[Grem] Ma: Barsi B. atya szentírási elmélkedési oldala + Bp. Barron's Gospel reflection

[Emoke Greschik]

 *Barsi Balázs atya:   **https://barsitelekmm.blogspot.com
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
Évközi 28. vasárnap
<https://barsitelekmm.blogspot.com/2025/10/evkozi-28-vasarnap.html>
*2Kir 5,14-17*
*Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint,
s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s
megállt előtte s azt mondta: ,,Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az
egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, (...) engedd meg nekem,
szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír,
mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot
más isteneknek, hanem csak az Úrnak. *

*2Tim 2,8-13 *
*(...) Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is
fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha
megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad,
mert önmagát meg nem tagadhatja. *

*Lk 17,11-19 *
*Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és
Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi.
Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj
rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg
magatokat a papoknak!”. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az
egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta
Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.
Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?
Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az
idegen?” Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított
téged.” *

Egészen biztos, hogy annak a kilenc leprásnak, akinek nem jutott eszébe
köszönetet mondani, ugyanolyan sima lett a bőre, mint a tizediknek. A
csodás gyógyulás után pedig életük ott folytatódott, ahol évekkel előbb
megszakadt: dolgoztak, gyermekeket neveltek, örültek és bánkódtak, míg
végül aztán meghaltak. Egyvalami azonban hiányzott az életükből, s ez a
hiány tragikus: képesek voltak élni anélkül, hogy megköszönték volna az
életet. Emiatt, bár kívülről épek és egészségesek lettek, bensejükben
tovább folytatódott a rothadás. Meg kell tehát értenünk, hogy nem Jézusnak
van szüksége a köszönetnyilvánításunkra – bár mindig örömmel fogadja, mint
szeretetünk jelét –, hanem mindenekelőtt nekünk magunknak, hogy a tőle
kapott kegyelmet egészen befogadhassuk, s így az mind teljesebben
kifejthesse gyógyító hatását nemcsak a testünkben, hanem a lelkünkben is.
A hálátlan élet mélyen az emberi szint alatt van. A hálátlanság nem csupán
egy erény hiánya, hanem élősködő és pusztító életforma, mely kivetkőzteti
az embert eredendő méltóságából. A hálátlan ember előbb-utóbb emberevővé,
az univerzum szörnyetegévé válik: nem szeret, csak szeretkezik, élvezi és
használja a másik ember testét; nem él, hanem visszaél a természet
gazdagságával, és gátlástalanul kizsákmányolja azt, meglopva, kisemmizve az
utána jövő nemzedékeket is; inkább fizet, csak lekötelezettjévé ne váljék
senkinek, s mindent, amit az életben elér, kizárólag a maga szerencséjének
és saját munkája eredményének tekinti. Egyetlen esélye, hogy Isten
valakinek a képében elé áll, és megköszön neki valamit, amit soha senki,
valószínűleg ő maga sem vett észre hálátlan életében, s akkor talán
megrendül, és sok-sok év után elsírja magát...
*Urunk Jézus, ha ateisták lennénk, a legnagyobb nehézséget talán nem is a
szenvedés elfogadása jelentené számunkra, hanem hogy nem tudnánk kinek
hálát mondani a madárdalért, a csöndes esőért, a baráti kézfogásért és a
hitvesi ölelésért, a mennybolt tündöklő csillagaiért és az égbenyúló
havasok ártatlan szépségéért. Köszönjük most mindezt, Általad mondva hálát
a teremtésért s mindenekfelett a mennyei Atya nagy dicsőségéért. És kérünk,
erősítsd meg bennünk a hálaadás lelkületét, s amint a tizedik leprásnak,
úgy nekünk is add meg bűneink bocsánata révén a teljes gyógyulást: az örök
életet.  *
*Bp. Barron's Gospel reflection (wordonfire.org <http://wordonfire.org>)*

Friends, today’s Gospel recounts the Lord’s healing of ten lepers, only one
of whom comes back to give thanks. Leprosy frightened people in ancient
times, just as contagious and mysterious diseases frighten people today.
But more than this, leprosy rendered someone unclean and therefore
incapable of engaging in the act of worship. It is not accidental that the
person responsible for examining the patient in ancient Israel was the
priest. The priest’s job was to monitor the whole process of Israelite
worship, very much including who could and couldn’t participate in the
temple.

What is so important about worship? To worship is to order the whole of
one’s life toward the living God, and in doing so, one becomes interiorly
and exteriorly rightly ordered. To worship is to signal to oneself what
one’s life is finally about. Worship is not something that God needs, but
it is very much something that we need.
*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251012/e559f3fe/attachment.html>