[Grem] A mohácsi csatavesztés évfordulóján / elveszett a hit, hogy az Oszmán Birodalom legyőzhető

[Emoke Greschik]

*Mohácson a korabeli legkomolyabb haderő vonult harcba*
https://vasarnap.hu/2020/08/30/mohacson-a-korabeli-legnagyobb-kereszteny-hadero-vonult-harcba/
Trombitás Kristóf                                                / 2020.
08. 30.
A magyar történelemben *az egyik legeklatánsabb példa a kulturális
marxizmussal való fertőzöttségre az, ahogy a mohácsi csatával kapcsolatban
a vereség okait elemezve rendszeresen felmerül az elit saját magával
folytatott küzdelme, a csatavesztésre adott ultima ratióként.*
*Az igazság ezzel szemben az, hogy Mohácson a korabeli Európa legnagyobb
keresztény hadserege sorakozott fel. B. Szabó János írja, hogy 1525-ben
Páviában sem a francia király, sem V. Károly nem tudott ennél nagyobb
sereget felvonultatni*, Mohácson pedig a teljesség igénye nélkül *magyarokon
kívül volt a tömegben osztrák, német, cseh, lengyel, horvát és szerb katona
is*. [1]
*A Magyar Királyság eljutott teljesítőképessége határára. Ennyire volt
képes, és ez nagyon sok volt. A dzsihád pedig így is kétszeres, de inkább
háromszoros túlerővel érkezett.*
II. Lajos király holttestét megtalálják a mohácsi csata után (Székely
Bertalan festménye)
Nem volt reális esély az ütközet elhalasztására és értelme sem lett volna.
A királyság ennél csak gyengébb véderőt remélhetett összeállítani, a
törökök pedig erősebben tértek volna vissza. *A helyzetből az egyetlen
reális menekülés az lehetett volna, ha már ekkor a Habsburgoké a magyar
korona, mert erőforrásaik összehasonlíthatatlanul nagyobbak voltak.*
Egyébként az arisztokráciának sem volt kérdés, hogy dinasztikus módon kell
cselekedni, mert kizárólag ez a túlélés és fejlődés záloga.
Gondoljunk csak arra, hogy *a Jagelló-korszak idején – amelyről szintén
óriási hazugságok terjednek a történelemoktatásban, pedig minden volt, csak
erjedés nem –, amely olyan sikeres volt, hogy még belső ellenzéke sem
akadt, Ulászló betegen el tudta még intézni fia zökkenőmentes
trónutódlását. *(Ezzel szemben a legendás utóéletű Mátyásnak hatalma
teljében sem sikerült biztosítania Corvin János elfogadását, és nem utóbbi
fattyú mivolta miatt. A korabeli Európában – ha nem is nagy számban – de
találunk sikeres törvényesítési eljárásokat.)
Minden akkor dőlt el, mikor Albert nagyon korán meghalt és így nem volt
lehetőség arra, hogy korabeli monarchiaként megszilárduljon egy
német-cseh-magyar államszövetség. [2]

Amit viszont nem feledhetünk el, az az, hogy *Szulejmán minden ereje**
ellenére sem szűnt meg a magyar államiság.*

Mohács után királyt koronáztak – igaz, hogy egyszerre kettőt is –, de *a
törökök nem tudták megtartani Budát és a Szerémség kivételével kivonultak
az országból. Elég sajátos győzelem.** És bár a későbbiekben sikerült
elfoglalni tartósan Budát is, de még az elvileg hódoltság alatt lévő
részeken sem – lásd Szigetvárt – volt nyugalom.* [3]
*Történelmileg minden lehetőség megvolt rá, hogy Magyarország is hasonlóvá
válik Albániához vagy Szerbiához.* *Az, hogy ez nem történt meg, csak annak
volt köszönhető, hogy a magyar államszervezet a legsúlyosabb időkben sem
omlott össze, és ezért teljes sikert aratni a törökök egyszer sem tudtak.*
[1] B. Szabó János: A mohácsi csata

[2] R. J. W. Evans: The making of the Habsburg monarchy 1550-1700

[3] Jászay Pál: S magyar nemzet napjai a mohácsi vész után
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200830/d126be5b/attachment.html>