<div dir="ltr">
<h2 id="maintitle2">Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós: Mária-anya</h2>
<p>
Áll a budai vár fokán egy gyönyörű bronz szobor. Megcsillan rajta a nap
fénye. Csillan hajnaltól alkonyatig, ahogy a sugarak éppen ráesnek.
Beragyogja a tájat, szétárad bennünk is. Melegíti szívünket, fényesíti
lelkünket. Már messziről vonzza a tekintetet, mozgásba hoz ősi
képzeteket, elsüllyedt tudatformákat. A szobor ugyanis egy anyát ábrázol
bizánci stílusban, az Istenszülő Szűz Máriát/Theotokost, aki álló
helyzetben, védőn tartja kezét mintegy lebegő gyermeke előtt. <u><b>Ez a
bizánci Szűz Mária, itt most Jézus anyja, de maga az Anya, az Örök Anya.
Jelenti a létet, az oltalmat, a szeretetet és még sok mindent, aminek
forrása az anya életet adó ereje.</b></u> Az anyáé és a földé, a termőföldé. A
kettő ugyanaz. <u><b>Az emberiség ilyetén kollektív tapasztalatát, élményét a
nyelv találóan fejezi ki: anyaföld, szülőföld, ősi renden Földanya,
Földősanya, Földédesanya. Ezek az elnevezések a földről alkotott mítikus
képzetekről vallanak, amelyek szerint a föld a szülőanya, az édesanya,
akinek a méhéből vetetett az élet, emberé, növényé egyaránt.</b></u> Az
ősvallások teremtésmítoszaiban megszemélyesítették, és névvel látták el a
földet. A termékenység megjelenítőjeként isteni képességekkel,
természetfölötti erővel ruházták fel. Különös tisztelettel illették,
alakították ki kultuszát. Segítsége, jóindulata elnyerésére törekedtek, s
kérték létbiztosító, mágikus-misztikus erejét.<br><br>
A történelemben követhető, hozzánk közelálló kultúrák meghatározó
föld-termékenység holdjegyű vegetációs istennői a nagy folyami
birodalmakban az egyiptomi Ízis, a sumér Innini, az asszír Istar, a
föníciai Astarte. Az antikvitásban továbbélnek a görög Demeter, a római
Ceres, a Rómába importált fríg Kybele, immáron Magna Mater, a Nagy Anya
alakjában.<br><br>
Nevezett <u><b>kultúrák hitvilágát fölváltó kereszténységben az
Atya-Fiú-Szentlélek eggyé lényegült hármas istenségében nem volt helye
isteni képességekkel rendelkező női princípiumnak. Nem volt anyaistennő,
de volt Istenanya, volt az Istenszülő/Theotokosz Szűz, Mária, aki a
második isteni személy anyjaként kiemelt tiszteletnek örvendett.</b></u> Az
egyház különböző kiváltságokat biztosított számára. Többek között az
advocata/közbenjáró/bűnösök szószólója szerepét. A hívő ember tudatában
Máriának éppen ez a kiváltsága nőtt túl önmagán, s emelte őt égi lénnyé,
amiképpen Jézus is azzá emelte.<u><b> Halála után Ő vitette fel az
angyalokkal a mennyországba, hogy ne földi lényként porladjon el
(Assumptio). Az Istenanya nemcsak a bűnösök érdekében jár el fiánál, de
segít minden rászorulón, oltalmat keresőn.</b></u> Advocata, de Auxiliatrix,
ahogy egyes egyházi rendek elnevezései is mutatják. <u><b>Nálunk Segítő
Boldogasszony, a mindenkor, mindig segítő Mária.</b></u><br><br>
A nép Segítő Máriájában összeolvad az égi és a földi anya alakja.
Egyszerre biztosítja az evilági és túlvilági védettséget, és a földi
anya halálával sem szűnő szeretetet. Szeretet, oltalom, védettség.
Kulcsszavak. Pontosan érezte, tudta ezt <u><b>Szent István királyunk is,
amikor 1038 Nagyboldogasszony napján fölajánlotta országát Szűz
Máriának, </b></u>a mennyek királynéjának, a <a style="background:none repeat scroll 0% 0% transparent!important;border:medium none!important;display:inline!important;float:none!important;height:auto!important;margin:0px!important;min-height:0px!important;min-width:0px!important;padding:0px!important;vertical-align:baseline!important;width:auto!important" title="Click to Continue > by CouponDropDown" id="_GPLITA_0" href="http://www.mariaszobor.hu/koszonto.html#">Regina<img style="background: none repeat scroll 0% 0% transparent ! important; border: medium none ! important; display: inline ! important; float: none ! important; margin: 0px 0px 0px 3px ! important; min-height: 0px ! important; min-width: 0px ! important; padding: 0px ! important; vertical-align: super ! important; width: auto ! important;" src="http://cdncache1-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png"></a>
Coeli-nek. Ezzel népét <u><b>Szűz Mária, immár Patrona Hungariae védelme</b></u> alá
helyezte, aki az égből „vigyázkodik” rá, s imádkozik érte. Az égből,
vagy bő <u><b>ezer év után a budai falakról néz körül, s teszi azt, amit
egykoron Szent Istvánnak ígért.</b></u><br><br>
Klukon Editék Mária-szobrát azért is szeretem, mert az időtlenség
érzetét kelti. <u><b>Eszembe juttatja a IV. század egyik római katakomba
freskóját, az imádkozó Máriát (Maria Orans). Kitárt karral, állva
imádkozik, ölében a gyermek Jézussal, fülében, nyakán hatalmas
gyöngyökkel, tunikában és dalmatikában. Ez az imádkozó/közbenjáró Maria
Orans-pozíció végig a középkoron át jellemző láttatási módja az
egyházért és a hívekért fohászkodó Istenanyának, aki a Krisztusban
megjelenő anyaegyház jelképe</b></u>, a Mater Ecclesia, de ő az egyház anyja is,
a Mater Ecclesiae. Ezt a képi tartalmat jelzik mind a keleti, mind a
nyugati egyház művészi ábrázolásai. S <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>most Mátyássy László alkotása
idézi fel. Nem Róma, Ravenna, Velence, Firenze, vagy Bizánc és Kijev
középkori templomaiban, hanem itt a Duna partján, a 21. század elején.</b></u><br><br>
Budapest népének, függetlenül attól, hogy ki mit vall, kiben hisz, ez a
veretes Mária-szobor spirituális erőt sugároz, s az oly annyira vágyott
belső nyugalom ígéretét hordozza. Nemcsak nekünk magyaroknak, hanem
mindenkinek, aki hozzánk téved, és föltekint a vár fokára. Fölragyog a
magasban az Anya alakja, a sajátja éppen úgy, mint az emberiségé…
</p><br>
<p>
Erdélyi Zsuzsanna
</p>
</div>