<div dir="ltr">köszönet Krúdy Ádám, volt k. Lttagnak a cikkért<br><br><a href="http://erdely.ma/hitvilag.php?id=206762&cim=a_nepet_cs%C3%ADksomly%C3%B3n_sem_lehet_lev%C3%A1ltani_beszelgetes_t%C3%A1nczos_vilmos_neprajzkutat%C3%B3val_a_b%C3%BAcs%C3%BA_teol%C3%B3giai_es_emberi_dimenzi%C3%B3ir%C3%B3l" class="gmail-m_-6008328176470233193m_-8183867166632888995m_7747175302019060892gmail-cim" target="_blank">A népet Csíksomlyón sem lehet leváltani – Beszélgetés Tánczos Vilmos néprajzkutatóval a búcsú teológiai és emberi dimenzióiróK</a><br><br><font size="1"><a href="http://erdely.ma/hitvilag.php?id=206762&cim=a_nepet_cs%C3%ADksomly%C3%B3n_sem_lehet_lev%C3%A1ltani_beszelgetes_t%C3%A1nczos_vilmos_neprajzkutat%C3%B3val_a_b%C3%BAcs%C3%BA_teol%C3%B3giai_es_emberi_dimenzi%C3%B3ir%C3%B3l" target="_blank">http://erdely.ma/hitvilag.php?<wbr>id=206762&cim=a_nepet_cs%C3%AD<wbr>ksomly%C3%B3n_sem_lehet_lev%C3<wbr>%A1ltani_beszelgetes_t%C3%A1nc<wbr>zos_vilmos_neprajzkutat%C3%B3v<wbr>al_a_b%C3%BAcs%C3%BA_teol%C3%<wbr>B3giai_es_emberi_dimenzi%C3%<wbr>B3ir%C3%B3l</a></font><br><div id="gmail-m_-6008328176470233193m_-8183867166632888995m_7747175302019060892gmail-nagykep" style="width:200px;float:right;margin-left:5px"><a href="http://erdely.ma/ujkepek/2017/06/nagy/1496459357_2093.jpg" class="gmail-m_-6008328176470233193m_-8183867166632888995m_7747175302019060892gmail-fancybox" rel="lightbox-ema" target="_blank"><img src="http://erdely.ma/ujkepek/2017/06/200/1496459357_2093.jpg" border="0"></a><div class="gmail-m_-6008328176470233193m_-8183867166632888995m_7747175302019060892gmail-nagykep_descr">Albert Levente archív felvétele</div></div><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi
a búcsú lényege és kié ma a csíksomlyói búcsú? Tánczos Vilmos
néprajzkutatóval, egyetemi tanárral igyekeztünk értelmezni a legnagyobb
tömegeket megmozgató vallási ünnep történetiségét, alakulását, valamint
helyét, szerepét a mai ember életében.<br>
</b></span><br>
<i>– Szükségesnek tartja megmagyarázni a búcsú lényegét? </i><br>
<br>
– Természetesen, mivel <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a búcsú teológiai hátteré</b></span>vel még a katolikusok
között is kevés ember van tisztában. Ha a pap fel is oldoz a
gyóntatószékben, elnyerjük bűneink bocsánatát, de a megbocsátott
bűnökért járó túlvilági büntetések ezzel még nincsenek elengedve. A
purgatórium marad, ahol az elkövetett bűneinkért kiszabott büntetést el
kell majd viselnünk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha valaki teljes búcsút nyer – például ha részt
vesz a csíksomlyói történelmi emlékbúcsún vagy egy templombúcsún,
esetleg egy első misés pap primíciáján –, akkor <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a purgatóriumban
esedékes minden büntetését </span>elengedik.</b></span> Ez a búcsú alapvető teológiai
jelentése, a katolikus ember számára ez a búcsú teológiai lényege.
Ahhoz, hogy valaki teljes búcsút nyerjen, bizonyos megszabott
feltételeknek kell eleget tennie: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindenekelőtt kegyelmi állapotban kell
lennie, azaz gyónnia, áldoznia kell, továbbá részt kell vennie egy
búcsús szentmisén, a pápa „szándékára” imádkoznia kell, ezzel elfogadva a
katolikus anyaszentegyház tanításait.</b></span><br>
<br>
<i>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A meghozandó áldozatok</b></span> között a búcsús út megtétele is szerepel?</i><br>
<br>
– Igen, szerepelhet ez is, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a lényeg az áldozathozatal. Ha az ember
három-négy napon át, sőt esetenként akár egy hétig is, vallásos hittel </b></span>–
nem a performansz kedvéért –<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> gyalogol, akkor ezen idő alatt olyan
pszichés állapotba kerül, amelyben megérzi a megtisztulás katarzisát. </b></span>
Egyszer egy idős csángó asszony azt mondta nekem egy ilyen út után:
„Most olyan tiszta vagyok, hogy a legnagyobb ellenségemnek is meg tudnék
bocsátani.” A búcsú felemelő katartikus élményét a kegytemplom előtt
turistaként az autóból kiugorva nem lehet megtapasztalni. De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
búcsújárásban van öröm, vidámság is.</b></span> Egy moldvai búcsúvezető, a
bogdánfalvi Erdély János bácsi mondta, hogy régen a Csíki-havasokon
átvezető többnapos búcsús út során nemcsak imádkoztak, hanem vigadoztak
is: „‘Sz vígattunk, mint az ember…”<br>
<br>
<i>– Az ön – a katolikus hitű gyermek, majd felnőtt – búcsúhoz fűződő
viszonya hogyan alakult, miként teljesedett ki az idők folyamán?</i><br>
<br>
– Számomra a katolikus hit se nem több, se nem kevesebb, mint bármelyik
nemzedékembeli <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csíki katolikus ember </b></span>számára. A mi vallásosságunk nem
valamiféle pietista, ájtatoskodó vallásosság, teológiailag így nem is
mindig „konform”. A vallásosságnak amúgy is különböző regiszterei
vannak: a hivatalos egyház által formalizált vallásos regiszter mellett
l<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>étezik egy élményszerűbb népi vallásosság is, aztán a vallásosság
látomásos, esetleg egyenesen mágikus vagy éppen vidámsággal teli,
humoros megnyilvánulásai. A búcsújárásnak is adódnak vidám pillanatai. </b></span>A
mai csíkszeredai Márton Áron Gimnázium elődjében érettségiztem
1978-ban, ahol mindig is éreztem Csíksomlyó közelségét. Apróságok révén
is: elég volt tudni, hogy a díszterem színes üvegablakai valaha az
Árpád-házi magyar szenteket ábrázolták, az iskolaudvar egyik sarkában
pedig egy „ottfelejtett” kőkereszt.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Emlékszem, 1977-ben tizenegyedikes
diákként pünkösdszombaton este kimentem a somlyói kegytemplomba, ami
zsúfolásig telt volt búcsúsokkal, a légkör meg<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> félelemmel –</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> rengeteg
civil ruhás rendőr, és persze besúgó is volt ott –</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de egyféle
hősiességgel is, </b></span>többen is fényképeztek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Éjszaka sorra érkeztek a búcsús
csoportok.</b></span> Az utcán akkoriban nem vonulhattak fel, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a templom
bejáratánál rendbe szerveződtek, úgy vonultak fel Mária elé. Hajnal felé
az egyik udvarhelyszéki falu búcsúsai – talán a székelyszentkirályiak –
a bejáratnál kibontották a jelvényeiket, a zászlókat, és a zsúfolt
templomban énekelve előmentek az oltárig. Az énekük refrénje így
hangzott: „Ó, áldott Szűzanya, / Tégy nagy csodát, / Csak még egyszer
add vissza / a szép magyar hazát!” Felidézve, ma is végigfut az ember
hátán a hideg.<br>
</b></span><br>
<i>– Ide vezethető vissza az is, hogy a népi vallásosság lett a
későbbiekben érdeklődésének, tanári-kutatói munkásságának központi
témája?</i><br>
<br>
– Mindenek alapja, hogy én <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az emberi kultúrát elképzelhetetlennek tartom
vallásos beágyazottság nélkül. Felbonthatatlan, szükségszerű,
természetes ez az együttlét. </b></span>Ettől függetlenül véletlennek tekinthető,
hogy 1992-ben népi vallásos kultúrát kezdtem tanítani a kolozsvári
néprajz szakon, mivel a vallási néprajznak akkoriban nem volt gazdája. A
folklór szimbólumait is tanítom, de nem kizárólagosan katolikus
szemszögből, mivel a jelképek egyetemesek, és egyetemi oktatásuk
kétségkívül legitim. A diákjaim nagyokat néznek, amikor azt mondom:
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>tudok én példákat hozni bármelyik jelképre bárhonnan</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de az európai
keresztény kultúrán kívül aligha tudok nekik lényegeset mondani,</b></span> mert én
folyamatosan ezt a kultúrát, a saját világomat igyekszem megérteni, és
még az is nehezen megy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Európai kultúra nincs vallásos kultúra nélkül, a
mi saját paraszti kultúránkat pedig lehetetlenség, egyenesen árulás úgy
tanítani, hogy ne legyünk tekintettel annak eredendően vallásos
jellegére.</b></span><br>
<br>
<i>– Mit hozott e tekintetben az elmúlt negyedszázad? Hogyan tudná
leképezni a változásokat a fiatalok tükre révén, hiszen tanárként fiatal
nemzedékek között éli az életét?</i><br>
<br>
– Azt vallom, hogy a tananyag és az előadó egyénisége között nincs, nem
szabad különbségnek lennie. A tanórákon is magamat adom, de a tanórákon
kívül is: a folyosón is, a kirándulásokon is, vagy ha a hallgatóimmal
együtt megyek a csíksomlyói búcsúba<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. A mai fiatalsággal semmi baj nincs,
miközben egészen más, mint mi voltunk. A mi nemzedékünket még az
jellemezte, hogy valami újat, eredetit akart mondani, alkotni, a maiak
elsősorban sikeresek akarnak lenni, ízlésükben, eszményeikben „trendi”
csoportokhoz tartozni. Talán azért is, mert ma olyan világban élünk,
amelyben egyre nehezebb újat mondani.</b></span><br>
<br>
<i>– Hogyan kezeli, illetve igyekszik tanítványai számára értelmezni a mai búcsút?</i><br>
<br>
– Sokat tépelődöm ezen a kérdésen. Korábban azt tanítottam a csíksomlyói
búcsúról, hogy ez egy nagy rituális dráma, amelynek célja teológiailag a
megtisztulás, emberileg pedig a katarzis elérése. Az utóbbi években
viszont azzal szembesültem, hogy ez a rituális dráma megszűnőben van.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
búcsú rituális rendje</span> egyre szegényedik: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nagy esemény</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> központi elemévé
mára a gigantikus szombat déli <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagymise </span>lépett elő. </span>Különféle
járművekkel megérkezünk, meghallgatjuk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a misét,</span> aztán gyorsan
hazamegyünk. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kérdés, hogy mi marad meg </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a több évszázaddal ezelőtti
rituális rendből,</span> hiszen </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">már a rendszerváltás után nyilvánvaló volt,
hogy</span><b> a bomlás útjára léptünk. </b></span>Ezért a néprajzkutató feladata ma már nem a
hagyományos rituális rend leírása, a nagy kérdés immár az, hogy mi
történik most valójában Csíksomlyón.<br>
<br>
<i>– Mi nem működött már negyedszázaddal ezelőtt sem?</i><br>
<br>
– A búcsú régi rituális rendje majdnem teljesen összeomlott. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hol van ma
már<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az a részletekig menő nagyszerű rend, amelyet minden falu népe
ismert és tiszteletben tartott? </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Emlékszem, amikor 1990-ben szülőfalumból
elindultunk a búcsúra, a csíkszentkirályi öregek otthon hagyakoztak,
hogy falustársaik a somlyói templom előtt melyik hársfához támasszák
majd a keresztjeiket és lobogóikat a nagy búcsús szentmise alatt. Ne
feledjék el a fiatalok, hogy a nagy „szádokfa” a somlyói templomkertben a
„miénk”! Másik példa: régen a hazafelé tartó felső-háromszéki
keresztaljak a Kászon-völgyében a Szentjános nevű helyen éjszakáztak,
reggel megmosakodtak a kútnál, ünneplőbe öltöztek, mert hétfőn innen
mentek tovább a perkői búcsúra. Előtte viszont a kútnál „palágázás”
történt: a búcsúsok nyilvánosan meggyóntak, bevallották a közösség ellen
elkövetett hibáikat, bűneiket, a búcsúvezető pedig a botjával, egy
„palága” nevű fegyelmező eszközzel kimérte kinek-kinek a bűnökért járó
büntetését. Ennek fejében az itt nyilvánosan bevallott vétkek, hibák
mindörökre el lettek felejtve, később otthon a faluközösségben még
célzást sem tehetett ezekre senki.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Micsoda rituális rend, micsoda
technikája a közösség ellen elkövetett <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnök </span>megbocsátásának és végleges
elfelejtésének!</b></span><br>
<br>
<i>– Akkor viszont vissza a korábbi kérdéshez: mi történik ma Somlyón?</i><br>
<br>
– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A mai búcsút egy látványos vizuális „spektákulumként” foghatjuk fel.
Ezzel nem azt állítom, hogy ma ne lehetne <span style="background-color:rgb(255,242,204)">vallási mélységében megélni a
búcsút, hiszen az korábban is rituális tömegesemény volt.</span> De a mai
csíksomlyói búcsú erősen látványszerű.</b></span> Az ikonok, képek szerepének
növekedése általános jellemzője korunknak, ideértve a televízió és az
internet által közvetített elektronikus képeket is.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A vizualitás
előtérbe kerülésének pedig az a magyarázata, hogy a képek könnyebben
fogyaszthatók, mint az intellektuális dekódolást igénylő szövegek.</b></span> Ma
egyre inkább előtérbe kerül a Csíksomlyó-reprezentációk fogyasztók
általi létrehozása és terjesztése is az úgynevezett prosumer kultúrán
belül, amikor is a modern „zarándokok” fényképezőgéppel, kamerával vagy
mobiltelefonnal a kezükben egyszerre meg is termelik és el is
„fogyasztják” az általuk létrehozott Csíksomlyó-képet.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Mindeközben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
búcsú fontos identitásőrző és -felmutató jelleget is őriz.</span></b></span> Miután a
székekre épülő régi székely adminisztratív rendszert több szakaszban
verték szét a történelem során<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, a búcsúban ma is kirajzolódnak a hajdani
székely tájegységek és egyéb közigazgatási egységek. A székely falvak
és egyházi egységek, a „megyék”, sőt, olykor „tízesek” identitása a
keresztaljakban testesül meg.</b></span> De persze <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ma már ez is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bomlóban</span> van, a
búcsú közösségi funkciói is átalakulnak.</b></span><br>
<br>
<i>– Az elmúlt másfél évtizedben óriási médiaérdeklődés övezte a búcsút. Jót tesz ez, vagy veszélyezteti a búcsú bensőségességét?</i><br>
<br>
– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ma már a média, a tévéközvetítés határozza meg a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">búcsú
szertartásrendjé</span>t, még a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">pünkösdszombati nagy szentmise</span> időbeosztását is
a tévéközvetítéshez igazítják.</b></span> A búcsújárás helyett pedig sokan
választják az otthoni fotel kényelmességét, azt, hogy megnézzék
„magukat” a tévében. Az a felvetés is sok vonatkozásban reális, hogy a
csíksomlyói búcsú népi rendjére egyre inkább rátelepedik az egyházi
rituálé, és ez nem tesz jót a búcsú szellemiségének. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A virrasztás, a
búcsú vigíliája ma is legalább két éjszakát vesz igénybe, ezalatt a
templom ma is megtelik szegény emberekkel, akiknek nem futja szállásra.
Régi hagyományt követve ma is a templompadokban, a kórusfeljáróban, a
mellékoltárok lépcsőjén alusznak az emberek, esetenként a templomi
szőnyegekkel betakarózva. Régen ezek csodálatos éjszakák voltak, a
vallásos népénekkultúra páratlan eseményei: a templomot betöltő emberek
csoportjai a búcsúvezetők irányításával egymást meghallgatva énekeltek
sorban az éjszaka folyamán.</b></span> Csakhogy egy idő után az egyház úgy
gondolta, nem lehet magukra hagyni az embereket, és éjszakai miséket
kezdtek celebrálni. Ezzel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megtört </b></span>az egész vallásos népszokás lendülete,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>odalett</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>a vigília varázsa.</b></span> Olyannak is tanúja voltam egyszer, hogy a
templomot reflektoraikkal bevilágítva, egy élő tévéműsor keretében
riporterek költögették fel a templompadokban alvó embereket megkérdezni,
milyen érzés itt most virrasztani.<br>
<br>
<i>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kié ma a csíksomlyói búcsú?</b></span></i><br>
<br>
– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha a papokat kérdi, ők habozás nélkül azt mondják, hogy a miénk, az
egyházé. De bennem, a néprajzosban</b></span> némi visszatetszést kelt ez a
kisajátítás. Az egyház képviselői szerint az UNESCO világörökségi
listára csak a szentmisét és a körmenetet kellene felterjeszteni. De a
búcsú hagyományvilága nem csak ebből áll. 2011-ben én írtam a búcsú
felterjesztéséhez szükséges első szakanyagot, abba belefoglaltam például<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
a búcsú részeként értelmezhető napnézést, a gyógynövénygyűjtést, a
Babba Mária-képzeteket, a mágikus célú keresztútvégzést és sok más
hasonló „profán” elemet is. Úgy gondolom, a népet Csíksomlyón sem lehet
leváltani, azzal együtt, hogy az emberek Csíksomlyóhoz való viszonyát az
idők során az egyház folyamatosan alakította.</b></span><br>
<br>
TÁNCZOS VILMOS<br>
<br>
Néprajzkutató, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz
és Antropológia Intézetének oktatója. Csíkszentkirályon született 1959.
október 21-én. A középiskolát a csíkszeredai a Márton Áron Gimnázium
elődjében végezte, a kolozsvári BBTE-n diplomázott 1983-ban magyar–orosz
szakon. Ugyanitt védte meg doktori disszertációját 1999-ben, 2014-ben
ugyanitt habilitált. Szakmai pályáját magyartanárként kezdte
Gyergyóditróban és Tusnádfürdőn. 1992-től tanársegéd a BBTE Magyar
Néprajz és Antropológia Tanszékén, 1997-től adjunktus, 2001-től docens,
2016-tól professzor. 2014-től doktorátusvezető a BBTE Hungarológiai
Tanulmányok Doktori Iskolájában. Tagja a Kriza János Néprajzi
Társaságnak (1990-től), az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (1990-től),
külföldi levelező tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak (1999-től),
köztestületi tagja az MTA-nak (2000-től), 2007-től az MTA-KAB Néprajzi
Szakbizottság elnöke. Kutatói pályafutásának mintegy két évtizedét
elsősorban az archaikus népi imádságok kutatására és a moldvai csángók
vallásos kultúrájának vizsgálatára szánta. Legfontosabb kötetei: A
csíksomlyói kegyhely története (Sepsiszentgyörgy, 1990); Gyöngyökkel
gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok (Csíkszereda, 1995);
Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék (Kolozsvár, 1996); Hungarians
in Moldavia (Budapest, 1998); Csapdosó angyal. Moldvai archaikus
imádságok és életterük (Csíkszereda, 1999); Eleven ostya, szép virág. A
moldvai csángó népi imák képei (Csíkszereda, 2000); Szimbolikus formák a
folklórban (Budapest, 2007); Elejtett szavak. Egy csíki székely ember
nyelve és világképe (Bookart, Csíkszereda, 2008); Madárnyelven. A
moldvai csángók nyelvéről (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2011);
Csíksomlyó a népi vallásosságban (Nap, Budapest, 2016). Díjak,
elismerések: Székely Kör-díj (1997); Székelyföld-díj (1998); Julianus
Alapítvány-díj (1998); Pro Ethnographia Minoritatum emlékérem (Magyar
Néprajzi Társaság, 2007), Csángó Kultúráért-díj (2007), Gróf Mikó Imre
emlékérem (EME, 2009), Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény
Díj (MTA, 2013), Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának Díja
(2014), Teleki József Díj (EME, 2016).<br>
<br>
Csinta Samu<br>
<br>
<a href="http://www.3szek.ro/load/cikk/102912/a_nepet_csiksomlyon_sem_lehet_levaltani_-_beszelgetes_tanczos_vilmos_neprajzkutatoval_a_bucsu_teologiai_es_emberi_dimenzioirol_punkosd" target="_blank"> Háromszék</a></p></div>