[Grem] Aki ostorral védte a Nemzeti Múzeumot

2025. Május. 11., V, 19:34:18 CEST

Nagyon jó cikk.Ezek után még beszélhetnénk azokról az atrocitásokról és
gyilkosságokról amiket a betörő román csapatok követtek el 1918
novemberétől Erdély magyarok lakta településein miközben fokozatosan
nyomultak nyugat felé. Nagyváradot pl 1919 áprilisában foglalták. Allitólag
a román főparancsnok azt allította hogy biztos forrásból tudja hogy
Nagyvárad román terület lesz. Itt is rengeteg atrocitás történt.
Összeségében-a trianoni békediktátum aláirásáig-tóbb száz áldozatról
beszélhetünk. Ezeket vajon mikor fogja tisztázni az állitólagosan létrejött
román-magyar történelmi vegyesbizottság? Ezért vajon mikor fog Románia
hivatalosan is bocsánatot kérni? Egyébként a tábornok szobrát én is láttam
az amerikai nagykövetség elött.

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2025. máj. 11., Vas 16:22):

> Aki ostorral védte a Nemzeti Múzeumot
>
> Paprika blog, 2025.05.11. -- Monoki Ibolya
>
> https://www.facebook.com/groups/457381137625991/permalink/23922011504069624/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v
>
>
> 1925. május 11-én hunyt el Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok, aki
> beírta magát a magyar történelembe, mikor csupán lovaglópálcájával
> felszerelkezve (melyet később Huszár Károly akkori miniszterelnök
> kérésére a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott) megakadályozta, hogy
> egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeumból kiállítási tárgyakat
> raboljon.
>
> A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók;
> csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a
> román katonákat kizavarta, a múzeum ajtóit pedig a szövetségesek nevében
> lepecsételtette.
>
> Áll egy szobor a Szabadság téren. Egy amerikai tábornok szobra.
> Bandholtz tábornoké, aki úgy vált a magyarság hősévé, hogy mikor
> ideérkezett, nem beszélt magyarul, szinte semmit sem tudott az országról…
>
> 1919. augusztus 3. fekete nap a magyar történelemben. Ekkor esett meg,
> hogy Rusescu román tábornok három századnyi katonával – mintegy négyszáz
> emberrel – elfoglalta Budapestet és „megszállva” tartotta, míg másnap
> megérkeztek a román főerők.
>
> A románok ez a dicső haditettet azóta is úgy emlegetik, hogy az övék
> volt az első hadsereg a világon, amely felszabadított a kommunizmus
> rémuralma alól egy államot… A történelmi valóság persze kicsit más…
> Az I. világháború – vagy, ahogy akkoriban nevezték: a Nagy Háború –
> 1918-ban véget ért. Utána, akár a kártyavár omlott össze az
> Osztrák-Magyar monarchia – természetesen az antant hatalmainak lelkes
> asszisztenciája közepette. Az őszirózsás forradalomban Magyarországon
> hatalomra került Károlyi-kormány egyik első – és „zseniális” – ötlete a
> hadsereg teljes leszerelése volt. Hogy ezzel a pacifista amerikai elnök,
> Wodroow Wilson elvárásainak kívántak-e megfelelni, tán a háborúban
> megfáradt, kivérzett nemzet kedvére akartak-e tenni, vagy egyszerűen
> csak elvesztették az eszüket, azt ma már nehéz eldönteni. Mindenesetre
> tény, hogy Magyarország szinte teljesen védtelen maradt.
>
> A Kun Béla vezette kommunisták nem csekély mértékben annak köszönhették
> hatalomra kerülésüket, hogy pártjuk kezében maradt az ország szinte
> egyetlen fegyveres ereje, a felfegyverzett budapesti munkások, valamint
> ígéretet tettek arra, hogy megvédik az országot. Nem ez volt az egyetlen
> ígéretük, melyet nem tartottak be…
>
> A „dicsőséges” – mi még így tanultuk a suliban - 133 nap gyors és
> dicstelen véget ért. 1919 augusztusában elbukott a Tanácsköztársaság.
> Ezt nemzet többsége egyáltalán nem bánta, kommunista rémuralom e rövid
> országlását is túl hosszúnak. Az viszont már sokkal elkeserítőbb volt,
> hogy Kun Béláék – hangzatos ígéreteik ellenére – nem voltak képesek
> megvédeni az országot a betörő román csapatokkal szemben. 1919.
> augusztus 2.-án Kun Béla hősien Bécsbe távozott, ahonnan később a
> Szovjetunióba ment, ahol el is nyerte „jutalmát” Sztálintól…
> Budapestre 1919. augusztus 4.-én vonultak be a román csapatok, Moșoiu
> tábornok előtt diadalmenetben elmasírozva.
>
> Magyarország megszállása a Nemezetek Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa
> utasításai ellenére történt meg. Ezért Clemenceau francia elnök –
> teljesen logikusan – a magyarokat szólította fel a fegyverszünet
> betartására:
>
>   „Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa
> tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és mi
> megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk semmilyen
> felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy szövetséges katonai
> missziót, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint
> gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak.”
>
> A szövetséges katonai misszió tagjai: Harry Hill Bandholtz (amerikai),
> Reginald Gorton (angol), Jean César Graziani (francia), Ernesto Mombelli
> (olasz) tábornokok voltak. Rájuk bízták a román egységek Budapestről,
> Magyarországról való távozásának felügyeletét.
>
> Bandholtz tábornokot már magyarországi tartózkodása első napján
> felkereste József főherceg – aki személyes ambícióitól hajtva, de senki
> által meg nem bízva igyekezett eljátszani a „kormányzó szerepét” - és
> bemutatta neki a románok ultimátumát, amelynek értelmében
> Magyarországnak teljesítenie kell minden román követelést, át kell adnia
> minden hadfelszerelését és hadianyagát, valamint politikai unióra kell
> lépnie Romániával, amelyben - az Osztrák-Magyar monarchia mintájára – a
> román király lenne Magyarország uralkodója.
> Bandholtz tábornok a dokumentum áttanulmányozása után ezt javasolta
> József főnercegnek:
>
> „Figyelembe véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú
> megbízott adta át (az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek,
> hogy menjen egyenest a pokolba.”
>
> Már ezzel az állásfoglalásával beírta volna magát a magyar történelembe,
> de további ténykedése csak fokozta a magyarság iránta való rokonszenvét.
> És ez a rokonszenv kölcsönös volt…
>
> Bandholtz tábornok teljesen elfogulatlanul, országát képviselve érkezett
> hazánkba, de látva a rizsporozott hajú, kirúzsozott tisztek vezette
> román csapatok budapesti tevékenységét, szimpátiája hamarosan a magyarok
> felé fordította.
>
> Például a románok az Állami Vasúti Üzemből augusztus 25.-én 135
> teherautónyi üzemfelszerelést akartak elszállítani - további 25
> teherautóra még rakodtak -, mikor Bandholtz tábornok közbelépett és
> megakadályozta az üzem kifosztását.
>
> Leghíresebb incidense a zabráló románokkal a Nemzeti Múzeumban esett
> meg. 1919. október 5-én már felvonultak a múzeum elé a rakodásra váró
> román teherautók, hogy elszállítsák onnan az őket „megillető” román
> területekről (pl. Erdélyből) származó műkincseket. Meg persze azt, ami
> még megtetszik… Ő pedig, legendák szerint lovaglóostorával tört utat
> magának a román katonák között a Múzeumhoz…
>
> A tábornok naplójában így emlékezik a múzeumi eseményekre:
>
> „1919. október 6. Tegnap este alighogy felálltunk azon kitűnő lakomák
> egyike után, amelyekkel Gore százados táplál bennünket, bejelentkezett
> Horowitz ezredes és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi
> teherautóval a Nemzeti Múzeumnál és készülnek elvinni számos művészeti
> alkotást. A Katonai Misszió október 1-jei találkozóján döntés született
> arról, hogy bár a románok azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban
> található tárgy őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai, ne
> kapjanak egyet sem közülük, mielőtt azt jóvá nem hagyja bizottságunk,
> amelynek elnöke Shafroth amerikai százados. Még aznap tájékoztattuk
> döntésünkről a román főparancsnokot. Loree ezredes és egy amerikai
> katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a Múzeumhoz,
> amelyet szoros román őrség vett körül. Az egyik férfi megpróbált
> megállítani bennünket, de nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig
> bementünk az épületbe, s végül előkerítettük az igazgatót.
>
> Úgy körülbelül délután 6 órakor Serbescu tábornok, tisztek és civilek
> egy csoportja kíséretében megjelent a Múzeum előtt egy tizennégy
> kamionnyi konvojjal és egy különítmény katonával. Kijelentette, hogy
> Mardarescu tábornoktól és Diamandi főbiztostól felhatalmazást kapott
> arra, hogy átvegye az Erdélyből származó tárgyakat és követelte a
> kulcsokat. Az igazgató tájékoztatta őt arról, hogy a Szövetséges Katonai
> Bizottság vette át a Múzeum felügyeletét, és hogy nem adja ki a
> kulcsokat. Serbescu tábornok ezt követően elmondta neki, hogy reggel
> visszajönnek és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal
> viszik el a műtárgyakat. Mindezért elkértem az igazgatótól a raktár
> kulcsát és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel:
>
> „Annak, akit megillet - Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a
> Budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban található valamennyi tárgyért, a
> kulcsot a soros elnök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette
> magához.” Mindezt aláírásom követte. Ezt követően Loree ezredessel
> lepecsételtettem valamennyi ajtót, amelyekre a következőket írattam ki:
> „Ezt az ajtót a Szövetséges Katonai Bizottság parancsára pecsételték le.
> H. H. Bandholtz, soros elnök
> 1919. október 5.”
>
> A hálás magyar nemzet 1936-ban szobrot emeltetett az 1925. május 11-én,
> a Michigan állambeli Constantine-ban elhunyt tábornoknak. Bár a 2.
> világháborúban hivatalosan hadat viseltünk az Egyesült Államok ellen, a
> szobor a helyén maradt, az angol nyelvű felirattal:
>
> I simply carried out the instructions of my Government, as I understood
> them, as an officer and a gentleman of the United States Army. (Csupán a
> kormányom instrukcióinak megfelelően cselekedtem, ahogy azokat
> úriemberként és az amerikai hadsereg tisztjeként értelmeztem.)
>
> A háború után azonban… Új rendszer jött. A szobrot elszállították,
> „restaurálásra”. Ami valójában a szobortemetőt jelentette. Onnan került
> később az amerikai nagykövet kertjébe, majd 1989-ben vissza, eredeti
> helyére, Szabadság térre.
>
> A legendák szerint, elhíresült lovagló pálcáját, a szobor azért tartja a
> háta mögött, mert a románok több ízben is tiltakoztak a Horthy
> kormánynál a pálca ellen. Mert Pesten azt mesélik, a tábornok azzal
> kergette ki a románokat a Nemzeti Múzeumból…
>
> Forrás: Wikipédia; Origo.hu; 24.hu
> Képek:
> - Harry Hill Bandholtz
> - Román lovasok a budapesti utcán
> - A nevezetes cetli. „Ezt az ajtót a Szövetséges Katonai Bizottság
> parancsára pecsételték le.
> H. H. Bandholtz, soros elnök
> 1919. október 5.”
> -Harry Hill Bandholtz szobra Budapesten, a Szabadság téren, Ligeti
> Miklós alkotása (1936)
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250511/a066a45a/attachment.html>