[Grem] Apátlan gyerekek

2013. Feb. 15., P, 19:19:10 CET

A cikknek, úgy gondoltam.
  ----- Original Message ----- 
  From: Emoke Greschik 
  To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 
  Sent: Tuesday, February 12, 2013 9:30 AM
  Subject: Re: [Grem] Apátlan gyerekek

  Kedves Flóra!
  Nem teljesen értem leveled első kérdését, miszerint, ha ez a cikk nem említi a hitbéli hozzáállást, van-e bármi létjogosultsága (-gondolom a hitnek)? 

  Egyébként teljesen egyetértek azzal, amit írsz a család tagjaival történő megérteni, együttérezni és segíteni akaró kommunikációról.
  Enélkül, gondolom pokol az élet. 

  Szeretettel,
  Emőke

  2013/2/11 Koós Flóra <koosf at t-online.hu>

    Ez a cikk nem vizsgálja a hitbéli hozzáállást - van-e akkor bármi létjogosultsága?
    Szerintem nagyon helyesen a kommunikáció, a dolgok megbeszélésének, értékelésének szükségességére hívja fel a figyelmet, bár nem tudom, miért, ezt nem mondja ki.
    Azt gondolom, fogalmazni se tudunk már lassan. A következő generáció nem olvas, nem ír, nem fogalmaz, és nem is fog tudni jól kommunikálni.
    Most, amikor végre látszik, milyen égetően szükséges lenne.

    De az alapvető probléma szerintem továbbra is az, h nem is akarunk szeretteinkre időt, energiát, pénzt pazarolni. Kitüntetések, hangzatos népszerűségek, elit munkák foglyai vagyunk.
    Hányan tudják vajon valóban lehúzni a munkahely rolóját, amikor hazamennek? Otthon vagyunk-e valóban, vagy csak helyileg/jogilag?
    Mind tudjuk-e azt mondani szeretteinknek: most csak Rád figyelek, mondd! És figyelünk-e tényleg? Ami fáj neki, fáj-e nekünk is? Örülünk-e az örömének?
    Megpróbáljuk-e elképzelni, milyen lehet az ő kiszolgáltatottsága a főnökének, az osztályfőnökének? 
    Akarjuk-e elképzelni?...
    Akarjuk-e? 

    ----- Original Message ----- 
      From: Emoke Greschik 
      To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu 
      Sent: Sunday, February 10, 2013 10:01 AM
      Subject: Re: [Grem] Apátlan gyerekek

      Mogyorósi Dóri, k.Lttagtól:igyelmet

      Kutatják a jó házasság titkát - rövid cikk
      http://hvg.hu/panorama/20130207_Egyetemen_kutattak_a_jo_hazassag_titkat

      2013/2/9 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>

        Bocsánat, helyesbítek. A házasság előtt az összeköltözést megengedhetőnek tartom, amennyiben elég erős a két fél ahhoz, hogy ne szegje meg a 'Ne paráználkodj!' parancsát. Tehát szexuális életet nem élnek. 
        Emőke 

        2013/2/9 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>

          Kedves Flóra!
          Szerintem, amiket Te írtál le az a lélektani oldala a kérdésnek. Azt gondolom, hogy legalább ennyire, sőt ennél sokkal fontosabb a házasulók, ill. házasok erkölcsi és hitbéli hozzáállása a kérdéshez: elfogadják-e, hogy a házassági eskü egész életre való elköteleződést fog jelenteni, ill. jelent, hogy a házasság Isten előtt felbonthatatlan. Ha így mennek a házasságba, és valaki csak olyanhoz hajlandó hozzámenni, (összeköltözés szóba sem jön), akiről majdnem bizonyosan feltételezhető előre a hasonló hozzzáállás a házassághoz, akkor a kiindulópont, és az elköteleződés-akarat, jellem, önismeret, kommunikáció, esetleg erkölcsös segítség kérése, na és a házasságban Krisztus szentségi jelenléte (l. ismét a mai 'házasság, aszkézis' levelemet), átsegítik őket a 'jón és rosszon'. 
          Sajnos, ha ezek az oszlopai a házasságnak nem adottak, akkor valóban nem tekintik a felek a házasságot komolyabbnak, mint egy papíron is rögzített párkapcsolatnak. 
          Én komolyan hívő, és vallását gyakorló katolikusként hiszem Krisztus tanítását a házasságról - 'nincs azt megelőző szexuális élet, és felbonthatatlan, továbbá szentségi - tehát isteni kegyelmi jelenléttel áldott'. 
          Még ezt is el lehet rontani szeretetlenséggel és jellemtelenséggel, amint azt sok keresztény sajnos megteszi, de ha valaki komolyan gondolta és komolyan dolgozik rajta, továbbá az egyenes úton marad, szentségi és imaélettel megerősítve, akkor jó esélye van a szeretetben növekedésre. 
          Szerencsére a családomban sok generáción keresztül semmilyen válás nem fordult elő, és ezek voltak a házasságok oszlopai a krisztusi tanítás és szentségi élet talapzatán.
          Egy a hűséget erősítő szentírási idézet jut még az eszembe: "Állhatatossággal mentitek meg lelketeket."
          Szeretettel,
          Emőke 

          2013/2/9 Koós Flóra <koosf at t-online.hu>

            Kedves Emőke, olyan sok érdekes, izgalmas témát vetsz fel, szerintem csupa fontos dolog, amiről sokat kellene beszélni!
            Ez például sztem egy nagyon-nagyon fontos kérdés, ha nem minden jelenlegi kérdés legfontosabbika!

            Rengeteget gondolkoztam, miért, miért ez a sok válás, miért esnek szét a családok? Miért ez a sok  szenvedés, amikor mindenki boldog akar lenni?
            Miért él olyan sok ember pár nélkül, amikor mindenki megbízható társat keres, és mindenkinek szüksége van rá?
            Mi az a hatalmas erő, amely a megszületett gyermek kicsi korában képes szétlökni 2 embert, akikre a kicsinek oly nagy szüksége van? És miközben a felnőtteknek is mérhetetelen szükségük van a gyermekükre és egymásra?
            Magam is hozzájárultam a statisztikához. Azt hittem, belehalok, amikor rámzuhant, h nincs más út, nem tudom felnevelni a gyerekemet az édesapjával való szoros közösségben. Százszor azt kívántam, bár sose születtem volna meg. És mégsem tehettem máshogy. Ha nincs mellettünk akkor drága Édesanyám és valóban nagyon jó barátnőim, nem tudom, hol lennék most, és hol a legdrágább, a gyerek.

            A nemrég idézett Révész Sándor cikk a Népsz.-ban azt a választ adja: a gazdasági kényszer kisebb.
            Próbáltam értelmezni ezt, és nem megy. Nagyon nehéz anyagi körülmények között élek, de ez hajszálnyit sem befolyásol a párválasztásomban. Mint ahogy nem befolyásolt soha, akkor sem, amikor sokkal jobbak voltak a körülményeim.
            Tudom, létezik érdekházasság. Tudom, van, aki ezért. De egyrészt ez nagyon kis százalék, másrészt állítom, h bármi az oka a párkapcsolat létrejöttének, hosszú távon működni csak akkor tud, ha a felek között valódi érzelmi kötés is van. 

            Ha nem csal a figyelmem, két fő vonulata van a válásoknak. Az egyik, amelyikben a nő lázad föl az őt és a gyereket ért erőszakosságok ellen, ez volt az én esetem is. Ennek egyértelműen az az oka, hogy ezt ma lehet. Nem köveznek meg érte, nem zárnak be sehova, lényegében legálisan dönthetünk úgy, hogy önálló életet élünk inkább, cserébe a békéért, nyugalomért. A szétszakadt család azért persze nagyon fáj, rettenetes kudarcélmény, és visszaveti a feleket minden értelemben. Összességében azonban a gyereknek is jobb, fogalmazzunk úgy, a kisebb rossz. Végső soron azt kell gondoljam, jó a férfiaknak is. Bele kell nézni a tükörbe, és nézni, látni kell magunkat. Mert ettől jobb lesz. Próbálni kell alakítani, faragcsálni magunkat, mert igenis szükségünk van egymásra. Ezért egymáshoz kell igazítani magunkat. Elviselhetővé kell válnunk.

            A másik fő vonulat szerintem, amikor középkorú ffi, sok esetben több gyerek megszületése után egy fiatalabb nő miatt költözik, válik el. Gondolom, erről is vannak ismereteink mindnyájunknak. Szörnyűséges dráma.
            Különös módon azonban azt gondolom, ennek is oka többek közt a női egyenjogúság kivívott állapota. A fiatal nők nem lennének ott a munkahelyeken, ahova a ffiak dolgozni járnak, míg a feleségük babázik, ha nem dolgozhatnának. 

            Innen, belőlem úgy látszik a világ: a nők egyenjogának nagyon is helye van. Sokszor elcsodálkozom, miért, hogy a nők igenis nagyon okosak. Sokkal több bölcs barátnőm volt életemben, mint férfiismerősöm, igaz, pedagógusként eleve sok nő között élek. Ha belegondolok, az ősi időkben, amikor a ffiak vadászni jártak, sokkal több tapasztalatot szerezhettek a világról, sokkal inkább szükségük volt a logikájukra, a helyzetek értelmezésére. Mégis semmi lényeges különbség nem mutatkozik ezekben, bizonyára valamiféle genetikai kiegyenlítő mechanizmus miatt. Érdekes módon a kisgyerek nevelésével járó monotóniát mi is nehezen viseljük, és ugyanúgy vágyunk a közösség tagjai lenni (dolgozni, munkahelyre járni) mint a ffiak. Ez is kiegyenlített, pedig lehetne sokkal szélsőségesebb.
            Mindezért hát meg is kapjuk. Köszönet a ffiak nagyvonalú belátásának.
            Csak itt nincs vége sajnos.

            Mert az új valóság az, h a nők nagy része még többet dolgozik, még többmindenért felelős, mint azelőtt. Nem teheti le a terhesség, a szoptatás, a kisgyerekkori 24 órás közellevési-szükséglet nehézségeit. De a diplomáért való szakdolgozásét, szigorlatozásét, nyelvvizsgázásét sem. Nem a háztartásvezetést, nem a munkahelyi megfelelést, a továbbképzési elvárásokat. És ez egyszerűen sok. Nagyon sok sajnos. Nem így állnánk különben.

            Két megoldás kívánkozik. Egy: vissza a munkamegosztáshoz. Nők: otthon, annál a bizonyos fakanálnál, ffiak a munkahelyen. Ebből máris erősen előtűnik a konfliktusforrás: a fiatalabb nők jelenléte a munkahelyeken, míg a feleség bezártnak, monotonnak érzi az életét. Ráadásul nem találkozik férfiakkal, hisz a gyerekek körül nők dolgoznak az oviban, isiben, orvosi rendelőben. Ez az egyensúlytalanság akkor sem jó, ha a felek elkötelezettek, és minden törekvésük a hűség, a helyzetnek való megfelelés.

            A másik: ha a ffiak is felvállalják valamilyen részben bezártságot, a monotóniát. Ennek az a haszna is megvan, h a felek megismerik és ezért jobban megértik egymás nehézségeit. 
            Mi is áll útjában ennek?
            Persze elsősorban az, h jobb, könnyebb érdekes, nyitott, változatos életet élni. Pláne ha fiatal nők is jelen vannak.
            De szerintem igazából a rosszul felismert boldogságkép.

            Rengeteg dolog van, amiről azt hisszük, ha azt elérjük, minden rendben lesz. Sok pénz, vezető beosztás, karrier, ranglétra. Világhír, Nobel-díj, díj-díj-díj, népszerűség, hatalom. Néhányan közülük.
            Nagyon sok energiát adunk értük, életünk  erejét, képességeinket, sokszor szinte mindent.
            Pedig szeretteink is érnek ennyit, szeretteink sokkal többet érnek. Boldogságunk valójában az ő kezükben van.  

              ----- Original Message ----- 
              From: Emoke Greschik 
              To: grem at turul.banki.hu 
              Sent: Friday, February 08, 2013 9:17 AM
              Subject: [Grem] Apátlan gyerekek

              http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1318:apatlan-gyerekek-1&catid=48:gyerek&Itemid=71

------------------------------------------------------------------

              _______________________________________________
              Grem mailing list
              Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
              http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

            _______________________________________________
            Grem mailing list
            Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
            http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

--------------------------------------------------------------------------

      _______________________________________________
      Grem mailing list
      Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
      http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

    _______________________________________________
    Grem mailing list
    Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
    http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

------------------------------------------------------------------------------

  _______________________________________________
  Grem mailing list
  Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
  http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130215/372be54c/attachment-0001.html 