[Grem] Fw: Mi történt 1945.febr.11-én este?

KEA kea at turul.banki.hu
2014. Feb. 20., Cs, 13:21:24 CET


Ez sajnos igaz, olyannyira, hogy ha a (kis)katona a lelkiismeretére
hivatkozik, akkor békeidőben hadbíróság elé áll, komolyabb helyzetben a
parancsnok a helyszínen és haladéktalanul főbe lövi. Mint kiskatona ott
fekszel a géppuska mögött, és Dudás ezredes parancsba adja, hogy lőni a
fasiszta csőcseléket, közben a csőre töltött stukkerével hadonász.
Természetesen szabad lelkiismerettel eldöntöd, hogy melyik utat választod...

Általában és elméletileg teljesen igaz: a lelkiismeret az elsődleges.
Valamikor régen, a hetvenes évek legelején egy dr. Faith István nevű pap
írt erről egy cikke a Vigiliába "A lelkiismeret szabadsága" címmel.
Ebben azt is feszegeti, hogy a személyes lelkiismeretnek még az egyházi
hivatalos tanítással szemben is elsőbbsége van -- természetesen a
következményekkel együtt.

A kérdés általánosítása: létezhet egyáltalán ellenség?

mihály kiss wrote:
> "... (...  mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka
> mondja meg ki az ellenség) ..."
> 
> 
> K. Lista, harmadik napja rágódom a fenti zárójeles szövegrészleten.
> Sajnálom, ha ezidő alatt bármelyikőtök azt gondolhatta: erre én is
> rábólintok. Elnézést, hogy csak késedelmesen jelzem: engem ez így
> kétségbe ejt. Nyomaszt, mintha én lennék a zárójelek közé zárva.
> 
> 
> Hacsak nem értünk egyet abban, hogy katonaként is, civilként is egyetlen
> parancsnok hangja maradhat mérvadó a számunkra: és ez a saját
> lelkiismeretünk. Fájlalnám, ha további napokat kéne töltenem a fölös
> aggodalomban: ti nem ugyanígy gondoljátok. Ezért most közlöm, közösséget
> csak azokkal vállalhatok, akik megerősítenek a szándékban, hogy felelős
> cselekedetért mindenkor és kizárólag ehhez a feletteshez: a saját
> lelkiismeretemhez forduljak eligazításért. Ép lelkiismeretre persze csak
> a mások lelkiismeretével tartott kapcsolat vezethet, a másokra való
> tekintet. E másokra vetett tekintettel az én lelkiismeretem engem eleve
> a többiekkel egy kalap alá véve, többes számú második személyként szólít
> meg. Napiparancsa pedig most és mindörökké azt mondja: szeressétek
> ellenségeiteket!
> 
> 
> Üdv:
> 
> KM.
> 
> 
> 
> 2014. február 17. 16:02 Dr. Weinzierl Tamás írta,
> <dr.weinzierl at t-online.hu <mailto:dr.weinzierl at t-online.hu>>:
> 
>     __
>     *Kedves Lista, annak, aki  szeretne többet tudni erről a vérfürdőbe
>     torkolló akcióról, ajánlom figyelmébe a Rubicon 2012/3. számát. *
>     ** 
>     *Üdvözlettel: Weinzierl Tamás*
>     ** 
>     *Sent:* Monday, February 17, 2014 1:13 PM
>     *Subject:* Mi történt 1945.febr.11-én este?
> 
>     __ __
> 
>         : Hátha valaki nem tudja - Mi is történt 1945. február 11-én,
>         este, úgy 8 óra után?
> 
> 
>         Hátha valaki nem tudja...
> 
>         Nincs kerek évforduló, ezért úgy gondoltam másra hagyom a
>         megemlékezést. Aztán, meggondolatlanúl, belelapoztam az "RTV
>         Részletes" újságba, megnéztem a február 11-i műsorokat.
>         Elképedtem! Azon a napon, amikor 1945-ben egy kisvárosnyi magyar
>         férfi (nő és gyerek!) halt meg, a közszolgálati televíziók (az
>         M-1, az M-2, de a Duna és a Duna-World), de a közszolgálati rádiók:
>         a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió tingli-tangli vidám
>         műsorokat sugároznak. Eszükbe sem jut megemlékezni az e napon
>         néhány óra alatt elesett hozzávetőleg 20 ezer (!) magyarról,
>         hozzávetőleg ugyanannyiról, mint az 1526-ban lezajlott mohácsi
>         csatában.
> 
>          Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?
> 
>          Tudjuk, ez évfordulója a Budai-várból 1945. február 11-én
>         történt kitörésnek, mely során a 1944. Karácsonya óta a
>         Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok maradványai,
>         hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat,
>         elkerülendő a semmi jóval nem kecsegtető fogságba esést
>         megkísérelték a lehetetlent, azaz egy bravúros rohammal kitörni a
>         Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből.
> 
>         Mint tudjuk, a Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán
>         bezárult, s 1945. január közepén a magyar és német alakulatok,
>         feladva Pestet, Budára majd fokozatosan a Várhegyre, pontosabban a
>         Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi
>         utánpótlás akadozott, majd a szükség-repülőtérként használt
>         Vérmező eleste után le is állt. A magyar és német parancsnokok,
>         Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch
>         Obergruppenfürer, akik összességében 40-45 ezer ember --
>         nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák -- felett
>         rendelkeztek, s akik minden korábbi kitörési engedély-kérelemre
>         Hitlertől elutasító választ kaptak, lőszer és élelem fogytával
>         elhatározták a kitörést. Itt is furfanghoz kellett folyamodniuk,
>         azaz a Berlin felé küldött rádióüzenet után, miszerint kitörnek,
>         összetörték a rádiót, hogy ne vehessék Hitler ismételt tiltó
>         parancsát.
> 
>         Az 1945. február 11-én este 8 óra körül a Bécsi kapun keresztül a
>         Várfok és az Ostrom utcán kitóduló magyar és német csapatokat,
>         melyek sem tüzérségi támogatást nem kaptak, s nehézfegyverekkel
>         sem rendelkeztek, a kitörést már "váró" szovjetek a Széna és
>         Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták.
> 
>         Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett,
>         lőszerrel alig rendelkező kitörő sereg, azaz józan becslések
>         szerint 44 ezer, fele részt magyar, fele részt német katonából
>         másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német vonalakat,
>         (átmenetileg) megmenekült. Azaz 43 ezer katona egyetlen nap
>         leforgása
>         alatt halt meg, amiből, ha az arányok helyesek 21-22 ezer volt a
>         magyar halott.
> 
>         És itt meg kell állni. Megállni és nem azt boncolgatni, hogy az
>         elesettek hány százaléka szimpatizált a német terjeszkedéssel,
>         hány százaléka volt náci (szovjet szóhasználat szerint: fasiszta)
>         érzelmű, hanem fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig
>         ragaszkodó, hazájuk fővárosát az ellenségtől (igenis
>         ellenségtől, mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka
>         mondja meg ki az ellenség) védő katonák végső erőfeszítése,
>         halála előtt. S hogy nem adták meg magukat, az is érthető, hiszen
>         már 1944 ősze óta magyar földön tevékenykedik a Vörös Hadsereg,
>         s vannak hírek, hogy az elfoglalt területeken mi történik, s mi
>         történik a fogságba esett honvédekkel. De tudjuk azt is, hogy a
>         Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek
>         szenvedését a Várba betörő szovjetek, nem gyógyszerrel,
>         kötszerrel és érzéstelenítővel, hanem lángszóróval
>         rövidítették le.
> 
>         Igen! Meg kell állni és eltöprengeni azon, hogy a mohácsi csatával
>         azonos emberveszteség, miért nem érdemel meg, több mint 60 év
>         után, a hivatalos Magyarországtól kegyeletet. Hogy egy
>         tisztességesen megrendezett állami megemlékezésen elsirassuk azt a
>         kisvárosnyi életerős magyar férfit, köztük a csupa fiatalból
>         álló két Egyetemi Rohamzászlóalj önkénteseit, ahogy ezt tette
>         Nemeskürty István 1972-ben a doni áldozatokkal a "Requiem egy
>         hadseregért" című könyvében. Megemlékezni, s nem azon
>         fanyalogni, hogy párfős szervezetek miként emlékeznek meg róluk. S
>         mellesleg elsiratni azt a Gerhard Schmidhuber német vezérkari
>         ezredest, aki egy hónappal korábban még megmentette a budapesti
>         gettó maradék 60-70 ezer lakóját, s aki a Lövőház utcában
>         ugyanezen harcban esett el.
> 
>         Igen, ideje már központilag, államilag felmenteni ezeket az elesett
>         katonákat a hamisan csengő "fasiszta" jelző súlya alól, s ezzel
>         felitatni azt a gyászkönnyet, mely még ma is legördül ezekben a
>         hideg februárelejei napokban a hozzátartozók sokat látott és még
>         többet tapasztalt barázdált arcán. Ez a feladat a hatalomban
>         lévőkre vár!
> 
>         Mi pedig, civilek, addig is kegyelettel gondoljunk az elesettekre!
>         Legyen emlékük áldott!
> 
> 
>     _______________________________________________
>     Grem mailing list
>     Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>     http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 
> 
> 
> ------------------------------------------------------------------------
> 
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

-- 
Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI


További információk a(z) Grem levelezőlistáról