<div dir="ltr"><div>Kedves András! Kedves Lista!</div><div></div><div>Köszönöm a cikket: Mivel attól tartok, hogy még listánk nagy része is könnyen feladja egy ilyen hosszúságú cikk </div><div>alapos végigolvasását, ezért alább idézem amit a cikk lényegi üzenetének tartok:</div><div>Szeretettel,</div><div>Mőci / Emőke</div><div><br></div><div>
"Tehát  nem arról van szó, hogy Aquinói Szent Tamás direktben a mindenkori <br>
kompos Sanyinak magyarázott volna, hanem arról, hogy 
amit magyarázott, </div><div>az a fent említett rejtekutakon keresztül a mindenkori  kompos Sanyikra is </div><div>hatással volt. Akkor is, ha nem tudtak róla.<br>
<br>
Ezt a rejtekutakon való működést, ennek hatásmechanizmusait nevezzük <br>
egyébként mindközönségesen kultúrának. Amikor viszont hirtelen az lett a </div><div>felállás, hogy a mindenkori kompos Sanyik ugyanolyan felhatalmazást <br>
kaptak arra, hogy az ügymenetbe beleszóljanak, mint mondjuk a néhai <br>
Szabados György, ezek a rejtekutak elzáródtak, elsorvadtak. És miután <br>
ezen felül még az is bekövetkezett, hogy a mindenkori kompos Sanyik <br>
elárasztották az online nyilvánosságot a mindenféle véleményeikkel, <br>
meglátásaikkal és javaslataikkal, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy <br>
nekünk nagyjából befellegzett. Mert ez a folyamat természetesen azzal is <br>
járt, hogy a szellemi ember eltűnt, hatása érzékelhetetlenné vált.<br>
<br>
Mondhatja továbbra is a magáét, ha akarja, de amit mond, az a kompos <br>
Sanyik által uralt térbe kerül, és ekkor a kör bezárul, nincs tovább.<br>
<br>
Szabados György nem nézte le a kompos Sanyit, csak tisztában volt vele, <br>
hogy Sanyi nem dönthet olyan kérdésekben, amelyekről nem rendelkezik <br>
ismeretekkel. Ahogy Szabados sem óhajtotta megmondani Sanyinak, hogy <br>
hogyan kell kompot vezetni. Itt tartunk ma, és ahogy elnézem, fogunk még <br>
lejjebb is tartani. Az értelmes beszédre jól láthatóan nincs már igény, <br>
a Facebook totális térhódításával elérkeztünk a permanens ricsaj <br>
poklába, ahol a megvalósult demokrácia jegyében az látszik és hallatszik <br>
jobban, aki gátlástalanul és arrogánsan túlüvölti a másikat.<br>
<br>
Ma ezt nevezik politikának, közéleti vitának, nem mást. De kultúrának is <br>
leginkább ezt nevezik.<br>
<br>
(Lásd e tárgyban például ezt a nemrég megjelent cikket.)<br>
<br>
Amikor majd’ negyedszázada Szabados György aggodalmának adott hangot a <br>
Dunaparton az úgynevezett demokratikus berendezkedést illetően, még nem <br>
láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából <br>
mi fog következni. De az is lehet, hogy a legrémesebb álmaiban sem <br>
gondolta volna.<br>
<br>
Tizennégy éve halott, és a kompos Sanyi is rég beszállt már Kháron <br>
ladikjába.

"</div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Wed, May 14, 2025 at 8:12 AM KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Az értelmes beszédre már nincs igény – elérkeztünk a permanens ricsaj <br>
poklába<br>
<br>
Amikor Szabados György aggodalmának adott hangot a „demokratikus <br>
berendezkedést” illetően, még nem láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem <br>
láthatta, de sejtette, nagyjából mi fog következni.<br>
<br>
Mandiner, 2025.05.14. -- Győrffy Ákos<br>
<a href="https://mandiner.hu/kultura/2025/05/az-ertelmes-beszedre-mar-nincs-igeny-elerkeztunk-a-permanens-ricsaj-poklaba" rel="noreferrer" target="_blank">https://mandiner.hu/kultura/2025/05/az-ertelmes-beszedre-mar-nincs-igeny-elerkeztunk-a-permanens-ricsaj-poklaba</a><br>
<br>
<br>
A kétezres évek elején-közepén olykor összefutottam a kiváló <br>
zongorista-zeneszerzővel, Szabados Györggyel a nagymarosi Dunaparton. <br>
Naponta tett nagy sétákat a promenádon.<br>
<br>
Jellegzetes, szálegyenes tartással, háta mögött összekulcsolt kézzel, <br>
nagyon lassan sétált.<br>
<br>
Volt egy saját tempója. Ez a tempó valójában nem volt lassú, inkább úgy <br>
mondanám, normális tempó volt. A Duna tempójához igazodott, a felhők <br>
vonulásához, a csillagok mozgásához. Vadállatok mozognak így, ugyanebben <br>
a tempóban. Szabados a huszadik századi magyar zene kimagasló alakja <br>
volt. Az idő múlása és a Bells (Boldogasszony földje) című szóló zongora <br>
lemezeit sokat hallgattam. Nem utólagos udvariaskodásnak szánom, amikor <br>
azt írom, hogy megtisztelő volt beszélgetni vele. Szabados apámmal volt <br>
egyidős, általános iskolában osztálytársak voltak Budán, de semmiféle <br>
kapcsolat nem volt köztük később. Illetve egyvalami mégis összekötötte <br>
őket a maga rejtélyes módján: a jazz. Igaz, különféle irányból. Apám az <br>
1950-es és 60-as évek klasszikusait szerette, Bill Evanset, Stan Getzet, <br>
Oscar Petersont, Szabados inkább az experimentális régiókban mozgott <br>
otthonosan. (Bár a fentebb említett két lemezének világa Bartókhoz és a <br>
magyar népzenéhez áll nagyon közel.) Inkább irodalomról beszéltünk <br>
ilyenkor, zenéről alig. Egyszer említettem neki, hogy milyen nagyra <br>
tartom Keith Jarrett művészetét.<br>
<br>
Sokáig hallgatott, aztán csak annyit mondott: helyes.<br>
<br>
Így beszélgettünk, ebben a világegyetemi tempóban, amiben a hallgatásnak <br>
legalább annyi helye volt, mint a szavaknak.<br>
<br>
Egy ilyen beszélgetésünk során említette (talán a 2002-es választások <br>
előtt néhány nappal), hogy őt a választásban, a választási metódusban <br>
nagyon zavarja valami:<br>
<br>
nem tud napirendre térni afölött, hogy az ő szavazata pontosan <br>
ugyanannyit ér, mint a kompos Sanyié.<br>
<br>
Egy ilyen mondatot nagyon könnyű félreérteni, de ebben az esetben (is) <br>
fontos, hogy próbáljuk meg jól érteni. Szabados szellemi ember volt, és <br>
szellemi értelemben volt elitista, arisztokratikus a gondolkodása. <br>
Esetében nem arról volt szó, hogy lenézte volna a kompos Sanyit. <br>
Egyáltalán nem nézte le. Azt adta a tudtomra ezzel, hogy neki a <br>
demokráciát illetően súlyos kifogásai vannak, elsősorban azért, mert <br>
alapvetően egy hazugságra épül. Arra a hazugságra, mely szerint minden <br>
ember egyenlő. Amikor ezt említette nekem a Dunaparton, először én is <br>
arra gondoltam, hogy ez így azért túlzás. Megszólalt az akkor még bennem <br>
is ott rejtőző egalitárius vészcsengő. Halkan ugyan, de megszólalt. Mert <br>
valójában akkor is tudtam, hogy igaza van. Ezt a vészcsengőt azóta <br>
kihajítottam egy belső lomtalanítás során, de a helye megmaradt. Nem <br>
baj, maradjon is meg, legalább emlékeztet arra, hogy mi minden lenne még <br>
érdemes bennem arra, hogy kihajítsam.<br>
<br>
Azt, hogy minden ember voksa ugyanannyit ér, valójában soha senki nem <br>
vette komolyan, soha senki nem hitte el.<br>
<br>
Ahogy azt sem, hogy minden ember egyenlő lenne. A teremtett világ nem <br>
ismeri az egyenlőséget, a rendszer nem ilyen paraméterek mentén lett <br>
beállítva eredetileg. A természetben nincs egyenlőség, hanem szigorú <br>
hierarchia van, a mindenkori emberi társadalmakban ugyanígy van ez. Az <br>
emberi társadalmak kétféle hierarchiát ismernek: a valódi hierarchiát és <br>
a hazug hierarchiát. Mondanom sem kell, hogy a modernitás az utóbbit <br>
részesíti előnyben, és ezt látja el különféle megnevezésekkel. Ami <br>
Szabadost annak idején annyira irritálta, az ma már olyan hatásfokkal <br>
van jelen, amit valószínűleg el sem tudott volna képzelni.<br>
<br>
A hazug hierarchia (tehát a demokrácia) az online nyilvánosságban érte <br>
el a tetőfokát.<br>
<br>
Illetve a jelenlegi tetőfokát, mert nagyon úgy tűnik, hogy komoly <br>
kapacitás rejlik még benne. Alapvetően erre is lett kitalálva, erre az <br>
ordas hazugságra. A szellemi ember funkciója évezredeken át az volt, <br>
hogy lássa és értelmezze mindazt, amit a többiek nem látnak és ezért <br>
értelmezni sem képesek. De nem önmagának látott és értelmezett, hanem <br>
mindenkinek. A kompos Sanyinak is. Illetve pontosítsunk: nem <br>
mindenkinek, hanem mindenkiért. A kompos Sanyiért is. A szellemi ember <br>
létezésének lényege ebben rejlik, hogy mindenkiért. Ez a funkció (a <br>
szellem természete szerint) elsősorban rejtekutakon keresztül <br>
érvényesítette a hatását mindig is, és csak ritkán közvetlenül. Tehát <br>
nem arról van szó, hogy Aquinói Szent Tamás direktben a mindenkori <br>
kompos Sanyinak magyarázott volna, hanem arról, hogy<br>
<br>
amit magyarázott, az a fent említett rejtekutakon keresztül a mindenkori <br>
kompos Sanyikra is hatással volt. Akkor is, ha nem tudtak róla.<br>
<br>
Ezt a rejtekutakon való működést, ennek hatásmechanizmusait nevezzük <br>
egyébként mindközönségesen kultúrának. Amikor viszont hirtelen az lett a <br>
felállás, hogy a mindenkori kompos Sanyik ugyanolyan felhatalmazást <br>
kaptak arra, hogy az ügymenetbe beleszóljanak, mint mondjuk a néhai <br>
Szabados György, ezek a rejtekutak elzáródtak, elsorvadtak. És miután <br>
ezen felül még az is bekövetkezett, hogy a mindenkori kompos Sanyik <br>
elárasztották az online nyilvánosságot a mindenféle véleményeikkel, <br>
meglátásaikkal és javaslataikkal, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy <br>
nekünk nagyjából befellegzett. Mert ez a folyamat természetesen azzal is <br>
járt, hogy a szellemi ember eltűnt, hatása érzékelhetetlenné vált.<br>
<br>
Mondhatja továbbra is a magáét, ha akarja, de amit mond, az a kompos <br>
Sanyik által uralt térbe kerül, és ekkor a kör bezárul, nincs tovább.<br>
<br>
Szabados György nem nézte le a kompos Sanyit, csak tisztában volt vele, <br>
hogy Sanyi nem dönthet olyan kérdésekben, amelyekről nem rendelkezik <br>
ismeretekkel. Ahogy Szabados sem óhajtotta megmondani Sanyinak, hogy <br>
hogyan kell kompot vezetni. Itt tartunk ma, és ahogy elnézem, fogunk még <br>
lejjebb is tartani. Az értelmes beszédre jól láthatóan nincs már igény, <br>
a Facebook totális térhódításával elérkeztünk a permanens ricsaj <br>
poklába, ahol a megvalósult demokrácia jegyében az látszik és hallatszik <br>
jobban, aki gátlástalanul és arrogánsan túlüvölti a másikat.<br>
<br>
Ma ezt nevezik politikának, közéleti vitának, nem mást. De kultúrának is <br>
leginkább ezt nevezik.<br>
<br>
(Lásd e tárgyban például ezt a nemrég megjelent cikket.)<br>
<br>
Amikor majd’ negyedszázada Szabados György aggodalmának adott hangot a <br>
Dunaparton az úgynevezett demokratikus berendezkedést illetően, még nem <br>
láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából <br>
mi fog következni. De az is lehet, hogy a legrémesebb álmaiban sem <br>
gondolta volna.<br>
<br>
Tizennégy éve halott, és a kompos Sanyi is rég beszállt már Kháron <br>
ladikjába.<br>
<br>
Csak remélni tudom, hogy ott, ahol most tartózkodnak, nem történt <br>
semmiféle demokratikus fordulat.<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>