[Grem] F.pápa / a nyolc boldogság útja 2.rész

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa üzenete a XXIX. Ifjúsági Világnapra
2014. április 11. péntek 20:17
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa" (Mt 5,3)


*http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-xxix-ifjusagi-vilagnapra-52068
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-xxix-ifjusagi-vilagnapra-52068>*

*2.rész*

*3. Boldogok a lélekben szegények...*

Az első boldogság, amely a következő ifjúsági világtalálkozó témája
lesz, *boldognak
hirdeti a lélekben szegényeket, mivel övék a mennyek országa. *Egy ilyen
korban, amikor annyian szenvednek a gazdasági válságtól, a szegénység és a
boldogság összekapcsolása nem tűnik helyénvalónak. *Hogyan lehet a
szegénységet áldásként felfogni?*

Először is kíséreljük meg, hogy megértsük, *mit is jelent a lélekben
szegény kifejezés*. Amikor Isten Fia emberré lett, a szegénység, a
kiüresítettség útját választotta. Ahogyan *Szent Pál *mondja ezt a
filippiekhez írt levelében: *"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban,
amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való
egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia
kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az
emberekhez" (2,5-7).* Jézus Isten, aki leveti dicsőségét. Ebben látjuk
Isten döntését a szegénység mellett: gazdagból szegénnyé lett, hogy minket
gazdagítson a maga szegénysége révén (vö. 2Kor 8,9). Ezt a misztériumot
szemléljük Betlehemben, ahol Isten Fiát a jászolban láthatjuk, és ezt
látjuk a kereszten is, ahol kiüresítettsége beteljesül.

A görög* ptókhosz (szegény) jelző*nek nem csupán anyagi jelentése van, hanem*
"koldust" is jelent.* Összefügg a zsidó *anawim* fogalommal, amely *"Jahve
szegénye*it" jelenti, s *ez alázatra, korlátaink és létünk szegénységének
tudatosságára utal.* Ők, az *anawim*, bíznak az Úrban, tudják, hogy tőle
függenek.

Jézus - ahogyan jól látta Lisieux-i Szent Teréz - megtestesülésében úgy áll
előttünk mint koldus, akinek szüksége van szeretetünkre. A *Katolikus
Egyház Katekizmusa* úgy beszél *az emberről mint "Isten koldusár*ól" (2559.
pont), és azt mondja, hogy *az imádság Isten szomjúságának találkozása a mi
szomjúságunkkal (2560. pont).*

Assisi Szent Ferenc nagyon jól megértette a lélekben szegények
boldogságának titkát. Amikor ugyanis Jézus a leprás személyén keresztül és
a feszületről szólt hozzá, ő felismerte Isten nagyságát és saját
kicsinységét. Imádságában Isten Szegénykéje órák hosszat kérdezte az Urat:
"Ki vagy te? Ki vagyok én?" Elvetette a gazdag és gondtalan életet, hogy
eljegyezze a "Szegénység Úrnőt", hogy Jézus nyomába szegődjön, és szó
szerint kövesse az evangéliumot. Ferenc *a szegény Krisztus követését és a
szegények iránti szeretetet* egymástól elválaszthatatlan módon élte meg,
mint egyazon érem két oldalát.

Feltehetnétek nekem a kérdést: *hogyan érhetjük el kézzelfoghatóan, hogy ez
a lélekben szegénység az életstílusunkká váljon,* hogy ténylegesen áthassa
életünket? Három pontban fogok erre válaszolni.

Mindenekelőtt *igyekezzetek szabadoknak lenni a dolgokkal szemben. * Az Úr
evangéliumi életstílusra hív meg bennünket, amelyet józanság jellemez,
amely nem enged a fogyasztói kultúrának. Arról van szó, hogy a lényeges
dolgokat kell keresnetek, meg kell tanulnotok megszabadulni a sok
felesleges és haszontalan dologtól, amely fojtogatja az embert.* Szakadjunk
el a birtoklás iránti vágytól, a bálványozott, azután pedig elpazarolt
pénztől. Helyezzük Jézust az első helyre.* Ő meg tud szabadítani bennünket
azoktól a bálványoktól, amelyek szolgaságba hajtanak. Bízzatok Istenben,
kedves fiatalok! *Ő ismer és szeret bennünket, és soha nem feledkezik meg
rólunk. Ahogyan gondoskodik a mező liliomairól (vö. Mt 6,28), nem fogja
engedni, hogy bármiben is hiányt szenvedjünk*. Ahhoz is, *hogy túllépjünk a
gazdasági válságon, késznek kell lennünk arra, hogy megváltoztassuk
életstílusunkat és elkerüljük a rengeteg pazarlást.* Ahogyan szükség van a
boldogság bátorságára, ugyanúgy *ahhoz is bátorság kell, hogy józanok
maradjunk.*

Másodsorban ahhoz, hogy megéljük ezt a boldogságot, mindnyájunknak *meg
kell térnie szegényekhez fűződő kapcsolatunk *tekintetében. *Gondoskodnunk
kell róluk, érzékenynek kell lennünk szellemi és anyagi természetű
szükségleteikre*. Rátok, fiatalokra bízom különösképpen azt a feladatot,
hogy az emberi kultúra középpontjába állítsátok a szolidaritást. *A
szegénység régebbi és újabb formáival (a munkanélküliséggel, a
kivándorlással, mindenféle függőséggel)* *szemben kötelességünk ébernek és
tudatosnak lenni, le kell győznünk* *a közönyösség kísértését. *Gondoljunk
azokra is, akik úgy érzik: őket nem szeretik, akiknek nincs reményük a
jövőjükre nézve, nem akarnak semmibe belefogni, mert elbátortalanodtak,
csalódottak és félnek. Meg kell tanulnunk a szegények mellé szegődni.* Ne
csak a szánk legyen tele szegényekről szóló szép szavakkal!* Találkozzunk
velük, nézzünk a szemükbe, hallgassuk meg őket!* A szegények számunkra
kézzelfogható alkalmat jelentenek, hogy találkozzunk magával Jézussal,
megérintsük az ő szenvedő testét.*

Ugyanakkor - és ez a harmadik pont - *a szegények* nem csupán olyan
személyek, akiknek adhatunk valamit. Ők is *sok mindent adhatnak és
taníthatnak nekünk. Sokat tanulhatunk a szegények bölcsességéből! *Gondoljatok
csak *a 18. század egyik szentjére, Benedetto Giuseppe Labréra, aki Róma
utcáin aludt és az emberek adományaiból élt, és számos ember, köztük
nemesek és főpapok lelki tanácsadójává vált.* Bizonyos értelemben a
szegények tanítóink. Arra tanítanak, hogy az emberi személy nem annyit ér,
amennyit birtokol, amennyit a bankszámlája mutat. *A szegény, az anyagi
javak híján élő ember is őrzi a maga méltóságát. A szegények sok mindenre
megtaníthatnak bennünket az alázattal és az Istenbe vetett bizalommal
kapcsolatban is. *A farizeusról és a vámosról szóló példabeszédben (Lk
18,9-14) Jézus az utóbbit példaként állítja elénk, mivel alázatos és
elismeri, hogy bűnös. A szegény özvegyasszony is, aki két fillért dob a
templom perselyébe, a nagylelkűség példája: azé az emberé, akinek nincs
pénze, vagy csak kevés, és mindenét odaadja (Lk 21,1-4).

*4. ...mert övék a mennyek országa*

Jézus evangéliumának központi témája *az Isten országa.* Jézus az Isten
személyesen megjelent országa, az Emmanuel, a velünk lévő Isten. Isten
országa pedig az ember szívében ver gyökeret, ott tud növekedni. Az ország
egyszerre ajándék és ígéret. Jézusban már megkaptuk ezt az adományt, ám még
be kell teljesednie. Ezért kérjük mindennap az Atyát: "Jöjjön el a te
országod."

*Nagyon mély kapcsolat fűzi össze a szegénységet az evangelizációva*l, az
előző ifjúsági világtalálkozó témáját - "Menjetek, és tegyetek
tanítványommá minden népet" (Mt 28,19) - a mostaniéval: "Boldogok a
lélekben szegények, mert övék a mennyek országa" (Mt 5,3). Az Úr szegény
egyházat akar, olyat, amely képes evangelizálni a szegényeket. Amikor
elküldte a tizenkét apostolt, Jézus ezt mondta nekik: *"Övetekbe ne
szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az
útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis
megérdemli a bérét" (Mt 10,9-10).* Az evangéliumi szegénység alapvető
feltétel ahhoz, hogy Isten országa elterjedhessen. *A legszebb és
legőszintébb örömet életemben mindig szegény embereknél láttam, akiknek
alig volt mibe kapaszkodniuk*. Korunkban az evangelizáció csak az öröm
terjedése révén lehetséges.

Ahogy láttuk, a lélekben szegények boldogsága irányt szab
istenkapcsolatunknak, a dolgokhoz fűződő viszonyunknak és a szegények felé
fordulásunknak. Jézus példáját és szavait követve észre kell vennünk, *mennyire
rászorulunk a megtérésre, arra, hogy a birtoklás ("többet birtokolni")
logikája felett a létezés ("többnek lenni") logikája legyen úrrá*. A
szentek sokat segíthetnek abban, hogy megértsük a boldogságok mélyebb
értelmét. II. János Pál szentté avatása húsvét második vasárnapján ilyen
értelemben örömmel tölti el a szívünket. Ő lesz az ifjúsági világtalálkozók
nagy védőszentje, aki kezdeményezte és szorgalmazta őket. A szentek
közösségében továbbra is atyátok és barátotok lesz ő.

Áprilisban annak is harmincadik évfordulója lesz, hogy II. János Pál átadta
a fiataloknak a megváltás jubileumi évének keresztjét. Pontosan ebből a
szimbolikus gesztusból kiindulva kezdte meg a fiatalok világméretű
zarándokútját, amely azóta is a világ mind az öt földrészét járja. Sokan
emlékeznek a pápa azon szavaira, amelyek 1984 húsvétján e gesztusát
kísérték: "Kedves fiatalok! A szentév lezárultával rátok bízom ennek a
jubileumi évnek a jelét, Krisztus keresztjét! Vigyétek el a világba, mint
annak a szeretetnek a jelét, amelyet az Úr Jézus az emberiség iránt érez,
és hirdessétek mindenkinek, hogy egyedül a meghalt és feltámadt Krisztusban
van üdvösség és megváltás."

*Kedves fiatalok, a Magnificat, a lélekben szegény Mária éneke annak az
embernek az éneke is, aki megéli a boldogságokat. Az evangélium öröme a
szegény szívből fakad, amely képes az Urat dicsőíteni, és képes csodálni az
Úr műveit, mint a Szűzanya szíve, akit minden nemzedék "boldognak" nevez
(vö. Lk 1,48).* *Ő, a szegények édesanyja és az új evangelizáció csillaga,
segítsen nekünk, hogy megéljük az evangéliumot, valóra váltsuk a
boldogságokat életünkben* és* legyen bátorságunk a boldogságra.*

Vatikán, 2014. január 21-én, Szent Ágnes szűz és vértanú emléknapján

*Ferenc pápa*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140413/f7fa98ea/attachment.html