[Grem] Csíksomlyó / néprajzkutaó a búcsú teológiai és emberi dimenzióiról

[Emoke Greschik]

köszönet Krúdy Ádám, volt k. Lttagnak a cikkért

A népet Csíksomlyón sem lehet leváltani – Beszélgetés Tánczos Vilmos
néprajzkutatóval a búcsú teológiai és emberi dimenzióiróK
<http://erdely.ma/hitvilag.php?id=206762&cim=a_nepet_cs%C3%ADksomly%C3%B3n_sem_lehet_lev%C3%A1ltani_beszelgetes_t%C3%A1nczos_vilmos_neprajzkutat%C3%B3val_a_b%C3%BAcs%C3%BA_teol%C3%B3giai_es_emberi_dimenzi%C3%B3ir%C3%B3l>

http://erdely.ma/hitvilag.php?id=206762&cim=a_nepet_cs%C3%AD
ksomly%C3%B3n_sem_lehet_lev%C3%A1ltani_beszelgetes_t%C3%A1nc
zos_vilmos_neprajzkutat%C3%B3val_a_b%C3%BAcs%C3%BA_teol%C3%
B3giai_es_emberi_dimenzi%C3%B3ir%C3%B3l
<http://erdely.ma/ujkepek/2017/06/nagy/1496459357_2093.jpg>
Albert Levente archív felvétele


*Mi a búcsú lényege és kié ma a csíksomlyói búcsú? Tánczos Vilmos
néprajzkutatóval, egyetemi tanárral igyekeztünk értelmezni a legnagyobb
tömegeket megmozgató vallási ünnep történetiségét, alakulását, valamint
helyét, szerepét a mai ember életében. *
*– Szükségesnek tartja megmagyarázni a búcsú lényegét? *

– Természetesen, mivel *a búcsú teológiai hátteré*vel még a katolikusok
között is kevés ember van tisztában. Ha a pap fel is oldoz a
gyóntatószékben, elnyerjük bűneink bocsánatát, de a megbocsátott bűnökért
járó túlvilági büntetések ezzel még nincsenek elengedve. A purgatórium
marad, ahol az elkövetett bűneinkért kiszabott büntetést el kell majd
viselnünk. *Ha valaki teljes búcsút nyer – például ha részt vesz a
csíksomlyói történelmi emlékbúcsún vagy egy templombúcsún, esetleg egy első
misés pap primíciáján –, akkor a purgatóriumban esedékes minden büntetését
elengedik.* Ez a búcsú alapvető teológiai jelentése, a katolikus ember
számára ez a búcsú teológiai lényege. Ahhoz, hogy valaki teljes búcsút
nyerjen, bizonyos megszabott feltételeknek kell eleget tennie: *mindenekelőtt
kegyelmi állapotban kell lennie, azaz gyónnia, áldoznia kell, továbbá részt
kell vennie egy búcsús szentmisén, a pápa „szándékára” imádkoznia kell,
ezzel elfogadva a katolikus anyaszentegyház tanításait.*

*– A meghozandó áldozatok között a búcsús út megtétele is szerepel?*

– Igen, szerepelhet ez is, de *a lényeg az áldozathozatal. Ha az ember
három-négy napon át, sőt esetenként akár egy hétig is, vallásos hittel *–
nem a performansz kedvéért –* gyalogol, akkor ezen idő alatt olyan pszichés
állapotba kerül, amelyben megérzi a megtisztulás katarzisát. * Egyszer egy
idős csángó asszony azt mondta nekem egy ilyen út után: „Most olyan tiszta
vagyok, hogy a legnagyobb ellenségemnek is meg tudnék bocsátani.” A búcsú
felemelő katartikus élményét a kegytemplom előtt turistaként az autóból
kiugorva nem lehet megtapasztalni. De *a búcsújárásban van öröm, vidámság
is.* Egy moldvai búcsúvezető, a bogdánfalvi Erdély János bácsi mondta, hogy
régen a Csíki-havasokon átvezető többnapos búcsús út során nemcsak
imádkoztak, hanem vigadoztak is: „‘Sz vígattunk, mint az ember…”

*– Az ön – a katolikus hitű gyermek, majd felnőtt – búcsúhoz fűződő
viszonya hogyan alakult, miként teljesedett ki az idők folyamán?*

– Számomra a katolikus hit se nem több, se nem kevesebb, mint bármelyik
nemzedékembeli *csíki katolikus ember *számára. A mi vallásosságunk nem
valamiféle pietista, ájtatoskodó vallásosság, teológiailag így nem is
mindig „konform”. A vallásosságnak amúgy is különböző regiszterei vannak: a
hivatalos egyház által formalizált vallásos regiszter mellett l*étezik egy
élményszerűbb népi vallásosság is, aztán a vallásosság látomásos, esetleg
egyenesen mágikus vagy éppen vidámsággal teli, humoros megnyilvánulásai. A
búcsújárásnak is adódnak vidám pillanatai. *A mai csíkszeredai Márton Áron
Gimnázium elődjében érettségiztem 1978-ban, ahol mindig is éreztem
Csíksomlyó közelségét. Apróságok révén is: elég volt tudni, hogy a
díszterem színes üvegablakai valaha az Árpád-házi magyar szenteket
ábrázolták, az iskolaudvar egyik sarkában pedig egy „ottfelejtett”
kőkereszt.* Emlékszem, 1977-ben tizenegyedikes diákként pünkösdszombaton
este kimentem a somlyói kegytemplomba, ami zsúfolásig telt volt
búcsúsokkal, a légkör meg félelemmel –** rengeteg civil ruhás rendőr, és
persze besúgó is volt ott –*, *de egyféle hősiességgel is, *többen is
fényképeztek*. Éjszaka sorra érkeztek a búcsús csoportok.* Az utcán
akkoriban nem vonulhattak fel, de
*a templom bejáratánál rendbe szerveződtek, úgy vonultak fel Mária elé.
Hajnal felé az egyik udvarhelyszéki falu búcsúsai – talán a
székelyszentkirályiak – a bejáratnál kibontották a jelvényeiket, a
zászlókat, és a zsúfolt templomban énekelve előmentek az oltárig. Az énekük
refrénje így hangzott: „Ó, áldott Szűzanya, / Tégy nagy csodát, / Csak még
egyszer add vissza / a szép magyar hazát!” Felidézve, ma is végigfut az
ember hátán a hideg. *
*– Ide vezethető vissza az is, hogy a népi vallásosság lett a későbbiekben
érdeklődésének, tanári-kutatói munkásságának központi témája?*

– Mindenek alapja, hogy én *az emberi kultúrát elképzelhetetlennek tartom
vallásos beágyazottság nélkül. Felbonthatatlan, szükségszerű, természetes
ez az együttlét. *Ettől függetlenül véletlennek tekinthető, hogy 1992-ben
népi vallásos kultúrát kezdtem tanítani a kolozsvári néprajz szakon, mivel
a vallási néprajznak akkoriban nem volt gazdája. A folklór szimbólumait is
tanítom, de nem kizárólagosan katolikus szemszögből, mivel a jelképek
egyetemesek, és egyetemi oktatásuk kétségkívül legitim. A diákjaim nagyokat
néznek, amikor azt mondom: *tudok én példákat hozni bármelyik jelképre
bárhonnan*, *de az európai keresztény kultúrán kívül aligha tudok nekik
lényegeset mondani,* mert én folyamatosan ezt a kultúrát, a saját világomat
igyekszem megérteni, és még az is nehezen megy*. Európai kultúra nincs
vallásos kultúra nélkül, a mi saját paraszti kultúránkat pedig
lehetetlenség, egyenesen árulás úgy tanítani, hogy ne legyünk tekintettel
annak eredendően vallásos jellegére.*

*– Mit hozott e tekintetben az elmúlt negyedszázad? Hogyan tudná leképezni
a változásokat a fiatalok tükre révén, hiszen tanárként fiatal nemzedékek
között éli az életét?*

– Azt vallom, hogy a tananyag és az előadó egyénisége között nincs, nem
szabad különbségnek lennie. A tanórákon is magamat adom, de a tanórákon
kívül is: a folyosón is, a kirándulásokon is, vagy ha a hallgatóimmal
együtt megyek a csíksomlyói búcsúba*. A mai fiatalsággal semmi baj nincs,
miközben egészen más, mint mi voltunk. A mi nemzedékünket még az
jellemezte, hogy valami újat, eredetit akart mondani, alkotni, a maiak
elsősorban sikeresek akarnak lenni, ízlésükben, eszményeikben „trendi”
csoportokhoz tartozni. Talán azért is, mert ma olyan világban élünk,
amelyben egyre nehezebb újat mondani.*

*– Hogyan kezeli, illetve igyekszik tanítványai számára értelmezni a mai
búcsút?*

– Sokat tépelődöm ezen a kérdésen. Korábban azt tanítottam a csíksomlyói
búcsúról, hogy ez egy nagy rituális dráma, amelynek célja teológiailag a
megtisztulás, emberileg pedig a katarzis elérése. Az utóbbi években viszont
azzal szembesültem, hogy ez a rituális dráma megszűnőben van.* A búcsú
rituális rendje egyre szegényedik: a nagy esemény központi elemévé mára a
gigantikus szombat déli nagymise lépett elő. Különféle járművekkel
megérkezünk, meghallgatjuk a misét, aztán gyorsan hazamegyünk. Kérdés, hogy
mi marad meg a több évszázaddal ezelőtti rituális rendből, hiszen *már a
rendszerváltás után nyilvánvaló volt, hogy* a bomlás útjára léptünk. *Ezért
a néprajzkutató feladata ma már nem a hagyományos rituális rend leírása, a
nagy kérdés immár az, hogy mi történik most valójában Csíksomlyón.

*– Mi nem működött már negyedszázaddal ezelőtt sem?*

– A búcsú régi rituális rendje majdnem teljesen összeomlott. *Hol van ma
már **az a részletekig menő nagyszerű rend, amelyet minden falu népe ismert
és tiszteletben tartott? **Emlékszem, amikor 1990-ben szülőfalumból
elindultunk a búcsúra, a csíkszentkirályi öregek otthon hagyakoztak, hogy
falustársaik a somlyói templom előtt melyik hársfához támasszák majd a
keresztjeiket és lobogóikat a nagy búcsús szentmise alatt. Ne feledjék el a
fiatalok, hogy a nagy „szádokfa” a somlyói templomkertben a „miénk”! Másik
példa: régen a hazafelé tartó felső-háromszéki keresztaljak a
Kászon-völgyében a Szentjános nevű helyen éjszakáztak, reggel megmosakodtak
a kútnál, ünneplőbe öltöztek, mert hétfőn innen mentek tovább a perkői
búcsúra. Előtte viszont a kútnál „palágázás” történt: a búcsúsok
nyilvánosan meggyóntak, bevallották a közösség ellen elkövetett hibáikat,
bűneiket, a búcsúvezető pedig a botjával, egy „palága” nevű fegyelmező
eszközzel kimérte kinek-kinek a bűnökért járó büntetését. Ennek fejében az
itt nyilvánosan bevallott vétkek, hibák mindörökre el lettek felejtve,
később otthon a faluközösségben még célzást sem tehetett ezekre senki.**
Micsoda rituális rend, micsoda technikája a közösség ellen elkövetett bűnök
megbocsátásának és végleges elfelejtésének!*

*– Akkor viszont vissza a korábbi kérdéshez: mi történik ma Somlyón?*

– *A mai búcsút egy látványos vizuális „spektákulumként” foghatjuk fel.
Ezzel nem azt állítom, hogy ma ne lehetne vallási mélységében megélni a
búcsút, hiszen az korábban is rituális tömegesemény volt. De a mai
csíksomlyói búcsú erősen látványszerű.* Az ikonok, képek szerepének
növekedése általános jellemzője korunknak, ideértve a televízió és az
internet által közvetített elektronikus képeket is.* A vizualitás előtérbe
kerülésének pedig az a magyarázata, hogy a képek könnyebben fogyaszthatók,
mint az intellektuális dekódolást igénylő szövegek.* Ma egyre inkább
előtérbe kerül a Csíksomlyó-reprezentációk fogyasztók általi létrehozása és
terjesztése is az úgynevezett prosumer kultúrán belül, amikor is a modern
„zarándokok” fényképezőgéppel, kamerával vagy mobiltelefonnal a kezükben
egyszerre meg is termelik és el is „fogyasztják” az általuk létrehozott
Csíksomlyó-képet.* Mindeközben a búcsú fontos identitásőrző és -felmutató
jelleget is őriz.* Miután a székekre épülő régi székely adminisztratív
rendszert több szakaszban verték szét a történelem során*, a búcsúban ma is
kirajzolódnak a hajdani székely tájegységek és egyéb közigazgatási
egységek. A székely falvak és egyházi egységek, a „megyék”, sőt, olykor
„tízesek” identitása a keresztaljakban testesül meg.* De persze *ma már ez
is bomlóban van, a búcsú közösségi funkciói is átalakulnak.*

*– Az elmúlt másfél évtizedben óriási médiaérdeklődés övezte a búcsút. Jót
tesz ez, vagy veszélyezteti a búcsú bensőségességét?*

– *Ma már a média, a tévéközvetítés határozza meg a búcsú
szertartásrendjét, még a pünkösdszombati nagy szentmise időbeosztását is a
tévéközvetítéshez igazítják.* A búcsújárás helyett pedig sokan választják
az otthoni fotel kényelmességét, azt, hogy megnézzék „magukat” a tévében.
Az a felvetés is sok vonatkozásban reális, hogy a csíksomlyói búcsú népi
rendjére egyre inkább rátelepedik az egyházi rituálé, és ez nem tesz jót a
búcsú szellemiségének. *A virrasztás, a búcsú vigíliája ma is legalább két
éjszakát vesz igénybe, ezalatt a templom ma is megtelik szegény emberekkel,
akiknek nem futja szállásra. Régi hagyományt követve ma is a
templompadokban, a kórusfeljáróban, a mellék­oltárok lépcsőjén alusznak az
emberek, esetenként a templomi szőnyegekkel betakarózva. Régen ezek
csodálatos éjszakák voltak, a vallásos népénekkultúra páratlan eseményei: a
templomot betöltő emberek csoportjai a búcsúvezetők irányításával egymást
meghallgatva énekeltek sorban az éjszaka folyamán.* Csakhogy egy idő után
az egyház úgy gondolta, nem lehet magukra hagyni az embereket, és éjszakai
miséket kezdtek celebrálni. Ezzel *megtört *az egész vallásos népszokás
lendülete, *odalett** a vigília varázsa.* Olyannak is tanúja voltam
egyszer, hogy a templomot reflektoraikkal bevilágítva, egy élő tévéműsor
keretében riporterek költögették fel a templompadokban alvó embereket
megkérdezni, milyen érzés itt most virrasztani.

*– Kié ma a csíksomlyói búcsú?*

– *Ha a papokat kérdi, ők habozás nélkül azt mondják, hogy a miénk, az
egyházé. De bennem, a néprajzosban* némi vissza­tetszést kelt ez a
kisajátítás. Az egyház képviselői szerint az UNESCO világörökségi listára
csak a szentmisét és a körmenetet kellene felterjeszteni. De a búcsú
hagyományvilága nem csak ebből áll. 2011-ben én írtam a búcsú
felterjesztéséhez szükséges első szakanyagot, abba belefoglaltam például* a
búcsú részeként értelmezhető napnézést, a gyógynövénygyűjtést, a Babba
Mária-képzeteket, a mágikus célú keresztútvégzést és sok más hasonló
„profán” elemet is. Úgy gondolom, a népet Csíksomlyón sem lehet leváltani,
azzal együtt, hogy az emberek Csíksomlyóhoz való viszonyát az idők során az
egyház folyamatosan alakította.*

TÁNCZOS VILMOS

Néprajzkutató, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és
Antropológia Intézetének oktatója. Csíkszentkirályon született 1959.
október 21-én. A középiskolát a csíkszeredai a Márton Áron Gimnázium
elődjében végezte, a kolozsvári BBTE-n diplomázott 1983-ban magyar–orosz
szakon. Ugyanitt védte meg doktori disszertációját 1999-ben, 2014-ben
ugyanitt habilitált. Szakmai pályáját magyartanárként kezdte
Gyergyóditróban és Tusnádfürdőn. 1992-től tanársegéd a BBTE Magyar Néprajz
és Antropológia Tanszékén, 1997-től adjunktus, 2001-től docens, 2016-tól
professzor. 2014-től doktorátusvezető a BBTE Hungarológiai Tanulmányok
Doktori Iskolájában. Tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak (1990-től),
az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (1990-től), külföldi levelező tagja a Magyar
Néprajzi Társaságnak (1999-től), köztestületi tagja az MTA-nak (2000-től),
2007-től az MTA-KAB Néprajzi Szakbizottság elnöke. Kutatói pályafutásának
mintegy két évtizedét elsősorban az archaikus népi imádságok kutatására és
a moldvai csángók vallásos kultúrájának vizsgálatára szánta. Legfontosabb
kötetei: A csíksomlyói kegyhely története (Sepsiszentgyörgy, 1990);
Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok
(Csíkszereda, 1995); Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék (Kolozsvár,
1996); Hungarians in Moldavia (Budapest, 1998); Csapdosó angyal. Moldvai
archaikus imádságok és életterük (Csíkszereda, 1999); Eleven ostya, szép
virág. A moldvai csángó népi imák képei (Csíkszereda, 2000); Szimbolikus
formák a folklórban (Budapest, 2007); Elejtett szavak. Egy csíki székely
ember nyelve és világképe (Bookart, Csíkszereda, 2008); Madárnyelven. A
moldvai csángók nyelvéről (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2011);
Csíksomlyó a népi vallásosságban (Nap, Budapest, 2016). Díjak, elismerések:
Székely Kör-díj (1997); Székelyföld-díj (1998); Julianus Alapítvány-díj
(1998); Pro Ethnographia Minoritatum emlékérem (Magyar Néprajzi Társaság,
2007), Csángó Kultúráért-díj (2007), Gróf Mikó Imre emlékérem (EME, 2009),
Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díj (MTA, 2013), Magyar
Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának Díja (2014), Teleki József Díj
(EME, 2016).

Csinta Samu

Háromszék
<http://www.3szek.ro/load/cikk/102912/a_nepet_csiksomlyon_sem_lehet_levaltani_-_beszelgetes_tanczos_vilmos_neprajzkutatoval_a_bucsu_teologiai_es_emberi_dimenzioirol_punkosd>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170604/54c21db1/attachment.html>