[Grem] Fw: Mi történt 1945.febr.11-én este?

2014. Feb. 20., Cs, 11:33:42 CET

"... (...  mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka
mondja meg ki az ellenség) ..."

K. Lista, harmadik napja rágódom a fenti zárójeles szövegrészleten.
Sajnálom, ha ezidő alatt bármelyikőtök azt gondolhatta: erre én is
rábólintok. Elnézést, hogy csak késedelmesen jelzem: engem ez így kétségbe
ejt. Nyomaszt, mintha én lennék a zárójelek közé zárva.

Hacsak nem értünk egyet abban, hogy katonaként is, civilként is egyetlen
parancsnok hangja maradhat mérvadó a számunkra: és ez a saját
lelkiismeretünk. Fájlalnám, ha további napokat kéne töltenem a fölös
aggodalomban: ti nem ugyanígy gondoljátok. Ezért most közlöm, közösséget
csak azokkal vállalhatok, akik megerősítenek a szándékban, hogy felelős
cselekedetért mindenkor és kizárólag ehhez a feletteshez: a saját
lelkiismeretemhez forduljak eligazításért. Ép lelkiismeretre persze csak a
mások lelkiismeretével tartott kapcsolat vezethet, a másokra való tekintet.
E másokra vetett tekintettel az én lelkiismeretem engem eleve a többiekkel
egy kalap alá véve, többes számú második személyként szólít meg.
Napiparancsa pedig most és mindörökké azt mondja: szeressétek
ellenségeiteket!

Üdv:

KM.

2014. február 17. 16:02 Dr. Weinzierl Tamás írta, <dr.weinzierl at t-online.hu>
:

>  *Kedves Lista, annak, aki  szeretne többet tudni erről a vérfürdőbe
> torkolló akcióról, ajánlom figyelmébe a Rubicon 2012/3. számát. *
>
> *Üdvözlettel: Weinzierl Tamás*
>
> *Sent:* Monday, February 17, 2014 1:13 PM
>  *Subject:* Mi történt 1945.febr.11-én este?
>
>
>
>   : Hátha valaki nem tudja - Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy
> 8 óra után?
>
>
> Hátha valaki nem tudja...
>
> Nincs kerek évforduló, ezért úgy gondoltam másra hagyom a
> megemlékezést. Aztán, meggondolatlanúl, belelapoztam az "RTV
> Részletes" újságba, megnéztem a február 11-i műsorokat.
> Elképedtem! Azon a napon, amikor 1945-ben egy kisvárosnyi magyar
> férfi (nő és gyerek!) halt meg, a közszolgálati televíziók (az
> M-1, az M-2, de a Duna és a Duna-World), de a közszolgálati rádiók:
> a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió tingli-tangli vidám
> műsorokat sugároznak. Eszükbe sem jut megemlékezni az e napon
> néhány óra alatt elesett hozzávetőleg 20 ezer (!) magyarról,
> hozzávetőleg ugyanannyiról, mint az 1526-ban lezajlott mohácsi
> csatában.
>
>  Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?
>
>  Tudjuk, ez évfordulója a Budai-várból 1945. február 11-én
> történt kitörésnek, mely során a 1944. Karácsonya óta a
> Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok maradványai,
> hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat,
> elkerülendő a semmi jóval nem kecsegtető fogságba esést
> megkísérelték a lehetetlent, azaz egy bravúros rohammal kitörni a
> Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből.
>
> Mint tudjuk, a Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán
> bezárult, s 1945. január közepén a magyar és német alakulatok,
> feladva Pestet, Budára majd fokozatosan a Várhegyre, pontosabban a
> Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi
> utánpótlás akadozott, majd a szükség-repülőtérként használt
> Vérmező eleste után le is állt. A magyar és német parancsnokok,
> Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch
> Obergruppenfürer, akik összességében 40-45 ezer ember -
> nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák - felett
> rendelkeztek, s akik minden korábbi kitörési engedély-kérelemre
> Hitlertől elutasító választ kaptak, lőszer és élelem fogytával
> elhatározták a kitörést. Itt is furfanghoz kellett folyamodniuk,
> azaz a Berlin felé küldött rádióüzenet után, miszerint kitörnek,
> összetörték a rádiót, hogy ne vehessék Hitler ismételt tiltó
> parancsát.
>
> Az 1945. február 11-én este 8 óra körül a Bécsi kapun keresztül a
> Várfok és az Ostrom utcán kitóduló magyar és német csapatokat,
> melyek sem tüzérségi támogatást nem kaptak, s nehézfegyverekkel
> sem rendelkeztek, a kitörést már "váró" szovjetek a Széna és
> Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták.
>
> Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett,
> lőszerrel alig rendelkező kitörő sereg, azaz józan becslések
> szerint 44 ezer, fele részt magyar, fele részt német katonából
> másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német vonalakat,
> (átmenetileg) megmenekült. Azaz 43 ezer katona egyetlen nap leforgása
> alatt halt meg, amiből, ha az arányok helyesek 21-22 ezer volt a
> magyar halott.
>
> És itt meg kell állni. Megállni és nem azt boncolgatni, hogy az
> elesettek hány százaléka szimpatizált a német terjeszkedéssel,
> hány százaléka volt náci (szovjet szóhasználat szerint: fasiszta)
> érzelmű, hanem fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig
> ragaszkodó, hazájuk fővárosát az ellenségtől (igenis
> ellenségtől, mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka
> mondja meg ki az ellenség) védő katonák végső erőfeszítése,
> halála előtt. S hogy nem adták meg magukat, az is érthető, hiszen
> már 1944 ősze óta magyar földön tevékenykedik a Vörös Hadsereg,
> s vannak hírek, hogy az elfoglalt területeken mi történik, s mi
> történik a fogságba esett honvédekkel. De tudjuk azt is, hogy a
> Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek
> szenvedését a Várba betörő szovjetek, nem gyógyszerrel,
> kötszerrel és érzéstelenítővel, hanem lángszóróval
> rövidítették le.
>
> Igen! Meg kell állni és eltöprengeni azon, hogy a mohácsi csatával
> azonos emberveszteség, miért nem érdemel meg, több mint 60 év
> után, a hivatalos Magyarországtól kegyeletet. Hogy egy
> tisztességesen megrendezett állami megemlékezésen elsirassuk azt a
> kisvárosnyi életerős magyar férfit, köztük a csupa fiatalból
> álló két Egyetemi Rohamzászlóalj önkénteseit, ahogy ezt tette
> Nemeskürty István 1972-ben a doni áldozatokkal a "Requiem egy
> hadseregért" című könyvében. Megemlékezni, s nem azon
> fanyalogni, hogy párfős szervezetek miként emlékeznek meg róluk. S
> mellesleg elsiratni azt a Gerhard Schmidhuber német vezérkari
> ezredest, aki egy hónappal korábban még megmentette a budapesti
> gettó maradék 60-70 ezer lakóját, s aki a Lövőház utcában
> ugyanezen harcban esett el.
>
> Igen, ideje már központilag, államilag felmenteni ezeket az elesett
> katonákat a hamisan csengő "fasiszta" jelző súlya alól, s ezzel
> felitatni azt a gyászkönnyet, mely még ma is legördül ezekben a
> hideg februárelejei napokban a hozzátartozók sokat látott és még
> többet tapasztalt barázdált arcán. Ez a feladat a hatalomban
> lévőkre vár!
>
> Mi pedig, civilek, addig is kegyelettel gondoljunk az elesettekre!
> Legyen emlékük áldott!
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140220/277523c4/attachment.html 