<div dir="ltr"><div><div><div>Kedves Dóri és Flóra!<br></div>Bizonyára nem baj, ha néha popsira verés is történik.<br></div>Nekem a saját hisztijeim miatt is érdekes és figyelemre méltó volt a cikk, de egy szülőnek is segíthet gyermeke mélyebb megértéséhez.<br>
</div><div>Ugyanakkor igaz, hogy nekem pl. segít, hogy Istent Atyámnak tartom, tehát, ha hisztizek is néha, ott van az ő végtelen szeretete,<br></div><div>helyreigazító pedagógiája, tanítása, stb. ami megtart, vezet.<br></div>
<div>Remélhetőleg azért akad egy-két szülő is, aki minden frusztráció ellenére is biztos támasz egy öntudatlanabb gyermek számára, mégha manapság sajnos sok a kaotikus szülő, család.<br></div>Szeretettel,<br>Mőci<br></div>
<div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">2013/9/3 Mogyorósi Dorottya <span dir="ltr"><<a href="mailto:modor307@yahoo.com" target="_blank">modor307@yahoo.com</a>></span><br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
<div><div style="font-size:18pt;font-family:garamond,new york,times,serif">Én a szakmai szöveg idealizmusára hívtam fel a figyelmet. Sztem nemcsak olyanok vannak, akiket érdekel, hogy hogyan legyenek jó anyák, vagy apák, hanem -- kevés sajnos időben -- olyan is, akit érdekel, hogyan lehet jó ember, jó nő, és jó férfi, jó társ - mielőtt például anya lesz, vagy apa. És ezen kevesek azzal kerülnek szembe, hogy ideális elveket látnak, szép szavakat, leírva, aztán megtapasztalják, hogy a valóság más. Fejlődni sajna csak elbukva lehet.<br>
<br>Elképzelhető -- jajajaj -- hogy a hisztis gyermek felé kiabálva fordulunk, vagy ne adj Isten, ráverünk a popsijára. De ettől nem leszünk kevesebbek. <br><br>de ha ezt a cikket elolvassuk, lehet, mély bűntudatunk támad a fentiek miatt...csak ezt karikíroztam.<div class="im">
<br><br><br>D.<br><div><span><br></span></div><div> </div><div style="font-family:bookman old style,new york,times,serif"><span style="font-weight:bold;font-style:italic;color:rgb(64,0,127)">"Legyen elötted mindig út. Fújjon mindig hátad mögül a szél. Az esö puhán essen földjeidre. A nap melegen süsse arcodat. S amíg újra találkozunk,hordozzon téged tenyerén az Isten!"</span><br>
<br> <span style="color:rgb(3,61,33);font-weight:bold">Mielött kinyomtatja ezt a levelet, környezetvédelmi okokból kérem, gondolja meg, valóban szükséges-e a m velet.</span></div><div><br></div> </div><div style="font-family:garamond,new york,times,serif;font-size:18pt">
<div class="hm HOEnZb"> </div><div style="font-family:times new roman,new york,times,serif;font-size:12pt"><div class="hm HOEnZb"> </div><div dir="ltr"><div class="hm HOEnZb"> <hr size="1"> </div><font face="Arial"><div class="hm HOEnZb">
<b><span style="font-weight:bold">Feladó:</span></b> Koós Flóra <<a href="mailto:koosf@t-online.hu" target="_blank">koosf@t-online.hu</a>><br> <b><span style="font-weight:bold">Címzett:</span></b> Mogyorósi Dorottya
<<a href="mailto:modor307@yahoo.com" target="_blank">modor307@yahoo.com</a>>; <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> <br> <b><span style="font-weight:bold">Elküldve:</span></b> 2013. szeptember 3., Kedd 16.31</div>
<div><div class="h5"><br> <b><span style="font-weight:bold">Tárgy:</span></b> Re: [Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!'<br> </div></div></font> </div><div><div class="h5">
<div><br><div>
<div>
<div><font face="Arial">Azt gondolom, arról van szó, mi lenne a
jó.</font></div>
<div><font face="Arial">Az én anyukám megvette a "Gyermeklélektan" című
könyvet, amikor születtem.</font></div>
<div><font face="Arial">Van hála Istennek, akit érdekel, hogyan lenne,
lehetne jobb anya, apa.</font></div>
<div><font face="Arial">Aki gondolkozik azon, mit lenne jó tenni, amikor a
kisgyerek a közértben RENDSZERESEN csokiért toporzékol.</font></div>
<div><font face="Arial">Van, akinek ez naponta probléma.</font></div>
<div><font face="Arial">Ha jól oldja meg, olyasmit ad a gyerekének, amit
semmi nem tud pótolni később.</font></div>
<div><font face="Arial">Hogy fokozzam, hátha nekünk, villamoson-buszon
utazóknak sem rossz tudni, milyen arccal forduljunk egy hisztis kisgyerek
felé!</font></div>
<div><font face="Arial">Én sokszor próbálok mosolyogni rájuk.</font></div>
<div><font face="Arial">(Frusztráció, munkanélküliség, bizonytalanság,
kilátástalanság kellős közepén.)</font></div>
<div> </div>
<div> </div>
<div> </div>
<div><b>Sent:</b> Tuesday, September 03, 2013 4:17 PM</div>
<blockquote style="BORDER-LEFT:#000000 2px solid;PADDING-LEFT:5px;PADDING-RIGHT:0px;MARGIN-LEFT:5px;MARGIN-RIGHT:0px">
<div style="FONT:10pt arial"><b>Subject:</b> Re: [Grem] szorongás, hiszti,
toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!'</div>
<div><br></div>
<div style="font-size:18pt;font-family:garamond,new york,times,serif">Sztem
azért klassz lenne, ha minden szülő csupa fölnőtt felnőtt lenne, de ez sajna
nem így van....ezért nem hiszem, hogy ezt a szép ideális nevelés csak úgy
ripsz-ropsz elterjedne. :-( És csupa nyugalom szülő állna a toporzékoló
gyermek mellett, frusztráció, elkeseredés, problémák, életközepi válság,
munkanélküliség, stb. nélkül.....<br>
<div><span><br></span></div>
<div> </div>
<div style="FONT-FAMILY:bookman old style,new york,times,serif"><span style="FONT-STYLE:italic;COLOR:rgb(64,0,127);FONT-WEIGHT:bold">"Legyen
elötted mindig út. Fújjon mindig hátad mögül a szél. Az esö puhán essen
földjeidre. A nap melegen süsse arcodat. S amíg újra találkozunk,hordozzon
téged tenyerén az Isten!"</span><br><br><span style="COLOR:rgb(3,61,33);FONT-WEIGHT:bold">Mielött kinyomtatja ezt a
levelet, környezetvédelmi okokból kérem, gondolja meg, valóban szükséges-e a m
velet.</span></div>
<div><br></div>
<div style="FONT-FAMILY:garamond,new york,times,serif;FONT-SIZE:18pt">
<div style="FONT-FAMILY:times new roman,new york,times,serif;FONT-SIZE:12pt">
<div dir="ltr">
<hr size="1">
<font face="Arial"><b><span style="FONT-WEIGHT:bold">Feladó:</span></b>
Koós Flóra <<a href="mailto:koosf@t-online.hu" target="_blank">koosf@t-online.hu</a>><br><b><span style="FONT-WEIGHT:bold">Címzett:</span></b> <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<br><b><span style="FONT-WEIGHT:bold">Elküldve:</span></b> 2013. szeptember
3., Kedd 16.14<br><b><span style="FONT-WEIGHT:bold">Tárgy:</span></b> Re:
[Grem] szorongás, hiszti, toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje
önmagát!'<br></font></div>
<div><br>
<div>
<div>
<div><font face="Arial">Kedves Emőke, ezeket olyan nagyon
szeretem!</font></div>
<div><font face="Arial">Múlhatatlanul szép és fontos szerintem arról
gondolkodni, beszélni, hogyan is tudnánk egymást jobban elviselni, hogyan
tudnánk egymást a mindennapi gyakorlatban jobban szeretni!</font></div>
<div><font face="Arial">A tanárképzőn, ahova jártam, nagyon komolyan
vették a fejlődéspszichológiát, és ezért muszáj volt sokat tanulnom
róla.</font></div>
<div><font face="Arial">Hiszem, hogy a közös boldogságunk 90 százalékban
ezen múlik: mit tudunk egymásról, mit értünk és akarunk megérteni
egymásból?</font></div>
<div><font face="Arial">Biztos, hogy ma is lehet, mindig lehet újat
gondolni, mondani viselkedésünkről, szép és nehéz feladatunkról: elviselni
egymást.</font></div>
<div><font face="Arial">Odáig merészkedem, hogy ezt tanítanám az
általános iskolában, mert ez az, amit mindenkinek tudnia kellene.</font></div>
<div><font face="Arial">Ez lenne a legfontosabb tantárgy, ha rajtam
múlna.</font></div>
<div><font face="Arial">Nagyszerű szöveg ez itt.</font></div>
<blockquote style="BORDER-LEFT:#000000 2px solid;PADDING-LEFT:5px;PADDING-RIGHT:0px;MARGIN-LEFT:5px;MARGIN-RIGHT:0px">
<div style="FONT:10pt arial">----- Original Message ----- </div>
<div style="FONT:10pt arial;BACKGROUND:#e4e4e4"><b>From:</b> <a rel="nofollow" title="greschem@gmail.com" href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">Emoke Greschik</a> </div>
<div style="FONT:10pt arial"><b>To:</b> <a rel="nofollow" title="grem@turul.banki.hu" href="mailto:grem@turul.banki.hu" target="_blank">grem@turul.banki.hu</a> </div>
<div style="FONT:10pt arial"><b>Sent:</b> Tuesday, September 03, 2013 3:02
PM</div>
<div style="FONT:10pt arial"><b>Subject:</b> [Grem] szorongás, hiszti,
toporzékolás - 'Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!'</div>
<div><br></div>
<div dir="ltr"><a rel="nofollow" href="http://divany.hu/poronty/" target="_blank">PORONTY</a> <a rel="nofollow" name="140e44627bebad7c_140deeeed12a5b59_140dd890454bb79b_top"></a>
<h1>Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!</h1>
<div>
<ul>
<li><a rel="nofollow" href="mailto:koncza@mail.index.hu?subject=http://divany.hu/poronty/2013/09/01/segits_a_gyereknek_hogy_elviselje_onmagat/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu" target="_blank">Cziglán
Karolina, pszichológus</a> </li></ul><span></span></div>
<div>
<div><u><b>Vannak pillanatok, mikor a szülő számára az is kihívást jelent,
hoejlődésgy elviselje gyermekét anélkül, hogy olyat mondana vagy tenne, amit
később megbán. </b></u>Van az a decibel, az a <u><b>nyafogás,
dacolás</b></u>, ami a legedzettebb idegeket is megtépázza. Ilyenkor érdemes
észbe kapni, és feltenni a kérdést: „Ha én, aki felnőtt vagyok, és már egy
csomó eszközöm van az érzelmek kezeléséhez, így vagyok, vajon hogy érezheti
magát a gyerek?” Még ha látszólag direkt provokál is az átok kölyök, még ha
van is agresszió a viselkedésében, <u><b>valószínűleg azért dühöng, sikít,
csapkod, mert abban a pillanatban nem tud hozzáférni más, jobb megoldási
módhoz, amivel könnyíthetne lelkiállapotán.</b></u></div>
<div>
<div style="WIDTH:642px"><span></span>
<div style="WIDTH:630px"><span></span></div></div></div>
<div><u>Ha arra gondolunk,</u> <u><b>vannak felnőttek, akik olykor,
érzelmileg felkavaró helyzetekben átalakulnak négy-ötéves gyerekké</b></u>,
könnyen belátható, <u><b>mennyire nagy szerepe van a szülőnek abban, hogy
segítsen a gyereknek a rossz közérzet feloldásában</b></u>, milyen fontos
ezt megtanulni. Ám nemcsak a <u><b>harag</b></u>ról van szó, hanem a
<u><b>szorongás</b></u>ról, <u><b>szomorúság</b></u>ról is.</div>
<div><span></span></div>
<div>Ezekkel kapcsolatban <u><b>két hibába eshet a szülő</b></u>: egyik,
<u><b>ha legyint</b></u> rájuk, mondván, majd megvigasztalódik a csemete,
amúgy sem szabad elkényeztetni. Másik, <u><b>ha annyira szívére veszi a
gyerek szenvedését, hogy végül szinte őt kell pátyolgatni.</b></u></div>
<div>Előbbivel az a gond, hogy néha tévesen mérik fel a szülők a gyermek
képességeit. Aki először kerül olyan helyzetbe, hogy elveszett a kismackója,
vagy összeveszett az ovis játszótársával, nem tudja, mit kezdjen magával,
szomorúságával. A szülőtől a legnagyobb segítség nem az, hogy megoldja a
helyzetet, hanem hogy segít elhordozni az érzelmet. Ha anya vagy apa
mosolyogva legyint, hogy „eh, veszek én neked másik macit, sokkal szebbet”,
vagy, hogy „majd játszik veled más”, azzal azt üzeni, hogy kihátrál a
helyzetből, ő köszöni, jól van, a gyerek pedig ott marad egyedül azzal, hogy
hiába jön új maci, az ő szíve azért még facsarodik.</div>
<div><u><b>Na de akkor mit csináljunk?</b></u> Erről csak metaforákban lehet
beszélni, mert épp ez az, hogy <i>csinálni</i> nem kell semmit. Hacsak nem
megsimogatni a gyereket, meghallgatni. Érzékletes, hogy <u>a pszichológia
olyan kifejezéseket használ ezzel kapcsolatban, mint</u> <u><b>holding, azaz
tartás, illetve tartalmazás</b></u>.</div>
<div>Ezek között vannak különbségek, de a lényeget úgy fogalmazza meg
<u><b>Melanie Klein, a fejlődéslélektan egyik legnagyobb alakja</b></u>,
hogy <u><b>a csecsemő kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz
érzelmeket, gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és
átdolgozva juttatja vissza a csemetéhez.</b></u> Mindez persze nem
szándékos, a gyerek részéről egyáltalán nem tudatos, a szülő részéről is
kevéssé, inkább történik, semmint teszik. Még hétköznapibb módon
megfogalmazva arról van szó, hogy <u><b>az anya, az apa ráhangolódik a
gyermek hullámhosszára, de ő érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal
szavak nélkül is képes segíteni a gyermeknek, hogy feldolgozza, ami számára
megterhelő.</b></u></div>
<div>
<div style="WIDTH:642px"><span></span>
<div style="WIDTH:630px">Bizonyára ezek után még kínzóbb a kérdés: mit kell
tenni ahhoz, hogy ez működjön. Leginkább jelen lenni, nem kimenekülni, nem
elhessegetni az érzelmeket. <u><b>Átélni és elfogadni, hogy a gyereknek
valami nehéz, ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást, hogy mégis,
alapvetően minden rendben van.</b></u> Vele lenni érzelmi
értelemben.</div></div></div>
<div>A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de
<u><b>mi a helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal,
ahogy leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel?</b></u> Gyakori javaslat,
hogy ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő
kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van
szükség.</div>
<div>Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, <u><b>milyen érzelem van a hiszti
mögött</b></u>. <u><b>Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen
frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van
szó, választott cselekvésről</b></u>. Előbbinél is előfordulhat, hogy
annyira belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni,
hogy vége legyen, de inkább az utóbbira vonatkozik az otthagyós
tanács.</div>
<div>A másik kiegészítés, hogy <u><b>többféle módon lehet nem tenni
semmit</b></u>. <u><i>A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e
emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis
gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit</i></u>, <u>vagy vele van
érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a
követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót
játszani, de vele van.</u> Persze, a toporzékolás pillanatában nem figyel
erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a kapcsolatba beágyazódik ez a
tapasztalat.</div>
<div><u><b>Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív,
oldja meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben
néha a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség,
anélkül, hogy egy szó elhangzana,</b></u> egy mozdulatot tenne a szülő. És
hogy hogyan <u><b>maradhat</b></u> valaki <u><b>nyugodt éles helyzetben,
például egy vadul dühöngő gyerek mellett?</b></u> Talán éppen úgy, ha
emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell semmi más csodamegoldást
kiagyalnia.</div>
<div><a rel="nofollow" href="http://www.lelki-segely.hu/" target="_blank">Cziglán Karolina pszichológus</a> </div></div></div>
<div></div>
<hr>
_______________________________________________<br>Grem mailing
list<br><a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br><a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div></div><br>_______________________________________________<br>Grem
mailing list<br><a rel="nofollow" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br><a rel="nofollow" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
<br></div></div></div></div>
<div>
</div><hr>
_______________________________________________<br>Grem mailing
list<br><a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br><a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div></div><br><br></div> </div></div></div> </div> </div></div><br>_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
<br></blockquote></div><br></div>