szent Mihály-templom közössége elé.

„Ezt a szentmisét elhunyt Ajándok testvérünkért ajánljuk fel. Tudom, hogy
sokan-sokan, a világnak számtalan pontjáról most őmiatta vagytok itt
elsősorban” – mondta bevezetőjében Pál Feri, majd elnézést kért, hogy
vasárnap lévén nem gyászmisén emlékeznek meg a Máltai Szeretetszolgálat
legendás orvosáról. Vasárnap a feltámadást ünnepeljük, és ha választani
lehetne gyászmise és e között, szerinte Ajándok is inkább az utóbbit
választaná – vélekedett Feri.

Prédikációjában arra kérte a jelenlevőket: fogadják el tőle, hogy az
evangéliumot fogja hirdetni a felolvasott evangéliumi rész alapján,
bele-beleszőve egy-egy Ajándokhoz fűződő élményét, vele való
találkozásainak, beszélgetéseinek emlékét. Sokan vannak jelen, akik jó
barátságban voltak vele, jól ismerték, akiket évtizedes vagy akár fél
évszázados kapcsolat kötött össze vele, és hozzájuk képest hogy jönne ő
ahhoz, aki nem „az életének szakértője”, hogy nekik beszéljen róla. De volt
alkalma és öröme jó sok finom ebédet és vacsorát elkölteni Ajándokékkal, és
ezért néhány „finom morzsát” szeretne megosztani az általa
megtapasztaltakból, tette hozzá.

Azt mondja az evangélista: Jézus példabeszédekben beszélt, mégpedig azért,
hogy világossá legyen, ami addig el volt rejtve. De hogyhogy ami addig el
volt rejtve? Nem világos a tízparancsolat? Nem egyértelmű a törvény? Nem
magától értetődő, hogy mi jó és rossz, ki Isten barátja, és ki nem?
Elgondolkodtató, hogy az evangélium azt mondja: ha valaki el akarja
mélyíteni magában Isten országának titkait, példabeszédekre lesz szüksége.
Mégpedig azért, mert a példabeszéd a maga finom szövésével, árnyaltságával
olyasmit is képes feltárni, amit ha csak fekete-fehéren látunk, beszélünk
és gondolunk, sohasem értünk és ismerünk meg. Az, ahogyan Jézus elmondja a
mai evangélium három példabeszédét, ékes példája ennek. Itt van a búza és a
konkoly története. Nem világos, melyik a búza, melyik a konkoly? Mi,
emberek nagyon világosan szeretjük megkülönböztetni, melyik a búza és
melyik a konkoly. *De Isten szemlélete az, hogy a kicsi jót is nagyra
tartja, a kicsi jót is óvni akarja. Inkább arra van gondja, hogy amikor
megkülönböztetjük a konkolyt a búzától, a pici jóból véletlenül se vesszen
el valami.*

Pál Feri sokszor hallotta Ajándoktól, hogy a tradicionális kínai orvoslás
alapján jó lenne az orvosoknak akkor pénzt adni, ha nem betegeik lennének,
hanem embereik és egészséges klienseik. Milyen izgalmas és szép az a
szemlélet, amellyel valaki a jó szerelmeseként él!

Néhány kulcsszó, amelyek jelezték, *mi volt Ajándok számára fontos: ember,
élet és egészség.** És mindezek alatt és fölött Isten.*

Az Isten országának szemléletmódja valami olyasmi, hogy *az egészen pici
jót is igyekezzünk megbecsülni, nagyra értékelni, növelni, gondozni,
ápolni. Mégpedig azért, mert nagy a kísértésünk, hogy a rossz a szívünket
megkeserítse.*

Ferit nagyon megrendítette, amikor valamelyik ENSZ-főtitkárt arról
kérdezték, hogyan lehet ép lélekkel elviselni, ha az ember az egész világ
nyomorúságába belelát, nemcsak a háborúkba, a betegségekbe, az éhínségbe,
hanem az emberi gonoszság mélységeibe is. A főtitkár következőt válaszolta:
„Nagyon nagy kísértésem, hogy teret engedjek magamban a morális undornak.
De ezt nem engedem meg.”* Ha látjuk az életben **a fájdalmat, a betegséget,
a nyomorúságot, a szenvedést, ez mindig hajlamossá teheti a szívünket arra,
hogy elfáradjunk, megkeseredjünk.* Hogy valami gyönyörű, ragyogó
megsötétedjen bennünk. És Feri tapasztalata szerint* Ajándok olyan valaki
volt, aki ezt nem engedte meg. Hol van az élet, mit lehet tenni az
egészségért, hol van a jó, az ember, hol van az Isten? –* őt ez érdekelte,
és emiatt nem keseredett meg a szíve.

Sokan vannak, akik ha a konkoly ereje vagy hatalma elkezdi fojtogatni a
lelküket, harcba szállnak a rosszal. Az evangélium szemlélete nem ez*. Az
evangélium embere nem harcol a rosszal, hanem küzd a jóért. *Amikor
harcolunk a rosszal, az egész életünket kitölti, hogy a rosszat szemléljük,
a rossz hatalmát és erejét látjuk – nem csoda, ha elfáradunk.

Az evangélium szemlélete az, hogy nem a rosszal harcolunk elsősorban, de
természetesen *van erőnk küzdeni: küzdünk a jóért.*

Ez nem ugyanaz az élet, nem ugyanaz a lélek. Nem ugyanaz a cselekvés,
lelkület, szemléletmód – ez újszövetségi lelkület.

Sokan vannak, akik aggódnak amiatt, hogy ha csak finoman mutatjuk meg az
evangélium szépségét, akkor nem beszélünk eleget a jóért való küzdelemről,
meg talán majd relativizáljuk a jót és a rosszat. Ahogyan a történelem
szele át- és átjár bennünket, talán mostanában nagyon eleven számunkra az,
hogy az európai ember a maga kultúrájával – ahogy ezt mi mondani szoktuk –
meghódította az Újvilágot, Észak- és Dél-Amerikát, Afrikát és Ausztráliát,
és azt mondjuk erről, hogy „fölfedeztük a kontinenseket”. De kérdezzük meg
az amerikai őslakosokat, az indiánokat északon és délen, hogy mit gondolnak
erről. És amikor az ausztrálok ünneplik a kontinensüket, kérdezzük meg az
őslakosokat, hogy ők vajon mennyire ünneplik a saját kiirtásukat.

Miért kell itt erről beszélni? Mert amikor Jézus elmondja a példabeszédet a
búzáról és a konkolyról, és azt kéri: hagyjátok a konkolyt, és tegyetek meg
mindent a búzáért, ez *nem azt jelenti, hogy relativizáljuk, mi jó, mi
rossz, hanem hogy a megfontolásaink elmélyítésére vagyunk meghíva*. Az
ügyben, hogy valójában mitől jó a* jó* és mitől rossz a *rossz*. * Azért,
hogy még sokkal mélyebben eresszünk gyökeret a jóban*, és sokkal
árnyaltabban, megalapozottabban tudjuk megnevezni, mi a jó vagy a rossz.
Hiszen ma egy olyan világban élünk, ahol olyan sokan szeretnek szinte
mindenféle elmélyülés nélkül morális piedesztálon állni, és ítélkezni
mindenki fölött. Hát *Ajándok* biztos nem volt ilyen. Tőle ez biztosan
nagyon távol volt. Olyan értelemben nagyon távol volt ettől, hogy* ha
valaki a tudása, a tudománya és a kultúrákat átölelő embersége és hitele
révén meg tudta és akarta ragadni, hogyan lehet gyógyítani, jót tenni,
szolgálni az embert, az egészséget, az életet – hát az ő volt. Sok-sok
évtizeddel a többségünk előtt milyen mélyen felismerte például a
tradicionális kínai gyógyászatban a jót.* Amikor a többség azt mondta:
„jaj”, ő azt: „Csinálni kéne.” Sokakat bizonyára az itt ülők közül is ő
gyógyított meg. Azért, mert egyszerre volt meg benne a nagyvonalúság és az
elmélyültség. Ahogyan finom érzékenységgel elmélyítette annak a tudományát,
hogy mi jó, és mi az, ami az embert megbetegíti.

Arról is hallottunk az evangéliumban, hogy *a mustármag milyen picin kezdi,
és milyen hatalmas lesz*. A keresztény hagyományban leginkább karácsonykor
beszélünk *kicsiről* és *nagyról.* Mert olyankor azt mondjuk: *kicsi* Jézus
és *nagy* Heródes. Felszínesen, elmélyültség nélkül mi is hajlamosak
vagyunk ezt elfogadni. De Jézus pont az a valaki, aki fölnyitja a szemünket
ez ügyben, és az Isten országának szépsége és titka az, hogy tudjuk: hiába
mondjuk úgy, hogy kicsi Jézus és nagy Heródes, Jézus a nagy, és Heródes a
kicsi. *A keresztény embernek megvan az az érzékenysége, hogy nagyon
világosan látja: talán az a nagy, amire a többség azt mondja, kicsi*. És
amire azt mondja „jaj, de nagy!” – sóhajtozva mi mindenre szoktuk ezt
mondani! –, arra az evangélium azt válaszolja: „Mindig is az lesz a kicsi.”

*Gyönyörű, hogy a keresztény hagyományban soha nem mondtuk Jézusról, hogy
nagy, hatalmas. De azt persze mondjuk, hogy Krisztus király.*

Olyan szép, hogy a hitünkben megőrizzük annak tudását: az a *kicsi*
valójában nagyon *nagy*. És amit ma sokan tartanak nagynak, mindig is kicsi
lesz, mégpedig azért, mert nem az evangélium talajából szökött szárba.

Ajándok egyik kedvenc története az volt, hogy amikor egyszer, már
orvosként, a hajléktalanok között odafordult egy nagy nyomorúságban ülő
emberhez, az az ember megrebbenő tekintettel azt kérdezte tőle: „Megismer?”
Mire ő azt válaszolta: „Ne haragudjon, nem ismerem meg.” „Akkor hadd
mondjam el: az vagyok, aki az utolsó pillanatban a koreai szakmai útját
megakadályoztam. Mert akkor én hivatalban voltam, az én kezemben volt a
hatalom.” És ezután Ajándok nekiállt segíteni neki. Hát akkor ki a *kicsi*,
és ki a *nagy*? Lehet, hogy kell várni néhány évtizedet, hogy kiderüljön. De*
a keresztény ember lelkülete az, hogy ha valaki segít egy másik emberen,
akkor is, ha nem látványosan teszi, az nagy dolog.* *És ha valaki
fojtogatja a másikban az életet, az kicsi, akkor is, ha van hozzá ereje.*

Az evangélium arról szól – és Ajándok ezt oly nagyszerűen élte! –, hogy nem
az a *kicsi*, és nem az a *nagy*, amit nemegyszer a többség annak
tart. *Ajándok
ragaszkodott ahhoz, hogy az a nagy, amikor jót teszünk, és az a kicsi,
amikor ezt nem tesszük.*

Végül: Isten országa olyan, mint amikor a kovász átjárja a tésztát.
Képzeljük el, hogy a kovász egyszer csak ránéz a tésztára, és azt mondja:
„Fúj, tészta! Ez de undorító!” Mit csinál a kovász? Azt mondja: „Itt van ez
a tészta, ebből nagyszerű étel tud születni. De én is kellek hozzá. Tudok
valami olyat, amit a legcsodásabb tészta, liszt, víz és só sem tud
önmagában.” Nem az a helyes hozzáállás, hogy körbenézünk a világban, undor
fog el bennünket, és azt mondjuk: „A világ?! A hitetlenek?! A
hajléktalanok?!” Olyan szép az a példabeszéd, amelyben Jézus azt mondja: az
ember elveti a jó magot a földbe, és a föld a világ. A termőföld*. Az
evangélium lelkülete az, hogy körbenézünk a világban, és nem azt mondjuk,
hogy „Micsoda sötétség!”, hanem azt, hogy termőföld. Az evangélium szárba
szökésének termőföldje. És hogy a másik emberre nézünk, majd azt mondjuk –
akármit is tett, akármiért lett beteg, hajléktalan –: a szíve az evangélium
termőtalaja. És a jó ember fogja a magot, hogy elvesse oda.*

*Ajándok vetette az egészség, az emberség meg az evangélium jó magját, és
mindig azt láttuk rajta, hogy nem fogy ki az alázatából.*

*Hogyan lehetséges ez? Hogy valaki jót tesz, és közben alázatos marad?
Talán mert ismeri a példabeszédben a kovász titkát. Hogy a kovász tud
valamit, amit senki más nem. Ámde miközben beleadja, ami az ő képessége és
tehetsége, a növekedést nem ő fogja adni. Ő csak a kovász. De
nélkülözhetetlen. Nélküle nem lesz élet abban a tésztában.*

*Feri végül felidézte felejthetetlen, körülbelül két héttel korábbi utolsó
találkozását Ajándokkal. Beszélgettek, és Feri egyszer csak azt mondta
neki: „Tudod, hogy hoztam Oltáriszentséget.” Mint egy gyerek, akinek azt
mondja az apukája, hogy hoztam ajándékot. Ajándok arca földerült, és azt
mondta: „Az jó!” És még jobban örült, amikor megtudta, hogy a betegek
szentségében is részesülhet.*

Amikor Ajándok először kapott szívinfarktust, Feriben azt a gondolat volt
erős, hogy igazán vigyázhatna magára. Két héttel ezelőtt viszont már arra
gondolt, hogy ha azt mondjuk: *Ajándok hiteles volt* abban, hogy a
legfontosabb az Isten országa, azon belül pedig az *ember*, az *élet* és az
*egészség*, akkor a hitelességéhez az tartozott, hogy *amikor az emberről
beszélt, nem csak önmagára gondolt. „Nagyon fontos az egészség, de nemcsak
az enyém, hanem a tiétek is. Az élet, de nem csak az enyém” *– így
gondolkodott. Ezért* Feri abban a reménységben van, hogy amiért Ajándok
erre a világra jött, elvégezte.*

*Fotó: Zuggó Zsolt/Angyalföldi Szent Mihály Plébánia*

*Kiss Péter/Magyar Kurír*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-4681624857843470381_m_9048984017130810669_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200724/d56ea004/attachment.html>