<div dir="ltr">Egy valamit nem értek, de lehet h csak nem olvastam eleget a témáról, ha valaki írástudó tudna segíteni:<div>Görgey és Klapka döntését ugye a hadtörténészek (mostanra) egyértelműen helyesnek tartják, több 10 ezer életet mentve meg a biztos haláltól.</div>
<div>Itt miért nem ez történt? Mert ha az oroszok a foglyokon bosszút állnak is, akkor is több katona maradt volna életben...</div><div>La</div><div><br></div></div><div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">
2014. február 20. 13:21 KEA írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
Ez sajnos igaz, olyannyira, hogy ha a (kis)katona a lelkiismeretére<br>
hivatkozik, akkor békeidőben hadbíróság elé áll, komolyabb helyzetben a<br>
parancsnok a helyszínen és haladéktalanul főbe lövi. Mint kiskatona ott<br>
fekszel a géppuska mögött, és Dudás ezredes parancsba adja, hogy lőni a<br>
fasiszta csőcseléket, közben a csőre töltött stukkerével hadonász.<br>
Természetesen szabad lelkiismerettel eldöntöd, hogy melyik utat választod...<br>
<br>
Általában és elméletileg teljesen igaz: a lelkiismeret az elsődleges.<br>
Valamikor régen, a hetvenes évek legelején egy dr. Faith István nevű pap<br>
írt erről egy cikke a Vigiliába "A lelkiismeret szabadsága" címmel.<br>
Ebben azt is feszegeti, hogy a személyes lelkiismeretnek még az egyházi<br>
hivatalos tanítással szemben is elsőbbsége van -- természetesen a<br>
következményekkel együtt.<br>
<br>
A kérdés általánosítása: létezhet egyáltalán ellenség?<br>
<br>
mihály kiss wrote:<br>
> "... (... mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka<br>
<div class="">> mondja meg ki az ellenség) ..."<br>
><br>
><br>
> K. Lista, harmadik napja rágódom a fenti zárójeles szövegrészleten.<br>
> Sajnálom, ha ezidő alatt bármelyikőtök azt gondolhatta: erre én is<br>
> rábólintok. Elnézést, hogy csak késedelmesen jelzem: engem ez így<br>
> kétségbe ejt. Nyomaszt, mintha én lennék a zárójelek közé zárva.<br>
><br>
><br>
> Hacsak nem értünk egyet abban, hogy katonaként is, civilként is egyetlen<br>
> parancsnok hangja maradhat mérvadó a számunkra: és ez a saját<br>
> lelkiismeretünk. Fájlalnám, ha további napokat kéne töltenem a fölös<br>
> aggodalomban: ti nem ugyanígy gondoljátok. Ezért most közlöm, közösséget<br>
> csak azokkal vállalhatok, akik megerősítenek a szándékban, hogy felelős<br>
> cselekedetért mindenkor és kizárólag ehhez a feletteshez: a saját<br>
> lelkiismeretemhez forduljak eligazításért. Ép lelkiismeretre persze csak<br>
> a mások lelkiismeretével tartott kapcsolat vezethet, a másokra való<br>
> tekintet. E másokra vetett tekintettel az én lelkiismeretem engem eleve<br>
> a többiekkel egy kalap alá véve, többes számú második személyként szólít<br>
> meg. Napiparancsa pedig most és mindörökké azt mondja: szeressétek<br>
> ellenségeiteket!<br>
><br>
><br>
> Üdv:<br>
><br>
> KM.<br>
><br>
><br>
><br>
> 2014. február 17. 16:02 Dr. Weinzierl Tamás írta,<br>
</div>> <<a href="mailto:dr.weinzierl@t-online.hu">dr.weinzierl@t-online.hu</a> <mailto:<a href="mailto:dr.weinzierl@t-online.hu">dr.weinzierl@t-online.hu</a>>>:<br>
><br>
> __<br>
> *Kedves Lista, annak, aki szeretne többet tudni erről a vérfürdőbe<br>
> torkolló akcióról, ajánlom figyelmébe a Rubicon 2012/3. számát. *<br>
> **<br>
> *Üdvözlettel: Weinzierl Tamás*<br>
> **<br>
> *Sent:* Monday, February 17, 2014 1:13 PM<br>
> *Subject:* Mi történt 1945.febr.11-én este?<br>
><br>
> __ __<br>
<div class="">><br>
> : Hátha valaki nem tudja - Mi is történt 1945. február 11-én,<br>
> este, úgy 8 óra után?<br>
><br>
><br>
</div>> Hátha valaki nem tudja...<br>
<div><div class="h5">><br>
> Nincs kerek évforduló, ezért úgy gondoltam másra hagyom a<br>
> megemlékezést. Aztán, meggondolatlanúl, belelapoztam az "RTV<br>
> Részletes" újságba, megnéztem a február 11-i műsorokat.<br>
> Elképedtem! Azon a napon, amikor 1945-ben egy kisvárosnyi magyar<br>
> férfi (nő és gyerek!) halt meg, a közszolgálati televíziók (az<br>
> M-1, az M-2, de a Duna és a Duna-World), de a közszolgálati rádiók:<br>
> a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió tingli-tangli vidám<br>
> műsorokat sugároznak. Eszükbe sem jut megemlékezni az e napon<br>
> néhány óra alatt elesett hozzávetőleg 20 ezer (!) magyarról,<br>
> hozzávetőleg ugyanannyiról, mint az 1526-ban lezajlott mohácsi<br>
> csatában.<br>
><br>
> Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?<br>
><br>
> Tudjuk, ez évfordulója a Budai-várból 1945. február 11-én<br>
> történt kitörésnek, mely során a 1944. Karácsonya óta a<br>
> Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok maradványai,<br>
> hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat,<br>
> elkerülendő a semmi jóval nem kecsegtető fogságba esést<br>
> megkísérelték a lehetetlent, azaz egy bravúros rohammal kitörni a<br>
> Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből.<br>
><br>
> Mint tudjuk, a Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán<br>
> bezárult, s 1945. január közepén a magyar és német alakulatok,<br>
> feladva Pestet, Budára majd fokozatosan a Várhegyre, pontosabban a<br>
> Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi<br>
> utánpótlás akadozott, majd a szükség-repülőtérként használt<br>
> Vérmező eleste után le is állt. A magyar és német parancsnokok,<br>
> Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch<br>
</div></div>> Obergruppenfürer, akik összességében 40-45 ezer ember --<br>
> nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák -- felett<br>
<div><div class="h5">> rendelkeztek, s akik minden korábbi kitörési engedély-kérelemre<br>
> Hitlertől elutasító választ kaptak, lőszer és élelem fogytával<br>
> elhatározták a kitörést. Itt is furfanghoz kellett folyamodniuk,<br>
> azaz a Berlin felé küldött rádióüzenet után, miszerint kitörnek,<br>
> összetörték a rádiót, hogy ne vehessék Hitler ismételt tiltó<br>
> parancsát.<br>
><br>
> Az 1945. február 11-én este 8 óra körül a Bécsi kapun keresztül a<br>
> Várfok és az Ostrom utcán kitóduló magyar és német csapatokat,<br>
> melyek sem tüzérségi támogatást nem kaptak, s nehézfegyverekkel<br>
> sem rendelkeztek, a kitörést már "váró" szovjetek a Széna és<br>
> Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták.<br>
><br>
> Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett,<br>
> lőszerrel alig rendelkező kitörő sereg, azaz józan becslések<br>
> szerint 44 ezer, fele részt magyar, fele részt német katonából<br>
> másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német vonalakat,<br>
> (átmenetileg) megmenekült. Azaz 43 ezer katona egyetlen nap<br>
> leforgása<br>
> alatt halt meg, amiből, ha az arányok helyesek 21-22 ezer volt a<br>
> magyar halott.<br>
><br>
> És itt meg kell állni. Megállni és nem azt boncolgatni, hogy az<br>
> elesettek hány százaléka szimpatizált a német terjeszkedéssel,<br>
> hány százaléka volt náci (szovjet szóhasználat szerint: fasiszta)<br>
> érzelmű, hanem fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig<br>
> ragaszkodó, hazájuk fővárosát az ellenségtől (igenis<br>
> ellenségtől, mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka<br>
> mondja meg ki az ellenség) védő katonák végső erőfeszítése,<br>
> halála előtt. S hogy nem adták meg magukat, az is érthető, hiszen<br>
> már 1944 ősze óta magyar földön tevékenykedik a Vörös Hadsereg,<br>
> s vannak hírek, hogy az elfoglalt területeken mi történik, s mi<br>
> történik a fogságba esett honvédekkel. De tudjuk azt is, hogy a<br>
> Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek<br>
> szenvedését a Várba betörő szovjetek, nem gyógyszerrel,<br>
> kötszerrel és érzéstelenítővel, hanem lángszóróval<br>
> rövidítették le.<br>
><br>
> Igen! Meg kell állni és eltöprengeni azon, hogy a mohácsi csatával<br>
> azonos emberveszteség, miért nem érdemel meg, több mint 60 év<br>
> után, a hivatalos Magyarországtól kegyeletet. Hogy egy<br>
> tisztességesen megrendezett állami megemlékezésen elsirassuk azt a<br>
> kisvárosnyi életerős magyar férfit, köztük a csupa fiatalból<br>
> álló két Egyetemi Rohamzászlóalj önkénteseit, ahogy ezt tette<br>
> Nemeskürty István 1972-ben a doni áldozatokkal a "Requiem egy<br>
> hadseregért" című könyvében. Megemlékezni, s nem azon<br>
> fanyalogni, hogy párfős szervezetek miként emlékeznek meg róluk. S<br>
> mellesleg elsiratni azt a Gerhard Schmidhuber német vezérkari<br>
> ezredest, aki egy hónappal korábban még megmentette a budapesti<br>
> gettó maradék 60-70 ezer lakóját, s aki a Lövőház utcában<br>
> ugyanezen harcban esett el.<br>
><br>
> Igen, ideje már központilag, államilag felmenteni ezeket az elesett<br>
> katonákat a hamisan csengő "fasiszta" jelző súlya alól, s ezzel<br>
> felitatni azt a gyászkönnyet, mely még ma is legördül ezekben a<br>
> hideg februárelejei napokban a hozzátartozók sokat látott és még<br>
> többet tapasztalt barázdált arcán. Ez a feladat a hatalomban<br>
> lévőkre vár!<br>
><br>
> Mi pedig, civilek, addig is kegyelettel gondoljunk az elesettekre!<br>
> Legyen emlékük áldott!<br>
><br>
><br>
> _______________________________________________<br>
> Grem mailing list<br>
</div></div>> <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> <mailto:<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>><br>
> <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
><br>
><br>
><br>
> ------------------------------------------------------------------------<br>
<div class="im HOEnZb">><br>
> _______________________________________________<br>
> Grem mailing list<br>
> <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
> <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
<br>
</div><span class="HOEnZb"><font color="#888888">--<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
</font></span><div class="HOEnZb"><div class="h5">_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</div></div></blockquote></div><br></div>