[Grem] Erdélyi Zsuzsanna: Mária-Anya szobor a Vár fokán

[Emoke Greschik]

 Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós: Mária-anya

Áll a budai vár fokán egy gyönyörű bronz szobor. Megcsillan rajta a nap
fénye. Csillan hajnaltól alkonyatig, ahogy a sugarak éppen ráesnek.
Beragyogja a tájat, szétárad bennünk is. Melegíti szívünket, fényesíti
lelkünket. Már messziről vonzza a tekintetet, mozgásba hoz ősi képzeteket,
elsüllyedt tudatformákat. A szobor ugyanis egy anyát ábrázol bizánci
stílusban, az Istenszülő Szűz Máriát/Theotokost, aki álló helyzetben, védőn
tartja kezét mintegy lebegő gyermeke előtt. *Ez a bizánci Szűz Mária, itt
most Jézus anyja, de maga az Anya, az Örök Anya. Jelenti a létet, az
oltalmat, a szeretetet és még sok mindent, aminek forrása az anya életet
adó ereje.* Az anyáé és a földé, a termőföldé. A kettő ugyanaz. *Az
emberiség ilyetén kollektív tapasztalatát, élményét a nyelv találóan fejezi
ki: anyaföld, szülőföld, ősi renden Földanya, Földősanya, Földédesanya.
Ezek az elnevezések a földről alkotott mítikus képzetekről vallanak,
amelyek szerint a föld a szülőanya, az édesanya, akinek a méhéből vetetett
az élet, emberé, növényé egyaránt.* Az ősvallások teremtésmítoszaiban
megszemélyesítették, és névvel látták el a földet. A termékenység
megjelenítőjeként isteni képességekkel, természetfölötti erővel ruházták
fel. Különös tisztelettel illették, alakították ki kultuszát. Segítsége,
jóindulata elnyerésére törekedtek, s kérték létbiztosító, mágikus-misztikus
erejét.

A történelemben követhető, hozzánk közelálló kultúrák meghatározó
föld-termékenység holdjegyű vegetációs istennői a nagy folyami
birodalmakban az egyiptomi Ízis, a sumér Innini, az asszír Istar, a
föníciai Astarte. Az antikvitásban továbbélnek a görög Demeter, a római
Ceres, a Rómába importált fríg Kybele, immáron Magna Mater, a Nagy Anya
alakjában.

Nevezett *kultúrák hitvilágát fölváltó kereszténységben az
Atya-Fiú-Szentlélek eggyé lényegült hármas istenségében nem volt helye
isteni képességekkel rendelkező női princípiumnak. Nem volt anyaistennő, de
volt Istenanya, volt az Istenszülő/Theotokosz Szűz, Mária, aki a második
isteni személy anyjaként kiemelt tiszteletnek örvendett.* Az egyház
különböző kiváltságokat biztosított számára. Többek között az
advocata/közbenjáró/bűnösök szószólója szerepét. A hívő ember tudatában
Máriának éppen ez a kiváltsága nőtt túl önmagán, s emelte őt égi lénnyé,
amiképpen Jézus is azzá emelte.* Halála után Ő vitette fel az angyalokkal a
mennyországba, hogy ne földi lényként porladjon el (Assumptio). Az
Istenanya nemcsak a bűnösök érdekében jár el fiánál, de segít minden
rászorulón, oltalmat keresőn.* Advocata, de Auxiliatrix, ahogy egyes
egyházi rendek elnevezései is mutatják. *Nálunk Segítő Boldogasszony, a
mindenkor, mindig segítő Mária.*

A nép Segítő Máriájában összeolvad az égi és a földi anya alakja. Egyszerre
biztosítja az evilági és túlvilági védettséget, és a földi anya halálával
sem szűnő szeretetet. Szeretet, oltalom, védettség. Kulcsszavak. Pontosan
érezte, tudta ezt *Szent István királyunk is, amikor 1038 Nagyboldogasszony
napján fölajánlotta országát Szűz Máriának, *a mennyek királynéjának, a
Regina <http://www.mariaszobor.hu/koszonto.html#> Coeli-nek. Ezzel népét *Szűz
Mária, immár Patrona Hungariae védelme* alá helyezte, aki az égből
"vigyázkodik" rá, s imádkozik érte. Az égből, vagy bő *ezer év után a budai
falakról néz körül, s teszi azt, amit egykoron Szent Istvánnak ígért.*

Klukon Editék Mária-szobrát azért is szeretem, mert az időtlenség érzetét
kelti. *Eszembe juttatja a IV. század egyik római katakomba freskóját, az
imádkozó Máriát (Maria Orans). Kitárt karral, állva imádkozik, ölében a
gyermek Jézussal, fülében, nyakán hatalmas gyöngyökkel, tunikában és
dalmatikában. Ez az imádkozó/közbenjáró Maria Orans-pozíció végig a
középkoron át jellemző láttatási módja az egyházért és a hívekért
fohászkodó Istenanyának, aki a Krisztusban megjelenő anyaegyház jelképe*, a
Mater Ecclesia, de ő az egyház anyja is, a Mater Ecclesiae. Ezt a képi
tartalmat jelzik mind a keleti, mind a nyugati egyház művészi ábrázolásai.
S *most Mátyássy László alkotása idézi fel. Nem Róma, Ravenna, Velence,
Firenze, vagy Bizánc és Kijev középkori templomaiban, hanem itt a Duna
partján, a 21. század elején.*

Budapest népének, függetlenül attól, hogy ki mit vall, kiben hisz, ez a
veretes Mária-szobor spirituális erőt sugároz, s az oly annyira vágyott
belső nyugalom ígéretét hordozza. Nemcsak nekünk magyaroknak, hanem
mindenkinek, aki hozzánk téved, és föltekint a vár fokára. Fölragyog a
magasban az Anya alakja, a sajátja éppen úgy, mint az emberiségé...

 Erdélyi Zsuzsanna
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131126/d7d27f22/attachment.html