<div dir="ltr">
Dávid Katalin a most felállított szobor előzeteseként:
<p>
Van e<u><b>gy szentséges ikon-típus, Isten anyjának, a Theotokosz-nak egyik
ősi kompozíciója, amelyet a bizánci ikonográfia „Nikopoia”, a
„Győzelmet-hozó”</b></u> megtisztelő címmel különböztet meg a többi
Mária-ábrázolástól. A lényege, hogy <u><b>Máriát álló helyzetben</b></u> mutatja,
i<u><b>steni gyermeke pedig a kompozíció tengelyében, frontálisan anyja felső
teste előtt</b></u> helyezkedik el, és ezzel <u><b>Mária, mint felmagasodó, méltóságot
adó trón</b></u>,<u><b> katedrá</b></u>ja lesz Szent Fiának. Ezeken az ábrázolásokon az anya
csupán könnyedén érinti a gyermek lábát és vállát, illetve felső karját,
ezzel jelzésszerűen ülő helyzetet biztosítva számára. A típus egyik
kiemelkedő, legismertebb és máig legtiszteltebb emléke <u><b>a velencei San
Marco bazilikában őrzött ikon,</b></u> amely ugyan késői, hiszen a<u><b> 12. század</b></u>
első éveiben készült Bizáncban, de analógiák alapján állíthatjuk, hogy
<u><b>mestere egy jóval korábbi előképet követett</b></u>. Merem állítani, hogy ez az
előkép <u><b>a Haghia Sophia – 867-ben</b></u>, Photios, Bizánc kiemelkedően művelt
pátriárkája által ünnepélyesen <u><b>felavatott – apszismozaikjának Madonnája
lehetett</b></u>. A hagyomány a velencei ikont Lukács evangélista munkájaként
tiszteli, kifejezve ezzel különleges szakrális státuszát. Aki a lagunák
városába látogat, ott láthatja a bazilika északi kereszthajójában a
képet, a tiszteletére 1617-ben épített oltáron. A történelem folyamán
hadvezérek, jeles államférfiak mellett kereskedők, iparosok, helybéliek
és <a style="background:none repeat scroll 0% 0% transparent!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;height:auto!important;margin:0px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:baseline!important;width:auto!important;text-decoration:underline!important" title="Click to Continue > by CouponDropDown" id="_GPLITA_1" href="http://www.mariaszobor.hu/koszonto.html#">idegen<img style="background: none repeat scroll 0% 0% transparent ! important; border: medium none ! important; display: inline ! important; float: none ! important; margin: 0px 0px 0px 3px ! important; min-height: 0px ! important; min-width: 0px ! important; padding: 0px ! important; vertical-align: super ! important; width: auto ! important;" src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png"></a>
országokból érkezettek, köztük sokan magyarok keresték fel a csodás
ikont, hogy győzelmet, segítséget, sikert könyörögjenek tőle és általa.
És ide kívánkozik annak a megemlítése is, hogy a <u><b>Haghia Sophiában még
egy Nikopoia kompozíciót ismerünk, amit magyar vonatkozása miatt kell
megemlíten</b></u>i. Ennek mecénása Komnenosz János császár, és felesége Eiréné
császárné,<u><b> a mi Szt. László királyunk lánya voltak, </b></u>és mindketten <u><b>ott
áll</b></u>nak<u><b> adorálva Mária és gyermeke mellett</b></u>.<br><br>
Miért említem mindezt? Mert <u><b>Klukon Edit felhozott hozzám egy csodálatos
Mária-szobrot, az ősi bizánci Máriáim</b></u> – hadd mondjam a magaménak őket –
<u><b>egyik méltó utódát, azzal a magától értetődő ötlettel, hogy ezt a
szobrot fel akarja állíttatni Budapesten</b></u>. Letette elém az asztalra, és
én ámulva néztem a háromdimenzióba testet öltött ikon-reinkarnációt. Nem
adekvát a témához ez a kifejezés, de így kell mondanom, mert <u><b>a szobor
térbe állította, és ezzel megelevenítette az ősi bizánci, győzelmet hozó
Isten anyját. A vertikalitást hangsúlyozó kompozíciója pedig, mintha
egy jelenés volna</b></u>, annak csodálatos hangulatát idézi. <u><b>Nincs Máriának
glóriája, gyermekének sincs</b></u>, mégis a Szent Szűz és isteni Fia áll
előttünk. A glória hiánya mégis jelentős, mert Máriának és a gyermekének
alakját <u><b>ezzel beemeli egy általános emberi világba, ennek a világnak
legnemesebb szférájába: az anya és a gyermeke egységének szakrális
humanitásába</b></u>. Néztem a szobrot, és biztos voltam abban, hogy nem lesz
itthon olyan, a kultúrát, a művészetet értő ember, aki ne akarná a
szobor köztéri felállítását. Mert <u><b>gondolkozzék az illető a világról így
vagy úgy, legyen hívő vagy sem, tudja, hogy a művészetet nem
határozhatja meg sem világnézeti, sem politikai, sem semmiféle
esztétikán kívüli szempont</b></u>.<u><b> Hogy hol állhat a szobor,</b></u> az természetesen
mindig lehet vita kérdése. <u><b>Az én választásom a budai várhoz vezet</b></u>,
mégpedig egy olyan pontjához – nem az én ötletem, én csak örömmel értek
egyet vele – amely <u><b>a vár délkeleti falára állítaná a szobrot</b></u>. Ezt <u><b>a
hely</b></u>et nem mondhatom kiemeltnek, de ugyanakkor nem mondhatom intimnek
sem, azonban <u><b>mindenképpen méltónak és reprezentatívnak.
</b></u></p><br>
<p>
Dávid Katalin
</p>
</div>