<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa üzenete </h1><h1>a XXIX. Ifjúsági Világnapra</h1>
<div>2014. április 11. péntek 20:17</div>
<h3><font color="#cc0000">„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3)</font></h3><p><b><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-xxix-ifjusagi-vilagnapra-52068">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-xxix-ifjusagi-vilagnapra-52068</a><br>
</b></p><p><b>2.rész</b></p><p><b>3. Boldogok a lélekben szegények…</b><br>
</p>
<p>Az első boldogság, amely a következő ifjúsági világtalálkozó témája lesz, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>boldognak hirdeti a<i> lélekben szegények</i>et,
mivel övék a mennyek országa. </b></u></span>Egy ilyen korban, amikor annyian
szenvednek a gazdasági válságtól, a szegénység és a boldogság
összekapcsolása nem tűnik helyénvalónak. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hogyan lehet a szegénységet
áldásként felfogni?</b></u></span></p>
<p>Először is kíséreljük meg, hogy megértsük, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mit is jelent a <i>lélekben szegény</i>
kifejezés</b></u></span>. Amikor Isten Fia emberré lett, a szegénység, a
kiüresítettség útját választotta. Ahogyan <span style="background-color:rgb(252,229,205)"><u><b>Szent Pál </b></u></span>mondja ezt a
filippiekhez írt levelében: <span style="background-color:rgb(252,229,205)"><u><b>„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban,
amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel
való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül
ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és
hasonló lett az emberekhez” (2,5–7).</b></u></span> Jézus Isten, aki leveti dicsőségét.
Ebben látjuk Isten döntését a szegénység mellett: gazdagból szegénnyé
lett, hogy minket gazdagítson a maga szegénysége révén (vö. 2Kor 8,9).
Ezt a misztériumot szemléljük Betlehemben, ahol Isten Fiát a jászolban
láthatjuk, és ezt látjuk a kereszten is, ahol kiüresítettsége
beteljesül.</p>
<p>A görög<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> <i>ptókhosz</i> (szegény) jelző</b></u></span>nek nem csupán anyagi jelentése van, hanem<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> „koldust” is jelent.</b></u></span> Összefügg a zsidó <i>anawim</i> fogalommal, amely <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Jahve szegénye</b></u></span>it” jelenti, s <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ez alázatra, korlátaink és létünk szegénységének tudatosságára utal.</b></u></span> Ők, az <i>anawim</i>, bíznak az Úrban, tudják, hogy tőle függenek.</p>
<p>Jézus – ahogyan jól látta Lisieux-i Szent Teréz – megtestesülésében
úgy áll előttünk mint koldus, akinek szüksége van szeretetünkre. A <i><u><b>Katolikus </b><b>Egyház Katekizmusa</b></u></i>
úgy beszél <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az emberről mint „Isten koldusár</b></u></span>ól” (2559. pont), és azt
mondja, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az imádság Isten szomjúságának találkozása a mi
szomjúságunkkal (2560. pont).</b></u></span></p>
<p>Assisi Szent Ferenc nagyon jól megértette a lélekben szegények
boldogságának titkát. Amikor ugyanis Jézus a leprás személyén keresztül
és a feszületről szólt hozzá, ő felismerte Isten nagyságát és saját
kicsinységét. Imádságában Isten Szegénykéje órák hosszat kérdezte az
Urat: „Ki vagy te? Ki vagyok én?” Elvetette a gazdag és gondtalan
életet, hogy eljegyezze a „Szegénység Úrnőt”, hogy Jézus nyomába
szegődjön, és szó szerint kövesse az evangéliumot. Ferenc <i>a szegény Krisztus követését és a szegények iránti szeretetet</i> egymástól elválaszthatatlan módon élte meg, mint egyazon érem két oldalát.</p>
<p>Feltehetnétek nekem a kérdést: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hogyan érhetjük el kézzelfoghatóan, hogy ez a <i>lélekben szegénység</i> az életstílusunkká váljon,</b></u></span> hogy ténylegesen áthassa életünket? Három pontban fogok erre válaszolni.</p>
<p>Mindenekelőtt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>igyekezzetek <i>szabadoknak lenni a dolgokkal szemben</i>.
</b></u></span> Az Úr evangéliumi életstílusra hív meg bennünket, amelyet józanság
jellemez, amely nem enged a fogyasztói kultúrának. Arról van szó, hogy a
lényeges dolgokat kell keresnetek, meg kell tanulnotok megszabadulni a
sok felesleges és haszontalan dologtól, amely fojtogatja az embert.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Szakadjunk el a birtoklás iránti vágytól, a bálványozott, azután pedig
elpazarolt pénztől. Helyezzük Jézust az első helyre.</b></u></span> Ő meg tud
szabadítani bennünket azoktól a bálványoktól, amelyek szolgaságba
hajtanak. Bízzatok Istenben, kedves fiatalok! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ő ismer és szeret
bennünket, és soha nem feledkezik meg rólunk. Ahogyan gondoskodik a mező
liliomairól (vö. Mt 6,28), nem fogja engedni, hogy bármiben is hiányt
szenvedjünk</b></u></span>. Ahhoz is, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hogy túllépjünk a gazdasági válságon, késznek
kell lennünk arra, hogy megváltoztassuk életstílusunkat és elkerüljük a
rengeteg pazarlást.</b></u></span> Ahogyan szükség van a boldogság bátorságára,
ugyanúgy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ahhoz is bátorság kell, hogy józanok maradjunk.</b></u></span></p>
<p>Másodsorban ahhoz, hogy megéljük ezt a boldogságot, <span style="background-color:rgb(255,255,0)">mindnyájunknak <u><b><i>meg kell térnie szegényekhez fűződő kapcsolatunk</i>
</b></u>tekintetében. <u><b>Gondoskodnunk kell róluk, érzékenynek kell lennünk
szellemi és anyagi természetű szükségleteikre</b></u></span>. Rátok, fiatalokra bízom
különösképpen azt a feladatot, hogy az emberi kultúra középpontjába
állítsátok a szolidaritást. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A szegénység régebbi és újabb formáival (a
munkanélküliséggel, a kivándorlással, mindenféle függőséggel)</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szemben
kötelességünk ébernek és tudatosnak lenni, le kell győznünk</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a
közönyösség kísértését. </b></u></span>Gondoljunk azokra is, akik úgy érzik: őket nem
szeretik, akiknek nincs reményük a jövőjükre nézve, nem akarnak semmibe
belefogni, mert elbátortalanodtak, csalódottak és félnek. Meg kell
tanulnunk a szegények mellé szegődni.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Ne csak a szánk legyen tele
szegényekről szóló szép szavakkal!</b></u></span> Találkozzunk velük, nézzünk a
szemükbe, hallgassuk meg őket!<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A szegények számunkra kézzelfogható
alkalmat jelentenek, hogy találkozzunk magával Jézussal, megérintsük az ő
szenvedő testét.</b></u></span></p>
<p>Ugyanakkor – és ez a harmadik pont – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szegények</b></u></span> nem csupán olyan személyek, akiknek adhatunk valamit. Ők is <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><i>sok mindent adhatnak és taníthatnak nekünk</i>.
Sokat tanulhatunk a szegények bölcsességéből! </b></u></span>Gondoljatok csak <u><b>a 18.
század egyik szentjére, Benedetto Giuseppe Labréra, aki Róma utcáin
aludt és az emberek adományaiból élt, és számos ember, köztük nemesek és
főpapok lelki tanácsadójává vált.</b></u> Bizonyos értelemben a szegények
tanítóink. Arra tanítanak, hogy az emberi személy nem annyit ér,
amennyit birtokol, amennyit a bankszámlája mutat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szegény, az anyagi
javak híján élő ember is őrzi a maga méltóságát. A szegények sok
mindenre megtaníthatnak bennünket az alázattal és az Istenbe vetett
bizalommal kapcsolatban is. </b></u></span>A farizeusról és a vámosról szóló
példabeszédben (Lk 18,9–14) Jézus az utóbbit példaként állítja elénk,
mivel alázatos és elismeri, hogy bűnös. A szegény özvegyasszony is, aki
két fillért dob a templom perselyébe, a nagylelkűség példája: azé az
emberé, akinek nincs pénze, vagy csak kevés, és mindenét odaadja (Lk
21,1–4).</p>
<p><b>4. …mert övék a mennyek országa</b></p>
<p>Jézus evangéliumának központi témája <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Isten országa.</b></u></span> Jézus az Isten
személyesen megjelent országa, az Emmanuel, a velünk lévő Isten. Isten
országa pedig az ember szívében ver gyökeret, ott tud növekedni. Az
ország egyszerre ajándék és ígéret. Jézusban már megkaptuk ezt az
adományt, ám még be kell teljesednie. Ezért kérjük mindennap az Atyát:
„Jöjjön el a te országod.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nagyon mély kapcsolat fűzi össze a szegénységet az evangelizációva</b></u></span>l,
az előző ifjúsági világtalálkozó témáját – „Menjetek, és tegyetek
tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) – a mostaniéval: „Boldogok a
lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Az Úr szegény
egyházat akar, olyat, amely képes evangelizálni a szegényeket. Amikor
elküldte a tizenkét apostolt, Jézus ezt mondta nekik: <span style="background-color:rgb(252,229,205)"><u><b>„Övetekbe ne
szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az
útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis
megérdemli a bérét” (Mt 10,9–10).</b></u></span> Az evangéliumi szegénység alapvető
feltétel ahhoz, hogy Isten országa elterjedhessen. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A legszebb és
legőszintébb örömet életemben mindig szegény embereknél láttam, akiknek
alig volt mibe kapaszkodniuk</b></u></span>. Korunkban az evangelizáció csak az öröm
terjedése révén lehetséges.</p>
<p>Ahogy láttuk, a lélekben szegények boldogsága irányt szab
istenkapcsolatunknak, a dolgokhoz fűződő viszonyunknak és a szegények
felé fordulásunknak. Jézus példáját és szavait követve észre kell
vennünk, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mennyire rászorulunk a megtérésre, arra, hogy a birtoklás
(„többet birtokolni”) logikája felett a létezés („többnek lenni”)
logikája legyen úrrá</b></u></span>. A szentek sokat segíthetnek abban, hogy megértsük a
boldogságok mélyebb értelmét. II. János Pál szentté avatása húsvét
második vasárnapján ilyen értelemben örömmel tölti el a szívünket. Ő
lesz az ifjúsági világtalálkozók nagy védőszentje, aki kezdeményezte és
szorgalmazta őket. A szentek közösségében továbbra is atyátok és
barátotok lesz ő.</p>
<p>Áprilisban annak is harmincadik évfordulója lesz, hogy II. János Pál
átadta a fiataloknak a megváltás jubileumi évének keresztjét. Pontosan
ebből a szimbolikus gesztusból kiindulva kezdte meg a fiatalok
világméretű zarándokútját, amely azóta is a világ mind az öt földrészét
járja. Sokan emlékeznek a pápa azon szavaira, amelyek 1984 húsvétján e
gesztusát kísérték: „Kedves fiatalok! A szentév lezárultával rátok bízom
ennek a jubileumi évnek a jelét, Krisztus keresztjét! Vigyétek el a
világba, mint annak a szeretetnek a jelét, amelyet az Úr Jézus az
emberiség iránt érez, és hirdessétek mindenkinek, hogy egyedül a meghalt
és feltámadt Krisztusban van üdvösség és megváltás.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kedves fiatalok, a <i>Magnificat</i>, a lélekben szegény Mária
éneke annak az embernek az éneke is, aki megéli a boldogságokat. Az
evangélium öröme a szegény szívből fakad, amely képes az Urat
dicsőíteni, és képes csodálni az Úr műveit, mint a Szűzanya szíve, akit
minden nemzedék „boldognak” nevez (vö. Lk 1,48).</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ő, a szegények
édesanyja és az új evangelizáció csillaga, segítsen nekünk, hogy
megéljük az evangéliumot, valóra váltsuk a boldogságokat életünkben</b></u></span> és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
legyen bátorságunk a boldogságra.</b></u></span></p>
<p>Vatikán, 2014. január 21-én, Szent Ágnes szűz és vértanú emléknapján</p>
<p><i>Ferenc pápa</i></p></div>