[Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!'

[Mogyorósi Dorottya]

Én a szakmai szöveg idealizmusára hívtam fel a figyelmet. Sztem nemcsak olyanok vannak, akiket érdekel, hogy hogyan legyenek jó anyák, vagy apák, hanem -- kevés sajnos időben -- olyan is, akit érdekel, hogyan lehet jó ember, jó nő, és jó férfi, jó társ - mielőtt például anya lesz, vagy apa. És ezen kevesek azzal kerülnek szembe, hogy ideális elveket látnak, szép szavakat, leírva, aztán megtapasztalják, hogy a valóság más. Fejlődni sajna csak elbukva lehet.

Elképzelhető -- jajajaj -- hogy a hisztis gyermek felé kiabálva fordulunk, vagy ne adj Isten, ráverünk a popsijára. De ettől nem leszünk kevesebbek. 

de ha ezt a cikket elolvassuk, lehet, mĂŠly bĹąntudatunk tĂĄmad a fentiek miatt...csak ezt karikĂ­roztam.


D.


 
"Legyen elĂśtted mindig Ăşt. FĂşjjon mindig hĂĄtad mĂśgĂźl a szĂŠl. Az esĂś puhĂĄn essen fĂśldjeidre. A nap melegen sĂźsse arcodat. S amĂ­g Ăşjra talĂĄlkozunk,hordozzon tĂŠged tenyerĂŠn az Isten!"

MielĂśtt kinyomtatja ezt a levelet, kĂśrnyezetvĂŠdelmi okokbĂłl kĂŠrem, gondolja meg, valĂłban szĂźksĂŠges-e a m velet.


________________________________
 FeladĂł: KoĂłs FlĂłra <koosf at t-online.hu>
CĂ­mzett: MogyorĂłsi Dorottya <modor307 at yahoo.com>; grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 
ElkĂźldve: 2013. szeptember 3., Kedd  16.31
TĂĄrgy: Re: [Grem] ďťższorongĂĄs, hiszti, toporzĂŠkolĂĄs - 'SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!'
 


Azt gondolom, arrĂłl van szĂł, mi lenne a 
jĂł.
Az ĂŠn anyukĂĄm megvette a "GyermeklĂŠlektan" cĂ­mĹą 
kĂśnyvet, amikor szĂźlettem.
Van hĂĄla Istennek, akit ĂŠrdekel, hogyan lenne, 
lehetne jobb anya, apa.
Aki gondolkozik azon, mit lenne jĂł tenni, amikor a 
kisgyerek a kĂśzĂŠrtben RENDSZERESEN csokiĂŠrt toporzĂŠkol.
Van, akinek ez naponta problĂŠma.
Ha jĂłl oldja meg, olyasmit ad a gyerekĂŠnek, amit 
semmi nem tud pótolni később.
Hogy fokozzam, hĂĄtha nekĂźnk, villamoson-buszon 
utazĂłknak sem rossz tudni, milyen arccal forduljunk egy hisztis kisgyerek 
felĂŠ!
Én sokszor próbálok mosolyogni rájuk.
(FrusztrĂĄciĂł, munkanĂŠlkĂźlisĂŠg, bizonytalansĂĄg, 
kilátástalanság kellős közepén.)
 
 
 
Sent: Tuesday, September 03, 2013 4:17 PM
Subject: Re: [Grem] ďťższorongĂĄs, hiszti,  toporzĂŠkolĂĄs - 'SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!'
>
>
>Sztem  azért klassz lenne, ha minden szülő csupa fölnőtt felnőtt lenne, de ez sajna  nem így van....ezért nem hiszem, hogy ezt a szép ideális nevelés csak úgy  ripsz-ropsz elterjedne. :-( És csupa nyugalom szülő állna a toporzékoló  gyermek mellett, frusztráció, elkeseredés, problémák, életközepi válság,  munkanélküliség, stb. nélkül.....
>
>
>
>Â 
>"Legyen  elĂśtted mindig Ăşt. FĂşjjon mindig hĂĄtad mĂśgĂźl a szĂŠl. Az esĂś puhĂĄn essen  fĂśldjeidre. A nap melegen sĂźsse arcodat. S amĂ­g Ăşjra talĂĄlkozunk,hordozzon  tĂŠged tenyerĂŠn az Isten!"
>
>MielĂśtt kinyomtatja ezt a  levelet, kĂśrnyezetvĂŠdelmi okokbĂłl kĂŠrem, gondolja meg, valĂłban szĂźksĂŠges-e a m  velet.
>
>
>
>________________________________
> FeladĂł: KoĂłs FlĂłra <koosf at t-online.hu>
>CĂ­mzett: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 
>ElkĂźldve: 2013. szeptember  3., Kedd 16.14
>TĂĄrgy: Re:  [Grem] ďťższorongĂĄs, hiszti, toporzĂŠkolĂĄs - 'SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje  ĂśnmagĂĄt!'
>
>
>
> 
>Kedves Emőke, ezeket olyan nagyon  szeretem!
>Múlhatatlanul szÊp Ês fontos szerintem arról  gondolkodni, beszÊlni, hogyan is tudnånk egymåst jobban elviselni, hogyan  tudnånk egymåst a mindennapi gyakorlatban jobban szeretni!
>A tanárképzőn, ahova jártam, nagyon komolyan  vették a fejlődéspszichológiát, és ezért muszáj volt sokat tanulnom  róla.
>Hiszem, hogy a kĂśzĂśs boldogsĂĄgunk 90 szĂĄzalĂŠkban  ezen mĂşlik: mit tudunk egymĂĄsrĂłl, mit ĂŠrtĂźnk ĂŠs akarunk megĂŠrteni  egymĂĄsbĂłl?
>Biztos, hogy ma is lehet, mindig lehet újat  gondolni, mondani viselkedésünkről, szép és nehéz feladatunkról: elviselni  egymást.
>OdĂĄig merĂŠszkedem, hogy ezt tanĂ­tanĂĄm az  ĂĄltalĂĄnos iskolĂĄban, mert ez az, amit mindenkinek tudnia kellene.
>Ez lenne a legfontosabb tantĂĄrgy, ha rajtam  mĂşlna.
>NagyszerĹą szĂśveg ez itt.
>----- Original Message ----- 
>>From: Emoke Greschik 
>>To: grem at turul.banki.hu 
>>Sent: Tuesday, September 03, 2013 3:02  PM
>>Subject: [Grem] szorongĂĄs, hiszti,  toporzĂŠkolĂĄs - 'SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!'
>>
>>
>>PORONTY  
>>SegĂ­ts a gyereknek, hogy elviselje ĂśnmagĂĄt!
>>	* CziglĂĄn  Karolina, pszicholĂłgus 
>>Vannak pillanatok, mikor a szülő számára az is kihívást jelent,  hoejlődésgy elviselje gyermekét anélkül, hogy olyat mondana vagy tenne, amit  később megbán. Van az a decibel, az a nyafogás,  dacolás, ami a legedzettebb idegeket is megtépázza. Ilyenkor érdemes  észbe kapni, és feltenni a kérdést: „Ha én, aki felnőtt vagyok, és már egy  csomó eszközöm van az érzelmek kezeléséhez, így vagyok, vajon hogy érezheti  magát a gyerek?” Még ha látszólag direkt provokál is az átok kölyök, még ha  van is agresszió a viselkedésében, valószínűleg azért dühöng, sikít,  csapkod, mert abban a pillanatban nem tud hozzáférni más, jobb megoldási  módhoz, amivel könnyíthetne lelkiállapotán. 
>>Ha arra gondolunk, vannak felnőttek, akik olykor,  érzelmileg felkavaró helyzetekben átalakulnak négy-ötéves gyerekké,  könnyen belátható, mennyire nagy szerepe van a szülőnek abban, hogy  segítsen a gyereknek a rossz közérzet feloldásában, milyen fontos  ezt megtanulni. Ám nemcsak a haragról van szó, hanem a szorongásról, szomorúságról is.
>>Ezekkel kapcsolatban két hibába eshet a szülő: egyik, ha legyint rájuk, mondván, majd megvigasztalódik a csemete,  amúgy sem szabad elkényeztetni. Másik, ha annyira szívére veszi a  gyerek szenvedését, hogy végül szinte őt kell pátyolgatni.
>>Előbbivel az a gond, hogy néha tévesen mérik fel a szülők a gyermek  képességeit. Aki először kerül olyan helyzetbe, hogy elveszett a kismackója,  vagy összeveszett az ovis játszótársával, nem tudja, mit kezdjen magával,  szomorúságával. A szülőtől a legnagyobb segítség nem az, hogy megoldja a  helyzetet, hanem hogy segít elhordozni az érzelmet. Ha anya vagy apa  mosolyogva legyint, hogy „eh, veszek én neked másik macit, sokkal szebbet”,  vagy, hogy „majd játszik veled más”, azzal azt üzeni, hogy kihátrál a  helyzetből, ő köszöni, jól van, a gyerek pedig ott marad egyedül azzal, hogy  hiába jön új maci, az ő szíve azért még facsarodik.
>>Na de akkor mit csináljunk? Erről csak metaforákban lehet  beszélni, mert épp ez az, hogy csinálni nem kell semmit. Hacsak nem  megsimogatni a gyereket, meghallgatni. Érzékletes, hogy a pszichológia  olyan kifejezéseket használ ezzel kapcsolatban, mint holding, azaz  tartás, illetve tartalmazás.
>>Ezek között vannak különbségek, de a lényeget úgy fogalmazza meg Melanie Klein, a fejlődéslélektan egyik legnagyobb alakja,  hogy a csecsemő kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz  érzelmeket, gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és  átdolgozva juttatja vissza a csemetéhez. Mindez persze nem  szándékos, a gyerek részéről egyáltalán nem tudatos, a szülő részéről is  kevéssé, inkább történik, semmint teszik. Még hétköznapibb módon  megfogalmazva arról van szó, hogy az anya, az apa ráhangolódik a  gyermek hullámhosszára, de ő érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal  szavak nélkül is képes segíteni a gyermeknek, hogy feldolgozza, ami számára  megterhelő.
>> 
>>Bizonyára ezek után még kínzóbb a kérdés: mit kell  tenni ahhoz, hogy ez működjön. Leginkább jelen lenni, nem kimenekülni, nem  elhessegetni az érzelmeket. Átélni és elfogadni, hogy a gyereknek  valami nehéz, ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást, hogy mégis,  alapvetően minden rendben van. Vele lenni érzelmi  értelemben.
>>A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de mi a helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal,  ahogy leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel? Gyakori javaslat,  hogy ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő  kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van  szükség.
>>Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, milyen érzelem van a hiszti  mögött. Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen  frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van  szó, választott cselekvésről. Előbbinél is előfordulhat, hogy  annyira belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni,  hogy vége legyen, de inkább az utóbbira vonatkozik az otthagyós 
tanĂĄcs.
>>A másik kiegészítés, hogy többféle módon lehet nem tenni  semmit. A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e  emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis  gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit, vagy vele van  érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a  követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót  játszani, de vele van. Persze, a toporzékolás pillanatában nem figyel  erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a kapcsolatba beágyazódik ez a  tapasztalat.
>>Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív,  oldja meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben  néha a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség,  anélkül, hogy egy szó elhangzana, egy mozdulatot tenne a szülő. És  hogy hogyan maradhat valaki nyugodt éles helyzetben,  például egy vadul dühöngő gyerek mellett? Talán éppen úgy, ha  emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell semmi más csodamegoldást  kiagyalnia.
>>CziglĂĄn Karolina pszicholĂłgus 
>>________________________________
>> _______________________________________________
>>Grem mailing 
    list
>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>_______________________________________________
>Grem 
  mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>________________________________
> _______________________________________________
>Grem mailing 
  list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130903/4093ef43/attachment.html