[Grem] [K:Spam] Ma: Barsi B. atya szentírási elmélkedési oldala + Bp. Barron's Gospel reflection

[Emoke Greschik]

 *Barsi Balázs atya:   **https://barsitelekmm.blogspot.com
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
2025. október 28., kedd
Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol
<https://barsitelekmm.blogspot.com/2025/10/szent-simon-es-szent-judas-tade-apostol.html>
*Ef 2,19-22*
*Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek
polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott
épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az
egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök
egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben. *
*Lk 6,12-16 *
*Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az
egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta
tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte
apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét,
valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot,
Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és
iskarióti Júdást, aki áruló lett. *

Amikor az Egyházról beszélünk, sose tegyük anélkül, hogy fel ne idéznénk
magunkban azt a látomást, amelyről Szent Pál beszél a mai Szentleckében. Ő
minden egyéni gyarlóságukkal együtt alkalmasnak találta és kiválasztotta
tizenkét apostolát, hogy rá mint szegletkőre épülve, együtt az Egyház
szilárd sziklaalapja legyenek. Nem a hasonló vérmérséklet, nem az azonos
érdeklődés, nem a kölcsönös rokonszenv, de még csak nem is valami közös
szent cél hozta össze ezt a tizenkét embert, hanem egyedül Jézus Krisztus
személyes, kiválasztó döntése. Éppen ezért az egybeilleszkedés sem elvtelen
alkalmazkodást jelentett számukra, nivellálódást a mindenki számára
elfogadható minimum felé, hanem a Krisztushoz mint Szegletkőhöz való mind
pontosabb és szilárdabb ragaszkodást. Ezek után már nem volt szükségük
egyeztetésre, hogy mindent ugyanúgy mondjanak és csináljanak. Mindegyikük
egyéniségének és körülményeinek megfelelően töltötte be hivatását, és olyan
alappá vált, melyre az utánuk következők bátran építhettek.

Amikor keresztény testvéreink, elsősorban az egyházi vezetők és felelős
tisztségviselők életmódját, tevékenységét nyilvánosan bíráljuk, nem arra
építünk, amit Krisztus lerakott. Nem eltakarni, elhallgatni, pláne nem
letagadni kell a hibákat, hanem kijavítani – de belülről. Úgy, ahogy
például Szent Ferenc és más szentek tették, akik önmagukon kezdték a
reformot, anélkül, hogy bárkit is elítéltek volna. Első lépésük az volt,
hogy saját életüket a krisztusi szegletkőre és az apostolok alapjára
helyezték, és zseniális érzékkel úgy tudták megkülönböztetni a jót a
rossztól, hogy közben nem választották el Krisztust az ő Egyházától.

*Urunk Jézus, óvj meg bennünket attól, hogy úgy tekintsünk Egyházadra,
mintha kívülállók és idegenek lennénk, s attól is, hogy bármit úgy építsünk
benne, hogy az nem illeszkedik az egészhez. Szent Simon, Szent Júdás Tádé
és a többi apostol közbenjárására segíts minket kegyelmeddel, hogy akármit
teszünk is, azt Hozzád mint Szegletkőhöz igazodva tegyük, s az apostolok
Általad lerakott sziklaalapjára épülve élő kövekként kapcsolódjunk
egymáshoz.*

*Bp.Barron's Gospel reflection (wordonfire.org.):*

Friends, today's Gospel recounts selecting and appointing the apostles.
Bible scholar and theologian N. T. Wright has explained why Jesus
commissioned twelve disciples as apostles.


Wright tells us that when a first-century Jew spoke of the arrival of God’s
kingdom, he was taken to mean something very specific. He was announcing
that the temple was going to be restored, that the proper worship of Yahweh
would obtain, that the enemies of Israel would be dealt with, and that,
above all, the tribes of the Lord—and through them, the tribes of the
world—would be gathered.


Recall the great vision from the second chapter of Isaiah: “The mountain of
the Lord’s house shall be established as the highest mountain. . . . All
nations shall stream toward it.” This is why Jesus chose twelve disciples,
evocative of the twelve tribes. They would be the prototype and the
catalyst for the gathering of Israel and hence the gathering of everyone.
They would be the fundamental community and sign of unity.

*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Ámen.*









Friends, today's Gospel recounts selecting and appointing the apostles.
Bible scholar and theologian N. T. Wright has explained why Jesus
commissioned twelve disciples as apostles.


Wright tells us that when a first-century Jew spoke of the arrival of God’s
kingdom, he was taken to mean something very specific. He was announcing
that the temple was going to be restored, that the proper worship of Yahweh
would obtain, that the enemies of Israel would be dealt with, and that,
above all, the tribes of the Lord—and through them, the tribes of the
world—would be gathered.


Recall the great vision from the second chapter of Isaiah: “The mountain of
the Lord’s house shall be established as the highest mountain. . . . All
nations shall stream toward it.” This is why Jesus chose twelve disciples,
evocative of the twelve tribes. They would be the prototype and the
catalyst for the gathering of Israel and hence the gathering of everyone.
They would be the fundamental community and sign of unity.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251028/b02a93dc/attachment.html>