[Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!'

2013. Sze. 3., K, 17:57:27 CEST

Kedves Dóri és Flóra!
Bizonyára nem baj, ha néha popsira verés is történik.
Nekem a saját hisztijeim miatt is érdekes és figyelemre méltó volt a cikk,
de egy szülőnek is segíthet gyermeke mélyebb megértéséhez.
Ugyanakkor igaz, hogy nekem pl. segít, hogy Istent Atyámnak tartom, tehát,
ha hisztizek is néha, ott van az ő végtelen szeretete,
helyreigazító pedagógiája, tanítása, stb. ami megtart, vezet.
Remélhetőleg azért akad egy-két szülő is, aki minden frusztráció ellenére
is biztos támasz egy öntudatlanabb gyermek számára, mégha manapság sajnos
sok a kaotikus szülő, család.
Szeretettel,
Mőci

2013/9/3 Mogyorósi Dorottya <modor307 at yahoo.com>

> Én a szakmai szöveg idealizmusára hívtam fel a figyelmet. Sztem nemcsak
> olyanok vannak, akiket érdekel, hogy hogyan legyenek jó anyák, vagy apák,
> hanem -- kevés sajnos időben -- olyan is, akit érdekel, hogyan lehet jó
> ember, jó nő, és jó férfi, jó társ - mielőtt például anya lesz, vagy apa.
> És ezen kevesek azzal kerülnek szembe, hogy ideális elveket látnak, szép
> szavakat, leírva, aztán megtapasztalják, hogy a valóság más. Fejlődni sajna
> csak elbukva lehet.
>
> Elképzelhető -- jajajaj -- hogy a hisztis gyermek felé kiabálva fordulunk,
> vagy ne adj Isten, ráverünk a popsijára. De ettől nem leszünk kevesebbek.
>
> de ha ezt a cikket elolvassuk, lehet, mély bűntudatunk támad a fentiek
> miatt...csak ezt karikíroztam.
>
>
>
> D.
>
>
> "Legyen elötted mindig út. Fújjon mindig hátad mögül a szél. Az esö puhán
> essen földjeidre. A nap melegen süsse arcodat. S amíg újra
> találkozunk,hordozzon téged tenyerén az Isten!"
>
> Mielött kinyomtatja ezt a levelet, környezetvédelmi okokból kérem,
> gondolja meg, valóban szükséges-e a m velet.
>
>   ------------------------------
>  *Feladó:* Koós Flóra <koosf at t-online.hu>
> *Címzett:* Mogyorósi Dorottya <modor307 at yahoo.com>;
> grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> *Elküldve:* 2013. szeptember 3., Kedd 16.31
>
> *Tárgy:* Re: [Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a
> gyereknek, hogy elviselje önmagát!'
>
>  Azt gondolom, arról van szó, mi lenne a jó.
> Az én anyukám megvette a "Gyermeklélektan" című könyvet, amikor születtem.
> Van hála Istennek, akit érdekel, hogyan lenne, lehetne jobb anya, apa.
> Aki gondolkozik azon, mit lenne jó tenni, amikor a kisgyerek a közértben
> RENDSZERESEN csokiért toporzékol.
> Van, akinek ez naponta probléma.
> Ha jól oldja meg, olyasmit ad a gyerekének, amit semmi nem tud pótolni
> később.
> Hogy fokozzam, hátha nekünk, villamoson-buszon utazóknak sem rossz tudni,
> milyen arccal forduljunk egy hisztis kisgyerek felé!
> Én sokszor próbálok mosolyogni rájuk.
> (Frusztráció, munkanélküliség, bizonytalanság, kilátástalanság kellős
> közepén.)
>
>
>
> *Sent:* Tuesday, September 03, 2013 4:17 PM
>
> *Subject:* Re: [Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a
> gyereknek, hogy elviselje önmagát!'
>
> Sztem azért klassz lenne, ha minden szülő csupa fölnőtt felnőtt lenne, de
> ez sajna nem így van....ezért nem hiszem, hogy ezt a szép ideális nevelés
> csak úgy ripsz-ropsz elterjedne. :-( És csupa nyugalom szülő állna a
> toporzékoló gyermek mellett, frusztráció, elkeseredés, problémák,
> életközepi válság, munkanélküliség, stb. nélkül.....
>
>
> "Legyen elötted mindig út. Fújjon mindig hátad mögül a szél. Az esö puhán
> essen földjeidre. A nap melegen süsse arcodat. S amíg újra
> találkozunk,hordozzon téged tenyerén az Isten!"
>
> Mielött kinyomtatja ezt a levelet, környezetvédelmi okokból kérem,
> gondolja meg, valóban szükséges-e a m velet.
>
>   ------------------------------
> *Feladó:* Koós Flóra <koosf at t-online.hu>
> *Címzett:* grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> *Elküldve:* 2013. szeptember 3., Kedd 16.14
> *Tárgy:* Re: [Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a
> gyereknek, hogy elviselje önmagát!'
>
>  Kedves Emőke, ezeket olyan nagyon szeretem!
> Múlhatatlanul szép és fontos szerintem arról gondolkodni, beszélni, hogyan
> is tudnánk egymást jobban elviselni, hogyan tudnánk egymást a mindennapi
> gyakorlatban jobban szeretni!
> A tanárképzőn, ahova jártam, nagyon komolyan vették a
> fejlődéspszichológiát, és ezért muszáj volt sokat tanulnom róla.
> Hiszem, hogy a közös boldogságunk 90 százalékban ezen múlik: mit tudunk
> egymásról, mit értünk és akarunk megérteni egymásból?
> Biztos, hogy ma is lehet, mindig lehet újat gondolni, mondani
> viselkedésünkről, szép és nehéz feladatunkról: elviselni egymást.
> Odáig merészkedem, hogy ezt tanítanám az általános iskolában, mert ez az,
> amit mindenkinek tudnia kellene.
> Ez lenne a legfontosabb tantárgy, ha rajtam múlna.
> Nagyszerű szöveg ez itt.
>
> ----- Original Message -----
> *From:* Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
> *To:* grem at turul.banki.hu
> *Sent:* Tuesday, September 03, 2013 3:02 PM
> *Subject:* [Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a gyereknek,
> hogy elviselje önmagát!'
>
> PORONTY <http://divany.hu/poronty/> Segíts a gyereknek, hogy elviselje
> önmagát!
>
>    - Cziglán Karolina, pszichológus<koncza at mail.index.hu?subject=http://divany.hu/poronty/2013/09/01/segits_a_gyereknek_hogy_elviselje_onmagat/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu>
>
>  *Vannak pillanatok, mikor a szülő számára az is kihívást jelent,
> hoejlődésgy elviselje gyermekét anélkül, hogy olyat mondana vagy tenne,
> amit később megbán. *Van az a decibel, az a *nyafogás, dacolás*, ami a
> legedzettebb idegeket is megtépázza. Ilyenkor érdemes észbe kapni, és
> feltenni a kérdést: "Ha én, aki felnőtt vagyok, és már egy csomó eszközöm
> van az érzelmek kezeléséhez, így vagyok, vajon hogy érezheti magát a
> gyerek?" Még ha látszólag direkt provokál is az átok kölyök, még ha van is
> agresszió a viselkedésében, *valószínűleg azért dühöng, sikít, csapkod,
> mert abban a pillanatban nem tud hozzáférni más, jobb megoldási módhoz,
> amivel könnyíthetne lelkiállapotán.*
>   *Ha arra gondolunk,* *vannak felnőttek, akik olykor, érzelmileg
> felkavaró helyzetekben átalakulnak négy-ötéves gyerekké*, könnyen
> belátható, *mennyire nagy szerepe van a szülőnek abban, hogy segítsen a
> gyereknek a rossz közérzet feloldásában*, milyen fontos ezt megtanulni.
> Ám nemcsak a *harag*ról van szó, hanem a *szorongás*ról, *szomorúság*ról
> is.
>  Ezekkel kapcsolatban *két hibába eshet a szülő*: egyik, *ha legyint*rájuk, mondván, majd megvigasztalódik a csemete, amúgy sem szabad
> elkényeztetni. Másik, *ha annyira szívére veszi a gyerek szenvedését,
> hogy végül szinte őt kell pátyolgatni.*
> Előbbivel az a gond, hogy néha tévesen mérik fel a szülők a gyermek
> képességeit. Aki először kerül olyan helyzetbe, hogy elveszett a
> kismackója, vagy összeveszett az ovis játszótársával, nem tudja, mit
> kezdjen magával, szomorúságával. A szülőtől a legnagyobb segítség nem az,
> hogy megoldja a helyzetet, hanem hogy segít elhordozni az érzelmet. Ha anya
> vagy apa mosolyogva legyint, hogy "eh, veszek én neked másik macit, sokkal
> szebbet", vagy, hogy "majd játszik veled más", azzal azt üzeni, hogy
> kihátrál a helyzetből, ő köszöni, jól van, a gyerek pedig ott marad egyedül
> azzal, hogy hiába jön új maci, az ő szíve azért még facsarodik.
> *Na de akkor mit csináljunk?* Erről csak metaforákban lehet beszélni,
> mert épp ez az, hogy *csinálni* nem kell semmit. Hacsak nem megsimogatni
> a gyereket, meghallgatni. Érzékletes, hogy *a pszichológia olyan
> kifejezéseket használ ezzel kapcsolatban, mint* *holding, azaz tartás,
> illetve tartalmazás*.
> Ezek között vannak különbségek, de a lényeget úgy fogalmazza meg *Melanie
> Klein, a fejlődéslélektan egyik legnagyobb alakja*, hogy *a csecsemő
> kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz érzelmeket,
> gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és átdolgozva
> juttatja vissza a csemetéhez.* Mindez persze nem szándékos, a gyerek
> részéről egyáltalán nem tudatos, a szülő részéről is kevéssé, inkább
> történik, semmint teszik. Még hétköznapibb módon megfogalmazva arról van
> szó, hogy *az anya, az apa ráhangolódik a gyermek hullámhosszára, de ő
> érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal szavak nélkül is képes segíteni a
> gyermeknek, hogy feldolgozza, ami számára megterhelő.*
>  Bizonyára ezek után még kínzóbb a kérdés: mit kell tenni ahhoz, hogy ez
> működjön. Leginkább jelen lenni, nem kimenekülni, nem elhessegetni az
> érzelmeket. *Átélni és elfogadni, hogy a gyereknek valami nehéz,
> ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást, hogy mégis, alapvetően minden
> rendben van.* Vele lenni érzelmi értelemben.
> A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de *mi a
> helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal, ahogy
> leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel?* Gyakori javaslat, hogy
> ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő
> kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van
> szükség.
> Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, *milyen érzelem van a hiszti mögött*.
> *Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen frusztrációjában
> csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van szó, választott
> cselekvésről*. Előbbinél is előfordulhat, hogy annyira belehergelte magát
> a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni, hogy vége legyen, de inkább
> az utóbbira vonatkozik az otthagyós tanács.
> A másik kiegészítés, hogy *többféle módon lehet nem tenni semmit*. *A
> gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e emögött, beszállt-e a harcba
> a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis gazembernek, hogy hisztivel
> nem ér el semmit*, *vagy vele van érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan
> vár. Nem fogja teljesíteni a követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja
> oda a törékeny gyertyatartót játszani, de vele van.* Persze, a
> toporzékolás pillanatában nem figyel erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a
> kapcsolatba beágyazódik ez a tapasztalat.
> *Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív, oldja
> meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben néha
> a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség, anélkül,
> hogy egy szó elhangzana,* egy mozdulatot tenne a szülő. És hogy hogyan *
> maradhat* valaki *nyugodt éles helyzetben, például egy vadul dühöngő
> gyerek mellett?* Talán éppen úgy, ha emlékezteti magát: csupán ennyi a
> dolga, nem kell semmi más csodamegoldást kiagyalnia.
> Cziglán Karolina pszichológus <http://www.lelki-segely.hu/>
>  ------------------------------
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>  ------------------------------
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130903/1c0bfb1f/attachment.html 