[Grem] Fw: Mi történt 1945.febr.11-én este?

2014. Feb. 23., V, 17:41:47 CET

Egy valamit nem értek, de lehet h csak nem olvastam eleget a témáról, ha
valaki írástudó tudna segíteni:
Görgey és Klapka döntését ugye a hadtörténészek (mostanra) egyértelműen
helyesnek tartják, több 10 ezer életet mentve meg a biztos haláltól.
Itt miért nem ez történt? Mert ha az oroszok a foglyokon bosszút állnak is,
akkor is több katona maradt volna életben...
La

2014. február 20. 13:21 KEA írta, <kea at turul.banki.hu>:

> Ez sajnos igaz, olyannyira, hogy ha a (kis)katona a lelkiismeretére
> hivatkozik, akkor békeidőben hadbíróság elé áll, komolyabb helyzetben a
> parancsnok a helyszínen és haladéktalanul főbe lövi. Mint kiskatona ott
> fekszel a géppuska mögött, és Dudás ezredes parancsba adja, hogy lőni a
> fasiszta csőcseléket, közben a csőre töltött stukkerével hadonász.
> Természetesen szabad lelkiismerettel eldöntöd, hogy melyik utat
> választod...
>
> Általában és elméletileg teljesen igaz: a lelkiismeret az elsődleges.
> Valamikor régen, a hetvenes évek legelején egy dr. Faith István nevű pap
> írt erről egy cikke a Vigiliába "A lelkiismeret szabadsága" címmel.
> Ebben azt is feszegeti, hogy a személyes lelkiismeretnek még az egyházi
> hivatalos tanítással szemben is elsőbbsége van -- természetesen a
> következményekkel együtt.
>
> A kérdés általánosítása: létezhet egyáltalán ellenség?
>
> mihály kiss wrote:
> > "... (...  mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka
> > mondja meg ki az ellenség) ..."
> >
> >
> > K. Lista, harmadik napja rágódom a fenti zárójeles szövegrészleten.
> > Sajnálom, ha ezidő alatt bármelyikőtök azt gondolhatta: erre én is
> > rábólintok. Elnézést, hogy csak késedelmesen jelzem: engem ez így
> > kétségbe ejt. Nyomaszt, mintha én lennék a zárójelek közé zárva.
> >
> >
> > Hacsak nem értünk egyet abban, hogy katonaként is, civilként is egyetlen
> > parancsnok hangja maradhat mérvadó a számunkra: és ez a saját
> > lelkiismeretünk. Fájlalnám, ha további napokat kéne töltenem a fölös
> > aggodalomban: ti nem ugyanígy gondoljátok. Ezért most közlöm, közösséget
> > csak azokkal vállalhatok, akik megerősítenek a szándékban, hogy felelős
> > cselekedetért mindenkor és kizárólag ehhez a feletteshez: a saját
> > lelkiismeretemhez forduljak eligazításért. Ép lelkiismeretre persze csak
> > a mások lelkiismeretével tartott kapcsolat vezethet, a másokra való
> > tekintet. E másokra vetett tekintettel az én lelkiismeretem engem eleve
> > a többiekkel egy kalap alá véve, többes számú második személyként szólít
> > meg. Napiparancsa pedig most és mindörökké azt mondja: szeressétek
> > ellenségeiteket!
> >
> >
> > Üdv:
> >
> > KM.
> >
> >
> >
> > 2014. február 17. 16:02 Dr. Weinzierl Tamás írta,
> > <dr.weinzierl at t-online.hu <mailto:dr.weinzierl at t-online.hu>>:
> >
> >     __
> >     *Kedves Lista, annak, aki  szeretne többet tudni erről a vérfürdőbe
> >     torkolló akcióról, ajánlom figyelmébe a Rubicon 2012/3. számát. *
> >     **
> >     *Üdvözlettel: Weinzierl Tamás*
> >     **
> >     *Sent:* Monday, February 17, 2014 1:13 PM
> >     *Subject:* Mi történt 1945.febr.11-én este?
> >
> >     __ __
> >
> >         : Hátha valaki nem tudja - Mi is történt 1945. február 11-én,
> >         este, úgy 8 óra után?
> >
> >
> >         Hátha valaki nem tudja...
> >
> >         Nincs kerek évforduló, ezért úgy gondoltam másra hagyom a
> >         megemlékezést. Aztán, meggondolatlanúl, belelapoztam az "RTV
> >         Részletes" újságba, megnéztem a február 11-i műsorokat.
> >         Elképedtem! Azon a napon, amikor 1945-ben egy kisvárosnyi magyar
> >         férfi (nő és gyerek!) halt meg, a közszolgálati televíziók (az
> >         M-1, az M-2, de a Duna és a Duna-World), de a közszolgálati
> rádiók:
> >         a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió tingli-tangli vidám
> >         műsorokat sugároznak. Eszükbe sem jut megemlékezni az e napon
> >         néhány óra alatt elesett hozzávetőleg 20 ezer (!) magyarról,
> >         hozzávetőleg ugyanannyiról, mint az 1526-ban lezajlott mohácsi
> >         csatában.
> >
> >          Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?
> >
> >          Tudjuk, ez évfordulója a Budai-várból 1945. február 11-én
> >         történt kitörésnek, mely során a 1944. Karácsonya óta a
> >         Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok maradványai,
> >         hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat,
> >         elkerülendő a semmi jóval nem kecsegtető fogságba esést
> >         megkísérelték a lehetetlent, azaz egy bravúros rohammal kitörni a
> >         Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből.
> >
> >         Mint tudjuk, a Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán
> >         bezárult, s 1945. január közepén a magyar és német alakulatok,
> >         feladva Pestet, Budára majd fokozatosan a Várhegyre, pontosabban
> a
> >         Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi
> >         utánpótlás akadozott, majd a szükség-repülőtérként használt
> >         Vérmező eleste után le is állt. A magyar és német parancsnokok,
> >         Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch
> >         Obergruppenfürer, akik összességében 40-45 ezer ember --
> >         nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák -- felett
> >         rendelkeztek, s akik minden korábbi kitörési engedély-kérelemre
> >         Hitlertől elutasító választ kaptak, lőszer és élelem fogytával
> >         elhatározták a kitörést. Itt is furfanghoz kellett folyamodniuk,
> >         azaz a Berlin felé küldött rádióüzenet után, miszerint kitörnek,
> >         összetörték a rádiót, hogy ne vehessék Hitler ismételt tiltó
> >         parancsát.
> >
> >         Az 1945. február 11-én este 8 óra körül a Bécsi kapun keresztül a
> >         Várfok és az Ostrom utcán kitóduló magyar és német csapatokat,
> >         melyek sem tüzérségi támogatást nem kaptak, s nehézfegyverekkel
> >         sem rendelkeztek, a kitörést már "váró" szovjetek a Széna és
> >         Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták.
> >
> >         Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett,
> >         lőszerrel alig rendelkező kitörő sereg, azaz józan becslések
> >         szerint 44 ezer, fele részt magyar, fele részt német katonából
> >         másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német
> vonalakat,
> >         (átmenetileg) megmenekült. Azaz 43 ezer katona egyetlen nap
> >         leforgása
> >         alatt halt meg, amiből, ha az arányok helyesek 21-22 ezer volt a
> >         magyar halott.
> >
> >         És itt meg kell állni. Megállni és nem azt boncolgatni, hogy az
> >         elesettek hány százaléka szimpatizált a német terjeszkedéssel,
> >         hány százaléka volt náci (szovjet szóhasználat szerint: fasiszta)
> >         érzelmű, hanem fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig
> >         ragaszkodó, hazájuk fővárosát az ellenségtől (igenis
> >         ellenségtől, mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka
> >         mondja meg ki az ellenség) védő katonák végső erőfeszítése,
> >         halála előtt. S hogy nem adták meg magukat, az is érthető, hiszen
> >         már 1944 ősze óta magyar földön tevékenykedik a Vörös Hadsereg,
> >         s vannak hírek, hogy az elfoglalt területeken mi történik, s mi
> >         történik a fogságba esett honvédekkel. De tudjuk azt is, hogy a
> >         Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek
> >         szenvedését a Várba betörő szovjetek, nem gyógyszerrel,
> >         kötszerrel és érzéstelenítővel, hanem lángszóróval
> >         rövidítették le.
> >
> >         Igen! Meg kell állni és eltöprengeni azon, hogy a mohácsi
> csatával
> >         azonos emberveszteség, miért nem érdemel meg, több mint 60 év
> >         után, a hivatalos Magyarországtól kegyeletet. Hogy egy
> >         tisztességesen megrendezett állami megemlékezésen elsirassuk azt
> a
> >         kisvárosnyi életerős magyar férfit, köztük a csupa fiatalból
> >         álló két Egyetemi Rohamzászlóalj önkénteseit, ahogy ezt tette
> >         Nemeskürty István 1972-ben a doni áldozatokkal a "Requiem egy
> >         hadseregért" című könyvében. Megemlékezni, s nem azon
> >         fanyalogni, hogy párfős szervezetek miként emlékeznek meg róluk.
> S
> >         mellesleg elsiratni azt a Gerhard Schmidhuber német vezérkari
> >         ezredest, aki egy hónappal korábban még megmentette a budapesti
> >         gettó maradék 60-70 ezer lakóját, s aki a Lövőház utcában
> >         ugyanezen harcban esett el.
> >
> >         Igen, ideje már központilag, államilag felmenteni ezeket az
> elesett
> >         katonákat a hamisan csengő "fasiszta" jelző súlya alól, s ezzel
> >         felitatni azt a gyászkönnyet, mely még ma is legördül ezekben a
> >         hideg februárelejei napokban a hozzátartozók sokat látott és még
> >         többet tapasztalt barázdált arcán. Ez a feladat a hatalomban
> >         lévőkre vár!
> >
> >         Mi pedig, civilek, addig is kegyelettel gondoljunk az
> elesettekre!
> >         Legyen emlékük áldott!
> >
> >
> >     _______________________________________________
> >     Grem mailing list
> >     Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
> >     http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> >
> >
> >
> > ------------------------------------------------------------------------
> >
> > _______________________________________________
> > Grem mailing list
> > Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> > http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
> --
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> ----
> Keszthelyi András
> e. doc.
> ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140223/eafc054b/attachment-0001.html 