[Grem] Az értelmes beszédre már nincs igény – elérkeztünk a permanens ricsaj poklába

2025. Május. 16., P, 14:58:49 CEST

Kedves András! Kedves Lista!
Köszönöm a cikket: Mivel attól tartok, hogy még listánk nagy része is
könnyen feladja egy ilyen hosszúságú cikk
alapos végigolvasását, ezért alább idézem amit a cikk lényegi üzenetének
tartok:
Szeretettel,
Mőci / Emőke

"Tehát  nem arról van szó, hogy Aquinói Szent Tamás direktben a mindenkori
kompos Sanyinak magyarázott volna, hanem arról, hogy amit magyarázott,
az a fent említett rejtekutakon keresztül a mindenkori  kompos Sanyikra is
hatással volt. Akkor is, ha nem tudtak róla.

Ezt a rejtekutakon való működést, ennek hatásmechanizmusait nevezzük
egyébként mindközönségesen kultúrának. Amikor viszont hirtelen az lett a
felállás, hogy a mindenkori kompos Sanyik ugyanolyan felhatalmazást
kaptak arra, hogy az ügymenetbe beleszóljanak, mint mondjuk a néhai
Szabados György, ezek a rejtekutak elzáródtak, elsorvadtak. És miután
ezen felül még az is bekövetkezett, hogy a mindenkori kompos Sanyik
elárasztották az online nyilvánosságot a mindenféle véleményeikkel,
meglátásaikkal és javaslataikkal, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy
nekünk nagyjából befellegzett. Mert ez a folyamat természetesen azzal is
járt, hogy a szellemi ember eltűnt, hatása érzékelhetetlenné vált.

Mondhatja továbbra is a magáét, ha akarja, de amit mond, az a kompos
Sanyik által uralt térbe kerül, és ekkor a kör bezárul, nincs tovább.

Szabados György nem nézte le a kompos Sanyit, csak tisztában volt vele,
hogy Sanyi nem dönthet olyan kérdésekben, amelyekről nem rendelkezik
ismeretekkel. Ahogy Szabados sem óhajtotta megmondani Sanyinak, hogy
hogyan kell kompot vezetni. Itt tartunk ma, és ahogy elnézem, fogunk még
lejjebb is tartani. Az értelmes beszédre jól láthatóan nincs már igény,
a Facebook totális térhódításával elérkeztünk a permanens ricsaj
poklába, ahol a megvalósult demokrácia jegyében az látszik és hallatszik
jobban, aki gátlástalanul és arrogánsan túlüvölti a másikat.

Ma ezt nevezik politikának, közéleti vitának, nem mást. De kultúrának is
leginkább ezt nevezik.

(Lásd e tárgyban például ezt a nemrég megjelent cikket.)

Amikor majd’ negyedszázada Szabados György aggodalmának adott hangot a
Dunaparton az úgynevezett demokratikus berendezkedést illetően, még nem
láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából
mi fog következni. De az is lehet, hogy a legrémesebb álmaiban sem
gondolta volna.

Tizennégy éve halott, és a kompos Sanyi is rég beszállt már Kháron
ladikjába. "

On Wed, May 14, 2025 at 8:12 AM KEA <kea at turul.banki.hu> wrote:

> Az értelmes beszédre már nincs igény – elérkeztünk a permanens ricsaj
> poklába
>
> Amikor Szabados György aggodalmának adott hangot a „demokratikus
> berendezkedést” illetően, még nem láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem
> láthatta, de sejtette, nagyjából mi fog következni.
>
> Mandiner, 2025.05.14. -- Győrffy Ákos
>
> https://mandiner.hu/kultura/2025/05/az-ertelmes-beszedre-mar-nincs-igeny-elerkeztunk-a-permanens-ricsaj-poklaba
>
>
> A kétezres évek elején-közepén olykor összefutottam a kiváló
> zongorista-zeneszerzővel, Szabados Györggyel a nagymarosi Dunaparton.
> Naponta tett nagy sétákat a promenádon.
>
> Jellegzetes, szálegyenes tartással, háta mögött összekulcsolt kézzel,
> nagyon lassan sétált.
>
> Volt egy saját tempója. Ez a tempó valójában nem volt lassú, inkább úgy
> mondanám, normális tempó volt. A Duna tempójához igazodott, a felhők
> vonulásához, a csillagok mozgásához. Vadállatok mozognak így, ugyanebben
> a tempóban. Szabados a huszadik századi magyar zene kimagasló alakja
> volt. Az idő múlása és a Bells (Boldogasszony földje) című szóló zongora
> lemezeit sokat hallgattam. Nem utólagos udvariaskodásnak szánom, amikor
> azt írom, hogy megtisztelő volt beszélgetni vele. Szabados apámmal volt
> egyidős, általános iskolában osztálytársak voltak Budán, de semmiféle
> kapcsolat nem volt köztük később. Illetve egyvalami mégis összekötötte
> őket a maga rejtélyes módján: a jazz. Igaz, különféle irányból. Apám az
> 1950-es és 60-as évek klasszikusait szerette, Bill Evanset, Stan Getzet,
> Oscar Petersont, Szabados inkább az experimentális régiókban mozgott
> otthonosan. (Bár a fentebb említett két lemezének világa Bartókhoz és a
> magyar népzenéhez áll nagyon közel.) Inkább irodalomról beszéltünk
> ilyenkor, zenéről alig. Egyszer említettem neki, hogy milyen nagyra
> tartom Keith Jarrett művészetét.
>
> Sokáig hallgatott, aztán csak annyit mondott: helyes.
>
> Így beszélgettünk, ebben a világegyetemi tempóban, amiben a hallgatásnak
> legalább annyi helye volt, mint a szavaknak.
>
> Egy ilyen beszélgetésünk során említette (talán a 2002-es választások
> előtt néhány nappal), hogy őt a választásban, a választási metódusban
> nagyon zavarja valami:
>
> nem tud napirendre térni afölött, hogy az ő szavazata pontosan
> ugyanannyit ér, mint a kompos Sanyié.
>
> Egy ilyen mondatot nagyon könnyű félreérteni, de ebben az esetben (is)
> fontos, hogy próbáljuk meg jól érteni. Szabados szellemi ember volt, és
> szellemi értelemben volt elitista, arisztokratikus a gondolkodása.
> Esetében nem arról volt szó, hogy lenézte volna a kompos Sanyit.
> Egyáltalán nem nézte le. Azt adta a tudtomra ezzel, hogy neki a
> demokráciát illetően súlyos kifogásai vannak, elsősorban azért, mert
> alapvetően egy hazugságra épül. Arra a hazugságra, mely szerint minden
> ember egyenlő. Amikor ezt említette nekem a Dunaparton, először én is
> arra gondoltam, hogy ez így azért túlzás. Megszólalt az akkor még bennem
> is ott rejtőző egalitárius vészcsengő. Halkan ugyan, de megszólalt. Mert
> valójában akkor is tudtam, hogy igaza van. Ezt a vészcsengőt azóta
> kihajítottam egy belső lomtalanítás során, de a helye megmaradt. Nem
> baj, maradjon is meg, legalább emlékeztet arra, hogy mi minden lenne még
> érdemes bennem arra, hogy kihajítsam.
>
> Azt, hogy minden ember voksa ugyanannyit ér, valójában soha senki nem
> vette komolyan, soha senki nem hitte el.
>
> Ahogy azt sem, hogy minden ember egyenlő lenne. A teremtett világ nem
> ismeri az egyenlőséget, a rendszer nem ilyen paraméterek mentén lett
> beállítva eredetileg. A természetben nincs egyenlőség, hanem szigorú
> hierarchia van, a mindenkori emberi társadalmakban ugyanígy van ez. Az
> emberi társadalmak kétféle hierarchiát ismernek: a valódi hierarchiát és
> a hazug hierarchiát. Mondanom sem kell, hogy a modernitás az utóbbit
> részesíti előnyben, és ezt látja el különféle megnevezésekkel. Ami
> Szabadost annak idején annyira irritálta, az ma már olyan hatásfokkal
> van jelen, amit valószínűleg el sem tudott volna képzelni.
>
> A hazug hierarchia (tehát a demokrácia) az online nyilvánosságban érte
> el a tetőfokát.
>
> Illetve a jelenlegi tetőfokát, mert nagyon úgy tűnik, hogy komoly
> kapacitás rejlik még benne. Alapvetően erre is lett kitalálva, erre az
> ordas hazugságra. A szellemi ember funkciója évezredeken át az volt,
> hogy lássa és értelmezze mindazt, amit a többiek nem látnak és ezért
> értelmezni sem képesek. De nem önmagának látott és értelmezett, hanem
> mindenkinek. A kompos Sanyinak is. Illetve pontosítsunk: nem
> mindenkinek, hanem mindenkiért. A kompos Sanyiért is. A szellemi ember
> létezésének lényege ebben rejlik, hogy mindenkiért. Ez a funkció (a
> szellem természete szerint) elsősorban rejtekutakon keresztül
> érvényesítette a hatását mindig is, és csak ritkán közvetlenül. Tehát
> nem arról van szó, hogy Aquinói Szent Tamás direktben a mindenkori
> kompos Sanyinak magyarázott volna, hanem arról, hogy
>
> amit magyarázott, az a fent említett rejtekutakon keresztül a mindenkori
> kompos Sanyikra is hatással volt. Akkor is, ha nem tudtak róla.
>
> Ezt a rejtekutakon való működést, ennek hatásmechanizmusait nevezzük
> egyébként mindközönségesen kultúrának. Amikor viszont hirtelen az lett a
> felállás, hogy a mindenkori kompos Sanyik ugyanolyan felhatalmazást
> kaptak arra, hogy az ügymenetbe beleszóljanak, mint mondjuk a néhai
> Szabados György, ezek a rejtekutak elzáródtak, elsorvadtak. És miután
> ezen felül még az is bekövetkezett, hogy a mindenkori kompos Sanyik
> elárasztották az online nyilvánosságot a mindenféle véleményeikkel,
> meglátásaikkal és javaslataikkal, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy
> nekünk nagyjából befellegzett. Mert ez a folyamat természetesen azzal is
> járt, hogy a szellemi ember eltűnt, hatása érzékelhetetlenné vált.
>
> Mondhatja továbbra is a magáét, ha akarja, de amit mond, az a kompos
> Sanyik által uralt térbe kerül, és ekkor a kör bezárul, nincs tovább.
>
> Szabados György nem nézte le a kompos Sanyit, csak tisztában volt vele,
> hogy Sanyi nem dönthet olyan kérdésekben, amelyekről nem rendelkezik
> ismeretekkel. Ahogy Szabados sem óhajtotta megmondani Sanyinak, hogy
> hogyan kell kompot vezetni. Itt tartunk ma, és ahogy elnézem, fogunk még
> lejjebb is tartani. Az értelmes beszédre jól láthatóan nincs már igény,
> a Facebook totális térhódításával elérkeztünk a permanens ricsaj
> poklába, ahol a megvalósult demokrácia jegyében az látszik és hallatszik
> jobban, aki gátlástalanul és arrogánsan túlüvölti a másikat.
>
> Ma ezt nevezik politikának, közéleti vitának, nem mást. De kultúrának is
> leginkább ezt nevezik.
>
> (Lásd e tárgyban például ezt a nemrég megjelent cikket.)
>
> Amikor majd’ negyedszázada Szabados György aggodalmának adott hangot a
> Dunaparton az úgynevezett demokratikus berendezkedést illetően, még nem
> láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából
> mi fog következni. De az is lehet, hogy a legrémesebb álmaiban sem
> gondolta volna.
>
> Tizennégy éve halott, és a kompos Sanyi is rég beszállt már Kháron
> ladikjába.
>
> Csak remélni tudom, hogy ott, ahol most tartózkodnak, nem történt
> semmiféle demokratikus fordulat.
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250516/49ade752/attachment.html>