[Grem] Dávid K. műv.történész / Mária szobor a Vár fokán

[Emoke Greschik]

 Dávid Katalin a most felállított szobor előzeteseként:

Van e*gy szentséges ikon-típus, Isten anyjának, a Theotokosz-nak egyik ősi
kompozíciója, amelyet a bizánci ikonográfia "Nikopoia", a
"Győzelmet-hozó"*megtisztelő címmel különböztet meg a többi
Mária-ábrázolástól. A lényege,
hogy *Máriát álló helyzetben* mutatja, i*steni gyermeke pedig a kompozíció
tengelyében, frontálisan anyja felső teste előtt* helyezkedik el, és
ezzel *Mária,
mint felmagasodó, méltóságot adó trón*,* katedrá*ja lesz Szent Fiának.
Ezeken az ábrázolásokon az anya csupán könnyedén érinti a gyermek lábát és
vállát, illetve felső karját, ezzel jelzésszerűen ülő helyzetet biztosítva
számára. A típus egyik kiemelkedő, legismertebb és máig legtiszteltebb
emléke *a velencei San Marco bazilikában őrzött ikon,* amely ugyan késői,
hiszen a* 12. század* első éveiben készült Bizáncban, de analógiák alapján
állíthatjuk, hogy *mestere egy jóval korábbi előképet követett*. Merem
állítani, hogy ez az előkép *a Haghia Sophia - 867-ben*, Photios, Bizánc
kiemelkedően művelt pátriárkája által ünnepélyesen *felavatott -
apszismozaikjának Madonnája lehetett*. A hagyomány a velencei ikont Lukács
evangélista munkájaként tiszteli, kifejezve ezzel különleges szakrális
státuszát. Aki a lagunák városába látogat, ott láthatja a bazilika északi
kereszthajójában a képet, a tiszteletére 1617-ben épített oltáron. A
történelem folyamán hadvezérek, jeles államférfiak mellett kereskedők,
iparosok, helybéliek és idegen
<http://www.mariaszobor.hu/koszonto.html#>országokból érkezettek,
köztük sokan magyarok keresték fel a csodás ikont,
hogy győzelmet, segítséget, sikert könyörögjenek tőle és általa. És ide
kívánkozik annak a megemlítése is, hogy a *Haghia Sophiában még egy
Nikopoia kompozíciót ismerünk, amit magyar vonatkozása miatt kell
megemlíten*i. Ennek mecénása Komnenosz János császár, és felesége Eiréné
császárné,* a mi Szt. László királyunk lánya voltak, *és mindketten *ott
áll*nak* adorálva Mária és gyermeke mellett*.

Miért említem mindezt? Mert *Klukon Edit felhozott hozzám egy csodálatos
Mária-szobrot, az ősi bizánci Máriáim* - hadd mondjam a magaménak őket - *egyik
méltó utódát, azzal a magától értetődő ötlettel, hogy ezt a szobrot fel
akarja állíttatni Budapesten*. Letette elém az asztalra, és én ámulva
néztem a háromdimenzióba testet öltött ikon-reinkarnációt. Nem adekvát a
témához ez a kifejezés, de így kell mondanom, mert *a szobor térbe
állította, és ezzel megelevenítette az ősi bizánci, győzelmet hozó Isten
anyját. A vertikalitást hangsúlyozó kompozíciója pedig, mintha egy jelenés
volna*, annak csodálatos hangulatát idézi. *Nincs Máriának glóriája,
gyermekének sincs*, mégis a Szent Szűz és isteni Fia áll előttünk. A glória
hiánya mégis jelentős, mert Máriának és a gyermekének alakját *ezzel
beemeli egy általános emberi világba, ennek a világnak legnemesebb
szférájába: az anya és a gyermeke egységének szakrális humanitásába*.
Néztem a szobrot, és biztos voltam abban, hogy nem lesz itthon olyan, a
kultúrát, a művészetet értő ember, aki ne akarná a szobor köztéri
felállítását. Mert *gondolkozzék az illető a világról így vagy úgy, legyen
hívő vagy sem, tudja, hogy a művészetet nem határozhatja meg sem
világnézeti, sem politikai, sem semmiféle esztétikán kívüli szempont*.*
Hogy hol állhat a szobor,* az természetesen mindig lehet vita kérdése. *Az
én választásom a budai várhoz vezet*, mégpedig egy olyan pontjához - nem az
én ötletem, én csak örömmel értek egyet vele - amely *a vár délkeleti
falára állítaná a szobrot*. Ezt *a hely*et nem mondhatom kiemeltnek, de
ugyanakkor nem mondhatom intimnek sem, azonban *mindenképpen méltónak és
reprezentatívnak. *

 Dávid Katalin
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131126/46889405/attachment.html