<div dir="ltr">Egy valamit nem értek, de lehet h csak nem olvastam eleget a témáról, ha valaki írástudó tudna segíteni:<div>Görgey és Klapka döntését ugye a hadtörténészek (mostanra) egyértelműen helyesnek tartják, több 10 ezer életet mentve meg a biztos haláltól.</div>
<div>Itt miért nem ez történt? Mert ha az oroszok a foglyokon bosszút állnak is, akkor is több katona maradt volna életben...</div><div>La</div><div><br></div></div><div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">
2014. február 20. 13:21 KEA írta, <span dir="ltr">&lt;<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>&gt;</span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
Ez sajnos igaz, olyannyira, hogy ha a (kis)katona a lelkiismeretére<br>
hivatkozik, akkor békeidőben hadbíróság elé áll, komolyabb helyzetben a<br>
parancsnok a helyszínen és haladéktalanul főbe lövi. Mint kiskatona ott<br>
fekszel a géppuska mögött, és Dudás ezredes parancsba adja, hogy lőni a<br>
fasiszta csőcseléket, közben a csőre töltött stukkerével hadonász.<br>
Természetesen szabad lelkiismerettel eldöntöd, hogy melyik utat választod...<br>
<br>
Általában és elméletileg teljesen igaz: a lelkiismeret az elsődleges.<br>
Valamikor régen, a hetvenes évek legelején egy dr. Faith István nevű pap<br>
írt erről egy cikke a Vigiliába &quot;A lelkiismeret szabadsága&quot; címmel.<br>
Ebben azt is feszegeti, hogy a személyes lelkiismeretnek még az egyházi<br>
hivatalos tanítással szemben is elsőbbsége van -- természetesen a<br>
következményekkel együtt.<br>
<br>
A kérdés általánosítása: létezhet egyáltalán ellenség?<br>
<br>
mihály kiss wrote:<br>
&gt; &quot;... (...  mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka<br>
<div class="">&gt; mondja meg ki az ellenség) ...&quot;<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt; K. Lista, harmadik napja rágódom a fenti zárójeles szövegrészleten.<br>
&gt; Sajnálom, ha ezidő alatt bármelyikőtök azt gondolhatta: erre én is<br>
&gt; rábólintok. Elnézést, hogy csak késedelmesen jelzem: engem ez így<br>
&gt; kétségbe ejt. Nyomaszt, mintha én lennék a zárójelek közé zárva.<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt; Hacsak nem értünk egyet abban, hogy katonaként is, civilként is egyetlen<br>
&gt; parancsnok hangja maradhat mérvadó a számunkra: és ez a saját<br>
&gt; lelkiismeretünk. Fájlalnám, ha további napokat kéne töltenem a fölös<br>
&gt; aggodalomban: ti nem ugyanígy gondoljátok. Ezért most közlöm, közösséget<br>
&gt; csak azokkal vállalhatok, akik megerősítenek a szándékban, hogy felelős<br>
&gt; cselekedetért mindenkor és kizárólag ehhez a feletteshez: a saját<br>
&gt; lelkiismeretemhez forduljak eligazításért. Ép lelkiismeretre persze csak<br>
&gt; a mások lelkiismeretével tartott kapcsolat vezethet, a másokra való<br>
&gt; tekintet. E másokra vetett tekintettel az én lelkiismeretem engem eleve<br>
&gt; a többiekkel egy kalap alá véve, többes számú második személyként szólít<br>
&gt; meg. Napiparancsa pedig most és mindörökké azt mondja: szeressétek<br>
&gt; ellenségeiteket!<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt; Üdv:<br>
&gt;<br>
&gt; KM.<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt; 2014. február 17. 16:02 Dr. Weinzierl Tamás írta,<br>
</div>&gt; &lt;<a href="mailto:dr.weinzierl@t-online.hu">dr.weinzierl@t-online.hu</a> &lt;mailto:<a href="mailto:dr.weinzierl@t-online.hu">dr.weinzierl@t-online.hu</a>&gt;&gt;:<br>
&gt;<br>
&gt;     __<br>
&gt;     *Kedves Lista, annak, aki  szeretne többet tudni erről a vérfürdőbe<br>
&gt;     torkolló akcióról, ajánlom figyelmébe a Rubicon 2012/3. számát. *<br>
&gt;     **<br>
&gt;     *Üdvözlettel: Weinzierl Tamás*<br>
&gt;     **<br>
&gt;     *Sent:* Monday, February 17, 2014 1:13 PM<br>
&gt;     *Subject:* Mi történt 1945.febr.11-én este?<br>
&gt;<br>
&gt;     __ __<br>
<div class="">&gt;<br>
&gt;         : Hátha valaki nem tudja - Mi is történt 1945. február 11-én,<br>
&gt;         este, úgy 8 óra után?<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
</div>&gt;         Hátha valaki nem tudja...<br>
<div><div class="h5">&gt;<br>
&gt;         Nincs kerek évforduló, ezért úgy gondoltam másra hagyom a<br>
&gt;         megemlékezést. Aztán, meggondolatlanúl, belelapoztam az &quot;RTV<br>
&gt;         Részletes&quot; újságba, megnéztem a február 11-i műsorokat.<br>
&gt;         Elképedtem! Azon a napon, amikor 1945-ben egy kisvárosnyi magyar<br>
&gt;         férfi (nő és gyerek!) halt meg, a közszolgálati televíziók (az<br>
&gt;         M-1, az M-2, de a Duna és a Duna-World), de a közszolgálati rádiók:<br>
&gt;         a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió tingli-tangli vidám<br>
&gt;         műsorokat sugároznak. Eszükbe sem jut megemlékezni az e napon<br>
&gt;         néhány óra alatt elesett hozzávetőleg 20 ezer (!) magyarról,<br>
&gt;         hozzávetőleg ugyanannyiról, mint az 1526-ban lezajlott mohácsi<br>
&gt;         csatában.<br>
&gt;<br>
&gt;          Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?<br>
&gt;<br>
&gt;          Tudjuk, ez évfordulója a Budai-várból 1945. február 11-én<br>
&gt;         történt kitörésnek, mely során a 1944. Karácsonya óta a<br>
&gt;         Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok maradványai,<br>
&gt;         hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat,<br>
&gt;         elkerülendő a semmi jóval nem kecsegtető fogságba esést<br>
&gt;         megkísérelték a lehetetlent, azaz egy bravúros rohammal kitörni a<br>
&gt;         Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből.<br>
&gt;<br>
&gt;         Mint tudjuk, a Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán<br>
&gt;         bezárult, s 1945. január közepén a magyar és német alakulatok,<br>
&gt;         feladva Pestet, Budára majd fokozatosan a Várhegyre, pontosabban a<br>
&gt;         Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi<br>
&gt;         utánpótlás akadozott, majd a szükség-repülőtérként használt<br>
&gt;         Vérmező eleste után le is állt. A magyar és német parancsnokok,<br>
&gt;         Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch<br>
</div></div>&gt;         Obergruppenfürer, akik összességében 40-45 ezer ember --<br>
&gt;         nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák -- felett<br>
<div><div class="h5">&gt;         rendelkeztek, s akik minden korábbi kitörési engedély-kérelemre<br>
&gt;         Hitlertől elutasító választ kaptak, lőszer és élelem fogytával<br>
&gt;         elhatározták a kitörést. Itt is furfanghoz kellett folyamodniuk,<br>
&gt;         azaz a Berlin felé küldött rádióüzenet után, miszerint kitörnek,<br>
&gt;         összetörték a rádiót, hogy ne vehessék Hitler ismételt tiltó<br>
&gt;         parancsát.<br>
&gt;<br>
&gt;         Az 1945. február 11-én este 8 óra körül a Bécsi kapun keresztül a<br>
&gt;         Várfok és az Ostrom utcán kitóduló magyar és német csapatokat,<br>
&gt;         melyek sem tüzérségi támogatást nem kaptak, s nehézfegyverekkel<br>
&gt;         sem rendelkeztek, a kitörést már &quot;váró&quot; szovjetek a Széna és<br>
&gt;         Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták.<br>
&gt;<br>
&gt;         Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett,<br>
&gt;         lőszerrel alig rendelkező kitörő sereg, azaz józan becslések<br>
&gt;         szerint 44 ezer, fele részt magyar, fele részt német katonából<br>
&gt;         másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német vonalakat,<br>
&gt;         (átmenetileg) megmenekült. Azaz 43 ezer katona egyetlen nap<br>
&gt;         leforgása<br>
&gt;         alatt halt meg, amiből, ha az arányok helyesek 21-22 ezer volt a<br>
&gt;         magyar halott.<br>
&gt;<br>
&gt;         És itt meg kell állni. Megállni és nem azt boncolgatni, hogy az<br>
&gt;         elesettek hány százaléka szimpatizált a német terjeszkedéssel,<br>
&gt;         hány százaléka volt náci (szovjet szóhasználat szerint: fasiszta)<br>
&gt;         érzelmű, hanem fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig<br>
&gt;         ragaszkodó, hazájuk fővárosát az ellenségtől (igenis<br>
&gt;         ellenségtől, mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka<br>
&gt;         mondja meg ki az ellenség) védő katonák végső erőfeszítése,<br>
&gt;         halála előtt. S hogy nem adták meg magukat, az is érthető, hiszen<br>
&gt;         már 1944 ősze óta magyar földön tevékenykedik a Vörös Hadsereg,<br>
&gt;         s vannak hírek, hogy az elfoglalt területeken mi történik, s mi<br>
&gt;         történik a fogságba esett honvédekkel. De tudjuk azt is, hogy a<br>
&gt;         Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek<br>
&gt;         szenvedését a Várba betörő szovjetek, nem gyógyszerrel,<br>
&gt;         kötszerrel és érzéstelenítővel, hanem lángszóróval<br>
&gt;         rövidítették le.<br>
&gt;<br>
&gt;         Igen! Meg kell állni és eltöprengeni azon, hogy a mohácsi csatával<br>
&gt;         azonos emberveszteség, miért nem érdemel meg, több mint 60 év<br>
&gt;         után, a hivatalos Magyarországtól kegyeletet. Hogy egy<br>
&gt;         tisztességesen megrendezett állami megemlékezésen elsirassuk azt a<br>
&gt;         kisvárosnyi életerős magyar férfit, köztük a csupa fiatalból<br>
&gt;         álló két Egyetemi Rohamzászlóalj önkénteseit, ahogy ezt tette<br>
&gt;         Nemeskürty István 1972-ben a doni áldozatokkal a &quot;Requiem egy<br>
&gt;         hadseregért&quot; című könyvében. Megemlékezni, s nem azon<br>
&gt;         fanyalogni, hogy párfős szervezetek miként emlékeznek meg róluk. S<br>
&gt;         mellesleg elsiratni azt a Gerhard Schmidhuber német vezérkari<br>
&gt;         ezredest, aki egy hónappal korábban még megmentette a budapesti<br>
&gt;         gettó maradék 60-70 ezer lakóját, s aki a Lövőház utcában<br>
&gt;         ugyanezen harcban esett el.<br>
&gt;<br>
&gt;         Igen, ideje már központilag, államilag felmenteni ezeket az elesett<br>
&gt;         katonákat a hamisan csengő &quot;fasiszta&quot; jelző súlya alól, s ezzel<br>
&gt;         felitatni azt a gyászkönnyet, mely még ma is legördül ezekben a<br>
&gt;         hideg februárelejei napokban a hozzátartozók sokat látott és még<br>
&gt;         többet tapasztalt barázdált arcán. Ez a feladat a hatalomban<br>
&gt;         lévőkre vár!<br>
&gt;<br>
&gt;         Mi pedig, civilek, addig is kegyelettel gondoljunk az elesettekre!<br>
&gt;         Legyen emlékük áldott!<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt;     _______________________________________________<br>
&gt;     Grem mailing list<br>
</div></div>&gt;     <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> &lt;mailto:<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>&gt;<br>
&gt;     <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt;<br>
&gt; ------------------------------------------------------------------------<br>
<div class="im HOEnZb">&gt;<br>
&gt; _______________________________________________<br>
&gt; Grem mailing list<br>
&gt; <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
&gt; <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
<br>
</div><span class="HOEnZb"><font color="#888888">--<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
</font></span><div class="HOEnZb"><div class="h5">_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</div></div></blockquote></div><br></div>