[Grem] Böjte Cs: Merj ezekre a kérdésekre igent mondani !

[Emoke Greschik]

*Gondolatok egy új év hajnalán *

*Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a
dolgokat. Nem mást küld,* hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve
szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe
ment az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász
semmittevéssel.

*Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni,
befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya vágyaink által
szívünkbe írt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran,
nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít,
segít.* Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt,
lendületesen vállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János
lefejezése, *egy-egy kudarc nem bénítja le, nem ül félre duzzogva, hanem
kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket,
vagyont*, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll,
hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. *Egyszóval
Jézus él, alkot és szeret,* megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny,
lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.

Olyan döbbenetes látni, hogy sok-sok ember csak a saját pitiáner
szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja,
önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak ímmel-ámmal teszik... Annyira
szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága,
egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk,
helyben tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani?
Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép
világára? *Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet,
melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat?*

Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált
hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb becsületes munkád
gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni
gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárnyszegetten
reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és
megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mint egy langyos szellő
belekapaszkodik embertársad csüggedten lógó vitorlájába, és elindítja őt a
reális létezés hatalmas óceánján. Jó dolog megérezni a kis magban feszülő
élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, *a szerető szolgálat
alázatával öntözgetni*. Jó dolog meghallani egy kis gyermek ki sem mondott
panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával,
gyermekvédelmi központtal válaszolni a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó
dolog mint egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott
csendesen megállva, *az életet szolgálni, szeretni az alkotás
Istenét.*Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná,
hogy nincs
túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót,
a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton
mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal.
Jó dolog a kis homokból várat *építeni, a téglából templomot az Istennek,
otthont az embereknek.* Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot,
hatalmas *fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel
tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten
irántunk való végtelen szeretetéről*. Megéri? Építed, szépíted a világot,
és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes
kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is.
Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban
épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned
a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad.* Csodálatos életet
adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra
ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az útját mindvégig
egyengetni,* és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta
vízben megmosakodni.

Te ástad a kutat, de annak életet adó, tiszta vizét nem te teremtetted,
általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s
melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi, szép arcodat. Persze,
hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban
kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává,
hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.

*Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó
szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az
önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában
töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség.* Tiszta
szívemből*sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni
a ravaszt
*. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz,
melyekből nem épül, vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá
teszik életed, s téged értelmetlen lim-lomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű,
betörőktől rettegő éjjeliőrré. Mi vagy te?

Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? *Nem haragszom rád,
csak szánlak,* mind azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik
az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon
ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem
csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki
dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni
egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt amit
csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész
világnak. A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod
játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni,
hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva
álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani.
Megtapasztalni azt, hogy *milyen csodálatos társa lenni a világot tiszta,
szép vágyaid által beléd írt irányban tovább teremtő Istennek.*

*Krisztus Isten reális válasza volt az emberiség évezredes
adventjére.*Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre,
hogyanra, hanem a te
alapvető örök kérdéseidre is. *Az élő hit, az erőt adó remény válságban
van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket
szül.*Hogyan tovább? A kérdés az, hogy
*mersz-e magadba nézni, mered kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni
tiszta sóvárgásaidat?* Mered félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni
akaró kereskedők csillogó reklámjait, és* kimondani mindazt, miért érdemes
élned, dolgoznod, meghalnod?* Mered alázatos partnerségben Istennel tovább
teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid
sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat,
és társaidat? Mersz a holnapba nézni, és talán milliók által, a csendes
adventi imában kértekre, Isten simogató válasza lenni?

*Karácsony után mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra
kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz
lenni?*

Egyetlen dolgot kívánok az újesztendőre: Merj ezekre a kérdésekre bátran *IGENT
mondani*.

*Szeretettel,*
*Csaba testvér*

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130119/d971b9f6/attachment-0001.html