<div dir="ltr">
<h1>Pál Feri: A kovász embere volt – Eőry Ajándokra emlékeztek Angyalföldön</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai" target="_blank">Hazai</a> – 2020. július 20., hétfő | 20:55</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-kovasz-embere-volt-eory-ajandokra-emlekeztek-angyalfoldon" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-kovasz-embere-volt-eory-ajandokra-emlekeztek-angyalfoldon</a><div> <br> </div></div><div><a rel="lightbox['g107270']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=107270&v=0&img=c_dsc_8735.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="125"><span title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 6</span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Július
10-én elhunyt Dr. Eőry Ajándok biológus, matematikus, orvos,
akupunktúrás orvos, a hagyományos kínai orvoslás hazai úttörője, a
Máltai Szeretetszolgálat orvosa, az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia
tagja. </span>Pál Feri helyettes plébános vezetésével a plébánia közössége, a
család, a barátok, kollégák, egykori páciensek július 19-én, az esti
ünnepi szentmise keretében adtak hálát érte.</h3><div><p>Pál Feri homíliájában a vasárnapi evangéliumban (Mt 13,24–43) <span>az Isten országáról szóló </span>példabeszédeket értelmezve a legendás orvos életének példáját állította az angyalföldi Szent Mihály-templom közössége elé.</p>
<p>„Ezt a szentmisét elhunyt Ajándok testvérünkért ajánljuk fel. Tudom,
hogy sokan-sokan, a világnak számtalan pontjáról most őmiatta vagytok
itt elsősorban” – mondta bevezetőjében Pál Feri, majd elnézést kért,
hogy vasárnap lévén nem gyászmisén emlékeznek meg a Máltai
Szeretetszolgálat legendás orvosáról. Vasárnap a feltámadást ünnepeljük,
és ha választani lehetne gyászmise és e között, szerinte Ajándok is
inkább az utóbbit választaná – vélekedett Feri.</p>
<p>Prédikációjában arra kérte a jelenlevőket: fogadják el tőle, hogy az
evangéliumot fogja hirdetni a felolvasott evangéliumi rész alapján,
bele-beleszőve egy-egy Ajándokhoz fűződő élményét, vele való
találkozásainak, beszélgetéseinek emlékét. Sokan vannak jelen, akik jó
barátságban voltak vele, jól ismerték, akiket évtizedes vagy akár fél
évszázados kapcsolat kötött össze vele, és hozzájuk képest hogy jönne ő
ahhoz, aki nem „az életének szakértője”, hogy nekik beszéljen róla. De
volt alkalma és öröme jó sok finom ebédet és vacsorát elkölteni
Ajándokékkal, és ezért néhány „finom morzsát” szeretne megosztani az
általa megtapasztaltakból, tette hozzá.</p>
<p>Azt mondja az evangélista: Jézus példabeszédekben beszélt, mégpedig
azért, hogy világossá legyen, ami addig el volt rejtve. De hogyhogy ami
addig el volt rejtve? Nem világos a tízparancsolat? Nem egyértelmű a
törvény? Nem magától értetődő, hogy mi jó és rossz, ki Isten barátja, és
ki nem? Elgondolkodtató, hogy az evangélium azt mondja: ha valaki el
akarja mélyíteni magában Isten országának titkait, példabeszédekre lesz
szüksége. Mégpedig azért, mert a példabeszéd a maga finom szövésével,
árnyaltságával olyasmit is képes feltárni, amit ha csak fekete-fehéren
látunk, beszélünk és gondolunk, sohasem értünk és ismerünk meg. Az,
ahogyan Jézus elmondja a mai evangélium három példabeszédét, ékes
példája ennek. Itt van a búza és a konkoly története. Nem világos,
melyik a búza, melyik a konkoly? Mi, emberek nagyon világosan szeretjük
megkülönböztetni, melyik a búza és melyik a konkoly.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>De Isten szemlélete
az, hogy a kicsi jót is nagyra tartja, a kicsi jót is óvni akarja.
Inkább arra van gondja, hogy amikor megkülönböztetjük<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a konkolyt </span>a
búzától, a pici jóból véletlenül se<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> vesszen el</span> valami.</b></span></p>
<p>Pál Feri sokszor hallotta Ajándoktól, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255)">a tradicionális kínai
orvoslás alapján jó lenne az orvosoknak akkor pénzt adni, ha nem
betegeik lennének, hanem embereik és egészséges klienseik. Milyen
</span>izgalmas és szép az a szemlélet, amellyel valaki a jó szerelmeseként él!</p>
<blockquote>
<p>Néhány kulcsszó, amelyek jelezték, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mi volt Ajándok számára fontos: <i>ember, élet és egészség.</i></b><b> És mindezek alatt és fölött Isten.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Az Isten országának szemléletmódja valami olyasmi, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egészen
pici jót is igyekezzünk megbecsülni, nagyra értékelni, növelni,
gondozni, ápolni. Mégpedig azért, mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagy a kísértésünk, hogy a rossz</span> a
szívünket<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> megkeserítse.</span></b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g107270']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=107270&v=0&p=1&img=c_dsc_8753.jpg" alt="" width="471" height="312" border="0"></a></p>
<p>Ferit nagyon megrendítette, amikor valamelyik ENSZ-főtitkárt arról
kérdezték, hogyan lehet ép lélekkel elviselni, ha az ember az egész
világ nyomorúságába belelát, nemcsak a háborúkba, a betegségekbe, az
éhínségbe, hanem az emberi gonoszság mélységeibe is. A főtitkár
következőt válaszolta: „Nagyon nagy kísértésem, hogy teret engedjek
magamban a morális undornak. De ezt nem engedem meg.”<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Ha látjuk az
életben </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a fájdalmat, a betegséget, a nyomorúságot, a szenvedést, ez
mindig hajlamossá teheti a szívünket arra, hogy elfáradjunk,
megkeseredjünk.</b></span> Hogy valami gyönyörű, ragyogó megsötétedjen bennünk. És
Feri tapasztalata szerint<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ajándok olyan valaki volt, aki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezt </span>nem engedte
meg. Hol van az élet, mit lehet tenni az egészségért, hol van a jó, az
ember, hol van az Isten? –</b></span> őt ez érdekelte, és emiatt nem keseredett meg
a szíve.</p>
<p>Sokan vannak, akik ha a konkoly ereje vagy hatalma elkezdi fojtogatni
a lelküket, harcba szállnak a rosszal. Az evangélium szemlélete nem ez<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>.
Az evangélium embere nem harcol <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rosszal,</span> hanem küzd a jóért. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Amikor
harcolunk a rosszal, az egész életünket kitölti, hogy a rosszat
szemléljük, a rossz hatalmát és erejét látjuk – nem csoda, ha
elfáradunk.</span></span></p>
<blockquote>
<p>Az evangélium szemlélete az, hogy nem a rosszal harcolunk elsősorban, de természetesen <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>van erőnk küzdeni: küzdünk a jóért.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Ez nem ugyanaz az élet, nem ugyanaz a lélek. Nem ugyanaz a cselekvés, lelkület, szemléletmód – ez újszövetségi lelkület.</p>
<p>Sokan vannak, akik aggódnak amiatt, hogy ha csak finoman mutatjuk meg
az evangélium szépségét, akkor nem beszélünk eleget a jóért való
küzdelemről, meg talán majd relativizáljuk a jót és a rosszat. Ahogyan a
történelem szele át- és átjár bennünket, talán mostanában nagyon eleven
számunkra az, hogy az európai ember a maga kultúrájával – ahogy ezt mi
mondani szoktuk – meghódította az Újvilágot, Észak- és Dél-Amerikát,
Afrikát és Ausztráliát, és azt mondjuk erről, hogy „fölfedeztük a
kontinenseket”. De kérdezzük meg az amerikai őslakosokat, az indiánokat
északon és délen, hogy mit gondolnak erről. És amikor az ausztrálok
ünneplik a kontinensüket, kérdezzük meg az őslakosokat, hogy ők vajon
mennyire ünneplik a saját kiirtásukat.</p>
<p>Miért kell itt erről beszélni? Mert amikor Jézus elmondja a
példabeszédet a búzáról és a konkolyról, és azt kéri: hagyjátok a
konkolyt, és tegyetek meg mindent a búzáért, ez <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem azt jelenti, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">relativizáljuk,</span> mi jó, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mi rossz</span>, hanem hogy a megfontolásaink
elmélyítésére vagyunk meghíva</b></span>. Az ügyben, hogy valójában mitől jó a<i> jó</i> és mitől rossz a <i>rossz</i>.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azért, hogy még sokkal mélyebben eresszünk gyökeret a jóban</b></span>, és sokkal
árnyaltabban, megalapozottabban tudjuk megnevezni, mi a jó vagy a rossz.
Hiszen ma egy olyan világban élünk, ahol olyan sokan szeretnek szinte
mindenféle elmélyülés nélkül morális piedesztálon állni, és ítélkezni
mindenki fölött. Hát <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ajándok</b></span> biztos nem volt ilyen. Tőle ez biztosan
nagyon távol volt. Olyan értelemben nagyon távol volt ettől, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha
valaki a tudása, a tudománya és a kultúrákat átölelő embersége és hitele
révén meg tudta és akarta ragadni, hogyan lehet gyógyítani, jót tenni,
szolgálni az embert, az egészséget, az életet – hát az ő volt. Sok-sok
évtizeddel a többségünk előtt milyen mélyen felismerte például a
tradicionális kínai gyógyászatban a jót.</b></span> Amikor a többség azt mondta:
„jaj”, ő azt: „Csinálni kéne.” Sokakat bizonyára az itt ülők közül is ő
gyógyított meg. Azért, mert egyszerre volt meg benne a nagyvonalúság és
az elmélyültség. Ahogyan finom érzékenységgel elmélyítette annak a
tudományát, hogy mi jó, és mi az, ami az embert megbetegíti.</p>
<p>Arról is hallottunk az evangéliumban, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a mustármag milyen picin
kezdi, és milyen hatalmas lesz</b></span>. A keresztény hagyományban leginkább
karácsonykor beszélünk <i>kicsiről</i> és <i>nagyról.</i> Mert olyankor azt mondjuk: <i>kicsi</i> Jézus és <i>nagy</i>
Heródes. Felszínesen, elmélyültség nélkül mi is hajlamosak vagyunk ezt
elfogadni. De Jézus pont az a valaki, aki fölnyitja a szemünket ez
ügyben, és az Isten országának szépsége és titka az, hogy tudjuk: hiába
mondjuk úgy, hogy kicsi Jézus és nagy Heródes, Jézus a nagy, és Heródes a
kicsi. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A keresztény embernek megvan az az érzékenysége, hogy nagyon
világosan látja: talán az a nagy, amire <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a többség azt mondja,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> kicsi</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">.</span> És
amire azt mondja „jaj, de nagy!” – sóhajtozva mi mindenre szoktuk ezt
mondani! –, arra az evangélium azt válaszolja: „Mindig is az lesz a
kicsi.”</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gyönyörű, hogy a keresztény hagyományban soha nem mondtuk Jézusról,
hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> nagy, hatalmas.</span> De azt persze mondjuk, hogy <u>Krisztus király.</u></b></span></p>
</blockquote>
<p>Olyan szép, hogy a hitünkben megőrizzük annak tudását: az a <i>kicsi</i> valójában nagyon <i>nagy</i>. És amit ma sokan tartanak nagynak, mindig is kicsi lesz, mégpedig azért, mert nem az evangélium talajából szökött szárba.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g107270']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=107270&v=0&p=1&img=c_dsc_8734.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Ajándok egyik kedvenc története az volt, hogy amikor egyszer, már
orvosként, a hajléktalanok között odafordult egy nagy nyomorúságban ülő
emberhez, az az ember megrebbenő tekintettel azt kérdezte tőle:
„Megismer?” Mire ő azt válaszolta: „Ne haragudjon, nem ismerem meg.”
„Akkor hadd mondjam el: az vagyok, aki az utolsó pillanatban a koreai
szakmai útját megakadályoztam. Mert akkor én hivatalban voltam, az én
kezemben volt a hatalom.” És ezután Ajándok nekiállt segíteni neki. Hát
akkor ki a <i>kicsi</i>, és ki a <i>nagy</i>? Lehet, hogy kell várni
néhány évtizedet, hogy kiderüljön. De<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a keresztény ember lelkülete az,
hogy ha valaki segít egy másik emberen, akkor is, ha nem látványosan
teszi, az <i>nagy</i> dolog.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>És ha valaki fojtogatja <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a másik</span>ban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az élet</span>et, az <i>kicsi</i>, akkor is, ha van hozzá ereje.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Az evangélium arról szól – és Ajándok ezt oly nagyszerűen élte! –, hogy nem az a <i>kicsi</i>, és nem az a <i>nagy</i>, amit nemegyszer a többség annak tart. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ajándok ragaszkodott ahhoz, hogy az a <i>nagy</i>, amikor jót teszünk, és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az a<i> kicsi</i>, amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ezt </span>nem tesszük.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p>Végül: Isten országa olyan, mint amikor a kovász átjárja a tésztát.
Képzeljük el, hogy a kovász egyszer csak ránéz a tésztára, és azt
mondja: „Fúj, tészta! Ez de undorító!” Mit csinál a kovász? Azt mondja:
„Itt van ez a tészta, ebből nagyszerű étel tud születni. De én is kellek
hozzá. Tudok valami olyat, amit a legcsodásabb tészta, liszt, víz és só
sem tud önmagában.” Nem az a helyes hozzáállás, hogy körbenézünk a
világban, undor fog el bennünket, és azt mondjuk: „A világ?! A
hitetlenek?! A hajléktalanok?!” Olyan szép az a példabeszéd, amelyben
Jézus azt mondja: az ember elveti a jó magot a földbe, és a föld a
világ. A termőföld<b>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az evangélium lelkülete az, hogy körbenézünk a
világban, és nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">azt mondjuk, hogy „Micsoda sötétség!”</span>, hanem azt, hogy
termőföld. Az evangélium szárba szökésének termőföldje. És hogy a másik
emberre nézünk, majd azt mondjuk – <span style="background-color:rgb(217,234,211)">akármit is tett, akármiért lett
beteg, hajléktalan</span> –: a szíve az evangélium termőtalaja. És a jó ember
fogja a magot, hogy elvesse oda.</span></b></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ajándok vetette az egészség, az emberség meg az evangélium jó magját,
és mindig azt láttuk rajta, hogy nem fogy ki az alázatából.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hogyan lehetséges ez? Hogy valaki jót tesz, és közben alázatos marad?
Talán mert ismeri a példabeszédben a kovász titkát. Hogy a kovász tud
valamit, amit senki más nem. Ámde miközben beleadja, ami az ő képessége
és tehetsége, a növekedést nem ő fogja adni. Ő csak a kovász. De
nélkülözhetetlen. Nélküle nem lesz élet abban a tésztában.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><a title="" rel="lightbox['g107270']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=107270&v=0&p=1&img=c_dsc_8731.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Feri végül felidézte felejthetetlen, körülbelül két héttel korábbi
utolsó találkozását Ajándokkal. Beszélgettek, és Feri egyszer csak azt
mondta neki: „Tudod, hogy hoztam Oltáriszentséget.” Mint egy gyerek,
akinek azt mondja az apukája, hogy hoztam ajándékot. Ajándok arca
földerült, és azt mondta: „Az jó!” És még jobban örült, amikor megtudta,
hogy a betegek szentségében is részesülhet.</b></span></p>
<p>Amikor Ajándok először kapott szívinfarktust, Feriben azt a gondolat
volt erős, hogy igazán vigyázhatna magára. Két héttel ezelőtt viszont
már arra gondolt, hogy ha azt mondjuk: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ajándok hiteles volt</b></span> abban, hogy a
legfontosabb az Isten országa, azon belül pedig az <i>ember</i>, az <i>élet</i> és az <i>egészség</i>,
akkor a hitelességéhez az tartozott, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amikor az emberről beszélt,
nem csak önmagára gondolt. „Nagyon fontos az egészség, de nemcsak az
enyém, hanem a tiétek is. Az élet, de nem csak az enyém” </b></span>– így
gondolkodott. Ezért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Feri abban a reménységben van, hogy amiért Ajándok
erre a világra jött, elvégezte.</b></span></p>
<p><b>Fotó: Zuggó Zsolt/Angyalföldi Szent Mihály Plébánia</b></p>
<p><b>Kiss Péter/Magyar Kurír</b></p></div><div> <br></div>
<div id="m_-4681624857843470381m_9048984017130810669DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-4681624857843470381_m_9048984017130810669_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>